Az ún. Bach-korszakból (1851-59) községünk vonatkozásában nem sok információm van (nem is nagyon kutattam a korszakot), ezért is örültem meg nagyon, amikor a Hivatalos Értesítő című lap 1858. augusztus 19-i számának címlapján (!) találtam valamit. Egy árverési hirdetményt, amelyet az akkori "vasvári császári-királyi szolgabírói hivatal" tett közzé. Így szól:

A mai bejegyzésben 3 újságcikket teszek közzé 1917 júliusának végéről és augusztus első feléből. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Az első egy hirdetés a Vasvármegye című megyei lap 1917. július 26-is számának 4. oldaláról: 

A hirdetést a július 31-i lapszámban a 4. oldalon újra közzétették. 

A megyei újság augusztus 7-i száma szintén a 4. oldalon az alábbi hírt közölte:

A közelmúltban egy érdekes könyvvel ajándékozott meg Kaszás Péterné, Kati néni (akinek ezúton is köszönöm az ajándékot!): az egykor édesanyja, Szabó Istvánné tulajdonában lévő Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék című kötetével. A könyv előszavát "József főherceg királyi fensége, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke" írta. (Kiadja a Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. Budapest, 1939.) A kötetből megyénkénti változat készült, úgy, hogy a könyv I. része az egész Dunántúlról szól, a lényegesen rövidebb II. rész viszont csak egy adott megye községeinek ismertetőjét tartalmazza. A Vas vármegye településeit bemutató részben a mi falunk korabeli 2 elődközségéről ez olvasható:

A könyv végén személyi adattár található, "azokról, akik a mű létesítését előmozdították", azaz: akik előfizettek a kötetre. De szép megfogalmazás! Ebben hat, községünkben született vagy itt élt személy életrajzára akadtam rá, ABC-sorrendben az alábbiakra:

A mai bejegyzésben két 75 évvel ezelőtti újságcikket teszek közzé. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.) 

Az első tudósítás a Vasvármegye 1942. március 4-i számának 7. oldalán olvasható:

Sely Gyula portréját ebben a bejegyzésben mutattam be.

A rábai jégzajlással kapcsolatos az alábbi újságcikk (Vasvármegye 1942.03.08. 11. oldal):

A mai bejegyzésben az 1924-es kiadású Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára című kötetből mutatom be az első összevonás előtti 3 kisközséget, Rábamolnárit, Rábaszenttamást és Rábapüspökit. A vonatkozó adatok a könyv 1261-1262. oldalán vannak.

Megtudjuk belőle, hogy az adott kisközség (kk.) melyik vármegye (vm.) mely járásában (j.) található, hány lakosa van (lak.), hol van az illetékes körjegyző (kjző) és anyakönyvvezető (akv., esetünkben Rábahidvégen), mely törvényszék (trvszék) ítélkezik a falu ügyeiben (ez a szombathelyi járásbíróság), hol van a legközelebbi állampénztár, csendőrőrs (cs.ö.), vasútállomás, posta és távíró (ez utóbbi 3 Rábamolnáriban). Ezeket az adatokat németül is közölték. Majd a földbirtokosok, iparosok és kereskedők címtára következett.

Nézzük elsőként Rábamolnári adatait a kötetből:

A mai bejegyzésben - 4 hónap után - folytatódik a 75 évvel ezelőtti újságcikkeket bemutató sorozat. (Az előző ilyen témájú bejegyzés ide kattintva olvasható.) Ma 3 újságcikket teszek közzé a Vasvármegye című lapból.

Az első egy árverési hirdetmény a július 26-i lapszám 8. oldaláról:

A cikkben említett földdarab a metrikus mértékegységrendszerben több, mint másfél hektárnak (15.415 m2-nek) felel meg. Ez önmagában csak törpebirtok lenne, ám a kocsmáros italmérésből származó jövedelmét jól kiegészítette.

Egy pályázati hirdetmény olvasható a Vasvármegye 1941. augusztus 2-i számában (10. oldal):

Élet a Rába partján 3.

A mai bejegyzésben folytatom a Vas Népében 1966. május elején községünkről megjelent 6 részes cikksorozat közlését. A 3. rész a május 4-i lapszám 3. oldalán jelent meg. (A meglehetősen szabálytalan formájú újságcikket a Falukrónikában megtalálható szerkesztett formában közlöm.) 

A 20. század első felében a püspöki malomnál is volt egy híd a Rábán. Az építéséről itt írtam. Az alábbiakban e híd újjáépítéséről lesz szó a Vasvári Ujság (VU) hasábjairól.

Az említett hidat ugyanis az árvíz 1929 márciusában elvitte, erről ír a lap március 24-i cikke (3. oldal):

Néhány napra rá már megindult az újjáépítés előkészítése (Vasvári Ujság 1929.03.31. 3. oldal):

A mai bejegyzésben néhány újságcikket mutatok be 1929 márciusából a Vasvári Ujságból (VU; a korban rövid u-val írták a nevét). Az első a március 3-i lapszám 3. oldalán jelent meg:

A témáról egyelőre részleteket nem tudok.

Az 1929-es év nagy helyi eseménye a közigazgatásban zajlott. Ebben a régi bejegyzésben már ismertettem Püspöktamási létrejöttének körülményeit, ebben a posztban pedig arról írtam, hogy Rábapüspöki hogyan küzdött az egyesítés ellen. Hiába, a falut ugyanis összevonták Rábaszenttamással. Az új településnek pedig választott tisztségviselőkre volt szüksége, ezért kiírták a községi választásokat (VU 1929.03.10. 3. oldal):

 A mai bejegyzésben egy 50 évvel ezelőtti újságcikket teszek közzé, mely a falu fejlődéséről szól (Vas Népe 1965. december 21. 3. oldal). Kicsit talán hosszúnak (és kép nélkül száraznak) tűnik így, de az eredetileg 3 hasábos cikket nehéz volt másképp megjeleníteni. A címe ez volt:

A cikk pedig így szól:

A mai bejegyzésben 1940 decemberi újságcikkeket teszek közzé a Vasvármegyéből. A december 5-ei lapszámban a 4. oldalon felteszik a kérdést:

A válasz pedig községünk vonatkozásában így szól:

th. főközl.: törvényhatósági főközlekedési

vic.: vicinális

A korabeli megyei lap december 13-i számának 6. oldalán jelent meg az alábbi cikk:

Egy régi bejegyzésben már írtam Püspöktamási 1929-es létrejöttéről. A folyamat azonban már korábban megindult (1927-ben biztosan). Erről tanúskodik a Vasvári Újság 1927. október 23-ai számában a 3. oldalon megjelent alábbi cikk, melyből megismerjük a püspöki falurész hivatalos álláspontját:

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a mai község egyik elődjét, Püspöktamásit egy 1931-es gazdacímtárból. A mai bejegyzésben nézzük meg a másik községrész leírását ugyanebből a könyvből!

A mai bejegyzésben bemutatom az 1929-től községegyesítéssel létrejött Püspöktamásit egy 1931-es ún. "gazdacímtár" alapján. Lássuk!

Egy korábbi bejegyzésben bemutatta, hogyan tervezték az újjáépítést 1945-ben. 20 év múlva, 1965-ben  pedig összegyűjtötték, hogy Vas megye egyes községei milyen fejlődésen mentek keresztül a háború vége óta. Ez az összegzés egy könyvben is megjelent, melynek a szerzője Péter Lajosné, a címe pedig: Gyűjtemény Vas megye községeinek 20 éves fejlődéséről. (Szombathely, 1965. Kézirat. Berzsenyi Dániel Könyvtár, Savariensia gyűjtemény). Ebből ismertetem a Püspökmolnárira vonatkozó adatokat (171-172. oldal).

Először az alapvető adatokat olvashatjuk:

Az ötk jelentése: önálló tanácsú község, a Ph. pedig postahelyet jelent. Ezt követően a háború vége óta eltelt 20 év legfőbb eredményeit sorolja fel a kötet:

Míg a II. világháború egyes településeken (főleg a városokban) a középületek és a lakóházak jelentős pusztulásával járt, addig a korabeli Rábamolnáriban és Püspöktamásiban tudomásom szerint nem voltak jelentős károk. (Bár Sely Gyula körjegyző 1945. május 7-ei jelentése kiégett községként jellemzi Rábamolnárit - de lehet, hogy ez túlzás. (?)). Akinek van erről információja, kérem, ossza meg velem!)

Itt a vasúti híd németek általi felrobbantása és a telefonoszlopok szovjet katonák által történt elszállítása okozott jelentős károkat... Ugyanakkor azonnal felmerült az újjáépítés terve is - de sokkal inkább nevezhetjük ezt fejlesztési koncepciónak. Lássuk, hogyan képzelte el az újjáépítést a korabeli két falu vezetése ekkoriban!

Püspöktamási újjáépítési terve:

Rábamolnári terve az alábbiakból állt:

Folytatva a napi jelentések sorát, a mai bejegyzésben két iratot teszek közzé 1945 májusából. Az első valószínűleg a hónap első feléből származik (az első 8 fő Olaszfára érkezett!):

Ki tud valamit a listán szereplő személyekről?

A másik irat Sely Gyula körjegyző 1945. május 26-án kelt napi helyzetjelentése a járási főszolgabírónak:

Folytatva a napi jelentések sorát, a mai bejegyzésben két, 1945. május 17-én kelt iratot teszek közzé. Az egyik egy "hr-felmérés" a helyi közigazgatásból:

Dékány Józsefet megemlítettem már pl. ebben a bejegyzésben.

A mai bejegyzésben 2 napi jelentést ismertetek 1945 májusából. Az elsőt május 7-én írta Sely Gulya körjegyző a járási főszolgabírónak (csak az előző bejegyzésből kimaradt). Így szól:

"Főszolgabíró Úr!

Jelentem, hogy megjelent tegnap este a községben (Rábamolnáriban - KG) Zsennye községből egy orosz katona állami civil emberekkel és tojást kért. A községbíró igyekezett bizonyítani, hogy a községben már nem lehet 1000 drb tojást összeszedni, mert a tyukok egy részét elvitték, egy része elhullott, és az állami orosz vasutasoknak is kell állandóan tojás. Utasította a községbírót, hogy ma délig az 1000 tojás meglegyen. A vasvári orosz parancsnokságtól engedélye nincsen. A csatolt írást adta. (Ez nincs meg a levéltárban - KG.) 

Kérem főszolgabíró urat, hogy a parancsnokságnál kieszközölni, hogy a község ezen 1000 tojás leadásától mentesíttessék, mert mint kiégett község is, ezt teljesíteni nem tudja. (Kiemelés tőlem - KG)

A község lakossága mindig készséggel leadott mindent, amit kértek, de most már ennyi tojást képtelen összeszedni. 

Jelentem továbbá, hogy az éjjel úgy 1 óra tájban a rábai vasúti hídon robbanás történt. Értesülésem szerint a robbanás a hidat megrongálta, hogy a forgalom megakadt." Ez mi lehetett? Tud róla valaki valamit?

Az alábbi bejegyzésben 2 napról szóló jelentést ismertetek 1945 májusából. Május 7-ről Sely Gyula körjegyző így tudósította a vasvári főszolgabírót: "Jelentem, hogy tegnap este a községben razzia volt orosz katonaság a magyar rendőrség közbejöttével. A nyilaskersztes párt volt tagjait az éjszaka folyamán be vitték Vasvárra:"

A másodikat a már említett Mohari Lajos őrmester, a "rábamolnári különítmény" tagja jelentette a vasvári rendőrségre május 7-én. Lássuk (szintén eredeti helyesírással)!

Részlet Mohari őrmester május 7-i jelentéséből

"Ma éjjel az orosz katonai p(arancsnok)ság és a ... (nem olvasható szó) p(arancsnok)ság által kivezényelt járőrök rábamolnári községben idegenek és gyanus egyének után megtartott razija alkalmával a különítmény járőrével egyettemlegben (?) Papszt Ferenc, Horváth István, Antal József és Kovács Jenő a volt nyilaskeresztespárt tagjai Rábamolnári lakosokat a különítmény járőre a hajnali órákban a Vasvár községben lévő és a Zöldfa szállóban elhejezett orosz katonai p(arancsnok)ságra kísérte, ahol azokat átadta.