A mai bejegyzésben egy olyan pap életrajzát ismertetem, aki községünkben született. Ő volt Piry István későbbi pápoci plébános. Lássuk az életrajzát:

Kedves Olvasók! Meglepetéssel készültem az év végére. Az eddigi közel félezer bejegyzésben sok érdekes információt közöltem Püspökmolnári történelméről. De vajon mennyit jegyeztek meg ebből Önök? Remélem, sokat! :) De ez rögtön kiderül! Összeállítottam egy játékos kvízt, amelyben 15 kérdést teszek fel a falu történetéhez kapcsolódóan, melyben tesztelhetik a tudásukat! A helyes válasz zöldre vált, a helytelen pedig pirosra. A végén láthatja az összesített eredményét. Jó szórakozást!

A bejegyzés végén pedig egy kérdőívet talál. Kérem, töltse ki: mondja el véleményét a blogról!

Indulhat a kvíz kitöltése? Hajrá!

A fenti kifejezéssel jellemezte a Helyi Érték - Értékteremtők c. lap szerkesztője, Éles Krisztina a blogomat lapja idei I. számának Netböngésző c. rovatában. Ez az első eset, hogy az írott sajtó foglalkozik a munkámmal. Örömömre szolgál, hogy ebben a lokápatrióta szellemiségű, a helyi értékeket bemutató lapban szerepelhet az oldalam, ezért osztom meg a T. Olvasóimmal az ott leírtakat. Íme:

Egy korábbi bejegyzésben felvázoltam néhány kérdést községünk 19. századi történetéhez, amiket jó lenne feltárni, egy tavalyelőtti bejegyzésben pedig a középkorral kapcsolatos kérdéseimet fogalmaztam meg. De izgalmas kérdések a 20. század kapcsán is vannak, melyek közül összeszedtem néhányat.

1. Korábban már többször írtam a molnári kastélyról (pl. itt). Vajon miért bontatta le az (egyelőre még számomra ismeretlen nevű) tulajdonosa ezt az elhagyatottságában is impozáns épületet? Azt hallottam, hogy az utolsó tulajdonos egy zsidó származású bankár vagy bank volt. De vajon ki lehetett konkrétan? A lebontás alternatívájaként az is szóba került, hogy a Szociális Testvérek Társasága nevű rend (melyhez fiatalon a későbbi nemzetgyűlési képviselő, Slachta Margit is tartozott) valamilyen módon hasznosította volna az épületet (szociális otthonnak, kórháznak, internátusnak). Vajon ez miért hiúsult meg? E kutatásokat nehezíti, hogy az I. világháború utáni évtizedből kevesebb forrás maradt fenn, és a járási újság is csak 1926-tól jelent meg ismét.

2. A II. világháború - szemben az I. világégéssel - közvetlenül is érintette a magyar településeket, így térségünket is. Nemcsak a légitámadás veszélyének voltak kitéve az itt élők, de a front is átment a vidéken. Néhány adatom van a település környéki harcokról, a lakosságnak a németekhez és a szovjet hadsereghez, ill. a háborús megpróbáltatásokhoz való viszonyáról, de ez a kép még koránt sem teljes. Visszaemlékezések és levéltári források alapján ezt a témát szeretném alaposabban feltárni.

Egyszer már írtam egy hasonló bejegyzést: akkor a Molnári középkori története kapcsán megfogalmazódott - eddig megválaszolatlan - kérdéseket szedtem össze. Ma arról írok, hogy községünk 19. századi története kapcsán mi foglalkoztat, mi az, ami feltárásra vár. Nézzük sorjában!

1. A korabeli Molnári legjelentősebb épülete a kastély volt. Erről több fotó is fennmaradt, rajzok is vannak róla (ezeket itt és itt közöltem), és a külső építészeti megoldásait is ismerjük. De ez mind az épület külseje. Vajon milyen lehetett belülről? A leírások, leltárak adnak ugyan némi támpontot, de mégse olyan plasztikusan, mint egy fénykép. Azt hallottam, hogy a lebontás előtt mintegy 250 képet készítettek a kastélyról. Vajon a fennmaradt néhány fotó ezek közül való? És vajon a többi kép megvan még? Ha igen, akkor hol? Azt hiszem, kutatói pályafutásom csúcspontja lenne, ha ezeket a képeket megtalálnám! Vagy bármilyen fotót a kastély belsejéről!

Holnap lesz az I. világháborút lezáró trianoni béke évfordulója. Ebből az alkalomból községünk I. világháborús hősi halottjairól emlékezem meg.

1914-ben Ferenc József császár és király - II. Vilmos német császár támogatásával - hadat üzent Szerbiának. (Ezt egyébként Tisza István kormányfő akkor ellenezte...) A szövetségesi szerződések miatt heteken belül európai méretű konfliktus bontakozott ki, mely a gyarmatokra és a tengerekre is kiterjedt. Így lett világháború egy kisebb konfliktusból. (A kortársak egyébként "nagy háború" néven emlegették.) A felek gyors döntést reméltek, de a háború végül elhúzódott, és mintegy 20 millió halottal járt. A világháborút lezáró békék átrajzolták Európa térképét.

Nagy-Magyarország emberveszteségei: félmillió halott, másfél millió sebesült, 800 ezer hadifogoly. Valószínűleg az ország összes településéről voltak áldozatok, így községünkből is. 

Ebben a bejegyzésben folytatom a Kistenyésztők Lapja című újság 1985. évi 6., júniusi számában megjelent képriport közlését, a 9. oldal tartalmával. (A cikk első felének képei itt tekinthetők meg.)

A Kistenyésztők Lapja című újság 1985. évi 6., júniusi száma több Vas megyei témájú cikket közölt. Ezek közül az egyik egy 2 oldalas képriport, mely A szarvasmarha Püspökmolnáriban címmel a lap 8-9. oldalán jelent meg. Ennek első felét teszem közzé a mostani bejegyzésben. Igazi kordokumentum a '80-as évekből, amikor a mezőgazdaság országosan - és községünkben is - a fénykorát élte!

Ezzel a címmel jelent meg az alábbi tudósítás a Vas Népében fél évszázaddal ezelőtt, az 1963. április 20-i lapszám 7. oldalán. (A cikkben a nagyapám, Kuglics László nevét egy picit elírták.)

A helyi termelőszövetkezet történetéről egyébként dióhéjban itt írtam, további cikkek pedig a mezőgazdaság címke alatti bejegyzésben olvashatók.

Egyik apai dédapám, a püspöktamási Piri János (1893-1970) 1933-ban egy Hungaria Drill típusú, "emeltyűkaros kormányszerkezettel" ellátott lóvontatású sorvetőgépet vásárolt a mosoni (ma: Mosonmagyaróvár) Kühne mezőgazdasági gépgyártól. A 159 Pengős vételárról fennmaradt a két db, 100 illetve 59 Pengő értékű váltó. A 100 Pengős előoldala így néz ki:

Az alábbiakban néhány kép látható erről a 13 soros, ma már rossz állapotú, használaton kívüli vetőgépről:

Kedves Olvasók!

Szeretettel meghívok mindenkit a könyvem bemutatójára.

Ideje: 2013. február 13. (szerda) 17.30

 Helye: Vasvár, Békeház (Tretter-ház, Kossuth u. 10.)

A kötetet bemutatja: Dr. Zágorhidi Czigány Balázs történész

A bemutató után beszélgetés a szerzővel.

Mindenkit szeretettel várnak a szervezők:

Domonkos Kolostor alapítvány: http://www.dominicana.hu

Vas-Vár Örökség Népfőiskola: http://orokseg-vasvar.hu

Bővebb információ a könyvről itt található.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

1935-ben jött létre a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Titkársága (KALOT), amely a földművesek és földmunkások legényegyleteit vagyoni helyzetre és vallásfelekezetre való tekintet nélkül összefogó országos szervezet volt. Célja a krisztusibb ember, a műveltebb falu, az életerős nép érdekében az agrárifjúság szellemi, anyagi támogatása, összefogása és érdekvédelme. 1938-ban vált önálló legényegyletté, ekkor a Titkárság helyett a Testület nevet vette fel. Emblémája: pajzs alakú, fehér mezőben piros kard formájú kereszt, melyet aranyszínű búzakalász font át. Az országban több ezer helyi szervezete jött létre a '30-40-es években. A központ folyóiratokat és könyveket adott ki, a helyi szervezeteket színdarabokkal, előadások anyagával látta el, lelkigyakorlatokat szervezett. A szervezet akadályozta a nyilasok előre törését, ezért 1944. október 15. után üldözték a vezetőit. A KALOT-ot 1946 nyarán Rajk László belügyminiszter betiltotta. (Női párja a KALÁSZ volt, azaz: a Katolikus Leánykörök Szövetsége, mely 1935-től 1946-ig működött.)

Püspöktamásiban viszonylag későn, 1941. március 15-én alakult meg a helyi szervezet 23 alapító taggal (ebből 13 rábamolnári lakos volt). Az alapító közgyűlésen egyhangúlag elfogadták a központilag kibocsátott alapszabály-mintát, és kimondták csatlakozásukat. Ezután megválasztották a vezetőséget, mely az alábbi tagokból állt:

A mai bejegyzésben egy őszi-téli mezőgazdasági munkafolyamatról írok, melyet gyerekként még volt szerencsém látni (igaz, csak bemutató-jelleggel).

A cséplés a gabonafélék (továbbá a hüvelyesek, ill. az olajat adó növények) magjának a kalászból (hüvelyből, becőből) való kiválasztása. A cséplőgépek, majd az aratást-cséplést egyszerre elvégző kombájnok elterjedése előtt ezt a munkát kézi erővel végezték. A cséplést a nagyobb uradalmak már augusztus végén megkezdték, a kisparaszti gazdaságokban az őszi munkák végeztével vette kezdetét. A cséplés helye a pajta (csűr), vagy a pajta előtti térség volt.

Kedves Olvasók!

Örömmel tudatom, hogy elkészült legújabb könyvem, melynek címe: A vasvári választókerület politikai viszonyai a választások tükrében 1920-1939.

A könyvben a vasvári választókerület adatait elemezve az alábbi kérdésekre kerestem a választ: Hogyan változott a szavazók pártszimpátiája a Horthy-korszak képviselőházi választásai során? Az egyes politikai irányzatok képviselői milyen kampányt folytattak a szavazatok elnyerése érdekében? A kampányeseményeken túl mely tényezők segítették a mandátum elnyerését 1920-1939 között?

A választási eredmények községek szerinti megoszlását színes térképek mutatják. A kötetet korabeli választási plakátok, szavazási jegyzőkönyvek, képviselőjelöltek portréi, választási rigmusok és kortesnóták illusztrálják. 

A könyv terjedelme 132 oldal, kötése keménytáblás. A Históriaantik Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

Listaára 3.990 Ft, de most bevezető áron, 20 % kedvezménnyel, 3.192 Ft-ért megrendelhető a kiadó honlapján.

Frissítés: 2014-ben a kötet mindössze 1400 Ft-ért kapható a kiadónál!

Kapcsolódó bejegyzések:

Választások a Horthy-korszakban 1.

Választások a Horthy-korszakban 2.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

Míg a szabadságomat töltöttem, addig megjelent a Vasi Szemle idei 4. száma, benne a Választási rigmusok a vasvári választókerületből 1920-1939 című tanulmányommal. Az írás a folyóirat 494-498. oldalán olvasható.

A publikáció a blogon korábban két bejegyzésben ismertetett választási rigmusokat tartalmazza, kiegészítve definícióval, ill. további (nem Püspökmolnáriban gyűjtött) választási rigmusokkal. A folyó szöveget több, kortesnótákat tartalmazó korabeli röplap illusztrálja. Az egyik ez: 

A felújítás alatt lévő házamban találtam két sporttal kapcsolatos régi dokumentumot, melyet most közzé teszek. Az egyik a ház korábbi tulajdonosának, Békefi Gyulának a sportköri igazolványa 1964-ből. 

A szenttamási temetőtől tovább haladva kelet felé, a Kossuth u. 126-os háznál, százhúsz éves körtefák előtt egy újabb kőkeresztet találunk. Számomra ez a legkedvesebb az összes közül, ugyanis egyik szépapám és szépanyám állíttatta a 19. század végén. Családjukat emiatt – megkülönböztetésül a többi Piry-famíliától – „Jézus Pirynek” hívták a faluban. Most pedig nézzük az állítás körülményeit.

Ennél némi nehézséget okoz, hogy a szenttamási plébánia iratai között a kereszt állítására különféle évszámokat találunk. Egy 1937-es leltár szerint a kereszt 1889-ben készült, 1941-es és 1952-es leltárak szerint viszont 1899-ben, ugyanakkor a keresztalapítvány fellelt alapítólevele 1890-es keltezésű! Az alapítólevél azonban tisztázza az évszám kérdését.

A dokumentum más felépítésű, mint a Szál- vagy a Németh-féle keresztek alapítólevele. Ez most tkp. egy igazolás, amit Legáth Kálmán apátplébános, Tormásy Károly katolikus tanító és Szalay László templomgondnok adott ki. Ebben igazolják, hogy „Piry György Püspöki-i lakos és neje Tamás Borbála által a Püspöki határban Isten nagyobb dicsőségére egy kőkereszt emeltetett, s ennek fentartására örök alapítvány képen 50 (…) forintot letettek.” (Akkor még Püspöki község külterülete volt ez a terület.) Megfogadják, hogy amíg az összeg tart, addig – az egyház szabályainak figyelembe vétele mellett – az alapítók szándékának eleget fognak tenni. Az 1890. április 23-án kelt iratot hármójukon kívül a két alapító is aláírta, majd Hidassy Kornél megyéspüspök 4 nap múlva jóváhagyta. A okiratot egy eredeti és két másolati példányban, az eredeti példányt 50 krajcáros illetékbélyeggel ellátva állították ki.

Avagy miről írtam eddig, és mi várható még

A 2011. szeptember 8-a óta működő blogom elérte a 100. bejegyzést, így – a pezsgőbontás mellett :) – röviden számot vetek az eddigiekről, és ízelítőt adok a várható bejegyzésekről.

Szeptemberben egy helytörténeti és közéleti blog indítását terveztem, de aztán a szívemnek kedvesebb területnél, a helytörténetnél maradtam inkább. A közéleti bejegyzések száma mindössze 14. Nem mondom, hogy nem lesz több ilyen, de a helytörténeti kutatás és ennek publikálása jobban leköt. Közéleti témájú blog amúgy is sok van, e területen nehéz újat mondani, vidéki helytörténeti blog viszont elég kevés. A célom az, hogy Püspökmolnári helytörténetét minél részletesebben publikáljam, rövid terjedelmű, illusztrált bejegyzésekben. Olyan adatokat is, amelyek pl. a helytörténeti könyvbe nem fértek bele, vagy amelyekre annak megjelenése óta akadtam. Nemcsak az érdeklődő helybelieknek, de azoknak is, akik községünkből távolra kerültek (a visszajelzésekből látom, hogy sokan vannak), és minden más érdeklődőnek.

Kedves Olvasóim!

Püspökmolnári egyháztörténete címmel vetítéssel egybekötött előadást tartok a Püspökmolnári kultúrházban 2011. október 1-én (szombaton) 16.00-kor.

Köszöntőt mond: Huszár Balázs r. kat. káplán

Mindenkit szeretettel várunk!

2010 októberében készült el községünk történetének összefoglalója, aminek kiadását a helyi önkormányzat finanszírozta.

A 120 oldalas kötet egy bronzkori lelettől a rendszerváltásig mutatja be Püspökmolnári történetét; adatokkal, térképekkel, fotókkal gazdagon illusztrálva. A kötet végén külön fejezet mutatja be a falu híres szülötteinek, lakóinak életrajzát.

A Püspökmolnári története című könyv korlátozott számban még kapható a polgármesteri hivatalban 1000 Ft-os áron. Az értékesítésből befolyt összeget az önkormányzat a kultúrház fejlesztésére fordítja.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!