A püspökmolnári általános iskolából 1979-ben 14 nyolcadikos ballagott el. A mai bejegyzésben az ő csoportképüket mutatom be. Lássuk:

A püspökmolnári általános iskolából 1978-ban 12 nyolcadikos maradt ki. A mai bejegyzésben az ő csoportképüket mutatom be. Lássuk:

Korábban már bemutattam Molnári kastélyépítő családját, a jakabházi Sallérokat (lásd ebben a bejegyzésben), de Molnáriban nem ők voltak az egyetlen birtokos nemesek a 18. században. Igaz, ők voltak a legjelentősebbek, azaz a legtöbb földdel (és jobbággyal) ők bírtak. Rajtuk kívül azonban volt még néhány földesúr itt.

Az alábbi táblázat róluk ad felvilágosítást:

Tört alakban kifejezve: Foky József birtokában 1/4, Prosznyák úr birtokában 5/8, Sallér István kezén 8 egész és 7/8, Sümeghyné kezén 1 egész 1/4 jobbágytelek volt, özv. Tóthné egyetlen jobbágya (jobbágycsaládja) pedig 3/8 jobbágytelken ült. Vagyis a 3 legkisebb birtokosnak külön-külön kevesebb, mint egy egész jobbágytelke volt.

Ahogyan azt az iskolai történelemórákon is tanultuk, Mária Terézia királynő uralkodása idején került sor az ún. úrbérrendezésre. Ennek elsődleges célja az állami adóalap, a jobbágytelek rendezése és védelme volt. A királynő által 1767-ben kiadott úrbéri pátens elrendelte, hogy minden helységnek készítsék el az urbáriumát, amely az ott lakók anyanyelvén, nyomtatásban készült, és a jobbágynépesség terheit pontosan rögzítette. 

Ehhez ún. úrbéri tabellát csatoltak, mely a település birtokosainak, jobbágyainak, zselléreinek nevét, külső- és belső telkeiknek a nagyságát, a jobbágy által a földesúrnak fizetendő kilencedet, a robotot és az egyéb, helyben szokásos adózásokat tartalmazta. (Az új urbárium a belsőséget egységesen 2 pozsonyi mérős, azaz 1100–1300 öles nagyságban határozta meg. A külsőséget egy egész telek után, az illető helység határának osztályba sorolása szerint, szántónál 16–40 hold között, rétnél 6–22 kaszás között állapították meg.)

Püspöki ekkor a győri püspök szombathelyi uradalmához tartozott, így Szombathely mezővárossal, Perinttel, Zanattal és Szentmártonnal együtt adták ki a falu urbáriumát. Ebből ismertetem a Püspökire vonatkozó adatokat.

Összesítő adatok:

A községben ekkor tehát 32 jobbágycsalád élt, akik 1 egész jobbágytelek után 52 nap igás (2 marhával) vagy 104 nap gyalogrobottal tartoztak a földesúrnak. (1 egész jobbágytelekkel azonban csak kevesen bírtak.) A kilencedet pénzben fizették, további adózásaik pedig: árenda (bérleti díj a belső telek és lakóház után után), tűzifa, fonás, kifőzött vaj, kappan, csirke és tojás.

A jobbágyokra vonatkozó adatok (mivel a nevek jól olvashatók, ezért az úrbéri tabella eredeti lapjait teszem közzé):

Az 1976-os ballagók után lássuk, kik maradtak ki 1977-ben községünk általános iskolájából!

Lássuk a neveket!

A mai bejegyzésben egy 1943-as könyvben talált életrajzokat közlök. A könyv címe: Magyar föld, magyar nép II. A megnagyobbodott Magyarország községeinek adattára. (Az 1941. évi helységnévtár adatainak felhasználásával). Budapest, 1943.

A könyv személyi adattárában azoknak az életrajza szerepel, akik megrendelésükkel a mű megjelenését előmozdították. Községünkben született, de máshol élő, ill. itt élő személyek életrajzát egyaránt kigyűjtöttem. A * a születést jelöli. Az alábbi személyeket találtam a könyvben:

 A mai bejegyzésben egy 50 évvel ezelőtti újságcikket teszek közzé, mely a falu fejlődéséről szól (Vas Népe 1965. december 21. 3. oldal). Kicsit talán hosszúnak (és kép nélkül száraznak) tűnik így, de az eredetileg 3 hasábos cikket nehéz volt másképp megjeleníteni. A címe ez volt:

A cikk pedig így szól:

Püspöki község 1565-ös, 1571-es,  1577-es és 1592-es összeírásainak bemutatása után nézzük meg, kik és hogyan éltek a faluban 1656-ban! Ebben a szombathelyi vár 1656-os urbáriuma lesz a segítségünkre. Lássuk!

Az összeírás első oldala

A múlt hétfői bejegyzésben bemutattam Molnári birtokosait 1830-ból. Ma ugyanabból az iratból mutatom be Szenttamás község birtokosait. Itt sem csak nemesek bírtak földdel, hanem ún. "agilisek" is. "Agilis": amikor egy nemes kisasszony egy nem nemeshez ment hozzá, akkor a feleség révén hozományba kapott, ill. a feleség családjától örökölt birtokot a nem nemesi (jobbágyi) jogállású férj (majd az ő gyerekei, unokái) birtokolták, művelték. 

Részlet az iratból

A teljes névsor (korabeli helyesírással):

Korábban már bemutattam Molnári legnagyobb birtokos családját, a jakabházi Sallérokat. Ők azonban nem az egyetlen birtokos család volt a 18-19. századi Molnáriban (bár kétségtelenül a legvagyonosabbak, a legtehetősebbek). Rajtuk kívül sok kisebb-nagyobb (de inkább kisebb) birtokosa volt a községnek. (Lásd pl. itt.) De nemcsak nemesek. Egyesek az ún. "agilis" kategóriába tartoztak, azaz ha egy nemes kisasszony egy nem nemeshez ment hozzá, akkor a feleség révén hozományba kapott, ill. a feleség családjától örökölt birtokot a nem nemesi (jobbágyi) jogállású férj (majd az ő gyerekei, unokái) birtokolták, művelték. Ilyenre több példa is volt községünk esetében.

Lássuk most Molnári birtokosait 1830-ból! (A feljegyzést Sallér Judit halála után állították össze, és néhány egyéb gazdasági-társadalmi vonatkozású információt is tartalmaz.)

Részlet az iratról

A Sallérokon kívüli birtokosok nevei:

Püspöki község 1565-ös, 1571-es és 1577-es összeírásainak bemutatása után nézzük meg, kik és hogyan éltek a faluban 1592-ben! Ebben a szombathelyi vár 1592-es urbáriuma lesz a segítségünkre. Ez - győri püspökség teljes vagyonállagának  urbarialis összeírása részeként - abból az alkalomból készült, hogy Kuthassy János lett a győri püspök. Lássuk!

Részlet az urbáriumból

Eszerint az alábbi jobbágyok gazdálkodtak a korabeli Püspökiben:

75 évvel ezelőtt, 1940 októberének elején több újságcikkben is szerepelt a korabeli 2 község, Püspöktamási és Rábamolnári. A mai bejegyzésben ezeket a cikkeket közlöm.

Október 4-én a Vasvármegye 6. oldalán jelent meg a Huszonegy új tag lépett be 1940-ben a vasvári ipartestületbe c. cikk. A belépettek között említik Rodler Ferenc cipészt Rábamolnáriból és Kiss István asztalost ugyanonnan.

Az említett megyei lap 1940. október 4-ei számának 6. oldalán ezt a cikket találjuk:

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam az 1720-as jobbágyi összeírásból Molnári lakóit. A mai bejegyzésben nézzük meg, kik és hogyan éltek Püspökiben a 18. század elején! (Püspöki ekkor a győri püspökség jobbágyfalva volt. Az összeírás csak a jobbágytelken gazdálkodó népességet, azon belül is a családfőket tartalmazza.)

Püspöki vonatkozásában az összeírás első oldala így nézett ki:

A Püspökiben élő családfők (mind jobbágyok, az iratban szereplő latin neveken):

Ahogy egy korábbi bejegyzésben már említettem, 1877-től - a Vasmegyei Lapok mellett -  Vasmegyei Közlöny (VK) néven egy másik megyei lap is megjelent. A mai bejegyzésben ebből ismertetem a községünkkel kapcsolatos 1879-es cikkeket. (A Vasmegyei Lapok 1879-es cikkei itt olvashatók.)

Árveréseket harangoz be a március 9-ei lapszám az 5. oldalon:

Bűnügyi rövidhírt találunk a március 30-ai lapszámban (3. oldal):

Újabb árverések a VK 1879.04.06-ai számának 3. oldalán:

Az 1975-ös végzősök után lássuk, kik maradtak ki 1976-ban a községünk általános iskolájából!

A török uralom alól felszabadult ország adózó népességének első teljes összeírására 1720-ban került sor. Csak a jobbágyokat, zselléreket és lakásokat írták össze. Nem kellett felvenni a nemességet, azonban fel kellett venni minden nem nemest, akit a földesúr minden pénzbeli vagy munkában végzendő szolgálat alól felmentett, továbbá az ellenszolgáltatásért a földesúr jobbágytelkén gazdálkodó nemest is. Rajtuk kívül nem került összeírásra a papság és a tanítóság, de bekerült az összeírásba a jobbágyföldet művelő vagy bérlő, továbbá a kereskedelmet űző zsidóság is.

Molnári vonatkozásában az összeírás első oldala így nézett ki:

A Molnáriban összeírt személyek:

Veszteségkimutatások 1915 szeptemberéből

A mai bejegyzésben újsághíreket közlök 1915 szeptemberének első feléből. Községünk vonatkozásában akkor csak a Szombathelyi Újság közölt néhány hírt, mindegyik I. világháborús veszteség. Lássuk őket!

Elsőként a szeptember 1-ei lapszám 4. oldalán találunk ilyet. Az Ezredeink vesztesége c. cikkben a 83. gyalogezredből hadifogságba esett személyek között olvashatjuk Treplán János nevét Rábamolnáriból.  (Portéja itt látható.) Ugyancsak itt közlik az augusztus 5-én megjelent 229. veszteséglajstrom Vas megyei vonatkozású neveit is, ebben szintén a 83. gyalogezredből hadifogságba kerültek között olvasható: Boros Ferenc Rábapüspöki. (Talán helyesen: Borsos?)

A 229. számú lajstrom közlése másnap is folytatódik. A lap 4. oldalán található Jalits (?) Kálmán Rábapüspöki és Rodler Sándor c. tiz. Rábapüspöki neve, akik szintén a 83. gyalogezredről estek hadifogságba.

A Vasvármegye c. megyei lapban 75 évvel ezelőtt 2 hét alatt többször is szerepelt a korabeli Püspöktamási és Rábamolnári neve. Lássuk!

Az 1940. augusztus 14-ei lapszám 6. oldalán olvashatjuk a "Vasmegyében 29 gyermek kap 500 pengős életbiztosítást" című és "29 gyermek született a Kormányzó országlásának 20. évfordulóján, március 1-én" alcímű cikket. Eszerint ez a 29 gyerek 500 pengő értékű életbiztosítási kötvényt kap, amit a fiúk 22, a lányok 18 éves korukban válthatnak be. Az újszülöttek között van Czigány Imre MÁV pályamester leánya is Rábamolnáriból. (Ki ő? Ki tud róla valamit?)

Frissítés - 2015.08.26.:

Olvasónk, Gosztonyi Edéné szerint ez a lány Czigány Anna, aki szerepel az 1954-es végzősök tablóképén. Ma Szombathelyen lakik, férjezett neve Horváth Károlyné. Köszönöm az információt!

A lap augusztus 20-án (5. oldal) a vasvári járás cukorkiskereskedőit ismerteti. A cikk szerint az alispán által kijelölt kereskedők között van Bencsik János, Szabó János, Behm Gábor és Kovács Miklós Rábamolnáriból, ill. Rodler István és Szabó István Püspöktamásiból.

Következik egy erdőrendészeti hír a Vasvármegye 1940. augusztus 23-i számából (6. oldal):

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a mai község egyik elődjét, Püspöktamásit egy 1931-es gazdacímtárból. A mai bejegyzésben nézzük meg a másik községrész leírását ugyanebből a könyvből!

Egy korábbi bejegyzésben már írtam a községünkben egykor működött néptánc-csoportról/csoportokról, ill. a népitánc oktatásáról. Az ott leírtakhoz adalékként szolgál a mai bejegyzés, melynek anyagaira a kéziratos Falukrónikában akadtam rá. Ebben a csoportot a vasvári ÁFÉSZ püspökmolnári tánccsoportjaként említik.

Az alábbi képek a Szövetkezeti Néptáncosok III. Országos Találkozóján készültek 1970. augusztus 1-én, amelyet - a Falukrónika szerint - Balatonlellén, Balatonfüreden és Siófokon tartottak.