A mai bejegyzésben bemutatom az 1929-től községegyesítéssel létrejött Püspöktamásit egy 1931-es ún. "gazdacímtár" alapján. Lássuk!

A mai bejegyzésben 3 rövidhírt teszek közzé 1940 júniusából - és egyet júliusból is. Lássuk!

Az első a Vasvármegye című megyei lap 1940. június 4-ei számának 4. oldalán jelent meg:

A következő cikk egy bulvárhír a június 12-ei lapszámnból (4. oldal):

A mai bejegyzés a két helyi katolikus tanító Tanácsköztársaság alatti tevékenységéről szól egy eredeti levél alapján. A levelet a szombathelyi püspök fejléces papírján 2773/1920. iktatószám alatt főtisztelendő Rigó Zsigmond apátplébánosnak küldte az egyházmegyei tanfelügyelő:

És hogy miért is kér bizalmas kezelést a tanfelügyelő, az kiderül a másolatban hozzá csatolt 1919-es levélből:

Az alábbiakban egy levelet ismertetek, amelyet gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspök küldött Nagy László püspöktamási plébánosnak 1932-ben, és a katolikus elemi iskola akkori tanítóit, Sütő Máriát és Horváth Józsefet jellemzi benne.

"Krisztusban kedves fiam" - kezdi levelét a püspök, majd így folytatja:

 A mai bejegyzésben egy olyan pap életrajzát ismertetem, aki községünkben született. Ő volt Piry István későbbi pápoci plébános. Lássuk az életrajzát:

A mai bejegyzéssel új sorozatot indítok, melyben a 75 éve történt eseményeket mutatom be korabeli újságcikkek (döntően a Vasvármegye című megyei lap) alapján.

Az első ilyen cikk egy bulvárhír a Vasvármegye 1940. február 16-ai számának 2. oldaláról:

A február 21-ei Vasvármegye 6. oldalán szereplő tudósításban pedig egy helyi lakos neve is szerepel:

A mai bejegyzésben az egykori Püspöki község földesurait, a győri püspököket mutatom be a középkorból a falu első okleveles említésétől kezdve a mohácsi katasztrófáig. Ők voltak azok, akiknek a jobbágyok fizették a kilenced nevű terményadót, a cenzus nevű pénzadót, neki adták az ajándékot (tojás, vaj, szárnyasok, stb.), neki robotoltak. A másik oldalról nézve pedig a földesúr úriszéke ítélkezett a jobbágyok peres ügyeiben. Nézzük, kik voltak ezek a földesurak!

1337–1375 Kálmán: A legelőkelőbb származású a győri püspökök sorában, hiszen I. (Anjou) Károly (másképp: Károly Róbert) törvénytelen (az egyik udvarhölgytől született) fia volt. (Címerét lásd balra.) Fiatal kora és törvénytelen származása miatt csak diplomáciai bravúr eredményeként foglalhatta el főpapi székét. Püspöksége alatt legalább egyszer, 1345. január 21-én Püspökiben tartózkodott, ugyanis oklevelet adott ki innen. Ez Püspöki első írásos említése.

A mai bejegyzésben római katolikus egyházi vonatkozású pecséteket mutatok be a 20. századból, zömmel annak első feléből. Ezek a plébánia, a katolikus elemi iskola és az azt fenntartó iskolaszék pecsétjei.

Templomunk védőszentje Szent Tamás apostol. A főoltár képén az a jelenet látható, amikor a "hitetlen" Tamás megérinti a feltámadt Krisztus sebeit. Ez a jelenet a plébánia pecsétjén is visszaköszönt egyes időszakokban. Az 1832-ben alapított plébánia Szenttamáson volt, ami 1907-től a Rábaszenttamás nevet viselte. A rábaszenttamási plébánia pecsétje azonban csak névírásos volt, ahogy ez itt bal oldalon jól látható egy 1927-es iraton.

101 évvel ezelőtt, 1913. szeptember 3-án kelt az a levél, amelyet ma bemutatok a plébánia irattárából. A levelet gróf Kinsky Zdenkóné szül. Festetics Georgina (Festetics György lánya) nevében küldte Rigó Zsigmond apátplébánosnak, mint a katolikus elemi iskola iskolaszéki elnökének Kéler Zoltán budapesti ügyvéd, a grófné jogi képviselője.

A levél fejléce és címzése nagyon elegáns; így néz ki:

A levél érdemi része így szól:

A Vas Megyei Levéltár gyűjteményében három gyászjelentés található, mely községünkhöz kötődik. A mai bejegyzésben ezeket mutatom be. (A fekete keretet a szöveg jobb olvashatósága érdekében levágtam.)

Az első dokumentum 1866-ból maradt fenn, és a Szenttamáson elhunyt plébános - egyúttal molnári apát -, Tótth Zsigmond gyászjelentése (érdekes, hogy az irat Tótth néven szerepelteti). Rövid életrajzának közlésekor jeleztem, hogy akár községünkben is nyugodhat. Feltevésemet az alábbi gyászjelentés megerősítette, bár a sírját egyelőre nem találtam meg (akár el is pusztulhatott azóta a sírkő):

A második gyászjelentés 45 évvel későbbi, és a szenttamási temetőkápolnába szállított kisunyomi Korchmáros Gáspár nyugalmazott táblabíró halálát adja hírül:

70 évvel ezelőtt községünkben járt és sokrétű programot bonyolított le Kovács Sándor megyéspüspök. A Vasvármegye c. lap így harangozta be az eseményt (1944.05.21. 11. oldal):

A Vasvármegye május 24-i száma az 5. oldalon részletesen beszámolt a Püspöktamásiban lezajlott eseményről:

70 évvel ezelőtt, 1944. május 10-11-én zajlott le a vasvári járás zsidó lakosságának gettóba költöztetése, melyet a megszálló németek nyomására a magyar hatóságok végeztek. Ebből az alkalomból a helyi zsidó áldozatokról írok.

Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint Püspöktamásiban 702 lakos közül 6 vallotta magát zsidónak, Rábamolnáriból viszont senki. Hazánk német megszállása után, 1944. május 6-án kelt alispáni rendelet nyomán kijelölték a gettókat (járásonként egyet). A vasvári gettó a Magyar Király vendéglő, a kávéház és a mozi területére lett kijelölve (Ragendorfer-féle háztömb). Az épület napjainkban:

A járási zsidóság gettóba költöztetése 1944. május 10-11-én zajlott le. Ezzel párhuzamosan Vasváron 6, a falvakban 1-1 bizottság leltározást végzett a zsidók javairól, amit a körjegyzők beterjesztettek a főszolgabíróhoz. Az átköltöztetés ellenállás és atrocitások nélkül folyt le a járásban, de ezt megelőzően 4 fő öngyilkos lett. A gettót a főszolgabíró által kiadott házirend, ill. gettórend szerint csak az ún. beszerzési csoport 5 tagja hagyhatta el hétköznaponként 10-11 óra között, a hetipiacra szerdán és pénteken 10 fő mehetett ki. A hatóságokkal történő ügyintézés céljából 2 kijelölt személy léphetett ki. Vasárnap és ünnepnap senki sem hagyhatta el a gettó területét. A gettó lakóinak száma a május 30-i étolaj-igénylés alapján 322 fő volt, egy másik névjegyzék viszont (86 férfi + 180 nő=) 266 személy névsorát tartalmazta. A Vasvármegye cikke "kb. 360 főről" ír (1944. június 22. 5. o.) (Mayer László: Holocaust 1944. A vasvári gettó. In: Vasi Honismereti Közlemények 1994/2. 34-38. o.)

A gettó lakói közül a korabeli adatok szerint püspöktamási illetőségű volt 4 fő, rábamolnári pedig 1 fő. Konkrétan az alábbiak (az eredeti iraton használt rövidítésekkel):

Egy nagyon régi bejegyzésben már szóltam az 1832-ben épített régi plébánia épületéről. Az ott közölt képen az épület északi oldala látszott, és néhány külső adatot adtam meg. Nemrég azonban egy fotót kaptam Hajtó Józsefné Terka nénitől - amit ezúton is köszönök! - melyen sokkal többet láthatunk e régi paplakból.

A fotót a ház délnyugati sarka felől készítették, azaz nagyobbrészt az épület déli, kisebb részben a nyugati oldalát láthatjuk. Íme:

Egy régi bejegyzésben már megemlítettem, hogy a szenttamási plébániát 1832-ben alapították, de az alapítás folyamata még feltárásra vár. A mai bejegyzésben az első plébánosnak, Busics Pálnak (1806-1882, szenttamási plébános 1832-1853 k.) Festetics Györgyhöz - a plébánia kegyurához - írt levelét közlöm, melyben az alapítás körülményeire számos utalás történik. (A levél a plébánia iratai között található.)

"Nagyságod édes Attyja boldog kimultával..." - kezdi levelét a mai kor embere számára szokatlan szófordulattal a szenttamási plébános

A bevezetőben az atya önmagát "szegény falusi, de Uraságához tántorithatattlanul hív Lelkész"-nek, a plébániát pedig "hibásan (azaz: hiányosan) alapított"-nak" nevezi, melyre a gróf intézkedését kéri, az alábbiak szerint:

A községi önkormányzat jóvoltából, Kiss Imre kőműves mester brigádja által zajlik a püspöki falurészen lévő harangláb felújítása. Ez ritka lehetőséget teremtett arra, hogy az állványzatra felkérezkedve a harangot közelebbről szemügyre vegyem, és ennek eredményét megosszam a Tisztelt Olvasókkal.

A haranglábban függő harangról ugyanis eddig semmilyen információm nem volt. Sem levéltári kutatás során, sem a plébánia iratai között, sem újságcikkben nem akadtam semmilyen rá vonatkozó adatra. A harangláb építési ideje sem ismert. A (madárürüléktől megtisztított) harang azonban számtalan érdekes adattal szolgált. Lássuk!

Alulnézeti kép. A harang alsó peremének átmérője 54 cm.

Egy kacifántos történetet mesél el a Nyugati Ujság c. lap 1926. szeptember 27-i száma (1-2. o.), mely az újjáépített molnári harangláb avatása kapcsán esett meg. A cikknek már az alcímei is figyelemfelkeltők, bulvárosak:

A cikk pedig így szól:

Iskolakezdés előtt a frissen munkába állt pedagógusokkal megkötik a munkaszerződést, tisztázzák az anyagiakat. Nem volt ez másként évtizedekkel ezelőtt sem. 1935-ben a püspöktamási katolikus elemi iskola kinevezett kántortanítójával, Pungor Imrével is így történt. A járandóságait tartalmazó, 1935. augusztus 27-én kelt díjlevél egy példánya fennmaradt a plébánia iratai között.

Eszerint az alábbi, összesen 14 féle járandóságra volt jogosult a tanító:

1889. július 25-én rövid gyászhír jelent meg a Vasmegyei Lapok c. megyei újság 3. oldalán Szabó József molnári apátról, szenttamási plébánosról:

Ahova hazavitték, az az 1832-ben épült régi plébánia épülete volt, melynek egy részlete ebben a bejegyzésben látszik.

A következő, július 28-i lapszám a címoldalon hozta az érdemdús egyházi férfiú portréját. Íme:

A Vasvári Újság 1928. április 15-i száma a 3. oldalon adott hírt egy Rábamolnáriban, az evangélikus gyülekezetnél lezajlott harangavatásról. A harang a molnári haranglábba került (melyben ismereteim szerint 4 harang függ, ezek egyike lehet a felavatott evangélikus harang). Az esemény részletes programja a következő volt: