Egy korábbi bejegyzésben bemutatta, hogyan tervezték az újjáépítést 1945-ben. 20 év múlva, 1965-ben  pedig összegyűjtötték, hogy Vas megye egyes községei milyen fejlődésen mentek keresztül a háború vége óta. Ez az összegzés egy könyvben is megjelent, melynek a szerzője Péter Lajosné, a címe pedig: Gyűjtemény Vas megye községeinek 20 éves fejlődéséről. (Szombathely, 1965. Kézirat. Berzsenyi Dániel Könyvtár, Savariensia gyűjtemény). Ebből ismertetem a Püspökmolnárira vonatkozó adatokat (171-172. oldal).

Először az alapvető adatokat olvashatjuk:

Az ötk jelentése: önálló tanácsú község, a Ph. pedig postahelyet jelent. Ezt követően a háború vége óta eltelt 20 év legfőbb eredményeit sorolja fel a kötet:

Az 1972-es ballagók után nézzük meg, kik maradtak ki 1973-ban a püspökmolnári általános iskolából!

Az iskola pedagógusai:

A Vas Megyei Levéltárban egy Molnáriból származó érdekes iratra akadtam, melyet ezúton bemutatok a tisztelt Olvasóimnak. A dokumentum tkp. egy mesterlevél, melyben egy mesterember igazolja, hogy a tanítványa (legénye) elsajátította a szakma csínját-bínját.

A német nyelvű irat irat így néz ki:

Az irat szövege magyarul így szól:

A mai bejegyzésben - folytatva a korábban megkezdett sorozatot - újabb két I. világháborús katona portréját mutatom be. (A *-gal jelölt évszám a születési évet jelöli.) Az egyikük egy gyalogos az egykori 83. közös gyalogezredből: 

K.cs.k.: Károly csapatkereszt (12 heti folyamatos frontszolgálattal lehetett elnyerni)

Forrás: Doromby-Reé: A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története. (Bp. 1940.) Arcképcsarnok 3. o.

A két katona portréja:

A mai bejegyzésben több rövid újsághírt ismertetek 1915 júniusának első feléből. A Szombathelyi Ujság 1915. június 1-ei száma a 3. oldalon közli a "Hadikölcsönjegyzések" című cikket. Eszerint a Mezőgazdasági Takarék és Hitelbank RT-nél 20.000 K értékben jegyzett hadikölcsönt Csiffáry József, aki vagy Szenttamáson vagy Püspökiben lakott. (Lásd ezekben a posztokban.)

A következő újságcikk nem tartozik községünk történetéhez, ám egy olyan család egyik tagja szerepel benne, amely Szenttamásról kapta a nemesi előnevét (Vasvármegye, 1915. 06.10. 3.oldal):

Ugyanezen lapszám ugyanezen oldalán egy vasúti hírt olvashatunk:

Míg a II. világháború egyes településeken (főleg a városokban) a középületek és a lakóházak jelentős pusztulásával járt, addig a korabeli Rábamolnáriban és Püspöktamásiban tudomásom szerint nem voltak jelentős károk. (Bár Sely Gyula körjegyző 1945. május 7-ei jelentése kiégett községként jellemzi Rábamolnárit - de lehet, hogy ez túlzás. (?)). Akinek van erről információja, kérem, ossza meg velem!)

Itt a vasúti híd németek általi felrobbantása és a telefonoszlopok szovjet katonák által történt elszállítása okozott jelentős károkat... Ugyanakkor azonnal felmerült az újjáépítés terve is - de sokkal inkább nevezhetjük ezt fejlesztési koncepciónak. Lássuk, hogyan képzelte el az újjáépítést a korabeli két falu vezetése ekkoriban!

Püspöktamási újjáépítési terve:

Rábamolnári terve az alábbiakból állt:

Az 1971-es végzősök tablóképe után lássuk, kik ballagtak el 1972-ben a püspökmolnári általános iskolából!

A mai bejegyzésben 3 rövidhírt teszek közzé 1940 júniusából - és egyet júliusból is. Lássuk!

Az első a Vasvármegye című megyei lap 1940. június 4-ei számának 4. oldalán jelent meg:

A következő cikk egy bulvárhír a június 12-ei lapszámnból (4. oldal):

Ahogy a községi újság legutóbbi számában olvashattuk, az Országgyűlés által elfogadott törvény alapján községünket is érinti egy utcanév kötelező átnevezése. Az Akadémia illetékes bizottsága szerint az Úttörő utcát kell átnevezni. Ahogy hallottam, sok érdekes javaslat érkezett az utcában lakóktól. Helytörténészként és lokálpatriótaként egy olyan személyt javaslok névadónak, aki községünkhöz életében is ezer szállal kötődött, és aki itt nyugszik.

A javaslatom: Festetics György utca.

A pontosság kedvéért: nem Sallér Judit férjét, a keszthelyi Georgicont alapító Festetics (I.) Györgyöt javaslom névadónak, hanem az ő unokájukat, az 1815-1883 között élt Festetics (II.) Györgyöt.

Hogy miért éppen őt? Íme az indokaim:

- Nemcsak Molnári akkori legnagyobb birtokosa volt, hanem a kiegyezés utáni első kormány, az Andrássy-kormány tagja, korábban Vas vármegye főispáni helytartója és Zala vármegye főispánja, ill. a földbirtokosokat tömörítő szervezet, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) elnöke is. Jóllehet Pesten és Bécsben is volt palotája, és számos helyen birtoka, de a miniszterségről lemondva Molnáriban sokat tartózkodott. Bécsben halt meg, de községünkben kívánt nyugodni. Kevés ilyen nagy ember nyugszik kis falusi temetőkben...

Ahogy arról korábban már többször is írtam (pl. itt), Molnári legnagyobb birtokosai, a jakabházi Sallérok nagyon precízen dokumentált gazdálkodást folytattak; melyről kimutatások, számlák, fizetési listák is fennmaradtak. A mai bejegyzésben egy 1812. május 3-án kelt kifizetési listát ismertetek.

A címe: "Annó 1812. Az Uradalomban Tavaszi vetéskor esett mag hordók Ki Fizetésének le irása". A listán szereplők nem robot fejében, hanem pénzért végezték a munkát az uradalom gazdaságában (jóllehet, bizonyára kivétel nélkül jobbágyok voltak). A munkáért naponta 45 krajcárt fizettek ki. Lássuk a neveket (a papíron szereplő helyesírás szerint), ill. a ledolgozott időt és a kereseteket: 

Folytatva a napi jelentések sorát, a mai bejegyzésben két iratot teszek közzé 1945 májusából. Az első valószínűleg a hónap első feléből származik (az első 8 fő Olaszfára érkezett!):

Ki tud valamit a listán szereplő személyekről?

A másik irat Sely Gyula körjegyző 1945. május 26-án kelt napi helyzetjelentése a járási főszolgabírónak:

Az 1970-es ballagók tablóképe után nézzük meg, kik maradtak ki 1971-ben a püspökmolnári általános iskolából!

A mai bejegyzésben néhány rövidhírt mutatok be 1950 tavaszáról a Vasmegye című napilapból. Az első a már zajló téesz-szervezéssel kapcsolatos, és a lap 1950. április 12-ei számának 5. oldalán jelent meg:

"A béketábor legyőzhetetlen" c. cikkben olvashatunk községünkről a Vasmegye 1950. május 3-i számának 3. oldalán:

Folytatva a napi jelentések sorát, a mai bejegyzésben két, 1945. május 17-én kelt iratot teszek közzé. Az egyik egy "hr-felmérés" a helyi közigazgatásból:

Dékány Józsefet megemlítettem már pl. ebben a bejegyzésben.

A mai bejegyzés a két helyi katolikus tanító Tanácsköztársaság alatti tevékenységéről szól egy eredeti levél alapján. A levelet a szombathelyi püspök fejléces papírján 2773/1920. iktatószám alatt főtisztelendő Rigó Zsigmond apátplébánosnak küldte az egyházmegyei tanfelügyelő:

És hogy miért is kér bizalmas kezelést a tanfelügyelő, az kiderül a másolatban hozzá csatolt 1919-es levélből:

A mai bejegyzésben 2 napi jelentést ismertetek 1945 májusából. Az elsőt május 7-én írta Sely Gulya körjegyző a járási főszolgabírónak (csak az előző bejegyzésből kimaradt). Így szól:

"Főszolgabíró Úr!

Jelentem, hogy megjelent tegnap este a községben (Rábamolnáriban - KG) Zsennye községből egy orosz katona állami civil emberekkel és tojást kért. A községbíró igyekezett bizonyítani, hogy a községben már nem lehet 1000 drb tojást összeszedni, mert a tyukok egy részét elvitték, egy része elhullott, és az állami orosz vasutasoknak is kell állandóan tojás. Utasította a községbírót, hogy ma délig az 1000 tojás meglegyen. A vasvári orosz parancsnokságtól engedélye nincsen. A csatolt írást adta. (Ez nincs meg a levéltárban - KG.) 

Kérem főszolgabíró urat, hogy a parancsnokságnál kieszközölni, hogy a község ezen 1000 tojás leadásától mentesíttessék, mert mint kiégett község is, ezt teljesíteni nem tudja. (Kiemelés tőlem - KG)

A község lakossága mindig készséggel leadott mindent, amit kértek, de most már ennyi tojást képtelen összeszedni. 

Jelentem továbbá, hogy az éjjel úgy 1 óra tájban a rábai vasúti hídon robbanás történt. Értesülésem szerint a robbanás a hidat megrongálta, hogy a forgalom megakadt." Ez mi lehetett? Tud róla valaki valamit?

Az I. világháború 1915. áprilisi helyi veszteségei után lássuk, mi történt községünk katonáival 1915 májusában! (A Vasvármegye, a Vasmegyei Független Hírlap és a Szombathelyi Ujság c. lapok tudósításai alapján.)

A május 4-én közölt 384. számú veszteséglajstromban a 83. gyalogezred betegei között olvashatjuk Kovács Lajos (Rábapüspöki) nevét. Más egyebet nem közölnek róla.

A május 5-én közlik a lapok a 385. veszteséglistát. Itt a 18. honvéd gyalogezred sebesültjei között olvasható Táncos János (Szenttamás) neve. A lista szerint a karján lövés érte. (Vagy e seb vagy egy másik okozhatta a halálát, mert a neve szerepel az I. világháború áldozatainak emléktábláján.) Ki tud róla valamit?

A májusi utolsó helyi "veszteség" a 13-ai lapokban szerepel. A 392. számú veszteséglistán a betegek között említik - részletek nélkül - Bakó Jánost Molnáriból. Ő a 18. honvéd gyalogezred katonája.

A Szombathelyi Ujság május 23-i száma a 6. oldalon közli a hadikölcsönt jegyzőket. (A hadikölcsön gyakorlatilag a mai államkötvénynek felel meg.) A cikk szerint az "osztrák-magyar bank szombathelyi fiókjánál a következő jegyzések történtek: ... Dr. Tóth Béla tartalékos főhadnagy (Molnári) 4000 Korona...". Nekem nem ismerős a neve. Én inkább a Zala megyei Molnári lakosának gondolom, de mivel Szombathelyen volt a jegyzés, és egy vasi lap írt róla, ezért gyanús... Tud róla valaki valamit? 

Kép: ismeretlen, valószínűleg az I. világháborút megjárt katona portréja, itt még regrutaként. A fotót Vincze Imre bocsátotta rendelkezésemre. Ezúton is köszönöm! Felismeri valaki a képen látható személyt?

A mai bejegyzésben újságcikkeket mutatok be 1940 március-májusából. Elsőként egy eljegyzési hír a Vasvármegye március 7-ei számának 5. oldaláról: 

A következő, községünkkel kapcsolatos cikk a Vasvármegye 1940. március 24-ei számának 7. oldalán olvasható. A címe ez:A cikk bevezetője pedig így szól:

Az alábbi bejegyzésben 2 napról szóló jelentést ismertetek 1945 májusából. Május 7-ről Sely Gyula körjegyző így tudósította a vasvári főszolgabírót: "Jelentem, hogy tegnap este a községben razzia volt orosz katonaság a magyar rendőrség közbejöttével. A nyilaskersztes párt volt tagjait az éjszaka folyamán be vitték Vasvárra:"

A másodikat a már említett Mohari Lajos őrmester, a "rábamolnári különítmény" tagja jelentette a vasvári rendőrségre május 7-én. Lássuk (szintén eredeti helyesírással)!

Részlet Mohari őrmester május 7-i jelentéséből

"Ma éjjel az orosz katonai p(arancsnok)ság és a ... (nem olvasható szó) p(arancsnok)ság által kivezényelt járőrök rábamolnári községben idegenek és gyanus egyének után megtartott razija alkalmával a különítmény járőrével egyettemlegben (?) Papszt Ferenc, Horváth István, Antal József és Kovács Jenő a volt nyilaskeresztespárt tagjai Rábamolnári lakosokat a különítmény járőre a hajnali órákban a Vasvár községben lévő és a Zöldfa szállóban elhejezett orosz katonai p(arancsnok)ságra kísérte, ahol azokat átadta.

Ahogy arról korábban már többször is írtam (pl. itt), Molnári legnagyobb birtokosai, a jakabházi Sallérok nagyon precízen dokumentált gazdálkodást folytattak; melyről kimutatások, számlák, fizetési listák is fennmaradtak. A mai bejegyzésben egy 1812. május 3-án kelt kifizetési listát ismertetek.

A címe: "Kukoritza, Krumpli űltetűk és hasogatók Ki fizetésének leírása". A listán szereplők nem robot fejében, hanem pénzért végezték a munkát az uradalom gazdaságában (jóllehet, bizonyára kivétel nélkül jobbágyok voltak). Egy napi munkáért 45 krajcárt fizettek a 8 dolgozónak. Lássuk a neveket (a papíron szereplő helyesírás szerint):