A mai bejegyzésben Sely Gyulát mutatom be; azt a hivatalnokot - mai szóval élve: köztisztviselőt -, aki fontos szerepet játszott községünk egyesülési folyamatában, és akiről itt és itt már említést tettem.

Sely Gyula Rábamolnáriban született 1883-ban. Bár a fellelt életrajzában nem szerepel, de bizonyos, hogy az elemi iskolát Szenttamáson végezte el. Középiskolai tanulmányokat Sopronban és Szombathelyen folytatott, utóbbi helyen a jegyzői tanfolyamot is elvégezte 1907-ben. 

Pályafutását segédjegyzőként Rábahídvégen kezdte, onnan Csesztregre ment, majd Rum, utána pedig Sorkikisfalud községekben segédjegyzősködött. Utoljára Rábahídvégen volt segédjegyző, míg 1913-ban megválasztották ugyanott jegyzőnek. Körzetéhez tartoztak Rábamolnári, Rábapüspöki és Rábaszenttamás falvak is.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Közigazgatásért és Választásokért Felelős Államtitkársága - az 1299/2011. (IX. 1.) Korm. határozatban megfogalmazott szempontokat figyelembe véve - közzétette tervezetét az ország járások szerinti beosztására. Országosan 168 járás, Budapesten pedig hét úgynevezett körzet létrehozását tervezik. A társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezet itt érhető el.

Püspökmolnári egykori elődközségeinek, Molnárinak, Püspökinek és Szenttamásnak régi, több száz éves pecsétjei nem kerültek elő. Minden valószínűség szerint azért, mert nem is voltak ilyenek. A korai pecséthasználat leginkább a nemesi községekre volt jellemző.

Jóllehet Szenttamás falut is kisnemesek lakták, de másfél évszázadnál régebbi pecsétje ezidáig nem került elő. 

Az első fennmaradt községi pecsétek – melyekkel a különféle szerződéseket, egyéb hivatalos iratokat hitelesítették – a 19. század közepéről származnak. Szenttamás falu ekkor is egyszerű névírásos bélyegzőt használt (lásd balra).

Avagy helyi közigazgatás-történet Püspöktamásitól Püspökmolnári létrejöttéig

A 32. bejegyzésben már bemutattam, hogyan jött létre 1929-re Püspöktamási község. Egy következő összevonási fázisban ehhez hozzáolvadt még Rábamolnári, így hozva létre a mai Püspökmolnárit, akkor még nagyközségi jogállással. Jelen bejegyzésben ezt a folyamatot mutatom be.

Sely Gyula körjegyző már a ’30-as évek végén tudta, hogy újabb községösszevonás következik. Erre utal, hogy amikor 1939. április 6-án a püspöktamási képviselőtestület ülésén a (plébánia mellé felépítendő) kultúrház szóba került, az indoklásban azt mondta, hogy „a két község (értsd: Püspöktamási és Rábamolnári) egyesülése úgy is elkerülhetetlen és így az egyesült községnek lenne a központban egy megfelelő kultúrháza”.

Avagy helyi közigazgatás-történet Püspöktamási létrejöttéig

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam, hol helyezkedett el a mai Püspökmolnári 3 elődközsége. Most azt a folyamatot ismertetem, melynek során a XX. század közepéig két lépcsőben létrejött a mai Püspökmolnári. Ehhez menjünk vissza az időben a századelőre, pontosan 1907-ig.