A jelen bejegyzésben folytatom a régi fényképek közzétételét. Ma a Pásti Imréné Rózsi nénitől kapott fotók 2. részét mutatom be. Lássuk!

Először egy 1935-36-ból való családi csoportképet látunk, ami a Szigeti-ház (a Petőfi utca keleti oldalán állt) hátsó udvarán készült, középen a szülőkkel (Rózsi néni nagyszüleivel), körülöttük a gyerekekkel.

Felső sor, balról jobbra: Németh Gyula (1899-1977), Németh Mária (1901-1961), ifj. Németh János (szül. 1900)

Alsó sor, balról jobbra: Németh Anna (1903-1967, helyettes postásként is dolgozott), Németh Jánosné szül. Bakó Mária (1870-1958), Németh János (szül. 1867), Németh Rozália (1907-1989, Rózsi néni édesanyja).

A mai bejegyzésben folytatódik a 75 évvel ezelőtti eseményeket újságcikkek által bemutató sorozat. (Az előző ilyen témájú poszt itt olvasható.)

Ma két cikket közlök a korabeli Vasvármegyéből. Az első a lap 1941. október 24-i számának 5. oldalán jelent meg. A községünket érintő részlet így szól:

Az említett KAL-ról ebben és ebben a bejegyzésben írtam.

A mai bejegyzésben újra régi fotókat teszek közzé, melyeket a molnári Pásti-családtól kaptam. Ezek konkrétan Pásti Imréné Rózsi néni képei, akinek ezúton is köszönöm, hogy a rendelkezésemre bocsátotta őket!

Először egy aktuális témájú kép: 1962-63 k. készült szüreti csoportkép. Rózsi néni kéményseprőnek öltözve az alsó (ülő) sorban jobbról a 3. A háttérben még zsúptetős házat látunk! (További szüreti fotók láthatók ide kattintva.)

A mai bejegyzésben folytatódik a 75 évvel ezelőtti eseményeket és a korabeli mindennapokat újságcikkek segítségével bemutató sorozat. (A téma előző bejegyzése itt olvasható.)

1941. szeptember 21-én a Vasvármegye c. lap 10. oldalán ebben a hírben szerepel a korabeli két község, Püspöktamási és Rábamolnári neve:

A mai bejegyzésben egy 1941-es vasúti balesetet ismertetek, amely Rábamolnári és Dömötöri állomások között történt. Röviden összefoglalva erről van szó:

Az említett helyszínrajz így néz ki:

A mai bejegyzésben az egykori Rábamolnári vasútállomás alaprajzát mutatom be a XX. század elejéről:

A mai bejegyzésben újra régi fotókat teszek közzé. Az itt látható képeket Nagy Dezsőné, Juci nénitől kaptam, akinek ezúton is köszönöm a segítségét!

A fenti kép valószínűleg egy szüreti mulatság alkalmával készült a molnári (későbbi Vadalma-) kocsma előtt 1925 körül. A helyszínre a kép bal felső sarkában lévő "(BOR, SÖR) ÉS PÁLINKA MÉRÉS" feliratból következtethetünk. 

Ülnek: balról a 2. Bódis György, a 3. Szabó Vilma, a 4. Békefi Gyula, az 5. Piri Matild (Marton Anna édesanyja)
Középső sor balról a 3. (középen): Kovács (Bíró) Ferenc (az apja községbíró volt), a 4. (jobb szélen) Varga György
Felső sor balról a 2. Tóth Ilona, a 4. Tóth Sándor kovács, 5. Ács Klára, 6. (jobb szélen) Kiss István
A képet tartó szürke kartonpapír hátulján halványan olvasható bélyegzőlenyomat szerint Bendei (?) István szombathelyi fényképész felvétele.

Későbbi szüreti felvonulásokon készült képek láthatók ide kattintva.

A mai bejegyzésben az 1924-es kiadású Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára című kötetből mutatom be az első összevonás előtti 3 kisközséget, Rábamolnárit, Rábaszenttamást és Rábapüspökit. A vonatkozó adatok a könyv 1261-1262. oldalán vannak.

Megtudjuk belőle, hogy az adott kisközség (kk.) melyik vármegye (vm.) mely járásában (j.) található, hány lakosa van (lak.), hol van az illetékes körjegyző (kjző) és anyakönyvvezető (akv., esetünkben Rábahidvégen), mely törvényszék (trvszék) ítélkezik a falu ügyeiben (ez a szombathelyi járásbíróság), hol van a legközelebbi állampénztár, csendőrőrs (cs.ö.), vasútállomás, posta és távíró (ez utóbbi 3 Rábamolnáriban). Ezeket az adatokat németül is közölték. Majd a földbirtokosok, iparosok és kereskedők címtára következett.

Nézzük elsőként Rábamolnári adatait a kötetből:

A mai bejegyzésben - 4 hónap után - folytatódik a 75 évvel ezelőtti újságcikkeket bemutató sorozat. (Az előző ilyen témájú bejegyzés ide kattintva olvasható.) Ma 3 újságcikket teszek közzé a Vasvármegye című lapból.

Az első egy árverési hirdetmény a július 26-i lapszám 8. oldaláról:

A cikkben említett földdarab a metrikus mértékegységrendszerben több, mint másfél hektárnak (15.415 m2-nek) felel meg. Ez önmagában csak törpebirtok lenne, ám a kocsmáros italmérésből származó jövedelmét jól kiegészítette.

Egy pályázati hirdetmény olvasható a Vasvármegye 1941. augusztus 2-i számában (10. oldal):

A korábban megkezdett sorozatot folytatva ezúttal is régi családi fotókat teszek közzé. A mai képeket Horváth József bocsátotta rendelkezésemre, akinek ezúton is köszönöm!

Ez az 1945 előtti kép Kovács Miklós vegyeskereskedése előtt készült, ahogy az a feliraton is olvasható. (Ma ez a Festetics György - volt Úttörő - utca 31. alatti ház.) Kovács Miklós csendőr tiszthelyettes volt, nyugdíjba vonulása után nyitott vegyesboltot. Rövid életrajza (elsősorban az I. világháborús tettei) itt olvasható.
Személyek balról jobbra: Csejtey Julianna (kislány), Kovács Miklósné, ismeretlen, Kovács Babi, Kovács Miklós, ismeretlen, Kovács Jenő, ismeretlen. Aki felismer valakit az ismeretlen személyek közül, kérem, tudassa velem!

Molnáriban akkoriban egyébként több vegyeskereskedés is működött. Behmék boltjáról itt mutattam képet, a szóréról itt, a háború idején közellátásra kijelölt kereskedőkről pedig ebben a bejegyzésben írtam.

A mai bejegyzésben egy Rábamolnári és Dömötöri állomások között történt halálos kimenetelű gázolás dokumentumait teszem közzé 1938-ból. Csak erős idegzetűeknek!

Elsőként álljon itt a kalauz rövid jelentése az állomásfőnöknek:

Ez alapján az állomásfőnök jelentést készített, amit elküldött a MÁV Szombathely-Nagykanizsai Osztálymérnökségének. Ők pedig ezt jelentették az Üzletvezetőségnek:

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a molnári postát a 19. század végén. Az ott megkezdett gondolatot folytatva a mai posztomban néhány adatot mutatok be a helyi posta 1897-1919 közötti történetéhez. Ehhez felhasználtam a budapesti Postamúzeum könyvtárában fellelhető "Közlekedési szaknaptár az ... évre" c. szakmai kiadványokat az 1897, ill. 1901-1903, 1905-1907, 1909, 1911-1918. évekből. A köztes kötetek hiányoznak. (Ezeket szerkesztette az 1897 és az 1901-1903 között Hunyady Ferenc, 1905-től pedig Ferenczi Pál.)

Sajnos ezek csak néhány adatot tartalmaznak: a hivatal nevét, fajtáját, jellegét és megyéjét, a felettes postaigazgatóságot, a postamester nevét és járandóságait. Ez utóbbiból - más postahivatalokkal összevetve - a posta forgalmára lehet következtetni.

Eszerint tehát a helyi posta neve: Molnári, jellege: szerződéses posta (tehát nem állami postahivatal, hanem amolyan "franchise-rendszerű", tkp. vállalkozó által működtetett hivatal), fajtája: postahivatal (tehát távbeszélő állomás nem volt itt), a Soproni posta- és távirdaigazgatóság kerületéhez tartozott. A postamester a korszakban végig: Hegedüs István. (A szomszédos "Rába-Hidvég" postamestere 1897-ben Jánossy Nándor, 1901-1905 között: özv. Jánossy Nándorné, 1906-tól özv. Radosits (egyszer: Rádosits) Gyuláné.)

Korábban már többször írtam a rábamolnári kastélyról: először itt, majd képeket mutattam róla ebben és ebben a bejegyzésben, rajzokat itt és itt, építészeti megoldásokat pedig itt. (Bár számunkra egyszerűen csak "molnári kastély" marad, de 1907 után a falu neve hivatalosan Rábamolnári volt, ezért én is ezt használom.)

A kastély utolsó említése a Tanácsköztársaság idejéből való, utána nem tudtam róla semmit. 1927-ből azonban találtam 2 újságcikket, amelyet ezúton megosztok. Az első a kastély megmentésének egy lehetséges módjáról szól (Vasvármegye, 1927. április 12. 4. oldal):

Ez az ügylet azonban nem jött össze... Hogy miért, annak sajnos sem a főszolgabírói iratokban, sem az egyházmegyei levéltárban, de még az apácarend iratai között sem bukkantam a nyomára.

Kedves Olvasók! Az évek során sok olyan fotó került hozzám, amelyekről esetleg már nem is tudjuk, kiket ábrázol (vagy legfeljebb csak 1-2 embert ismerünk fel róluk), és egymástól is eltérő témájúak, így legfeljebb egy szöveges bejegyzés illusztrációjaként használhatnám fel őket. Úgy döntöttem, hogy egy új (rendszertelenül jelentkező) sorozat keretében, amolyan "vegyes felvágottként" teszem közzé őket. (Úgy, ahogy az egyik kedvenc blogom, a Ritkán látható történelem is teszi a Napi érdekes c. sorozatában - csak itt nálam kevesebb kép lesz egy-egy bejegyzésben.) Hátha valaki felismeri a fotón szereplő személyeket, vagy valakinek van hasonló fényképe, ill. kapcsolódó története, amelyek alapján egy eseményt rekonstruálni lehet.

A sorozat első, mai bejegyzésében Vincze Imrétől kapott fotókat mutatok be - akinek ezúton is köszönöm a képeket! 

Mulatság (talán szüreti?) az egykori Vadalma-kocsma udvarán 1935 előtt. Balról a 2. ülő nő (fekete kendőben) Vincze Imre ükanyja, Kiss Istvánné.

A mai bejegyzésben egy Rábamolnári állomás és Dömötöri között történt vasúti gázolás vizsgálati dokumentumait ismertetem 1935-ből.

Az első irat egy rövid jelentés, amit a rábamolnári állomásfőnök helyettese írt a szombathelyi vasúti üzletvezetőségnek. Bár kézírás, de jól olvasható, ezért másolatban közlöm:

A halottvizsgálati jegyzőkönyv így szól (CSAK ERŐS IDEGZETŰEK OLVASSÁK EL!):

A mai bejegyzésben egy 90 éve íródott verset teszek közzé (pontosabban: 90 éve jelent meg nyomtatásban). Piry József versét a Vasvári Ujság hozta le 1926. május 23-án az 5. oldalon.

A cikk ezzel a megjegyzéssel indul:

A vers pedig így szól (amit a szerkesztő rövid megjegyzése követ):

 A mai bejegyzésben ismét egy úthálózati térképet mutatok be, ezúttal 1944-ből. Így néz ki:

A mai bejegyzésben 50 évvel ezelőtti újságcikkeket teszek közzé a Vasvármegye című lapból.

Az első ilyen cikk az említett újság 1941. április 19-i számának 5. oldalán jelent meg:

A következő ilyen cikk a Vasvármegye 1941. április 25-i számának 6. oldalán olvasható:

A mai bejegyzésben egy úthálózati térképet mutatok be 1935-ből. A címe: Székesfehérvár - grazi állami út Zemenye és Rábahídvég közötti szakasz, a méretaránya 1:75 000. A térkép pedig így néz ki:

A mai bejegyzésben néhány újságcikket mutatok be 1929 márciusából a Vasvári Ujságból (VU; a korban rövid u-val írták a nevét). Az első a március 3-i lapszám 3. oldalán jelent meg:

A témáról egyelőre részleteket nem tudok.

Az 1929-es év nagy helyi eseménye a közigazgatásban zajlott. Ebben a régi bejegyzésben már ismertettem Püspöktamási létrejöttének körülményeit, ebben a posztban pedig arról írtam, hogy Rábapüspöki hogyan küzdött az egyesítés ellen. Hiába, a falut ugyanis összevonták Rábaszenttamással. Az új településnek pedig választott tisztségviselőkre volt szüksége, ezért kiírták a községi választásokat (VU 1929.03.10. 3. oldal):