Az alábbiakban egy 1762. április 1-én Balla Antal térképész által készített, latin nyelvű térképet mutatok be. Ez a Molnáriban lévő, az ottani nemesek által birtokolt erdőket ábrázolja. Eredetije a Magyar Országos Levéltárban a Sallér-iratok között található.
A térkép rendkívül gazdag információtartalommal bír: nemcsak a korabeli birtokosok nevét és erdeinek nagyságát tudjuk meg belőle, de azt is, hogy téglavetője is volt a Sallér-uraságnak, ill. azt, hogy merre volt kút a határban, ahol a delelő marhákat itatták (ennek napjainkra már nyoma sincs).A terület keleti felén fut a geregyei út (a mai Úttörő utca folytatása észak felé), ebből ágazik ki alul jobbra a gutaházi út, felül pedig a „Sz. Tamásirul Gyanai ut”. A geregyei úttól balra halad a „Molnáribul gyanui út”, tovább balra a szentléránti út, a rajz bal szélén pedig a község határa látható (piros vonallal). A területet északról a gyanói határ, északkeletről a geregyei határ, délről pedig a molnári mezők övezik.
Az I. terület a Sallér uraság saját kezelésű erdeit, a II. a Sallér-család jobbágyai által használt erdőket mutatja – részekre osztva, benne 3 parlagon lévő darabbal. A III. a megürült, elhagyott jobbágytelkekhez tartozó erdőket jelöli, a IV-VII. pedig a kisebb molnári nemesek erdeit: Sümegi-család (IV.), Foki-család (V.), Tóth Mihály (VI.) és Prosznyák Farkas (VII.) erdeit. Ezek méretét meg is adja a térképrajzoló a térkép bal oldalán lévő jelmagyarázat mellett (ezt én a könnyebb láthatóság érdekében levágtam). A jelmagyarázatba ékelődve egyébként látszik még egy épület rajza, a „Tekintetes Uraság Juh és Sörtvéles akla” – tehát ilyen is volt akkor a határban.
A terület jobb alsó sarkában a Sallér uraság téglavetője van. Az I. és a II. terület északi határán, a szentléránti út mentén egy marhadelelő terület látszik, nyárfából készült kúttal.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!