A Vasvári Újság 1928. április 15-i száma a 3. oldalon adott hírt egy Rábamolnáriban, az evangélikus gyülekezetnél lezajlott harangavatásról. A harang a molnári haranglábba került (melyben ismereteim szerint 4 harang függ, ezek egyike lehet a felavatott evangélikus harang). Az esemény részletes programja a következő volt:
1948. március 14-én a Szabad Vasmegye című lap 3. oldalán hatalmas főcím hirdette: "Elkészült a Rábamolnári híd". A cikkből pedig átsütött a kommunista propaganda (mivel az újság a kommunista párt lapja volt):
A Vasvármegye 1913. évi február 27-i számában jelent meg egy postával kapcsolatos rövid tudósítás. Ugyanez a Vasvár és Vidéke című lap március 16-i számának 2. oldalán is megjelent. A cikk így szól:
Ebből megtudhatjuk a postamester nevét, és azt, hogy a lánya is a "postakürt rabja" lett. (Valószínűleg rokonai voltak az 1919-23 között a katolikus iskolában kántortanítóként működő Hegedüs Istvánnak.)
Ahogyan arról itt már írtam, 1948-ban híd épült a Rábán Vasvár felé (az Új Vasvármegyében ezt püspöktamási hídként említik - tévesen). A hidat az Úttörő utca folytatásaként vezető úton lehetett elérni. A Szabad Vasmegye c. lap 1948. február 18-i számának 3. oldalán megjelent egy hír e híd közelgő átadásról:
Előzmény a lap január 1-i számának 5. oldaláról:
Egy rábamolnári születésű személy életének két évéről szól az alábbi (sajnos nehezen olvasható) újságcikk az Új Vasvármegye c. lap 1947. február 14-i számának 3. oldalán:
A mai bejegyzésben a Horthy-korszak utolsónak bizonyult, 1939-es választásának helyi eredményeit mutatom be.
A választási rendszerben alapvető változások történtek: a választás mindenütt titkos lett, de a szigorúbb cenzus miatt országosan mintegy 300 ezerrel csökkent a választásra jogosultak létszáma (ugyanakkor a vasvári kerületben nőtt a szavazók száma). Az egyéni jelöltekre történő voksolás mellett listás szavazást is tartottak. Átszabták a választókerületeket is: a vasvári kerület megnőtt, összesen 71 község tartozott ide. Bevezették a 2000 Pengőnyi kauciót (választási biztosíték) és változtattak az ajánlás szabályain is.
A pártrendszerben is változások történtek. A kormánypárt szervezettsége csökkent, ám még így is a legszervezettebb erő volt. A párt Teleki Pál vezetése alatt a Magyar Élet Pártja nevet viselte, előretörtek benne a radikális jobboldaliak. A szomszédban megjelenő náci Németország támogatásának következtében megerősödött a szélsőjobboldal (Csehimindszenten és Sorkikisfaludon is volt hungarista szervezet). A korábban fontos szerepet játszó keresztény irányzat teljesen visszaszorult. Az ellenzéki oldalon egyedül a Kisgazdapárt indult komolyabb esélyekkel.
A kormánypártnak az itteni községekben volt helyi szervezete. A Püspöktamási szervezetről az 1935-ös választásnál már írtam. Rábamolnáriban a MÉP helyi elnöke Nagy István földműves és göbemetsző, titkára Kovács Miklós nyug. csendőr-tiszthelyettes volt. A Roszner István iratai között található MÉP-jellemzés szerint Rábamolnári „erősen nyilas érzelmű” volt...
Az Új Vasvármegye c. szociáldemokrata újság 1946. december 3-i számában jelent meg a Szociáldemokrata gyűlések Vasvárott, Rábamolnáriban és Rábahídvégen c. cikkben az alábbi tudósítás:
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
A mai írásban az 1935-ös választás helyi eseményeit és eredményeit mutatom be.
Az előző választáshoz képest hazánkban alapvető változások történtek. Véget ért a gazdasági válság, az ország megindult a fellendülés útján. A politikai élet azonban átrendeződött: a kormánypárton belül (és kívül) előretört a radikális jobboldal, amelynek vezetője, Gömbös Gyula 1932-ben miniszterelnök lett.
Gömbös tervei megvalósításához tömegpárttá szervezte át a kormánypártot, melynek neve Nemzeti Egység Pártja lett. Az ország valamennyi településén létrehozták a NEP helyi szervezetét, melyeknek feladatává tették, hogy beszervezzék a választópolgárok összességét. Az így létrehozott tömegpárt irányítása erősen hierarchikus, szervezettsége többszintű volt (még a településnél kisebb egységek is voltak). A tisztségviselőknek havonta jelentést kellett tenniük a szervezettségről, a közhangulatról. A párt püspöktamási elnöke ekkor Marton István malomtulajdonos, társelnöke Békefi Gyula földműves, titkára Balikó Mihály tanító volt, Rábamolnáriból 1935-ös pártnévsor nem maradt fenn.
Hazánk német megszállását követően az ország infrastruktúrája is az ellenséges vadászgépek célkeresztjébe került. 1944. nov. 20-án például egy Lockheed P-38 J, közismertebb nevén Lightning-típusú amerikai vadászgép támadta a rábamolnári vasútállomást.
Ezt a géptípust a Lockheed cég gyártotta, összesen mintegy 10.000 db készült belőle. Első felszállása 1939-ben, szolgálatba állítása 1941-ben, szolgálatból kivonása 1949-ben történt meg. Egy repülő ára 1944-es értéken 97 ezer dollár volt.
A Vasvári Ujság 1928. november 11-i számának 2. oldalán az alábbi, kissé ironikus hangvételű tudósítás jelent meg a Rábamolnáriban lezajlott "boszorkányjárásról":
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
Az 1922-es választások helyi eredményeinek bemutatása után nézzük, hogyan szavaztak elődeink 1926-ban és 1931-ben.
A 1926-os választáson jóval nyugodtabb volt a kampány, mint 4 évvel korábban, és ekkor mindössze ketten indultak a képviselői mandátumért: a kereszténypárt (akkori neve: Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, KGSZP) jelöltjeként Huszár Mihály sárvári apátplébános és a kormánypárt (Egységes Párt) programjával ifj. Horváth Miklós bögötei földbirtokos. (Egy róla szóló választási rigmust közzétettem ebben a bejegyzésben, kettejük párharcáról pedig hosszabb kortesversek és kortesnóták jelentek meg a Vasi Szemlében.)
A kereszténypárttal szimpatizáló megyei lap, a Vasvármegye beszámolt arról, hogy a KGSZP minden településen megalakította helyi vezetőségét. Rábamolnáriban a párt helyi elnöke Varga István lett, a választmány tagjai pedig Varga István alsó, Kiss János, Antal Vince, Nagy István, Varga István gépész, Nagy István, Farkas István és Szilágyi József.
Rábapüspökiben a KGSZP helyi elnöke Szijártó György lett. Az itteni választmány tagjai: Marton István, Ács József, Piri Mihály, Varga György, Piri Ferenc, Kiss Antal, Komáromi József, Gálos István, Szilassy Károly, Hegyi György, Hegyi Jenő, Papp Lajos, ifj. Ács József, Szilassy Antal, Babos József, Szalay Gergely, Piri György, Vadalma János.
Rábaszenttamáson Kustos János lett a helyi elnök, a párt választmányának pedig tagja lett Horváth József tanító, Molnár György, Osztovics Ferenc, Polgár József, Sütő Ferenc, Böröcz István és Böröcz József.
Most induló sorozatomban régi országgyűlési választások helyi kampányairól és helyi eredményeiről fogok írni. Elsőként az 1920-as és 1922-es választásokat elemzem.
Az 1919-ben hatalomra került ellenforradalmi kormányzat visszaállította az 1914-es egyéni választókerületi rendszert. Rábamolnári, Rábaszenttamás és Rábapüspöki a vasvári választókerülethez tartozott (melyet a korábbi kerületi központról néha rum-vasvárinak is neveztek). A szavazás a vidéki kerületekben nyíltan történt.
Az 1920-as választáson a kormány nyomása és a helyi közhangulat miatt csak Vass József, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának (KNEP) jelöltje tudott elindulni, így ő választás nélkül lett képviselő. (Mivel itt nem volt választás, így szesztilalom sem volt, s a kocsmák sem tartottak zárva.)
A korszak második választását 1922-ben tartották, jóval szigorúbb választójogi feltételek mellett. Az induláshoz szükséges ajánlásokat négyen tudták megszerezni: az addigi képviselő – egyúttal miniszter – Vass József (KNEP), a Keresztény Ellenzék (KRE) programjával Haller István és Förster Miklós földbirtokos, végül Mozsolics István vasvári ügyvéd pártonkívüli jelöltként. Az indulók élénk kampányt folytattak. A korszak megyei lapja, a Vasvármegye szerint „Rábapüspökiben, Molnáriban, Rábaszenttamáson az emberek valóságos extázisban voltak, úgy tüntettek Haller mellett”. Vass József mellett korteskedve Rumban megjelent Bethlen István miniszterelnök is. (Erről választási rigmus is íródott.) A június 1-én megtartott választás nálunk az alábbi eredményt hozta:
A mai bejegyzésben 3, 1912 őszén megjelent rövidhírt idézek fel a korabeli járási újság, a Vasvár és Vidéke hasábjairól.
Elsőként egy tanügyi hír szeptember 1-ről, a lap 4. oldaláról:
Horváth József 1919-ben – kollégájával, Hegedűs Istvánnal együtt – jelezte csatlakozási szándékát a szocialista párthoz. Igaz, a felekezeti iskolák összevonását elszabotálták. Később tanítóként a Levente Egyesület jegyzője is volt. 1935-ig tanított községünkben. (Szívesen fogadok fotókat egykori püspökmolnári tanítókról, régi osztály- vagy tablóképeket, stb.)
Másodjára egy gyászjelentés a szeptember 8-i lapszám 2. oldaláról:
Egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy a rábamolnári körjegyzőség pecsétjét be fogom mutatni (lásd balra).
A körjegyzőség - a korábbi rábahídvégi körjegyzőség területéből kiszakítva - 1922-ben jött létre, és Püspökmolnári létrejöttéig állt fenn. Első körjegyzője Sely Gyula volt, a második (egyben utolsó) pedig Dékány József.
A körjegyzőség névírásos gumibélyegzőt használt.
Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam Püspöki, Molnári és Szenttamás kisközségek 1879-ig használt pecsétjét. Ezeket még vésett pecsétnyomóval vitték papírra. 1879-től viszont gumibélyegzővel hitelesítették a községi iratokat. Ez pedig jelentős egyszerűsödést eredményezett: elterjedtek a névírásos bélyegzők. Az itteni 3 község is ilyet használt. A falu nevén kívül a vármegye, és esetleg még a járás nevét tüntették fel.
A vasvári búcsú száz évvel ezelőtt sokkal jelentősebb eseménynek számított, mint ma. Olyannyira, hogy a Déli Vasút még különvonatot is indított oda, mely természetesen Rábamolnáriban is megállt, hogy az itt és a szomszédos falvakban lakók is felszállhassanak rá. Ennek menetrendje megjelent a Vasvármegye c. lap 1912. aug. 13-i számának 5. oldalán A vasvári bucsu és a déli vasút címmel, továbbá a Vasmegyei Hírlap 1912. aug. 15-i számának 6. oldalán is Különvonatok a vasvári bucsura címmel.
Előbbi újságcikket közzéteszem. A bejegyzés a kép alatti "tovább" feliratra kattintva folytatódik.
Egy Rábamolnáriban tartandó tűztámadási gyakorlatról írt a Vasvár és Vidéke c. lap 1911. július 30-i száma. A cikkben említett további 3 község Rábapüspöki, Rábaszenttamás és a körjegyzőség székhelye, Rábahídvég.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
Szívesen fogadok régi püspökmolnári tűzoltókról és tűzoltóeszközökről készült fotókat, ill. minden más, püspökmolnári vonatkozású képet, iratot.
Ahogy az előző bejegyzésben ígértem, most közzéteszem az 1947-es püspöktamási sportnap eredményeit. De mielőtt ezt megtenném, megjegyzem, hogy nemcsak a kommunista párti Szabad Vasmegye, hanem a szociáldemokrata pártlap, az Uj Vasvármegye is beharangozta a rendezvényt. A lap szerint a Szombathelyi Természetbarátok Turisztikai Egyesülete „Menjünk le a Rábára!” szlogen jegyében szállt be a sportnap megrendezésébe. Az Uj Vasvármegye június 15-i cikke Püspöktamásit egyszerűen csak Tamásinak említi, míg egy július 2-i írás szerint a sportnap „lehetővé teszi, hogy a város és a falu dolgozói egy baráti kézfogásra összejöjjenek”.
És akkor most lássuk az eredményeket a kommunista pártlap, a Szabad Vasmegye 1947. július 8-i cikke alapján:
A Szabad Vasmegye c. lap 1947. június 12-i száma harangozott be egy érdekes sporteseményt, melyre július elején Püspöktamásiban került sor (Püspökmolnári csak 1949-től létezik):
A beharangozást a lap június 29-i száma bővebben is megismételte:
A Vasvármegye c. lap 1912. május 28-i száma adta hírül az alábbi rábamolnári vonatkozású - mai szóval élve: rendőrségi - hírt:
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
