Az alábbi rövid cikk (pontosabban egy olvasói levél, amit Hoffman Vince írt) a Vas Népe 1964. március 10-i számának 4. oldalán jelent meg:

A pénteken esedékes bejegyzés ezúttal elmarad, folytatás 17-én (hétfőn). Mindenkinek tartalmas, szép ünnepet kívánok!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

270 éve, 1744 március 9-én Bécsben kelt Mária Terézia királynő adománylevele, melyben jakabházi Sallér (I.) Istvánnak adományozta Molnárit. Pontosabban a falunak azt a részét (nemesi kúriával együtt), amelyet felesége, Nádasdy Klára után használt, mivel apósa, Nádasdy Imre fiúörökös nélkül halt meg. Ezzel 3 generációra a Sallérok kezébe került a község, de leányágon a 20. század elejéig utódaik lettek Molnári (és részben Szenttamás) legnagyobb birtokosai, a kastély lakói.

Az adománylevél kezdő sorai Mária Terézia királynő címeivel

A mai bejegyzésben egy régi iskolai csoportképet mutatok be, már az állami általános iskola idejéből. Tehát 1950. körüli az alábbi fénykép:

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam a Molnáriban élt Nádasdi Klára holtteste felett Szenttamáson elmondott gyászbeszédét, ma pedig az ő fiának, Sallér (II.) Istvánnak a temetésén elmondott nekrológot mutatom be.

Ez nyomtatásban szintén megjelent, méghozzá az elhangzás évében, 1789-ben. Elmondta és leírta Kövesdi Boldizsár szombathelyi éneklőkanonok. Míg anyjának gyászbeszédében "boldog kimúlást" és "gyászos eltemetést" olvashatunk, itt a "halálon tett győzelemről" ír az atya.

Az elhunyt pedig a korszak egyik jelentős közéleti személyisége, jakabházi Sallér István volt, Vas, Zala és Somogy vármegyék táblabírája, a szenttamási templom kriptáját is építtető Sallér (I.) István alnádor és Nádasdi Klára fia. Temetésére 1789. július 28-án került sor, a gyászbeszédet élő nyelven, azaz: magyarul (tehát nem latinul) mondta el a pap. A szövegben számos utalás található a Sallér-család történetével kapcsolatban. 

Az általános hadkötelezettséget Magyarországon 1868-ban vezették be a XL. törvénycikk elfogadásával. A rendes hadsereg mellett tartalékos és póttartalékos állomány létezett, a tartalékos állományt azonban csak az uralkodó parancsára hívhatták be. A hadkötelezettség 21 éves kortól kezdődött, ezt 1939-ben leszállították 18 évre. A hadkötelezettséggel foglalkozott az 1889. évi VI. és az 1912. évi XXX. törvénycikk. 1939-ben a II. törvénycikk bevezette a honvédelmi kötelezettség fogalmát.

Az életkoruk alapján katonai szolgálatra alkalmas fiúkat kezdetben falragaszok, újságban közölt behívók, majd névre szóló behívóparancsok által idézték be a sorozóbizottságok elé. Itt megvizsgálták egészségügyi alkalmasságukat, ill. sor került a katonai nyilvántartásba vételre, alakulatokhoz történő rendelésre. Ezzel lettek regruták, azaz újonc katonák. A tényleges katonai szolgálat időtartama először még 3 év volt, majd 1912-től 2 év lett; a tartalékos és póttartalékos állományban (továbbá a haditengerészetnél) eltöltött idő ennél hosszabb volt.

A besorozott fiatalok a bevonulás előtt nagy mulatozást csaptak. Ezt mutatja az alábbi két kép is:

Egy nagyon régi bejegyzésben már szóltam az 1832-ben épített régi plébánia épületéről. Az ott közölt képen az épület északi oldala látszott, és néhány külső adatot adtam meg. Nemrég azonban egy fotót kaptam Hajtó Józsefné Terka nénitől - amit ezúton is köszönök! - melyen sokkal többet láthatunk e régi paplakból.

A fotót a ház délnyugati sarka felől készítették, azaz nagyobbrészt az épület déli, kisebb részben a nyugati oldalát láthatjuk. Íme:

A 19. századtól már maradtak fenn olyan összeírások, amelyek kimondottan egy-egy foglalkozási csoportba tartozó egyéneket tartalmaznak. A mai bejegyzésben egy ilyet - konkrétan egy iparos-összeírást - ismertetek.

Az első ilyen lajstrom tudomásom szerint 1857-ben készült, akkor még német nyelven. Fellelhető a Vas Megyei Levéltárban.

Eszerint Püspökiben ekkor az alábbi iparosok éltek:

 Szenttamáson pedig ezeket a mestereket találta az összeírás:

A mai bejegyzésben 3 rövidhírt teszek közzé 1958 februárjából, a Vas Népe c. megyei napilap korabeli cikkei alapján.

Az első a lap 1958. február 11-i számának 5. oldalán található: 

A második - már tartalmasabb - rövidhír a megyei újság 1958. február 18-i számában a 4. oldalon jelent meg:

A mai bejegyzésben egy 1935 előtti csoportképet mutatok be a püspöktamási római katolikus elemi iskolából:

A mai bejegyzésben községünk földrajzi neveit mutatom be a Vas megye földrajzi nevei c. nagy összefoglaló munka alapján. (Szerk.: Bárdosi János et al., Vas megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 1982.) Ez a külterület vonatkozásában leginkább a dűlőneveket jelenti.

Először lássunk egy térképvázlatot községünkről a beazonosított földrajzi nevek megjelölésével:

A kötetben a faluról egy rövid leírás és a dűlőnevek magyarázata is megtalálható (kiejtés alapján) - legalábbis az, amit az adatközlők gondoltak róla. (Az ő nevük a szócikk legvégén van felsorolva.) Íme a leírás és a magyarázatok:

Korábban már sokszor írtam a Molnáriban birtokos Festetics Györgyről, pl. az életéről itt, a temetéséről itt, az újságban megjelent halálhírét pedig ebben a bejegyzésben közöltem. Ma a haldokló gróf utolsó óráit és a temetésre való előkészületeket mutatom be, továbbá Erzsébet királyné (Sissi) részvétlátogatását az özvegynél.

Előbbiekről a Zala c. lap 1883. február 17-i száma tudósít a 3. oldalon (a gróf korábban Zala vármegye főispánja volt):

Korábban már többször írtam az 1913-ban tervezett Rába-hídról, legutóbb pl. ebben a bejegyzésben. Az átkelővel kapcsolatban egy újabb cikk jelent meg a Vasvár és Vidéke című járási lap 1914. február 15-i számának 2. oldalán:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Az 1890-es népszámlálás közel egy éve közzétett helyi adatai után a mai bejegyzésben nézzük meg, hogy hányan éltek a korabeli Molnáriban, Püspökiben és Szenttamáson 1900-ban!

Először nézzünk pár összefoglaló adatot:

Területre Püspöki volt a legnagyobb (köszönhetően a beolvadt Szentiván területének), lélekszámra pedig Molnári. Mindhárom faluban enyhe férfitöbblet volt. Az előző népszámlálás óta Püspöki népessége jelentősen nőtt, Szenttamásé kismértékben csökkent, az összesített érték pedig 62 fővel nőtt. Azt hiszem, örülnénk, ha ma ekkora lenne a falu lélekszáma!...

Ezután nézzük a családi állapot szerinti megoszlást:

A mai bejegyzésben egy 1926-os evangélikus elemi iskolai csoportképet mutatok be a községi könyvtárban megtalálható ún. Falukrónikából.

Nem akárki tette tiszteletét 1964-ben községünkben: az akkori kollektív államfői testület második embere, Kisházi Ödön elnökhelyettes. A látogatásról szóló tudósítás természetesen a címlapon jelent meg a Vas Népe 1964. február 6-i számában:

A vasvári járásról szóló sporttudósítás jelent meg a Vas Népe című megyei napilap 1964. február 5-i számának 6. oldalán, mely több püspökmolnári adatot is tartalmaz:

Majd a cikk a körzetek eredményeit mutatja be. Püspökmolnári eredményeiről ez a részlet tájékoztat:

A mai bejegyzésben a molnári Pásti-családtól kapott iskolai csoportképet teszem közzé. A fotó a rábaszenttamási római katolikus elemi iskola tanulóit és tanítójukat ábrázolja. Kereken 100 évvel ezelőtt, 1914-ben készült. Íme:

A képen 67-en vannak, középen a tanító, Horváth József ül. A diákok közül hármat sikerült beazonosítani.

A Vas Népe című megyei napilap 1964. január 30-i számának 8. oldalán az alábbi rövid tudósítás volt olvasható:

Fogalommagyarázatok:

Az idei év első bejegyzésében említett 1812-es átadás-átvételi leltárból már ismertettem az italok, a gabona és szalma, ill. az állatok összeírását. A mai bejegyzésben ugyanebből a lajstromból az összeírt alapanyagokat, nyersanyagokat mutatom be.

Elsőként a bőröket vették számba:

Utána következett a gyapjú, a só, a vas és a deszka összeírása (korabeli helyesírással ismertetem):

A mai bejegyzésben két tudósítást közlök, mindkettő egy-egy tragédiáról szól - a műfaj szabályai szerint röviden, lényegre törően, csak a tényeket ismertetve. A közös bennük mindössze az, hogy mindkettőt január 26-án adta ki a Magyar Távirati Iroda.

Az első hír az MTI 1933. január 26-i tudósításában szerepel:

Érdekes, hogy a cikk még rábapüspöki lakosokat említ, holott akkor már pár éve Püspöktamási volt a falu neve.

A második rövidhír egy tragikusan végződött balesetről szól, mely az előzőhöz képest 4 évvel később, 1937-ben történt.