A mai bejegyzésben - az 1887-es hírek után - lássuk, miről írt községünk vonatkozásában a Vasmegyei Közlöny (VK) című újság!

Vasúti menetrendet találunk a lap február 28-i számának 4. oldalán:

Árverési hirdetmény található a VK 1888. március 11-i számában (4. oldal):

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam Molnári földesurait 1767-ből, most pedig a korabeli urbáriumból a jobbágyokat mutatom be. Lássuk, kik éltek és adóztak Molnáriban Mária Terézia királynő úrbérrendezésének idején!

A mai bejegyzésben 3 újságcikket teszek közzé a Vas Népéből 1966 február-márciusából. Az első egy sporthír a február 25-i lapszám 4. oldaláról:

Akinek van korabeli fotója a sportoló fiatalokról (leginkább a családjaiknak, természetesen), kérem, küldje el nekem!

A második hír a baleseti krónikából való; megjelent a Vas Népe 1966. március 4-ei számában (6. oldal):

A Vas Népe c. megyei napilap 1966. február 24-i számának 3. oldalán jelent meg a községi téeszről az alábbi cikk. Sőt, már-már novella! Olvassá(to)k csak:

Korábban már bemutattam Molnári kastélyépítő családját, a jakabházi Sallérokat (lásd ebben a bejegyzésben), de Molnáriban nem ők voltak az egyetlen birtokos nemesek a 18. században. Igaz, ők voltak a legjelentősebbek, azaz a legtöbb földdel (és jobbággyal) ők bírtak. Rajtuk kívül azonban volt még néhány földesúr itt.

Az alábbi táblázat róluk ad felvilágosítást:

Tört alakban kifejezve: Foky József birtokában 1/4, Prosznyák úr birtokában 5/8, Sallér István kezén 8 egész és 7/8, Sümeghyné kezén 1 egész 1/4 jobbágytelek volt, özv. Tóthné egyetlen jobbágya (jobbágycsaládja) pedig 3/8 jobbágytelken ült. Vagyis a 3 legkisebb birtokosnak külön-külön kevesebb, mint egy egész jobbágytelke volt.

Ahogyan azt az iskolai történelemórákon is tanultuk, Mária Terézia királynő uralkodása idején került sor az ún. úrbérrendezésre. Ennek elsődleges célja az állami adóalap, a jobbágytelek rendezése és védelme volt. A királynő által 1767-ben kiadott úrbéri pátens elrendelte, hogy minden helységnek készítsék el az urbáriumát, amely az ott lakók anyanyelvén, nyomtatásban készült, és a jobbágynépesség terheit pontosan rögzítette. 

Ehhez ún. úrbéri tabellát csatoltak, mely a település birtokosainak, jobbágyainak, zselléreinek nevét, külső- és belső telkeiknek a nagyságát, a jobbágy által a földesúrnak fizetendő kilencedet, a robotot és az egyéb, helyben szokásos adózásokat tartalmazta. (Az új urbárium a belsőséget egységesen 2 pozsonyi mérős, azaz 1100–1300 öles nagyságban határozta meg. A külsőséget egy egész telek után, az illető helység határának osztályba sorolása szerint, szántónál 16–40 hold között, rétnél 6–22 kaszás között állapították meg.)

Püspöki ekkor a győri püspök szombathelyi uradalmához tartozott, így Szombathely mezővárossal, Perinttel, Zanattal és Szentmártonnal együtt adták ki a falu urbáriumát. Ebből ismertetem a Püspökire vonatkozó adatokat.

Összesítő adatok:

A községben ekkor tehát 32 jobbágycsalád élt, akik 1 egész jobbágytelek után 52 nap igás (2 marhával) vagy 104 nap gyalogrobottal tartoztak a földesúrnak. (1 egész jobbágytelekkel azonban csak kevesen bírtak.) A kilencedet pénzben fizették, további adózásaik pedig: árenda (bérleti díj a belső telek és lakóház után után), tűzifa, fonás, kifőzött vaj, kappan, csirke és tojás.

A jobbágyokra vonatkozó adatok (mivel a nevek jól olvashatók, ezért az úrbéri tabella eredeti lapjait teszem közzé):

Püspöki község 1565-ös, 1571-es,  1577-es és 1592-es összeírásainak bemutatása után nézzük meg, kik és hogyan éltek a faluban 1656-ban! Ebben a szombathelyi vár 1656-os urbáriuma lesz a segítségünkre. Lássuk!

Az összeírás első oldala

A múlt hétfői bejegyzésben bemutattam Molnári birtokosait 1830-ból. Ma ugyanabból az iratból mutatom be Szenttamás község birtokosait. Itt sem csak nemesek bírtak földdel, hanem ún. "agilisek" is. "Agilis": amikor egy nemes kisasszony egy nem nemeshez ment hozzá, akkor a feleség révén hozományba kapott, ill. a feleség családjától örökölt birtokot a nem nemesi (jobbágyi) jogállású férj (majd az ő gyerekei, unokái) birtokolták, művelték. 

Részlet az iratból

A teljes névsor (korabeli helyesírással):

Korábban már bemutattam Molnári legnagyobb birtokos családját, a jakabházi Sallérokat. Ők azonban nem az egyetlen birtokos család volt a 18-19. századi Molnáriban (bár kétségtelenül a legvagyonosabbak, a legtehetősebbek). Rajtuk kívül sok kisebb-nagyobb (de inkább kisebb) birtokosa volt a községnek. (Lásd pl. itt.) De nemcsak nemesek. Egyesek az ún. "agilis" kategóriába tartoztak, azaz ha egy nemes kisasszony egy nem nemeshez ment hozzá, akkor a feleség révén hozományba kapott, ill. a feleség családjától örökölt birtokot a nem nemesi (jobbágyi) jogállású férj (majd az ő gyerekei, unokái) birtokolták, művelték. Ilyenre több példa is volt községünk esetében.

Lássuk most Molnári birtokosait 1830-ból! (A feljegyzést Sallér Judit halála után állították össze, és néhány egyéb gazdasági-társadalmi vonatkozású információt is tartalmaz.)

Részlet az iratról

A Sallérokon kívüli birtokosok nevei:

A mai bejegyzésben 75 évvel ezelőtti újságcikkeket teszek közzé a Vasvármegye c. megyei lapból.

Az első cikk az újság 1940. november 7-i számának 6. oldaláról való:

Ugyanezen az oldalon olvashatjuk a "Lósorozás lesz november hónapban a vasvári járásban" kezdetű rövidhírt. Eszerint a lónyilvántartási jegyzékek egyeztetésére Püspöktamásiban és Rábamolnáriban (továbbá Vasváron és Rábahídvégen) november 20-án kerül sor.

A Vasvármegye 1940. november 8-i számának 5. oldaláról ez a cikk érdekes számunkra:

Ahogy napjainkban, úgy régen is egyesek az országgyűlési képviselők közbenjárásával próbáltak meg bizonyos ügyeket elintézni. Így volt ez a két háború közti korszakban is. A mai bejegyzésben egy ilyen közbenjárást kérő levelet mutatok be (korabeli helyesírással), amit Püspöktamási vezetői írtak Roszner Istvánnak, a térség országgyűlési képviselőjének. 

A levél ezzel a címzéssel és megszólítással kezdődik:

Majd így folytatódik:

Püspöki község 1565-ös, 1571-es és 1577-es összeírásainak bemutatása után nézzük meg, kik és hogyan éltek a faluban 1592-ben! Ebben a szombathelyi vár 1592-es urbáriuma lesz a segítségünkre. Ez - győri püspökség teljes vagyonállagának  urbarialis összeírása részeként - abból az alkalomból készült, hogy Kuthassy János lett a győri püspök. Lássuk!

Részlet az urbáriumból

Eszerint az alábbi jobbágyok gazdálkodtak a korabeli Püspökiben:

75 évvel ezelőtt, 1940 októberének elején több újságcikkben is szerepelt a korabeli 2 község, Püspöktamási és Rábamolnári. A mai bejegyzésben ezeket a cikkeket közlöm.

Október 4-én a Vasvármegye 6. oldalán jelent meg a Huszonegy új tag lépett be 1940-ben a vasvári ipartestületbe c. cikk. A belépettek között említik Rodler Ferenc cipészt Rábamolnáriból és Kiss István asztalost ugyanonnan.

Az említett megyei lap 1940. október 4-ei számának 6. oldalán ezt a cikket találjuk:

Korábban már közöltem a Vasmegyei Közlöny c. megyei lapban (VK) 1879-ben megjelent, községünkkel kapcsolatos híreket. Az 1880-as évfolyam nem maradt fenn (legalábbis Szombathelyen hiányzik.) A mai bejegyzésben a lapban 1881-ben megjelent cikkeket ismertetem.

Vasúti menetrendet találunk a január 30-ai lapszám 4. oldalán (sajnos elég nehezen olvasható):

A VK február 6-i száma a 3. oldalon árverésekről tudósít. Az egyik említett árverés: "Püspökiben Biró József és Sipos János 4596 frt b. birt. márcz. 1."

Április 3-án a 3. oldalon olvashatjuk a lapban ezt a cikket: 

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam az 1720-as jobbágyi összeírásból Molnári lakóit. A mai bejegyzésben nézzük meg, kik és hogyan éltek Püspökiben a 18. század elején! (Püspöki ekkor a győri püspökség jobbágyfalva volt. Az összeírás csak a jobbágytelken gazdálkodó népességet, azon belül is a családfőket tartalmazza.)

Püspöki vonatkozásában az összeírás első oldala így nézett ki:

A Püspökiben élő családfők (mind jobbágyok, az iratban szereplő latin neveken):

Ahogy egy korábbi bejegyzésben már említettem, 1877-től - a Vasmegyei Lapok mellett -  Vasmegyei Közlöny (VK) néven egy másik megyei lap is megjelent. A mai bejegyzésben ebből ismertetem a községünkkel kapcsolatos 1879-es cikkeket. (A Vasmegyei Lapok 1879-es cikkei itt olvashatók.)

Árveréseket harangoz be a március 9-ei lapszám az 5. oldalon:

Bűnügyi rövidhírt találunk a március 30-ai lapszámban (3. oldal):

Újabb árverések a VK 1879.04.06-ai számának 3. oldalán:

A mai bejegyzésben 2 rövidhírt közlök a Vasvármegye cikkei alapján 1940 szeptemberéből.

Az első egy rövid említés a lap szeptember 11-i számának 6. oldaláról. Az "Uj iparosok és kereskedők a vasvári járásban" című cikk 2 nevet említ: Rodler Ferenc cipész Rábamolnári és Kosa (!) István asztalos Rábamolnári. Utóbbi ki lehet? Tudja valaki?

Frissítés - 2015. szeptember 26.: Két olvasónktól is információt kaptam Kósa Istvánról. Eszerint a Petőfi utcában a későbbi Bencsik-ház helyén lakott, felesége szeretett sütni: mindig volt nála édesség, pl. finom kráfli. István fiuk repülős tiszt lett, és Szolnokra került, Rozália lányuk Szombathelyre ment férjhez. 

Köszönöm az információkat Pásti Imréné Rózsi néninek és Gaál Imrének!

Az alábbi cikk pedig a Vasvármegye 1940. szeptember 21-ei számából való (5. oldal):

A török uralom alól felszabadult ország adózó népességének első teljes összeírására 1720-ban került sor. Csak a jobbágyokat, zselléreket és lakásokat írták össze. Nem kellett felvenni a nemességet, azonban fel kellett venni minden nem nemest, akit a földesúr minden pénzbeli vagy munkában végzendő szolgálat alól felmentett, továbbá az ellenszolgáltatásért a földesúr jobbágytelkén gazdálkodó nemest is. Rajtuk kívül nem került összeírásra a papság és a tanítóság, de bekerült az összeírásba a jobbágyföldet művelő vagy bérlő, továbbá a kereskedelmet űző zsidóság is.

Molnári vonatkozásában az összeírás első oldala így nézett ki:

A Molnáriban összeírt személyek:

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a mai község egyik elődjét, Püspöktamásit egy 1931-es gazdacímtárból. A mai bejegyzésben nézzük meg a másik községrész leírását ugyanebből a könyvből!

Két adalék a falu 16-17. századi történetéhez

Valószínűleg a 15. század második felében a Molnáriak elköltöztek Vas megyéből, birtokaik egy része - így pl. Molnári község is - a Nádasdi Darabosok, ill. a Nádasdy-család kezére jut, ahol a 18. század közepéig marad.

Ezt az időszakot - birtoktörténeti szempontból - kevésbé kutattam, ám néhány érdekes adatom van. Ezek közül mutatok be kettőt. (Balra a Nádasdy-család címere látható.)

Az egyik adalék egy forrás: olvasható a Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdiak 1540-1550-es számadásaiból I. c. könyvben (Bp. 1959.) Molnári ebben 2 helyen szerepel (korabeli helyesírással olvasható szöveg következik):