Az alábbi bejegyzésben azokat a híreket mutatom be, melyek községünk jogelődjeivel kapcsolatban jelentek meg a korabeli megyei újság, a Vasmegyei Lapok 1874. évi számaiban.

Elsőként egy vasúti hír a január 11-i szám 2. oldaláról (mely csak futólag említi Molnárit):

A következő helyi vonatkozású hírre október 22-ig kellett várnunk. Akkor jelent meg egy egyházmegyei hír a Vasmegyei Lapok 2. oldalán:

Az első és a második katonai felmérés térképe után most a 3. katonai felmérés térképét mutatom be. 1869 és 1887 között zajlott az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó nagy térképészeti vállalkozása, amit 3. katonai felmérésként szoktak emlegetni. Ezen belül Magyarország feltérképezése 1869-1873 között zajlott le. Hazánk területét 1353 szelvényen ábrázolták. Egy szelvény mérete 76×55 centiméter, a szelvényen ábrázolt terület nagysága 261 km². A méretarány 1:25000, ami eltér a korábbi katonai térképek 1:28800 mératarányától (mivel ez már a méterrendszerben készült).

Eredetileg katonai célokra szánták, de igen hamar nyílt térkép lett, kiszínezve és domborzatárnyalással a különböző változatai kereskedelmi forgalomba is kerültek.

Az előző bejegyzésben bemutattam Molnári térképét 1857-ből. Ehhez - akárcsak Püspöki és Szenttamás térképéhez - házjegyzék is tartozik. Az alábbiakban ezt mutatom be.

A korabeli Molnáriban 58 számozott ház volt. Az 1. házszámot természetesen Festetics György gróf kastélya viselte. Innen haladt a házszámozás az utca déli végében lévő 15-ös házig, majd az ezzel szemben lévő 16-ostól folytatódott a 23-as házig (mely a mai molnári kocsma helyén volt), innen befordult a mai Dózsa utcába. Az utca déli oldalán 35-ig ment a számozás, az utca északi oldalán volt az 58., majd 36-tól ment 41-ig, ez utóbbi a mai molnári harangláb helyén volt. A mai Petőfi utca házszámozása a korabeli kovácsműhelynél ért véget, mely az 51. számot viselte (49. volt a régi intézői lakás), de ebben voltak (az utca derekán) az 52-54-es házszámok is (az 52 pl. a 47a-47b-vel volt közös udvarban). Az 50. számú ház azonban nem ezen a soron volt, hanem a gyanói út és a mai Kossuth utca sarkán (a korabeli kocsmaépület). Az 55-57-es házak a kastély melléképületei voltak.

Festetics György kezén a kastélyon kívül 13 ház volt, egy ház a falu tulajdonában állt (36.), egy pedig a helyi nemesek közös tulajdonában (37.)! Több ház közös udvarban helyezkedett el, mint pl. a 16-17, a 18-19a-19b vagy a 29-30-31. A 46b-n lakóépület nem volt, csak pajta, az 54-en pedig még az se.

És akkor lássuk a tulajdonosok neveit (korabeli helyesírással):

Püspöki és Szenttamás 1857-es térképének bemutatása után most vegyük szemügyre Molnári korabeli térképét! Ez is egy nagyobb, a külterületet is ábrázoló kataszteri térkép egy részlete.

Az itt ábrázolt terület 4 szelvény találkozásánál fekszik, ezek összeillesztése azonban nem ad pontos, egybefüggő képet. (Egy ilyen elcsúszás a kép jobb szélén, a mai Úttörő utcánál látszik. Emellett látható a régi molnári temető.)

Nézzük, miről szóltak a községünkkel kapcsolatos hírek 1873-ban!

A Vasmegyei Lapok január 23-i száma a 2. oldalon adott hírt egy egyházmegyei változásról, mely a molnári apátságot (és a vele összekapcsolt szenttamási plébániát is) érintette:

A következő 1873-as cikk nem bulvárhír, hanem a szenttamási dalárda megalakításáról szóló beszámoló (VL 1873.01.26. 3. oldal). Íme:

A 195. bejegyzésben bemutattam Szenttamás belterületi térképét 1857-ből. Ehhez - miként Püspöki 1857-es térképéhez - szintén tartozik házjegyzék (Püspökiét lásd itt). Az alábbiakban ezt mutatom be.

A korabeli Szenttamáson 26 telek volt. A számozás (a térképen fekete számokkal jelölve) a mai Béke utca északi házsorának majdnem a közepén lévő egyes számtól indul, aztán az óramutató járása szerint halad 8-ig. A 9. számú ház a mai Kossuth utca déli oldalán van, a 10-13 pedig a Kossuth utca északi felén. Ezután a számozás a mai Béke utcában folytatódik tovább. Több telke volt itt Festetics György grófnak, a korabeli iskola kb. a mai kultúrház helyén (vagy attól kicsit keletre) állt, mellette pedig az 1832-ben épült régi plébánia épülete helyezkedett el.

És akkor most lássuk a tulajdonosok neveit (a korabeli helyesírással, részben németül):

A századelőn sok család eladósodott, tönkrement, emiatt az újságokban egyre-másra jelentek meg az árveréseket közzé tevő hirdetmények. Egy ilyen, Rábapüspökibe meghirdetett, oda való eladósodott család ingóságainak árverezéséről szóló közlemény jelent meg a Vasvár és Vidéke c. járási lap 1913. január 12-i számának 3. oldalán. 

A 193. számú bejegyzésben bemutattam az önálló Püspöki község térképét 1857-ből. A térképet tartalmazó levéltári iratanyagban azonban házjegyzék is található, méghozzá a térképen ábrázolt számozásnak megfelelően. Azaz: a házjegyzék és a térkép alapján beazonosítható, hogy mely család hol lakott jó másfél évszázaddal ezelőtt.

A számozás a püspöki kocsmától keletre eső háztól indul (ez az 1. szám), ezen a soron az utolsó házszám a 20-as, a falu keleti végén lévő háromszögben vannak a 21-23. és 28-as számú telkek, a déli házsor pedig 24-től a 42-ig tart. A 43-as ház a korabeli községi korcsma épülete. Ahol az "utódi" szó szerepel, ott a családfő elhalálozása után az örökösök (özvegy, kiskorú gyerekek, esetleg egyéb rokon) értendők.

És akkor lássuk a tulajdonosokat (korabeli helyesírással):

Az 1867-es kiegyezés után felpezsdült az ország, ami nemcsak a gazdaságban, de a közéletben is megnyilvánult. Egyesület-alapítási láz söpört végig az országon, ami községünket is elérte. Szenttamáson az apátplébános vezetésével dalárda jött létre, amiről a korabeli megyei újság is beszámolt. Az alakuló ülésre 1873. január 7-én került sor; az itt felvett jegyzőkönyv hangsúlyozza, hogy a 3 falu, Molnári, Püspöki és Szenttamás fiatalsága vett részt azon. 

Az alapszabály szerint "Az egylet főczélja ének által a szívet és kedélyt nemesítő szép művészet iránt kedvet ébreszteni, mellékczélja pedig az egyházi ének emelése és hangversenyek általi zene élvezet szerzése".

A Vasvári Újság 1929. január 6-i számának 3. oldalán jelent meg az alábbi tudósítás:

A katolikus iskola épülete az államosítás után a II. számú iskolaépület volt (erről itt írtam), az evangélikus iskola épülete pedig a mai épület régi szárnya (erről itt és itt írtam).

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

Az Új Vasvármegye című lap 1948. január 3-i számának 3. oldalán jelent meg az alábbi cikk a készülő Rába-hídról (a kép alatti tovább feliratra kattintva a bejegyzés folytatódik):

Püspöki 1857-es térképe után a mai bejegyzésben a szomszédos Szenttamás község korabeli térképét mutatom be. Az alábbi belterületi kép szintén egy nagy, külterületet is ábrázoló térkép része.

A színek itt is ugyanazokat az objektumokat jelölik, mint Püspökinél. Feltűnő különbség Püspökihez képest, hogy itt lényegesen kevesebb (sárgával jelölt) pajtát láthatunk.

Néhány hét kihagyás után újra folytatom a bulvárhíreket bemutató sorozatot. Ezúttal az 1872-es év híreit szemlézem. A korábbiakhoz képest kevés volt belőlük…

Az év első helyi kötődésű hírére a tavasz végéig kellett várni. A Vasmegyei Lapok május 5-i számának 2. oldalán jelent meg az alábbi hír:

Augusztusban egyházmegyei személyi változásokat közölt a lap, mely a molnári apátságot és a vele összekapcsolt szenttamási plébániát is érintett. Az első közlésbe azonban hiba csúszott, amit az aug. 18-i szám 2. oldalán javítottak:

A mai bejegyzésben az egykori Püspöki község belterületi térképét mutatom be. Ez része annak a térképnek, amely 1857-ben készült, és az egész község területét (tehát a külterületet is) ábrázolja.

Jól látszik, hogy a másfél évszázaddal ezelőtti Püspöki belterülete csak a temetőig tartott, onnan tovább nyugat felé parcellák sorakoztak. Ezeknek egyébként (az egész térképen) fel van tüntetve a tulajdonosa is, így jól összeállítható belőle az egyes családok földjeinek elhelyezkedése.

A mai bejegyzésben a Horthy-korszak utolsónak bizonyult, 1939-es választásának helyi eredményeit mutatom be.

A választási rendszerben alapvető változások történtek: a választás mindenütt titkos lett, de a szigorúbb cenzus miatt országosan mintegy 300 ezerrel csökkent a választásra jogosultak létszáma (ugyanakkor a vasvári kerületben nőtt a szavazók száma). Az egyéni jelöltekre történő voksolás mellett listás szavazást is tartottak. Átszabták a választókerületeket is: a vasvári kerület megnőtt, összesen 71 község tartozott ide. Bevezették a 2000 Pengőnyi kauciót (választási biztosíték) és változtattak az ajánlás szabályain is.

A pártrendszerben is változások történtek. A kormánypárt szervezettsége csökkent, ám még így is a legszervezettebb erő volt. A párt Teleki Pál vezetése alatt a Magyar Élet Pártja nevet viselte, előretörtek benne a radikális jobboldaliak. A szomszédban megjelenő náci Németország támogatásának következtében megerősödött a szélsőjobboldal (Csehimindszenten és Sorkikisfaludon is volt hungarista szervezet). A korábban fontos szerepet játszó keresztény irányzat teljesen visszaszorult. Az ellenzéki oldalon egyedül a Kisgazdapárt indult komolyabb esélyekkel.

A kormánypártnak az itteni községekben volt helyi szervezete. A Püspöktamási szervezetről az 1935-ös választásnál már írtam. Rábamolnáriban a MÉP helyi elnöke Nagy István földműves és göbemetsző, titkára Kovács Miklós nyug. csendőr-tiszthelyettes volt. A Roszner István iratai között található MÉP-jellemzés szerint Rábamolnári „erősen nyilas érzelmű” volt...

Ahogy azt tudjuk, Püspöktamási és Rábamolnári 1948-as egyesülése után községünk végleges neve Püspökmolnári lett. Erről egy rövid hírben a Nyugati Kis Ujság c. kisgazda lap is beszámolt 1948. december 12-én a 2. oldalon:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

A Vasvármegye c. újság 1912. december 10-i számának 5. oldalán jelent meg az alábbi újságcikk:

Erről a vasútról egy korábbi bejegyzésben már írtam. 1913 folyamán számos híradás jelent meg róla, melyeket a későbbiekben majd közzé teszek.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

A mai bejegyzésben egy községünkből származó térképész-kutató munkásságát mutatom be.

Zelkó Zoltán neve akkor vált országosan ismertté, amikor a Magyarország című lap 1976. évi 19. száma leközölte olvasói levelét, melyben a Nazca-fennsík rejtélyes vonalainak eredetére adott egyfajta magyarázatot. Elképzelése később több újságcikkben is a nyilvánosság elé került: írt róla pl. az Interpress Magazin (Megoldódott Nazca titka?, 1979/9. szám 4-10.o., ill. Megoldódott a Nazca-titok! c. cikk, 1980. október, 4-11.o.) és a Természet Világa (Térképezés és toronyőr-iskola, avagy hírközlés az ókori Peruban, 1981/1. szám 13-17. o.) is. A Magvető Kiadó pedig a Gyorsuló idő c. sorozatában jelentette meg Zelkó Zoltán: A kősivatag titka c. könyvét (Budapest, 1982.).

A szerző 1980 nyarán Peruba is eljutott, ahol a helyszínen tanulmányozta a mintegy 500 km2-es terület rejtélyes vonalait. Erről az útról perui-magyar koprodukcióban 2*30 perces televíziós film is készült (The mysterious map on the sands of Nazca, fényképezte: Boldizsár Károly, rendezte: José Andrés Lackó, zene: Omega).

Az Új Vasvármegye c. szociáldemokrata újság 1946. december 3-i számában jelent meg a Szociáldemokrata gyűlések Vasvárott, Rábamolnáriban és Rábahídvégen c. cikkben az alábbi tudósítás: 

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

A mai írásban az 1935-ös választás helyi eseményeit és eredményeit mutatom be.

Az előző választáshoz képest hazánkban alapvető változások történtek. Véget ért a gazdasági válság, az ország megindult a fellendülés útján. A politikai élet azonban átrendeződött: a kormánypárton belül (és kívül) előretört a radikális jobboldal, amelynek vezetője, Gömbös Gyula 1932-ben miniszterelnök lett.

Gömbös tervei megvalósításához tömegpárttá szervezte át a kormánypártot, melynek neve Nemzeti Egység Pártja lett. Az ország valamennyi településén létrehozták a NEP helyi szervezetét, melyeknek feladatává tették, hogy beszervezzék a választópolgárok összességét. Az így létrehozott tömegpárt irányítása erősen hierarchikus, szervezettsége többszintű volt (még a településnél kisebb egységek is voltak). A tisztségviselőknek havonta jelentést kellett tenniük a szervezettségről, a közhangulatról. A párt püspöktamási elnöke ekkor Marton István malomtulajdonos, társelnöke Békefi Gyula földműves, titkára Balikó Mihály tanító volt, Rábamolnáriból 1935-ös pártnévsor nem maradt fenn.