A száz évvel ezelőtti eseményeket bemutató sorozatomban ma két újságcikket közlök a Vasvár és Vidéke c. járási lap 1914. május 3-i számából, mindkettőt a 2. oldalról. Az első egy bűnügyi tudósítás:

A másik pedig egy árverési hirdetmény:

Amikor azt hittem, hogy már nem akadok újabb képeslapra községünkről, akkor újra kellemes meglepetés ért. Íme:

A mai bejegyzésben két, száz évvel ezelőtti újságcikket teszek közzé.

Már többször írtam a Sárvártól Körmendig tervezett, vidékünkön áthaladó vasútról (legutóbb pl. ebben a bejegyzésben); a vonallal kapcsolatos legújabb fejleményről szól a Vasvármegye c. újság 1914. április 11-i számának 21. oldali cikke: 

És itt pedig egy árverési hirdetményt látunk egy rábamolnári lakos ellen (a Vasvár és Vidéke c. lap 1914. április 12-i számának 4. oldaláról):

Ahogy arról egy korábbi bejegyzésben már beszámoltam, 1913. decemberében meghalt Kovács Kálmán rábahídvégi körjegyző, aki egyúttal Rábamolnári, Rábapüspöki és Rábaszenttamás jegyzője is volt. A körjegyzői állást 1913. márciusában hirdették meg, pl. a Vasvármegye c. lapban (1914.03.20. 12. oldal), az alábbiak szerint:

A választás eredményéről a Vasvármegye, ill. a Vasvár és Vidéke c. járási lap is beszámolt. Utóbbi az alábbiak szerint (1914.04.05. 2. oldal):

Ahogy arról már ebben a korábbi bejegyzésben írtam, a II. világháború végén, 1945 márciusában a visszavonuló németek aláaknázták a (még 1865-ben épített, de többször átalakított és megerősített) rábamolnári vasúti hidat. A robbanás során a híd acélszerkezete és a falazatok több helyen erős sérüléseket szenvedtek. A híd helyreállítása - ideiglenes alátámasztások beépítésével - még 1945-ben megtörtént, de az új híd 1964-es átadásáig csak 25 km/órás sebességkorlátozás mellett haladhattak át a szerelvények a hídon.

A frontátvonulás után lefényképezték a rongálásokat, melyről - a szombathelyi MÁV-igazgatóság jóvoltából - néhány kép digitálisan a birtokomban van. Az érdekesebbeket ezúton közzé teszem.

A II. világháború során a hatóságok próbáltak gondoskodni a lakosság alapvető élelmiszerekkel, közszükségleti cikkekkel való ellátásáról. E célból az alispán helyi kereskedőket jelölt ki, akiknek kötelezettségévé tették az adott termék árusítását. Ez számukra a biztos megélhetés lehetőségét garantálta, de kötelezettség is volt. A ki nem jelölt kereskedők az adott terméket nem árusíthatták, meglévő készleteiket 30 napon belül értékesíteniük kellett. Egy településen ugyanazon termék forgalmazására több boltost is kijelölhettek, de az is előfordult, hogy egy községben egy bizonyos cikk árusítására nem volt hatóságilag kijelölt kereskedő.

Községünkben is voltak ilyen boltosok, akiket az alábbiakban sorolok fel.

Baromfi árusítására kijelölt kereskedők voltak: 

Tojás árusítására kijelölt kereskedők: 

Az általános hadkötelezettséget Magyarországon 1868-ban vezették be a XL. törvénycikk elfogadásával. A rendes hadsereg mellett tartalékos és póttartalékos állomány létezett, a tartalékos állományt azonban csak az uralkodó parancsára hívhatták be. A hadkötelezettség 21 éves kortól kezdődött, ezt 1939-ben leszállították 18 évre. A hadkötelezettséggel foglalkozott az 1889. évi VI. és az 1912. évi XXX. törvénycikk. 1939-ben a II. törvénycikk bevezette a honvédelmi kötelezettség fogalmát.

Az életkoruk alapján katonai szolgálatra alkalmas fiúkat kezdetben falragaszok, újságban közölt behívók, majd névre szóló behívóparancsok által idézték be a sorozóbizottságok elé. Itt megvizsgálták egészségügyi alkalmasságukat, ill. sor került a katonai nyilvántartásba vételre, alakulatokhoz történő rendelésre. Ezzel lettek regruták, azaz újonc katonák. A tényleges katonai szolgálat időtartama először még 3 év volt, majd 1912-től 2 év lett; a tartalékos és póttartalékos állományban (továbbá a haditengerészetnél) eltöltött idő ennél hosszabb volt.

A besorozott fiatalok a bevonulás előtt nagy mulatozást csaptak. Ezt mutatja az alábbi két kép is:

A mai bejegyzésben két tudósítást közlök, mindkettő egy-egy tragédiáról szól - a műfaj szabályai szerint röviden, lényegre törően, csak a tényeket ismertetve. A közös bennük mindössze az, hogy mindkettőt január 26-án adta ki a Magyar Távirati Iroda.

Az első hír az MTI 1933. január 26-i tudósításában szerepel:

Érdekes, hogy a cikk még rábapüspöki lakosokat említ, holott akkor már pár éve Püspöktamási volt a falu neve.

A második rövidhír egy tragikusan végződött balesetről szól, mely az előzőhöz képest 4 évvel később, 1937-ben történt.

Községünk a századelőn a rábahídvégi körjegyzőséghez tartozott, így annak vezetője Rábapüspöki, Rábamolnári és Rábaszenttamás jegyzője is volt. Száz éve hunyt el az akkori körjegyző, Kovács Kálmán, akinek temetéséről szól a Vasvár és Vidéke című újság 1913. december 14-i számának cikke a 2. oldalon:

1913 őszén nemcsak a Rába-híd várható építéséről szóltak a hírek térségünkből, hanem sok minden másról is. A mai bejegyzésben 3 rövidhírt teszek közzé 1913 végéről. Önállóan nem érnének meg egy bejegyzést, ezért csoportosítottam őket. Mindhárom a Vasvár és Vidéke (VV) című járási lapban jelent meg.

Az első cikk a VV szeptember 21-i számának 2. oldalán olvasható:

Kinszky (helyesen: Kinsky) gróf Festetics György veje volt, aki György gróf lányát, Georginát vette feleségül, és a molnári birtokot ők kapták meg.

A következő cikket a járási lap szeptember 28-án közölte a 2. oldalon:

Ahogy arról tavaly már írtam, a zsennyei határban zuhant le egy amerikai repülőgép, ami a molnári vasútállomást támadta. Most amerikai dokumentumok alapján mutatom be a történteket.

A 15. amerikai légierő három repülőszázadának (95., 96.,  és 97.)  44 db P-38-as vadászgépe 1944. november 20-án indult alacsonytámadásra Körmendtől Pozsonyig. Számos vonatot, teherautót, légelhárító ágyút semmisítettek meg a jelentések szerint.

A támadások során az osztály két P-38-ast veszített, az egyik a Zsennyénél lezuhant Robert W. Black hadnagy volt (azonosítási száma: O-763044, lakhelye: Los Angeles, Kalifornia, életkora ismeretlen). A 95. századhoz tartozó pilóta a 44-23210 gyári számú, „Jersey Bounce” becenevű, P-38J-20-LO típusú gépével a rábamolnári állomást támadta kb. 200 láb (=60 méter) magasról. Az állomáson egy német szerelvény tartózkodott, az ezen lévő légvédelmi ágyú eltalálta a gépet. A repülőgép lángra lobbant, a pilóta nem tudott kiugrani. Mindez 13.15 és 13.30 között történt.

Most pedig következzen két amerikai pilóta jelentése az eseményről:

Nemrég tett közzé az Arcanum Adatbázis Kft. egy érdekes forráscsoportot: budapesti fogolytörzskönyveket. Ebben több olyan személy is szerepel, aki községünkben született (további két fő pedig itteni állandó lakosként került összeütközésbe Budapesten a törvénnyel). Az iratok keletkezési évköre 1878-1920 közötti, vagyis abban az időben kerültek rendőrkézre. Néhányukat a bíróság végül felmentett, az elítéltek 1 naptól 2 évig terjedő időszakot töltöttek rács mögött. A bíróság néhány esetben mellékbüntetést is kiszabott (közügyektől való eltiltást), de terjedelmi okok miatt ennek közlésétől eltekintek.

Az iratok nemcsak büntetőjogilag érdekesek, hanem a falusi fiatalok társadalmi mobilizációjának szempontjából is: megmutatja, hogy ezek az emberek a fővárosba kerülve hol laktak és milyen foglalkozást találtak maguknak. A kigyűjtött adatokat táblázatos formában teszem közzé. (Ezt azonban terjedelmi okokból csak két részletben tudom bemutatni. Néhány adat az eredeti dokumentumokból is hiányzik. A zárójelben megadott életkor a letartóztatás évében betöltött életkort mutatja.)

A bűnügyre vonatkozó adatok az alábbi részben találhatók:

Hazánk német megszállása (1944. március 19.) után teljes erővel bontakozott ki az amerikai és angol (majd az augusztusi román átállás után a román és a szovjet) légitevékenység a magyarországi közlekedési és ipari célpontok ellen. A Sopron-kanizsai vasútvonal valamennyi állomása és vonali őrhelye egy-egy láncszemét képezte annak a figyelőhálózatnak, amely a légtérben megjelent repülőgépek útját figyelte. Ezek hónapokig csak átrepültek a vasútállomások felett, a bombaterhüket távolabb dobták le. Nyártól kezdve azonban az angolszász repülők megkezdték a vadászatot a mozdonyokra, vonatszerelvényekre. Ezek messzire felszálló füstje amúgy is könnyű célponttá tette őket.

Egy ilyen, 1944 októberében átélt támadást mesélt el (már 1983-ban) Halász György nyugalmazott vonatkísérő, mely Rábamolnári állomásnál esett meg. A támadást két, zsákmányként szövetséges kézbe került német Messerschmidt típusú vadászgép követte el (lásd a képen).

FIGYELEM! Drámai sorok következnek! Csak erős idegzetűek olvassanak tovább!

Egy kacifántos történetet mesél el a Nyugati Ujság c. lap 1926. szeptember 27-i száma (1-2. o.), mely az újjáépített molnári harangláb avatása kapcsán esett meg. A cikknek már az alcímei is figyelemfelkeltők, bulvárosak:

A cikk pedig így szól:

A Rába északi partján élőknek régi vágya volt, hogy hídon át tudják elérni a járási székhelyet, Vasvár nagyközséget (és ne csak révésszel tudjanak átkelni a folyón). Száz éve elérhető közelségbe került ez az álom. Erről szól a Vasvármegye című megyei újság 1913. szeptember 26-i számának 5. oldalán megjelent cikk:

Az Interneten böngészve nemcsak ismeretlen képeslapokra lehet akadni, hanem még egy községünkhöz kapcsolódó dalra is!

Konkrétan: a Magyar Elektronikus Könyvtárban (itt) akadtam rá egy katonadalra, amit az egykori Rábamolnáriban gyűjtöttek. Így szól: 

Belebújt az ördög …

Belebújt az ördög
A bakancs szárába,
A szegény bakának
Majd eltört a lába.

Kérte az ördögöt:
Hagyná őt békébe;
Menjen vissza szépen
Pokol fenekébe!

Vasvár vagy Rábamolnári?

A Sárvár-Körmend közt tervezett vasútvonalra több nyomvonal-változat is felmerült. Ezt a témát érinti a Vasvármegye című lapban 1913. szeptember 13-án az 5. oldalon megjelent cikk is: 

A vonalszakasz bejárásáról itt írtam.

A végeredmény ismert: ez a vasúti vonalszakasz sajnos soha sem épült meg...

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

A mai bejegyzésben két rövid újságcikket ismertetek 1913 szeptemberéből.

Az első egy bérrendezésről szóló tudósítás, mely a Vasvármegye 1913. szeptember 4-i számának 5. oldalán jelent meg:

A másik újságcikk a már többször említett, tervezett vasútvonallal kapcsolatos, mely a Vasvármegyében 1913. szeptember 5-én jelent meg az 5. oldalon:

1939. szeptember 1-én tört ki a II. világháború, mely hazánktól is komoly áldozatot követelt. A korabeli Püspöktamásiból és Rábamolnáriból is sokan részt vettek a harcokban, többen közülük nem tértek haza.

A helyi hősi halottak névsorát 1989 óta emléktábla örökíti meg a szenttamási templom déli falán (az I. világháború helyi áldozatainak emléktáblája alatt):

Ahogy azt már korábban említettem, nemrég a kezembe került egy KSH-kiadvány, melynek címe: Vas vármegye állatlétszáma 1911. évi február hó 28-án. (KSH. Budapest, 1912.) Ebben községenként lehet részletes adatokat találni a korabeli állatlétszámra vonatkozóan, a lótól a sertésen át a kecskéig. Ebből ismertetem az akkori Rábapüspöki, Rábamolnári és Rábaszenttamás adatait.

Ha összevetjük az 1895-ös adatokkal (itt található), azt látjuk, hogy a szarvasmarha- és sertésállomány 16 éve alatt jelentősen nőtt (főleg a sertések száma), a kecskék száma lecsökkent, Szenttamásról a 2 szamár "eltűnt", megjelent viszont Rábamolnáriban 3 öszvér. Juh most sem volt a 3 faluban, és a lóállomány is csökkent, de még így is könnyedén meg lehetett volna szervezni egy szüreti felvonulást...

Az állattulajdonosok száma így alakult: