Aki a címet olvasva Püspökmolnári területén talált Augustus-kori aranypénzekre vagy a mélyből kiásott harcoló római alakulatokra számít, sajnos téved... Míg az őskornak kézzel fogható nyomát találták településünkön, addig az ókor kapcsán leginkább feltételezésekre, bizonytalanságokra kell hagyatkoznunk. De ez is a helytörténethez tartozik, így szólni kell róla.

Egy 1936-os adat szerint Szenttamás területén házépítéskor 3 fehér márvány, pikkelyes oszlop került elő a római korból, de ezek mára elvesztek... (Horváth Tibor Antal: Vasvármegye régészeti leletei és lelőhelyei (1926. október 20-1936. június). In: Vasi Szemle 1987/3. 433. o.)

Egy 2010-es régészeti terepbejárás során pedig több római kori objektum nyomait figyelték meg, melyeket térképen is bemutatok:

Az első és a második katonai felmérés térképe után most a 3. katonai felmérés térképét mutatom be. 1869 és 1887 között zajlott az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó nagy térképészeti vállalkozása, amit 3. katonai felmérésként szoktak emlegetni. Ezen belül Magyarország feltérképezése 1869-1873 között zajlott le. Hazánk területét 1353 szelvényen ábrázolták. Egy szelvény mérete 76×55 centiméter, a szelvényen ábrázolt terület nagysága 261 km². A méretarány 1:25000, ami eltér a korábbi katonai térképek 1:28800 mératarányától (mivel ez már a méterrendszerben készült).

Eredetileg katonai célokra szánták, de igen hamar nyílt térkép lett, kiszínezve és domborzatárnyalással a különböző változatai kereskedelmi forgalomba is kerültek.

Püspöki és Szenttamás 1857-es térképének bemutatása után most vegyük szemügyre Molnári korabeli térképét! Ez is egy nagyobb, a külterületet is ábrázoló kataszteri térkép egy részlete.

Az itt ábrázolt terület 4 szelvény találkozásánál fekszik, ezek összeillesztése azonban nem ad pontos, egybefüggő képet. (Egy ilyen elcsúszás a kép jobb szélén, a mai Úttörő utcánál látszik. Emellett látható a régi molnári temető.)

Püspöki 1857-es térképe után a mai bejegyzésben a szomszédos Szenttamás község korabeli térképét mutatom be. Az alábbi belterületi kép szintén egy nagy, külterületet is ábrázoló térkép része.

A színek itt is ugyanazokat az objektumokat jelölik, mint Püspökinél. Feltűnő különbség Püspökihez képest, hogy itt lényegesen kevesebb (sárgával jelölt) pajtát láthatunk.

A mai bejegyzésben az egykori Püspöki község belterületi térképét mutatom be. Ez része annak a térképnek, amely 1857-ben készült, és az egész község területét (tehát a külterületet is) ábrázolja.

Jól látszik, hogy a másfél évszázaddal ezelőtti Püspöki belterülete csak a temetőig tartott, onnan tovább nyugat felé parcellák sorakoztak. Ezeknek egyébként (az egész térképen) fel van tüntetve a tulajdonosa is, így jól összeállítható belőle az egyes családok földjeinek elhelyezkedése.

A mai bejegyzésben egy érdekes, mondhatnám azt is, hogy rejtélyes térképet mutatok be. A térkép ugyanis – bár magyar nyelvű – viszonylag kevés adatot tartalmaz. Készítője Cvitkovich Sándor (aki a 18-19. század fordulóján tevékenykedett), de a készítés pontos ideje nem ismert. Aránymértéket nem használ, de területmértékként a korabeli bécsi osztályt tünteti fel a jobb alsó sarokban. A bal alsó sarokban a készítő latin nyelvű nyilatkozata olvasható a valósággal való megegyezésről. Az északi irányt díszes nyílvessző jelöli.

A térkép eredetije a Magyar Országos Levéltárban a Sallérok iratai között (P 285 7. csomó 46.), Molnárinál található. Innen (és a térkép feliratából) tudható, hogy az ő földjeiket ábrázolja.

Ahogy itt már írtam róla, a községünket is érintő vasútvonalat a Déli Vasút nevű társaság építette meg. Ez a cég több újítást is alkalmazott az állomásépítések vonatkozásában. Az egyik ilyen újítása volt az, hogy az állomásépületeket 3 féle típusterv alapján építette meg. A terveket Bécsben készítették, a Wilhelm Flattich főmérnök vezetése alatt álló építési irodán. A molnári vasútállomás a II. számú típusterv alapján készült. (Az alkalmazott tervtípust a vasútállomás forgalmának nagysága, nem pedig a település mérete határozta meg.)

1. I-II. osztályú váróterem, 2. III. osztályú váróterem, 3. előcsarnok, 4. pénztár, forgalmi helyiség, 5. folyosó, 6. garzonlakás, 7. lakószoba, 8. előszoba, 9. konyha, 10. árnyékszék. Satírozva a közforgalmú, fehéren hagyva a magáncélú helyiségek

A községünket érintő vasútvonal létrejöttéről már korábban írtam. A soproni üzleti körök, osztrák-német bankár-csoportok (Rotschild, Sina) és magyar főurak (Festetics György) összefogásával létrejött Császári Királyi Szabadalmazott Déli Vaspálya Társaság (röviden: Déli Vasút) székhelye Bécsben volt, személyzete német nyelvterületről érkezett hozzánk (gondoljunk csak a német anyanyelvű Prinz Gyula apjára, Prinz József molnári állomásfőnökre). Így a társaság nyelve is kezdetben német volt (csak az 1870-es évekre tértek át a magyar nyelv használatára). (A bejegyzés a térkép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.)

A már többször ismertetett I. katonai felmérés térképe és az 1690-es évekből való Marsigli-féle térkép után ezúttal egy részletesebb, a középső községrészt, Szenttamást ábrázoló térképet mutatok be. Ennek pontos címe: „Szent Tamási Helységnek felmérése Hegedűs Sándor Földmérő által 1820 Esztendőben”. (A bejegyzés a térkép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.)

Az 1529-es Bécs elleni török hadjárat kudarca után 3 évvel II. Szulejmán szultán újra megpróbálta elfoglalni a császárvárost. Ekkor azonban nem a Duna mentén haladt a seregeivel, hanem a Kanizsa-Hídvég-Szombathely-Kőszeg vonalon át akarta megközelíteni Bécset:

Az elmúlt hetekben bemutattam községünk kőszobrait. A mai bejegyzésben Püspökmolnári műholdképére rajzolva bemutatom ezek elhelyezkedését. A bejegyzés a kép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.

A Püspökmolnáriba látogatóknak egyből feltűnik a temetők sokasága. Azért van belőlük ennyi, mert a 3 egykori kisközségnek külön temetője volt, majd ehhez jött az 1972-ben megnyitott új köztemető. Püspöki és Molnári sírkertjei – mióta léteznek – mindig a mai helyükön álltak, de Szenttamás lakói 3 különböző helyre temetkeztek az idők során. Az alábbiakban ezekről a temetőkről lesz szó.

Luigi Ferdinando Marsigli vagy latinosan Marsilius (1658-1730) olasz diplomata, hadmérnök, nyelvész, katona. I. Lipót császár szolgálatában 1683 tavaszán a stratégiai fekvésű Rábához rendelték, ahol török fogságba esett. 1684 márciusi szabadulása után részt vett a Magyarország felszabadítására irányuló harcokban – katonaként és térképész hadmérnökként. A bemutatott térkép községünk környékét ábrázolja az 1690-es évekből.

Ahogy azt egy korábbi bejegyzésben már jeleztem, községünk mai határában volt valaha egy Szentiván nevű falu. A mai poszt erről fog szólni.

Segítségül hívom a II. József korabeli katonai felmérés (1784) térképét, melyen a térképíró Püspökitől északra, a Sorok-patak közelében az erdő tisztásán romokat („Rudera”) jelölt.

Itt állt a középkorban Szentiván falu. Nevét templomának védőszentjéről, Keresztelő Szent Jánosról (illetve a név torzulásáról) kapta. Létrejöttének ideje nem ismert. Első említésekor (mely meglehetősen késői, 1381-ből való), a Demeteri család birtokaként szerepel. A Demeteriek a vármegye kisebb földesurai közé számítottak, Szentléránton és Dömötöriben voltak még birtokaik.

Hogy mekkora volt a település, hányan és kik éltek itt, nem tudjuk. Mindössze egyetlen lakos neve maradt fenn a faluból: 1462-ben Pál szentiváni plébános a szomszédos Szent Cecília templom (Cicelle) Sebestyén nevű plébánosával peres ügyben jártak el.

1910 szeptemberében Rodler Zsigmond rábaszenttamási községbíró levelet írt a vasvári főszolgabírónak, melyben „a község belterületén, a Grubánovics Lajos háza és a községi faiskola közti téren egy esővízből összegyülemlett álló tóka” lecsapolására tervet kér a kultúrmérnöki hivataltól. Leírja, hogy a vizet a mezőre akarta vezetni, de az érintett birtokosok tiltakoztak. A tóka a postaútnál magasabban van, az út alatt pedig nincs áteresz, ezért van szüksége a hivatalos segítségre.

Az ügy a főszolgabírótól az alispánhoz, majd a kultúrmérnöki hivatalhoz került. A végső válasz 1913. április 5-én érkezett meg. (A közigazgatás malmai akkor is lassan őröltek…) Eszerint a belterületre a kultúrmérnöki hivatalnak nincs hatásköre, de javaslatot tehet, és ezt – az alábbi felskiccelt rajzon – meg is tette.

Vasárnap éjjel nyújtotta be a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője - egyéni képviselői indítványként - az új választójogi törvény tervezetét az Országgyűlésnek. (A T/5006-os irományszámot viselő anyag letölthető innen.) A tervezet elfogadása számos változást hoz a választási rendszerben (pl. részvételi küszöb nélküli egyfordulós választás, stb.), de ennek elemzésétől eltekintek, mivel sokan megtették már (itt olvasható egy ilyen.) A tervezett 199 fős parlamenti létszámból 106 lesz egyéni mandátum, emiatt pedig a választókerületi beosztást is jelentősen átszabja (ez a javaslat mellékletében olvasható).

A tervezet alapján Vas megye az eddigi 5 helyett 3 választókörzetre tagolódik, így mindegyikben közel azonos választásra jogosult él.

...avagy lássunk tisztán Püspökmolnári elődközségeit illetően!

Az idősebbek és a tősgyökeres helybeliek általában tudják, mikor kell Püspökit vagy Szenttamást mondani. A fiatalok vagy az újonnan ideköltözöttek viszont általában Molnárit mondanak, amikor a mai faluról beszélnek. Gyakran helytelenül. Ez a bejegyzés elsősorban nekik szól, de a végén a falu (közel)múltját ismerőknek is lesz egy érdekesség!