Korábban már bemutattam az egykori Püspöki község jobbágyait 1565-ből, ill. 1571-ből. 1577-ből is fennmaradt egy összeírás, amely a győri püspökség kezén lévő uradalmak, így a szombathelyi vár és tartozékainak jobbágyait és azok földesúri adóterheit mutatja be. Listhy János győri püspök halálakor állították össze, a pontos dátuma 1577. április 6. Készítette: Ankherreit János. Mivel a korban Püspöki is a szombathelyi vár tartozéka volt, így az irat fontos forrás községünk kora-újkori történelmére is. Lássuk!
Részlet az urbáriumból
Eszerint az összeírt jobbágyok a következők:
1/2 telkesek: Tóth Mihály községbíró, Flórián Mátyás, Kovács János örökösei - megjegyzés az iraton: szegény, Tiszteszy Tamás (latinul: Thomas Tysteszy), Tóth Bálint, Fülöp Kelemen, Bana Ambrus - megjegyzés az iraton: üres/elhagyott telek, Bakó István, Tolyó László, Szemes András (eredetiben: Andreas Zemes) - megjegyzés: elhagyott, Cser György, Kapossy Imre örökösei, Németh György, Szalai Márton (Martini Zalay) - szintén elhagyott telek, Tolyó Mihály, Tóth János, Tóth Imre, Kiss Iván, Péter János elhagyott telke, Tóth Mihály, Tóth István, Varga Benedek, Tóth István, Nemess Bálint örökösei.
1/4 telkesek: Barholomaei Chordass pastor (tehát a falu (tehén)pásztora), Galambos Kálmán, Pochy (de inkább talán Péchy) Albert örökösei
Üres telkek (a fent említetteken kívül): Szabó János, Tóth Bálint, Tóth Marci (!)
Zsellérek: Tóth György, Péchy Mihály, Cser György, Gömbös György (az eredetiben: Georgius Gembess), Nyereggyártó Bálint (latinul: Valentinus Niereghiarto), Bana György, Németh Benedek disznópásztor, Tóth István.
(Jól látszik, hogy a 1571-hez képest jelentős társadalmi változás történt: akkor csak 2 elhagyott telek volt, zsellér pedig egy sem... - KG)
Cenzus (azaz a jobbágytelek után fizetendő földadó): Fél telek után évente 2 alkalommal (Szent György és Szent Mihály napján) 5-5 denárt fizettek
Ajándék: Karácsonyra az egész falu közösen adott egy sertést a földesúrnak. Továbbá 4-en adtak neki egy kappant, ketten pedig egy kenyeret.
A szolgáltatásaik: az irat szerint a szokásosak (lásd az 1565-ös és 1571-es éveknél). Kocsmáltatás (az év nagyobb részében csak a földesúr borát lehetett árulni a kocsmában KG): amikor lehetséges.
Az irat megemlíti a szomszédos Szentivánt is, amelynek (elhagyott) földjét az itteniek használják.
Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Magyar Kamara Archívuma Urbaria et Conscriptiones Fasc. 119. Nr. 4. f. 35-36. v. és 36. r.
Kapcsolódó bejegyzés:
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
