A mai bejegyzésben az 1946 februári naplóbejegyzéseket ismertetem a plébánia történetéről vezetett Historia domusból. 1946. januárjában - érdekes módon - nem jegyzett fel semmit Holpert István plébános. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.) 

Bár jól olvasható a szöveg, de szokásom szerint ide teszem leírva is:

A Vasi Szemle 2017/1. számában jelent meg Ugri Bálint: Festetics László utasításai anyja, Sallér Judit temetésének rendjéről című tanulmánya. Ez az írás hívta fel a figyelmemet Festetics László grófnak a személyzet részére szóló két utasítására, amelyeket anyja, özv. gróf Festetics Györgyné született Sallér Judit temetésének megszervezésekor tett. Az alábbiakban ezt a két iratot mutatom be, a korabeli helyesírás szerint:

"Rendelés:

1° Szombathelyen Czimmereket kell készettettni ovalis paizsokon illuminálva festékekkel. A Sallér Fámiliának Czimere a Paizson le fordulva láttasson (a lefordított címer jelezte a család kihalását – KG); a’ Festetics familia paizsa körül a Helmdekk (heraldikai kifejezés: sisaktartó – KG) veres, és ezüst; a’ Sallér paizsa körül pedig kék, és arany szinü légyen. Azon Koronáknak, mellyeken az oroszlányok állanak vitézi koronáknak kell lenni; de azon korona, melly mind a két Czimert bé foglalya, Grofi korona legyen. Mint-hogy ezen czimereket hihetöképpen oltsóban meg nem lehet tsináltattni, Gerich Pictorral darabjára 12 ftal accordálni (azaz: megegyezni – KG) lehet; ’s a Pictor arra köteleztessen, hogy Csötörtökig 18. Czimmert okvetetlen el készitsen. A Czimerek felirása ez lészen: Nagy Méltóságu Eözvegy Grof Tolnai Festetics Györgyné, született Jakabházi Sallér Judith Aszonyság, Csillag Keresztes Rendü Dáma (a Csillagkeresztes rend tagja, a kamarásnak megfelelő méltóság nőknél - KG) Eö Excellentiaja. Született 1766dik Eszten: KisAszony hava (augusztus – KG) 4dén. Meg holt 1829dik Eszt: Böjtmás hava (március – KG) 28dán. Hogy a Czimerek el készéttése hamaríttasson, ezen felül irás nagy betükkel ugy nyomtattasson a Typograhus (nyomdász – KG) által; de hogy a rajzolás ne akadáloztasson a’ Typographus a papirost tsak ott nedvesétse meg, hol a betük feküsznek.

A kép illusztráció

A mai bejegyzésben a gróf a Festeticsné született Sallér Judit által birtokolt molnári uradalom 1817-es fizetési listáját ismertetem. Az irat pontos címe: "Molnári és hozzatartozandó Conventiónak ... (olvashatatlan szó) fizetések ki fizetése 1816-17. Eszt." A konvenció megállapodást, kötelezettséget, régiesen (főleg természetbeni) járandóságot jelentett. Konvenciós cselédnek azt hívták, aki fizetség fejében elszegődött dolgozni egy uradalomba.

Lássuk a fizetéseket (korabeli helyesírással):

20 krajcáros érme 1817-ből

A mai bejegyzésben egy 1805-ös kéziratos térképet mutatok be a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből. A térkép eredeti német címe: "Plan vortheilhaften Truppen-Aufstellungen zwischen der Dunau, der Raab und dem Blatten See.". Ez magyar fordításban kb. annyit tesz, hogy: A csapatok mozgásának térképe a Duna, Rába és a Balaton között. Helyezzük el időben a térképet: a napóleoni háborúk, konkrétan a harmadik koalíciós háború idején járunk, amiben az Osztrák Császárság aktív hadviselő fél volt az oroszokkal, az angolokkal, a svédekkel együtt Napóleon Franciaországa ellen.

Lássuk a térképről a községünk környékét bemutató részt (rákkatintva nagyítható):

Térségünk az ábrázolt terület bal felső szélén helyezkedik el, errefelé csapatok nem mozogtak. (Az osztrák csapatok részben Győr környékén, részben a Balaton-felvidéken, részben a Fejér-megyei Duna-szakaszon helyezkedtek el).

A mai bejegyzésben egy régi parasztházat mutatok be községünkből. A ház egykor (Rába)Szenttamáson, a Béke u. 3. szám alatt állt. Az alábbi képek 1964-ben készültek, amikor Grubánovics Károlyék voltak a lakói.

Először lássunk egy képet a ház udvaráról - balról óllal, középen ölfával, kapirgáló tyúkokkal, száradó ruhákkal:

A ház homlokzati (déli) oldala így nézett ki: 

Az idei első posztban folytatom a fél évszázaddal ezelőtti újságcikkek bemutatását. Ezúttal lássuk, hogy 1971 januárjában a Vas Népében milyen, Püspökmolnárival kapcsolatos cikkek jelentek meg! (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)  

Először egy január 1-i sporthírben találkozunk egy helybeli fiatal nevével (8. oldal):

Pár nappal később egy asztalos nevével találkozhatunk a lap hasábjain: (Vas Népe 1971.01.04. 4. oldal):

Kedves Olvasók! Itt az év vége, a számvetés ideje. Ahogy tavaly ilyenkor is tettem, úgy most is röviden összefoglalom a blogon elért eredményeimet, az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Januártól decemberig (a jelenlegivel együtt) öszesen 75 blogbejegyzést írtam. A facebookon a követőim száma 722 (ez 76-tal több, mint tavaly ilyenkor), a  blog.hu-n pedig további 62 fő. A lapletöltések száma szempontjából az idei év "legerősebb napja" augusztus 29. volt, amikor 1155 kattintás történt a blogon! (A tavalyi rekord 872 volt.) Az "ezüstérmes" január 13 lett 1103 lapletöltéssel. Az összes lapletöltés száma a blog indulásától mostanáig mintegy 330 ezer (ez 56 ezerrel több a tavaly év véginél)!

A 75 bejegyzés közül a 3 legolvasottabb ez volt (de mivel fényképes posztokról van szó, helyesebb a "legnézettebb" kifejezés használata:

1. Vegyes fotók 41.: 1647 megtekintés (Nagyapám fotói ezek a Don-kanyarból, így ez személyes kedvencem is)

2. Vegyes fotók 46.: 552 megtekintés (a Hujber-család képei)

3. Egy ipartörténeti emlék a Béke-utcából: a Moór-féle kút: 468 megtekintés

Az én személyes kedvenceim még ezek a posztok voltak ebben az évben:

A mai bejegyzésben az 1941-es születésű Marton Zoltántól kapott családi fotók közül mutatok be 10 db-ot. Zoli bácsinak ezúton is köszönöm a képeket!

Az első képen Zoli bácsi bátyját, az 1937-es születésű Marton Józsefet látjuk lóháton szüretikor, valamikor az 1940-es években. Martonék háza mindig a hajnalka nevű virággal volt befuttatva, ezt látjuk a háttérben. Valószínűleg a ló is a Marton-családé volt, mivel 2 lovuk mindig volt. Ezzel Simon János fogatos járt: a környékbeli házaktól szedte össze az őrölni való gabonát, azoktól a gazdáktól, akik nem tudták megoldani a szállítást, majd vitte vissza nekik a lisztet.

"Hordó számra el-adatott Bornak 's abból jött Pénznek Tabellája" címmel készült egy kimutatás a Festeticsné Sallér Judit által birtokolt molnári uradalomban. (Egyébként egy rendkívül jól dokumentált, precízen könyvelt gazdálkodást folytattak itt - a helytörténész nagy szerencséjére!)

A dokumentumon az eladás napját, a vevő nevét és/vagy a foglalkozását, a bor mennyiségét, évjáratát és jellemzőjét (seprős vagy fejtett), végül - összesítve - az értékesítésből befolyt összeget tüntették fel. Lássuk az iratot (eredeti helyesírás szerint): 

"Ian. 4. Guori Ispán Fierst Istv: 12 akó 1811 seprős

Ian. 23. Guori Ispán Fierst Istv: 49 akó 1809 fejtett, 8 (egész - KG) 1/4 akó 1811 seprős

A mai bejegyzésben az 1945 novemberi és decemberi naplóbejegyzéseket ismertetem a plébánia történetéről vezetett História Domusból. Holpert István plébános novemberi 2 bejegyzése kevés volt ahhoz, hogy önálló blogbejegyzést szenteljek nekik. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.) 

Bár jól olvasható a szöveg, de szokásom szerint ide teszem kiírva is: 

Kedves Olvasók! Nagy örömmel mutatom be a legújabb könyvemet, amely napokon belül megjelenik:

1945-ben a korabeli Püspöktamási és Rábamolnári lakói élték (volna) a maguk hétköznapi életét (erre utalnak a borító képei), csakhogy közben átsöpört a térségen a II. világháború frontja, és minden, ami ezzel járt (ezt jelzi a borító felső részén a tank). Nyomában vér, szenvedés (amit a borító piros csíkja jelez)...

Ma folytatom a fél évszázaddal ezelőtt megjelent újságcikkek bemutatását. Ezúttal lássuk, hogy 1970 decemberében a Vas Népében milyen, Püspökmolnárival kapcsolatos cikkek jelentek meg! (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)  

Az alábbi sporthírt találjuk a lap december 3-i számának 6. oldalán:

Egy újabb sporthírben találkozunk az egyik helyi fiatal nevével (Vas Népe 1970.12.08. 6. oldal):

Mintegy 8 hónap elteltével ma egy újabb bejegyzéssel folytatódik az "akkor és most" sorozat. (Az előző ilyen bejegyzésben a Béke utca keleti házsorát mutattam be, ez itt található.)

Ma a falu egykori 2. legnagyobb épületét, a püspöki malmot mutatom be régi és mai fotók segítségével. Lássuk először a régi képet (aminek a készítési ideje nem ismert): 

Napjainkban, hasonló szögből fotózva, és színes képen így néz ki az épület:

A fenti címmel jelent meg A Hét című marosvásárhelyi lap 1991. november 28-i számának 5. oldalán az alábbi cikk. Szerzője egy erdélyi magyar író, Fodor Sándor (1927-2012), aki 1945 elején katonaként községünkben járt, és az itt átélt élményeit megemlítette a közel fél évszázaddal később írt cikkében. Olvassuk csak:

A fenti címmel jelent meg egy összefoglaló tudósítás a Szabad Ifjúság című lap 1954. november 19-i számában (4. oldal), melyben Püspökmolnári "kultúrcsoportja" is szerepel. Lássuk!

Ma folytatom a fél évszázaddal ezelőtt megjelent újságcikkek bemutatását. Ezúttal lássuk, hogy 1970 novemberében a Vas Népében milyen, Püspökmolnárival kapcsolatos cikkek jelentek meg! (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)  

Elsőként egy sporthírrel találkozhatunk a lap november 6-i számának 6. oldalán:

A következő cikkben épp csak megemlítik Püspökmolnári nevét (Vas Népe 1970.11.14. 3. oldal):

Korábban már írtam itt a blogon az "őrült '50-es évek" egyik jellemző eseményéről, a begyűjtésről (amikor tehát az állam gyakorlatilag elvette a parasztoktól a terményt), pl. ebben és ebben a bejegyzésben.

Ma is egy erről olvashatunk, ezúttal a Szabad Nép (a későbbi Népszabadság) 1950. november 17-i számának 5. oldaláról. A cikkben egy országos körképet mutatnak be, melynek a végén szerepel községünk: 

A mai bejegyzésben folytatom a Kozma Györgytől és családjától kapott fényképek bemutatását. A Kozma-családnak ezúton is köszönöm a fotókat!

Az első képen Kozma György édesanyjának bátyja, az 1920-as születésű Horváth Miklós látható motoron, katonaként, valószínűleg 1940-ben. A lenti képen is ő látható még regrutaként, valamivel korábban.

Hosszú idő - mintegy 8 hónap - után a mai bejegyzésben folytatódik a 100 éves újságcikkeket bemutató sorozat, aminek az előző része ide kattintva olvasható. A szünet oka, hogy nem volt (vagy nem maradt fenn) községünket említő újságcikk 1920 februárja óta - egészen novemberig, amikor 2 alkalommal szerepelt Rábamolnári a Vasvármegye hasábjain.

Az első újságcikk egy hirdetés, ami az 1920. november 7-ei lapszám 5. oldalán olvasható:

A hirdetésből részletesen megismerhetjük a molnári uradalmi kocsma tartozékait.

A másik cikk pedig csak egy említés a november 11-ei Vasvármegyéből (3. oldal):

1945. november 4-én került sor a II. világháború utáni első országgyűlési (azaz akkori nevén: nemzetgyűlési) választásokra. A mai bejegyzésben ennek a helyi eredményéről írok. Előbb azonban lássuk a szavazás hátterét, előzményeit.

A választásokat az Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1945. szeptemberében elfogadott 1945. évi VIII. törvény alapján tartották meg. A 80 §-ból álló jogszabály bevezette az általános, egyenlő, titkos választójogot, vagyis eltörölt mindenféle, az 1938. évi XIX. törvényben meglévő vagyoni és műveltségbeli cenzust, továbbá eltörölte a szavazáson való részvétel kötelező jellegét. Férfiaknál és nőknél egyaránt 20 évre csökkent a választójogosultság alsó korhatára, ezzel eltűnt a nemek szerinti megkülönböztetés is.

A jogkiterjesztés mellett a törvény számos választójogból való kizárást is tartalmazott. Így pl. megfosztották a választójoguktól azokat, akiknek a politikai jogaikat megvonták, akik 30 szélsőjobboldali szervezet tisztségviselői voltak, akik háborús vagy népellenes bűncselekményt követtek el, akik besúgók voltak, akikkel szemben az igazoló bizottságok elmarasztaló határozatot hoztak, akiket internáltak, akik ellen a népbíróság elmarasztaló ítéletet hozott, vagy akár aki ellen a népügyészség vádiratot bocsátott ki! Ugyancsak megfosztották választójoguktól mindazokat, akik magukat németnek vallották vagy aki ismét felvette németes hangzású családi nevét!