1945 tavaszán - amikor a szovjetek elfoglalták Vas megye területét - a felsőbb hatóságok tudni szerették volna, hogy milyen a helyzet a végeken, azaz a községekben (és a városokban). Ezért a (kör)jegyzőnek (vagy a községbírónak) jelentéstételi kötelezettsége volt a járási szolgabíró felé a helyben történt eseményekről. Ezek az ún. napi jelentések fontos forrásai a világháború utolsó néhány hetének, ill. a szovjet megszállásnak. Az alábbiakban ilyen napi jelentéseket mutatok be.

Az alsó szintű közigazgatás normalizálódására világít rá Sely Gyula körjegyző 1945. április 14-én kelt jelentése. Eszerint "én magam és Dékány menekült jegyző munkahelyünket elfoglaltuk. A községekben általában nyugalom van. A mezei munka bár hiányosan, az igénybe vett munkaerő miatt, de folyik."

A jegyző április 14-ei jelentése. Helyenként elég nehezen olvasható a kézírása...

Másnap így tudósította felettesét a körjegyző: "...a püspöktamási községbíró megjelent nálam, és közölte, hogy a mai napon egy Vasvárról megjelent orosz kapitánytól azt az utasítást kapta, hogy holnap estig 5000 kgr búza legyen a jegyzőségből a malomban. Az összeírás szerint a felesleges készlet búzából 2675 kgr. Kérem arra vonatkozólag értesíteni, hogy az összeírt búzakészletet beszállíthatjuk-e a malomba." Hogy a szolgabíró milyen választ adott, azt egyelőre nem tudom...

A 17. században a Rába-folyó volt a török által elfoglalt országrész és a királyi Magyarország határa. A török további terjeszkedésének megakadályozása érdekében kiemelt fontossággal bírt a folyószakasz, mint természetes határ megerősítése. Vas vármegye közgyűlése többször is foglalkozott a kérdéssel, és határozatokat is hozott e tárgyban. Ezek közül kettő is fennmaradt, mely Molnári községet és környékét nevesíti, mint megerősítendő szakaszt. Lássuk ezeket:

1632. áprilisi Vas vármegyei közgyűlési határozat: "Mivel a Rába nevezetű folyóra mindenki nagy figyelmet fordít - lévén, hogy ettől függ a Dunán inneni részek megmaradása -, a vármegye közönsége a következő határozatot hozta: Bozzay Miklós szolgabíró járásából minden egyes ház után egy-egy, a szükséges és a paraszti munkára alkalmatos szerszámokkal felszerelt nemes vagy nemtelen embert kiállítani, akik tartoznak május havának 3. napján Csörötnek possessio (birtok, falu - KG) helyszínén megjelenni, s vezetőik, azaz a szolgabíró, az alszolgabíró, az esküdtek vagy más arra rendelt személyek vezetésével a kellő helyeken gátakat és töltéseket építeni, az őrállásokat megerősíteni, valamint az egyéb szükséges munkákat elvégezni. Akik nem jelennek meg, azokat 12 forint büntetéssel kell sújtani. A munkát egyébként mindenki három napon keresztül köteles folyamatosan végezni. - Palásthy János szolgabíró járása ugyanilyen módon tartozik a munkát végezni, azzal a különbséggel, hogy az onnét állítandó munkások május havának 7. napján tartoznak Molnári possessioban megjelenni. Az egész munka felügyeletével Guary Miklóst, Hollósy Gáspárt és Bagoly Menyhértet bízta meg a vármegye közönsége."

Jelen cikkemben folytatom a Püspöktamásiból fennmaradt képviselő-testületi ülések jegyzőkönyveinek kivonatos ismertetését – ezúttal az 1940-es évekből, az 1948/49-es egyesítésig. (Ezen belül 1945-ből nem maradt fenn jegyzőkönyv.)

Részlet egy 1949-es nagyközségi jegyzőkönyvből

1940. januárjában a Szijártó György, Hegyi Jenő, Kustos János, Piri Mihály, Marton István, Szigeti Ernő, Kovács Lajos, Molnár György, Sipos Imre, Molnár Géza, Józsa Kálmán összetételű testület ülésezett Kiss Antal bíró és Sely Gyula körjegyző vezetésével. (Az 1946-os jegyzőkönyvekben már Dékány József a körjegyző.)

Püspöktamási költségvetése ebben az időszakban mindig többletet mutatott. Az 1940-ben elfogadott, előző évre vonatkozó zárszámadás szerint a bevétel: 12.853 Pengő 59 fillér, a kiadás: 12.697 P 15 f, maradvány: 156 P 44 f volt. A szegényalap vagyona 229 P 92 f takarékbetétben és 21 P 20 f készpénz; a testnevelési alap bevétele 168 P 11 f, kiadás: 157 P 6 f, maradvány: 11 P 5 f; a község cselekvő vagyona 7019 P 20 f, szenvedő vagyona 450 P 49 f, tiszta vagyon: 6568 P 71 f. Az 1941-es évről kerekítve 44,5 P-je maradt meg a községnek, 315 P-je a közbirtokosságnak, 76 P-je az iskolaalapnak, a szegényalap készpénze 21 P, betétállománya pedig 244 P volt.

A község képviselő-testülete napjainkban több olyan üggyel is foglalkozik, melyről azt hinnénk: nem tartozik szorosan a hatáskörébe. Ez régen is így volt, azóta csak az ügyek típusa változott. Írásomban az 1928-48 között létezett Püspöktamási község közgyűlési jegyzőkönyveiből szemezgetek. (Rábamolnáriból nem maradtak meg jegyzőkönyvek.)

Az első fennmaradt jegyzőkönyv az 1935. dec. 24-i testületi ülésről készült. A község (jelen lévő) vezetői az alábbiak voltak: Kiss Antal községbíró, Szabad (talán inkább Szabó?) János, Ács József, Komáromi József, Borsos Miklós, Gálos István, Kovács János, Piri Mihály elöljárók és képviselők, valamint Sely Gyula körjegyző. A falu alkalmazottja a nem főállású kisbíró volt, 1936-tól Szalay Gergely. A községtől kapta fizetését Marton István levélhordó és kézbesítő is, akinek bérét 1938-ban 250 Pengőre emelik fel, a községi bábáét pedig 1939-ben 450 P-re. 1938-tól a harangozó is a falutól kapja a fizetést.

Akkoriban a testület évente csak néhány rendes ülést tartott, a jegyzőkönyvek zöme rendkívüli közgyűlésről készült. Rendes (előre tervezett) ülésen tárgyalták a falu költségvetését, ill. zárszámadását, amit 15 napig közszemlére tettek. A tárgyévi költségvetés előirányzatát már előző év augusztusában vagy szeptemberében elfogadták, a zárszámadást pedig a következő év elején (febr.-ápr. között). A község 1935-ös számadását pl. 1936. februárjában jóváhagyták. Eszerint Püspöktamási bevétele 8890 Pengő 8 fillér, a kiadás: 8821 P 19 f, a pénzmaradvány tehát 68 P 84 f volt. Az 1936-os évet 519 P, 1937-et 428 P, 1938-at pedig 454 P pénzmaradvánnyal zárták. 1939-re a bevételi főösszeg 12853 P 59 f-re, a kiadás 12697 P 15 f-re nőtt, a maradvány 156 P 44 f volt. A falu költségvetésétől elkülönítve szerepeltek az iskola, a szegényalap és a testnevelési alap pénzei. A képviselők emellett mindig jóváhagyták a közbirtokosság és a volt úrbéres birtokosság gazdálkodását is.

Július végén - ha az időjárás engedi - javában zajlik az aratás. Napjainkban a kombájnok már a cséplést is elvégzik, míg az '50-es években ezt még külön munkafolyamatban, cséplőgépekkel tették. A sajtó akkor még szinte napi rendszerességgel adott helyzetjelentést a mezőgazdasági munkák állásáról. 1959. július 31-én a Vas Népe a "Nagy lendületet vett megyénkben a hordás és a cséplés" c. cikkében 4 községből tudósított. Ebben Püspökmolnáriról az alábbiakat olvashatjuk:

Az 1888-as bulvárhírek után nézzük, miről írt a Vasmegyei Lapok (VL) c. megyei újság 1889-ben Molnári, Püspöki és Szenttamás vonatkozásában.

Egy igazi bulvárhírt olvashatunk a január 27-ei lapszám 5. oldalán:

Több cikk is foglalkozik a megalakult helyi tűzoltó-egylet működésével, de ezeket itt már közöltem.

Állategészségügyi hírt találunk a VL 1889. április 4-i számának 3. oldalán:

Az elhunyt Festetics György fiával, Pál gróffal kapcsolatos az alábbi rövidhír (VL 1889.04.14. 2. oldal):

A mai bejegyzésben néhány 100 évvel ezelőtti újságcikket mutatok be. Először egy tudósítás a Vasmegyei Hírlap hasábjairól (1914.06.14. 6. oldal):

Alább pedig egy árverési hirdetmény következik a Vasvár és Vidéke című lap 1914. július 12-ei számának 3. oldaláról:

70 évvel ezelőtt, 1944. május 10-11-én zajlott le a vasvári járás zsidó lakosságának gettóba költöztetése, melyet a megszálló németek nyomására a magyar hatóságok végeztek. Ebből az alkalomból a helyi zsidó áldozatokról írok.

Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint Püspöktamásiban 702 lakos közül 6 vallotta magát zsidónak, Rábamolnáriból viszont senki. Hazánk német megszállása után, 1944. május 6-án kelt alispáni rendelet nyomán kijelölték a gettókat (járásonként egyet). A vasvári gettó a Magyar Király vendéglő, a kávéház és a mozi területére lett kijelölve (Ragendorfer-féle háztömb). Az épület napjainkban:

A járási zsidóság gettóba költöztetése 1944. május 10-11-én zajlott le. Ezzel párhuzamosan Vasváron 6, a falvakban 1-1 bizottság leltározást végzett a zsidók javairól, amit a körjegyzők beterjesztettek a főszolgabíróhoz. Az átköltöztetés ellenállás és atrocitások nélkül folyt le a járásban, de ezt megelőzően 4 fő öngyilkos lett. A gettót a főszolgabíró által kiadott házirend, ill. gettórend szerint csak az ún. beszerzési csoport 5 tagja hagyhatta el hétköznaponként 10-11 óra között, a hetipiacra szerdán és pénteken 10 fő mehetett ki. A hatóságokkal történő ügyintézés céljából 2 kijelölt személy léphetett ki. Vasárnap és ünnepnap senki sem hagyhatta el a gettó területét. A gettó lakóinak száma a május 30-i étolaj-igénylés alapján 322 fő volt, egy másik névjegyzék viszont (86 férfi + 180 nő=) 266 személy névsorát tartalmazta. A Vasvármegye cikke "kb. 360 főről" ír (1944. június 22. 5. o.) (Mayer László: Holocaust 1944. A vasvári gettó. In: Vasi Honismereti Közlemények 1994/2. 34-38. o.)

A gettó lakói közül a korabeli adatok szerint püspöktamási illetőségű volt 4 fő, rábamolnári pedig 1 fő. Konkrétan az alábbiak (az eredeti iraton használt rövidítésekkel):

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam az 1857-ben fennmaradt iparos-összeírás helyi adatait, a mai bejegyzésben pedig kettő, 1869-ből fennmaradt lajstromot mutatok be. 

Az alábbi felsorolásban csak azon iparosok és kerekedők szerepelnek, akik az 1868. évi VI. törvénycikk 8. §-a értelmében kamarai bel- és kültagok megválasztására jogosultak voltak. A jogszabály rendelkezése értelmében csak azon iparos és kerekedő választhatott, aki teljes körű polgárjoggal rendelkezett, az adott kamara illetékességi területén lakott és "legalább egy év óta kereskedést vagy ipart önállóan és jogosítottan űz, vagy olyannál mint nyilvános társ vagy kereskedelmi és technikai fővezető működik". Vagyis az alábbi lista nem tartalmazza a korabeli 3 kisközség összes mesteremberét!

Először nézzük a kereskedőket:

A "Zseli" név talán inkább helyesen "Sely".

Ugyanebben az összeírásból nézzük az iparosokat:

Ahogy arról egy korábbi bejegyzésben már beszámoltam, 1913. decemberében meghalt Kovács Kálmán rábahídvégi körjegyző, aki egyúttal Rábamolnári, Rábapüspöki és Rábaszenttamás jegyzője is volt. A körjegyzői állást 1913. márciusában hirdették meg, pl. a Vasvármegye c. lapban (1914.03.20. 12. oldal), az alábbiak szerint:

A választás eredményéről a Vasvármegye, ill. a Vasvár és Vidéke c. járási lap is beszámolt. Utóbbi az alábbiak szerint (1914.04.05. 2. oldal):

A mai bejegyzésben községünk földrajzi neveit mutatom be a Vas megye földrajzi nevei c. nagy összefoglaló munka alapján. (Szerk.: Bárdosi János et al., Vas megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 1982.) Ez a külterület vonatkozásában leginkább a dűlőneveket jelenti.

Először lássunk egy térképvázlatot községünkről a beazonosított földrajzi nevek megjelölésével:

A kötetben a faluról egy rövid leírás és a dűlőnevek magyarázata is megtalálható (kiejtés alapján) - legalábbis az, amit az adatközlők gondoltak róla. (Az ő nevük a szócikk legvégén van felsorolva.) Íme a leírás és a magyarázatok:

Községünk a századelőn a rábahídvégi körjegyzőséghez tartozott, így annak vezetője Rábapüspöki, Rábamolnári és Rábaszenttamás jegyzője is volt. Száz éve hunyt el az akkori körjegyző, Kovács Kálmán, akinek temetéséről szól a Vasvár és Vidéke című újság 1913. december 14-i számának cikke a 2. oldalon:

Az 1949-ben elfogadott alkotmány alapján hazánkban létrejöttek a tanácsok, azaz a helyi igazgatás - nem önkormányzati, hanem centralizált és pártutasításos - szervei. A helyi tanácsokról szóló törvényt 1950. május 11-én fogadta el az Országgyűlés, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa (a kollektív államfői testület) pedig a tanácsválasztást október 22-re tűzte ki. A választáson a formálisan létező Magyar Függetlenségi Népfront (MFN) jelöltjei indulhattak. E szervezetben már csak a Magyar Dolgozók Pártja rendelkezett tényleges hatalommal, mellette néhány "látszatpártocska" szerepelt. Az MFN a választást megelőzően minden településre programot dolgozott ki, melyet a Népfront jelöltjeinek kötelezően el kellett fogadniuk.

A frissen létrejött, és Püspökmolnárinak elnevezett nagyközségre az alábbi programot dolgozták ki (mely nyomtatásban is fennmaradt, és elérhető a Vasi Digitális könyvtár honlapján):

Veszett kutya Rábaszenttamáson

Amikor ezt a mostani blogbejegyzést készítettem, sokat gondolkoztam: leközöljem, vagy kihagyjam? Ez az esemény a Püspökmolnári története szempontjából eléggé jelentéktelen, de nyilván a korabeli lakosokat érintette. Különösen, ha még a járási újság is írt róla. Végül a közlés mellett döntöttem - könnyed olvasmány így a hét végére. :) Az egykor önálló Rábaszenttamásról amúgy is kevés bejegyzés született eddig.

A cikkecske a Vasvár és Vidéke című járási lapban jelent meg 1913. július 6-án, a 3. oldalon. Íme:

Emlékeztetőül: egy kutyáról szólt az első helyi vonatkozású hirdetés is, de ebben a bejegyzésben is szerepelt egy kutya.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! Ott egyébként jelenleg 29 fotó is megtekinthető!

Ahogy ebben a bejegyzésben már írtam róla, az egykori Rábapüspöki és Rábaszenttamás községek 1928-ban egyesültek, 1929-től pedig a Püspöktamási nevet viselték. Az egyesített községnek azonban a belügyminiszter, Scitovszky Béla más nevet adott volna. Erről szól az alábbi cikk, mely a Hír című szombathelyi újság 1928. április 22-i számának 3. oldalán jelent meg.

Az alábbiakban az egykor önálló Püspöki, Molnári és Szenttamás községek statisztikai adatait mutatom be Fényes Elek két munkája alapján. Fényes Elek (1807-1876) statisztikai és földrajzi író, akit a hazai közgazdasági statisztika megteremtőjének szoktak tartani.

Az első idézett mű az 1836-40 között Pesten 6 kötetben megjelent "Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben" címet viseli. Gyakorlatilag ez a reformkori Magyar Királyság gyorsfényképe. Benne az ország lakott helyeiről található egy rövid leírás a legfontosabb adatokkal, mint pl. a település megyéje, jogállása, a népesség száma és vallási összetétele. Községünk jogelődjei mindig községi jogállásúak voltak, ezen kívül a munka az alábbi adatokat tartalmazza (a könnyebb áttekinthetőség érdekében táblázatba rendeztem):

Fényes Elek másik fontos munkája az 1851-ben, már a Bach-korszakban megjelent, 4 kötetes, "Magyarország geographiai szótára" című munka. Ebben rövid szöveges leírás található a lakott helyekről. A 3 itteni községről ezt írja:

Ahogy azt tudjuk, Püspöktamási és Rábamolnári 1948-as egyesülése után községünk végleges neve Püspökmolnári lett. Erről egy rövid hírben a Nyugati Kis Ujság c. kisgazda lap is beszámolt 1948. december 12-én a 2. oldalon:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

Bár tulajdonképpen már írtam a címben feltett kérdésről, és az itt élőknek is nyilvánvaló a válasz, de az utóbbi időben többen is keresték az interneten, hogy hogyan keletkezett községünk neve (én pedig ezt a blog szerkesztésekor látom). Az ő számukra most konkrétan összefoglalom a falu nevének eredetét.

Egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy a rábamolnári körjegyzőség pecsétjét be fogom mutatni (lásd balra).

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam Püspöki, Molnári és Szenttamás kisközségek 1879-ig használt pecsétjét. Ezeket még vésett pecsétnyomóval vitték papírra. 1879-től viszont gumibélyegzővel hitelesítették a községi iratokat. Ez pedig jelentős egyszerűsödést eredményezett: elterjedtek a névírásos bélyegzők. Az itteni 3 község is ilyet használt. A falu nevén kívül a vármegye, és esetleg még a járás nevét tüntették fel.