A múlt héten bemutatott kőkereszt után most nézzünk egy másikat, amely sokban hasonlít – és nemcsak a külső megjelenését tekintve – a Szál-féle templomudvari kereszthez. Ennek az alapító okirata is megtalálható a szenttamási plébánia dokumentumai között.

Ez az irat is 1862. május 15-én kelt Szenttamáson. Benne özvegy Németh Györgyné született Fülöp Katalin „Molnári lakósnő” elmondja, hogy elhunyt férje és az ő közös akaratuk szerint a „a Szent-Tamási sirkertnek közepén egy magas kőkereszt emeltetthessék”. Itt is ígéretet olvashatunk, hogy a keresztet még a hó végéig felállítják. Tatarozására és fenntartására az özvegy április 28-án 53 Ft-ot már le is tett Tóth Zsigmond molnári apát és szenttamási plébános kezébe, hogy „a törvényes kamatra és biztos helyre mielőbb gyümölcsözés végett kihelyeztethessék”.

Fülöp Katalin kijelenti továbbá azt is, hogy „ha ezen alaptőkéből a Cs. Kir. Kincstár részére bélyeg illeték fogna kivettetni, ezt az alaptőkének csorbíttása nélkül, önmagam tulajdonomból fogom lefizetni”.

Az iratot az írástudatlan Fülöp Katalin keresztvonással hitelesítette, nevét az apátplébános írta le. A dokumentum a korabeli jogszabályok értelmében 3 példányban készült, a tetejére 36 krajcár értékű illetékbélyeget ragasztottak. Az alapítást május 20-án Szenczy Ferenc szombathelyi megyéspüspök is jóváhagyta, így az jogerőre emelkedett.

A szenttamási temetőben, a temetőkápolna közelében álló kereszt stílusa teljesen megegyezik a templomudvaron álló kőkereszt formájával. És valószínűleg nemcsak azért, mert ugyanannyit áldoztak rá, hanem mert bizonyára egy mester keze munkája mindkettő. A keresztfa végei itt is egyenesek, díszítetlenek, a lábazati részen Mária-ábrázolást találunk. A kőszobron felirat nem látható.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!