A vasvári búcsú száz évvel ezelőtt sokkal jelentősebb eseménynek számított, mint ma. Olyannyira, hogy a Déli Vasút még különvonatot is indított oda, mely természetesen Rábamolnáriban is megállt, hogy az itt és a szomszédos falvakban lakók is felszállhassanak rá. Ennek menetrendje megjelent a Vasvármegye c. lap 1912. aug. 13-i számának 5.  oldalán A vasvári bucsu és a déli vasút címmel, továbbá a Vasmegyei Hírlap 1912. aug. 15-i számának 6. oldalán is Különvonatok a vasvári bucsura címmel.

Előbbi újságcikket közzéteszem. A bejegyzés a kép alatti "tovább" feliratra kattintva folytatódik.

Egy Rábamolnáriban tartandó tűztámadási gyakorlatról írt a Vasvár és Vidéke c. lap 1911. július 30-i száma. A cikkben említett további 3 község Rábapüspöki, Rábaszenttamás és a körjegyzőség székhelye, Rábahídvég.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Szívesen fogadok régi püspökmolnári tűzoltókról és tűzoltóeszközökről készült fotókat, ill. minden más, püspökmolnári vonatkozású képet, iratot.

Ahogy az előző bejegyzésben ígértem, most közzéteszem az 1947-es püspöktamási sportnap eredményeit. De mielőtt ezt megtenném, megjegyzem, hogy nemcsak a kommunista párti Szabad Vasmegye, hanem a szociáldemokrata pártlap, az Uj Vasvármegye is beharangozta a rendezvényt. A lap szerint a Szombathelyi Természetbarátok Turisztikai Egyesülete „Menjünk le a Rábára!” szlogen jegyében szállt be a sportnap megrendezésébe. Az Uj Vasvármegye június 15-i cikke Püspöktamásit egyszerűen csak Tamásinak említi, míg egy július 2-i írás szerint a sportnap „lehetővé teszi, hogy a város és a falu dolgozói egy baráti kézfogásra összejöjjenek”.

A Szabad Vasmegye c. lap 1947. június 12-i száma harangozott be egy érdekes sporteseményt, melyre július elején Püspöktamásiban került sor (Püspökmolnári csak 1949-től létezik):

A beharangozást a lap június 29-i száma bővebben is megismételte:

A Vasvármegye c. lap 1912. május 28-i száma adta hírül az alábbi rábamolnári vonatkozású - mai szóval élve: rendőrségi - hírt:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

A mai bejegyzésben Sely Gyulát mutatom be; azt a hivatalnokot - mai szóval élve: köztisztviselőt -, aki fontos szerepet játszott községünk egyesülési folyamatában, és akiről itt és itt már említést tettem.

Sely Gyula Rábamolnáriban született 1883-ban. Bár a fellelt életrajzában nem szerepel, de bizonyos, hogy az elemi iskolát Szenttamáson végezte el. Középiskolai tanulmányokat Sopronban és Szombathelyen folytatott, utóbbi helyen a jegyzői tanfolyamot is elvégezte 1907-ben. 

Pályafutását segédjegyzőként Rábahídvégen kezdte, onnan Csesztregre ment, majd Rum, utána pedig Sorkikisfalud községekben segédjegyzősködött. Utoljára Rábahídvégen volt segédjegyző, míg 1913-ban megválasztották ugyanott jegyzőnek. Körzetéhez tartoztak Rábamolnári, Rábapüspöki és Rábaszenttamás falvak is.

A múlt héten bemutatott Nepomuki Szent János szobortól alig 3-400 méterre keletre, a Kossuth utca 9/b. számú ház előtt, fák között megbújva áll egy kőkereszt. Jelen bejegyzésben ezt mutatom be.

Ha megpillantjuk, egyből szembeölik, hogy stílusa nagyban különbözik a faluban álló (és az országban is elterjedt) keresztek típusától. Itt ugyanis a keresztfa alatt nincs Mária-ábrázolás, van viszont magas, hármas osztatú talapzat, és a keresztfa formája is eltérő. Mindez arra utal, hogy egy jóval „öregebb” alkotásról van szó. Ezt egyébként írásos feljegyzés is alátámasztja.

A püspökmolnári plébánia iratai között található, 1941-ben, majd 1952-ben felvett jegyzőkönyvek szerint ezt a kőkeresztet gróf Festetics Györgyné Sallér Judit emeltette. A feljegyzések az állítás évét nem említik.

Most induló sorozatomban a községünkben álló kőszobrokat mutatom be. Ezek – Prinz Gyulának az iskola előtti emlékművét kivéve – mind vallási, egyházi vonatkozásúak. Egy Madonna- és egy Nepomuki Szent János-szobor mellett keresztek tartoznak ide. Fotóval/fotókkal mutatom be mai képüket, és ahol ismert, ott az állításuk körülményeiről is írok.

A falu nyugati szélén betonkerítéssel körbe véve áll Nepomuki Szent János szobra. A fejét jobbra fordító szent karjában egy keresztet fog. A Szent János szobor lábazatának alsó részén ez a töredékes felirat olvasható:

…AVOZ …. SAD EMBERTÁRSOD

………………….AZ…………

JOBB………L…………ÉN…

…………ZD GY…………OS…

NÉZD SZENT JÁNOSNAK HOGY

………… ÖRT TON……………………

TSILLAGOS KORONA ………………

SZÁLLOTT HOMLOKÁRA

Most pedig nézzük meg, hogy ki(k), mikor és miért állíttatták!

A Vasvármegye című lap 1912. április 14-i számának 2. oldalán akadtam erre a rövid hírre. A bejegyzés a a kép alatt jobbra a "tovább" feliratra kattintva folytatódik.

A II. világháború frontjának térségünkön való átvonulása után alig két héttel, 1945. április 12-én egy tragikus baleset történt a rábamolnári vasútállomáson. A mai bejegyzésben a 67 évvel ezelőtti eseményeket írom le a kéziratos Falukrónika alapján.

Háborús sérülés a molnári vasúti hídon (Fotó: MÁV)

1919. március 21-én a kommunista párt a szociáldemokrata párttal egyesülve átvette a hatalmat, és kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Közel féléves regnálása idején ez a rezsim minden településen létrehozta a maga szerveit. A mostani bejegyzés ennek a helyi eseményeiről szól.

A korabeli Rábaszenttamáson is munkástanács alakult, melynek egyik vezetője Hegedűs István tanító lett. Kollégájával, Horváth Józseffel együtt ezt írták egy 1919. március 25-én kelt levelükben: „Szerettünk volna részt venni a szakszervezeti gyűlésen is, és ünnepélyesen kijelenteni a Szocialista Párthoz való csatlakozásunkat.  – Mi volt felekezeti szegény páriák, különösen jelenlegi helyünkön a régi korszaknak elhagyott mostohái voltunk (…) – s csak fellélegző örömmel fogadhatjuk a legigazságosabb proletáruralmat.” (E levél másolatát 1920-ban a püspöki levéltáros megküldte a szenttamási plébánosnak, az egyházmegyei főtanfelügyelő pedig jelentést kért a plébánostól a tanítók proletárdiktatúra alatt tanúsított magatartásáról.)

A Vasvármegye c. lap 1912-es évfolyamában akadtam rá a Rábamolnári Tejszövetkezet hirdetésére. Korábban csak azt tudtam, hogy a Horthy-korszakban működött tejszövetkezet a korabeli községekben, de hogy a Monarchiában is volt már ilyen, az újdonság volt számomra. A Vas Megyei Levéltár alapszabály-gyűjteményében ugyanis nincs nyoma. (Folytatás a kép alatt jobbra a "tovább" feliratra kattintva.)

A mai bejegyzés rendhagyó módon nem egy megtörtént eseményről szól, és nem is egy fennmaradt hivatalos iratot ismertet. Mindezek ellenére mégis van püspökmolnári vonatkozása.

1909-ben a Vasvár és Vidéke c. lap június 13-i számának címoldalán jelent meg Hollán Andor verse A molnári révész lánya címmel. Így hangzik: 

A molnári öreg révész

Legifjabbik leánya

Nagy gondosan felvette az

Ünneplőt magára.

A korcsmában zene és tánc

Reggelig vígan járja, –

Mulat ott az öreg révész

Legifjabbik leánya. 

Az alábbi képet a Budapestről Rábamolnáriba került asszony, Móri-König Gyuláné rajzolta a kastélyról, valószínűleg 1923-ban. Férje, Móri-König Gyula (1880-1963) 3 éven át intézőként dolgozott a molnári uradalomban, majd a birtok felparcellázását is ő vezényelte le. Életképes paraszti gazdaságokat kívánt kialakítani, de a földet városi zsidó üzletemberek is meg akarták szerezni. Ez az érdekcsoport politikai botrányt kavart, ami parlamenti interpellációval és Móri-König Gyula korai kényszernyugdíjazásával zárult.

Mindig tudtam, hogy az Internet csodálatos hely, ahol ritka kincseket lehet találni. Még az olyan, nem éppen jövőorientált témákban is, mint a helytörténet. A minap ismét meggyőződhettem erről.

A www.vasutallomasok.hu oldalon - pontosan itt - ráakadtam ugyanis egy régi képeslapra, mely az egykori Rábamolnári község két részletét ábrázolja. A felső képen utcarészlet és Béhm (Behm) Gábor vegyeskereskedése látható (ez utóbbi ma a Dózsa György u. 25. számú ház), az alsó pedig a vasútállomás épületét mutatja (a kép bal oldalán vasúti talpfákkal, jobbra pedig a tehervagonok rakodásához épített rámpával). A képeslap az önálló Rábamolnári idején (1907-48 között) készült, megítélésem szerint legvalószínűbben a '30-as vagy a '40-es években.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Avagy helyi közigazgatás-történet Püspöktamásitól Püspökmolnári létrejöttéig

A 32. bejegyzésben már bemutattam, hogyan jött létre 1929-re Püspöktamási község. Egy következő összevonási fázisban ehhez hozzáolvadt még Rábamolnári, így hozva létre a mai Püspökmolnárit, akkor még nagyközségi jogállással. Jelen bejegyzésben ezt a folyamatot mutatom be.

Sely Gyula körjegyző már a ’30-as évek végén tudta, hogy újabb községösszevonás következik. Erre utal, hogy amikor 1939. április 6-án a püspöktamási képviselőtestület ülésén a (plébánia mellé felépítendő) kultúrház szóba került, az indoklásban azt mondta, hogy „a két község (értsd: Püspöktamási és Rábamolnári) egyesülése úgy is elkerülhetetlen és így az egyesült községnek lenne a központban egy megfelelő kultúrháza”.

Avagy helyi közigazgatás-történet Püspöktamási létrejöttéig

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam, hol helyezkedett el a mai Püspökmolnári 3 elődközsége. Most azt a folyamatot ismertetem, melynek során a XX. század közepéig két lépcsőben létrejött a mai Püspökmolnári. Ehhez menjünk vissza az időben a századelőre, pontosan 1907-ig.