A mai bejegyzésben - miként ebben a korábbiban is - egy vízrajzi térkép egy részletét mutatom be. A teljes térképlap a Rába Molnaszecsőd és Sárvár közötti szakaszának 4 szelvényből álló, erősen hiányos vízrajzi térképe 1803-ból. Az eredetiben fennmaradt, latin és magyar nyelvű munka címe: Mappae Fluvii Arabonis, teljes mérete: 164x110 cm,  méretaránya: 1:28 800. Ennek a községünk környéki részletét mutatom be, mely nemcsak vízrajzi, de némi településtörténeti információval is bír.

Községünk bűnügyi krónikájában számos verekedésre, csetepatéra van példa. Egy majdnem tragédiába torkolló verekedésről tudósít a Vas c. lap 1901. július 28-i száma a 8. oldalon:

Vasúti bejárás

Egy korábbi bejegyzésben már írtam róla, hogy vasúti bejárásra kerül(t) sor 1913. július 24-26-án a tervezett Sárvár-Molnári-Körmend vasútvonal mentén. Ez meg is valósult. A vasvári járást érintő szakasz bejárására és a kapcsolódó tárgyalásra 25-én került sor. Erről számolt be olvasóinak röviden a Vasvár és Vidéke című járási újság 1913. július 27-i száma a 2. oldalon:

Hogy ez a tárgyalás helyileg hol történhetett, azt nem tudom. Talán a községbíró házánál, esetleg a kocsmában. De mivel a főszolgabíró is részt vett rajta, ezért lehetséges az is, hogy a kastélyban...

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

1889. július 25-én rövid gyászhír jelent meg a Vasmegyei Lapok c. megyei újság 3. oldalán Szabó József molnári apátról, szenttamási plébánosról:

Ahova hazavitték, az az 1832-ben épült régi plébánia épülete volt, melynek egy részlete ebben a bejegyzésben látszik.

A következő, július 28-i lapszám a címoldalon hozta az érdemdús egyházi férfiú portréját. Íme:

Nemrég a kezembe került egy KSH-kiadvány, melynek címe: Vas vármegye állatlétszáma 1911. évi február hó 28-án. (KSH. Budapest, 1912.) Ebben községenként lehet megtalálni a korabeli állatlétszámot, továbbá - összehasonlítás céljából - az 1895-ös összefoglaló adatokat is. Ez alapján ismertetem a korabeli 3 község 1895-ös állatállományának számát.

Az egykori (püspök)molnári kastélyról sajnos kevés képi ábrázolás maradt fenn, ezért is tartom nagy becsben azt a néhány fotót, amit egy helyi lakostól kaptam kölcsön (digitalizálásra), és amelyeket most közzé teszek. E képek fénymásolata korábban az ún. Falukrónikában is megvolt, de amikor könyvtáros lettem, csak a hűlt helyüket találtam: valaki kivágta őket... E hiányt (is) pótolandó teszem most közzé az eredeti képeket.

Ezeket Kiss Zoltán tanár készítette, akinek fényképműterme - Farkas Gézával együtt - Szombathelyen volt, az ún. Kultúrpalotában. (Ma ez a Savaria Múzeum épülete.) A készítés pontos ideje nem ismert. (Azt hallottam a faluban, hogy a lebontás előtt százas nagyságrendű fotó készült a kastélyról. Ha ez igaz, akkor talán ezek is abból a sorozatból valók. De jó lenne a többire is ráakadni...)

Az első képen a kastély vasút felé eső oldala látszik az angolparkból nézve. Itt már befalazott ajtót, elbontott falat is látunk, tehát nem sokkal a lebontás előtt készülhettek a képek.

Miután 1956-ban átépítették a püspöki malmot, kapacitása megkétszereződött, jobb minőségű lisztet állított elő. Ilyentájt pedig a malom mindig felkészült az új gabona fogadására.

Erről szól egy 1958-as újságcikk a Vas Népe hasábjairól (1958. július 10., 3. oldal):

A malom 1924-es leégéséről itt írtam.

A malom 1956-os átépítésének rövid beszámolója itt olvasható.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Vasúti bejárás

Ahogy azt már korábban jeleztem, 1913-ban újra a vasútépítés lázában égett a Rába-mente. Egy vállalkozó újra tervbe vette ugyanis a Sárvárt Molnárin át Körmenddel összekötő vonalszakaszt, amit már 1870 körül is terveztek. Ezzel kapcsolatban több újságcikk is megjelent 1913 júliusában.

A vonalszakasz közigazgatási bejárásáról ad hírt a Vasvármegye című lap (1913. július 8., 5. oldal):

A Vasvármegye július 10-i számában megjelent cikk a vármegye kiküldöttjeit is megnevezi (5. oldal):

Veszett kutya Rábaszenttamáson

Amikor ezt a mostani blogbejegyzést készítettem, sokat gondolkoztam: leközöljem, vagy kihagyjam? Ez az esemény a Püspökmolnári története szempontjából eléggé jelentéktelen, de nyilván a korabeli lakosokat érintette. Különösen, ha még a járási újság is írt róla. Végül a közlés mellett döntöttem - könnyed olvasmány így a hét végére. :) Az egykor önálló Rábaszenttamásról amúgy is kevés bejegyzés született eddig.

A cikkecske a Vasvár és Vidéke című járási lapban jelent meg 1913. július 6-án, a 3. oldalon. Íme:

Emlékeztetőül: egy kutyáról szólt az első helyi vonatkozású hirdetés is, de ebben a bejegyzésben is szerepelt egy kutya.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! Ott egyébként jelenleg 29 fotó is megtekinthető!

A Kistenyésztők Lapja 1985. évi 6. száma - mely két oldalas képriportban mutatta be a püspökmolnári szarvasmarha-tartást (ezt ebben és ebben a bejegyzésben közöltem) - több cikkben foglalkozott a Vas megyei nyúltenyésztéssel is. Írtak pl. egy szombathelyi, egy salköveskúti és egy rábasömjéni tenyésztőről, továbbá egy 3/4 oldalas cikket közöltek egy püspökmolnári nyúltenyésztő családról "Ródlerék nyulai" címmel. Az alábbiakban ezt közlöm.

Tormássy Károly 40 éves tanítói jubileumát követően - talán, mert az ünnepelt nyugdíjba vonult - 1901 nyarán osztálytanítói állást hirdetett meg a szenttamási iskolaszék. Először egy rövid felhívás jelent meg, amit a Vas című lapból (1901. június 30. 6. oldal) idézek:

A július 11-i lapszám 6. oldalán pedig - két másik tanítói álláshirdetés mellett - a részletes feltételeket is olvashatták az érdeklődők:

1909-ben új egyesülettel gazdagodott községünk. Ebben az évben alakult meg ugyanis a „Nyugatmagyarországi Földmivelők Rábapüspöki községi gazdaköre” nevű szervezet. Ennek elnöke Marton István, jegyzője pedig Ifjú Ferenc lett, az alakuló ülés jegyzőkönyvét a szervezet 2 tagja, Józsa Gábor és Szalai Sándor hitelesítette. (Ifjú Ferenc a rábaszenttamási katolikus elemi iskola tanítója volt ekkor.)

Tehénszekér fotója Püspökiből a 20. század első feléből

avagy Festetics-hajók a Balatonon

A mai bejegyzés ismét egy kissé rendhagyó lesz, mivel nem községünk történetéről szól, de a Sallér-Festetics családdal kapcsolatos, mely Molnári birtokosa és a szenttamási templom kegyura volt, és melynek több tagja községünkben alussza örök álmát. E rövid bevezető után lássuk a témát!

Az 1790-es években Sallér Judit férje, a keszthelyi Georgicont is megalapító Festetics György (korának Széchenyije) nagyszabású hajóépítésbe kezdett a Balatonnál. Az olasz ácsokkal működő hajóépítő műhely Fenékpusztán volt, mely ma Keszthely külterülete. A 18-19. század fordulóján számos balatoni hajó készült itt, melyek nagy része - feltételezésem szerint - a család tagjairól kapta a nevét. (De más nevű hajók is készültek, pl. Főnix, Fecske, Szolgája.)

A Juditha nevű hajó tervrajza (Festetics-család levéltára: T 3 No 268.)

Ahogy Szenttamáson a középkor nyomait láthatjuk, úgy a molnári vasútállomáson egy csipetnyi itt maradt 19. századdal találkozhatunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia kora elevenedik meg itt az akkor emelt épületeken. Az alábbi 13+1 kép segítségével ebből szeretnék egy kis ízelítőt adni. (A molnári állomásépület képéről itt, alaprajzáról pedig itt írtam, az állomás területéről pedig ebben a bejegyzésben közöltem egy térképet).

1. Amit leginkább ismerünk: az 1865-ben típusterv alapján épített állomásépület homlokzata a peron felől; háromszög-oromzattal, rajta körablakkal. A szélfogó későbbi toldalék. Az ajtó mellett a GYSEV tájékoztató táblája.

2. Az egykori állítóközpont a vágányok felől nézve, az állomás nevének elmosódott feliratával:

Merénylet egy elmebeteg leány ellen

Egy Rábaszenttamáson megtörtént szemérem elleni bűncselekményről számolt be száz évvel ezelőtt két újság, a Vasvármegye (1913. június 5-én, a 6. oldalon) és a Vasmegyei Hírlap (július 3-án, szintén a 6. oldalon). Én most a két dátum évfordulója között félúton ismertetem a cikkeket.

Elsőként nézzük a Vasvármegye cikkét, mely pár nappal a bűncselekmény elkövetése után jelent meg, és amely az elkövetőt is megnevezi:

A Vasmegyei Hírlap csak kísérletként ír az esetről, de már a büntetést is ismerteti (a korban a "hülye" szót a gyengeelméjűekre használták:

A mai bejegyzésben egy 1850-ből származó kéziratos térkép egy részletét teszem közzé. A teljes térkép a Festeticsek vasvári és ollári uradalmát ábrázolja. A vasvári uradalom szélén Molnári térsége látható, ezt mutatom be most.

A molnári határt ábrázoló térképmező egyik részlete a belterülettel:

A falu külterületének északi térsége pedig így nézett ki:

Járási tűzoltóverseny volt Püspökmolnáriban - ezzel a címmel jelent meg egy terjedelmes tudósítás a Vas Népe című megyei lap 1957. június 14-i számának 5. oldalán.

A 16. század közepéről, 1549-ből fennmaradt egy adóösszeírás, amelyből megismerjük a korabeli birtokosok nevét, a birtokok nagyságát, az adófizető népesség nagyságát, ill. egyéb információkat. Ez alapján táblázatba rendezve mutatom be a községünkkel kapcsolatos adatokat.

50 évvel ezelőtt, 1963 nyarán a Rábán új híd épült a németek által 1945-ben megrongált vasúti híd helyett. A munkálatok során azonban egy tragikus haláleset történt, melyről a Vas Népe című megyei újság június 9-i száma a 10. oldalon az alábbiak szerint számolt be:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! Ott egyébként jelenleg 29 fotó is megtekinthető!

Újra meggyőződtem róla, hogy az Internet egy igazi kincsesbánya! A közelmúltban a neten keresgéltem, amikor egy online aukciós oldalon egy számomra eddig ismeretlen képeslapra bukkantam! Felvettem a kapcsolatot az eladó céggel, a Darabanth Bélyegkereskedelmi és Numizmatikai Kft.-vel, mely közlés céljából rendelkezésemre bocsátotta a képeslap képét.

A lap az egykor önálló Püspöktamási község két részletét ábrázolja (mindkettő a szenttamási falurészről való), tehát valamikor 1929-48 között készülhetett.