Egy tragikus eseményről adott hírt olvasóinak a Békés című újság 1937. január 29-ei száma a 3. oldalon, amely községünknél történt. A cikk címe így szól:

A cikk pedig így szól:

Ezzel a hosszú címmel jelent meg a Szabad Nép (a későbbi Népszabadság) 1949. január 25-i számának 4. oldalán egy újságcikk:

A cikk pedig így szól: 

Utoljára novemberben volt bejegyzés a "száz éve történt" sorozatban, amit a mai poszttal folytatok: 3 újságcikket mutatok be a Vasvármegyéből 1922 januárjából.

Az első cikk egy hirdetmény a január 12-ei lapszám 6. oldaláról (ami a másnapi és a 15-ei lapszámok 6. oldalán megismétlődött):

Érdekes, hogy a rábamolnári házat Rábaszenttamáson árverezték... És ott vajon hol?

A következő közérdekű közlemény a kastélyt is magába foglaló rábamolnári uradalomról a Vasvármegye 1922. január 15-ei számában jelent meg (5. oldal):

Kedves Olvasók! Először is köszönöm mindazoknak, akik szavaztak a tavaly év végi posztban!

Az idei első bejegyzésben két újságcikket ismertetek a Vas Népéből 1972 januárjából. (Az "50 éve történt" sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)

Az első cikkben (1972. január 12. 4. oldal) a tavaly novemberben megkezdett, postáshiánnyal kapcsolatos történet folytatódik:

A január 25-ei Vas Népe címoldali cikkében pedig mezőgazdasági vonatkozású hírt olvashatunk:

Kedves Olvasók! Újra eljött az év vége, ami a számvetés ideje. Ahogy tavaly ilyenkor is tettem, úgy most is röviden összefoglalom a blogon elért eredményeimet, az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Januártól decemberig (a jelenlegivel együtt) összesen 72 blogbejegyzést írtam. A facebookon a követőim száma 749 (ez 27-tel több, mint tavaly ilyenkor), a  blog.hu-n pedig további 63 fő. A lapletöltések száma szempontjából az idei év "legerősebb napja" augusztus 22. volt, amikor 761 kattintás történt a blogon! Még másnap is 635 kattintást észlelt a rendszer. (A tavalyi rekord 1155 volt.) A "bronzérmes" szeptember 3-a lett 452 lapletöltéssel. Az összes lapletöltés száma a blog indulásától mostanáig mintegy 380 ezer (ez 50 ezerrel több a tavaly év véginél)!

A 72 bejegyzés közül a 3 legolvasottabb ez volt (de mivel fényképes posztokról van szó, helyesebb a "legnézettebb" kifejezés használata):

1. Régi parasztházak 8.: 817 megtekintés

2. Régi parasztházak 9.: 630 megtekintés

3. Régi parasztházak 10.: 324 megtekintés

Az én személyes kedvenceim még ezek a posztok voltak ebben az évben:

A mai bejegyzésben 4 gyászjelentést mutatok be az 1928-1948 között fennállt Püspöktamási községből. Lássuk őket időrendben!

Az első gyászjelentés Marton István molnár, malomtulajdonos feleségéé 1939-ből. (Arcképüket lásd itt, sírjukat pedig ebben a bejegyzésben.)

Következik Ormosi Alfréd gyászjelentése 1940-ből:

A mai bejegyzésben Holpert István plébános 1946 decemberi naplóbejegyzéseit ismertetem a plébánia történetéről vezetett Historia domusból. (A "75 éve történt" sorozat előző, 1946 novemberi része itt olvasható.) 

Decemberben az alábbi bejegyzéseket tette az atya:

Bár a szöveg jól olvasható, de ide teszem a gépelt változatát is:

A mai bejegyzésben két újságcikket ismertetek a Vas Népéből 1971 decemberéből. (Az "50 éve történt" sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)

Először a múltkor említett "postáshiány" témában olvashatunk egy cikket a megyei lap december 8-i számában (4. oldal):

Vajon kik küldhették be a panaszos levelet a Vas Népének?

Ezt követően pedig a Vas Népe 1971. december 17-i számának 8. oldalán található vöröskeresztes cikkben bukkanhatunk a falu nevére:

A KISZ, azaz a Kommunista Ifjúsági Szövetség 1957 és 1989 között működött, a kommunista állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági szervezete volt.

Az alábbiakban egy olyan újságcikket mutatok be, amely községünket negatív példaként említi a helyi KISZ-szervezet és a tűzoltók viszonyában. A (propaganda)cikk a Magyar Tűzoltó című lap 1958. december 1-i számának 8. oldalán olvasható:

Gróf Festeticsné szül. Sallér Judit molnári uradalmának rendkívül jól dokumentált gazdálkodásából ma az ácsmunkákról szóló feljegyzést mutatom be 1812-ből. A dokumentum eredeti szövege (korabeli helyesírással) így szól:

"Tabella Melly a Molnári Urodalomba 1812. Eszt: el-folyása által tett Átsok Munkáját, 's annak ki-fizetését elö adja.

Jan. 10-febr. 29: Csárdánál Lóistáló pallózás, Molnáriba még ágyak tsinálás, és méh-ház melett (Pallér + legény): 481 f (forint - KG) 7 4/8 Xr (azaz: krajcár, a korabeli aprópénz - KG)

1971 novemberében községünk neve mindössze háromszor tűnik fel a Vas Népében: egy apróhirdetésben, egy gyászjelentésben (ezeket azonban nem szoktam ismertetni), és egy újságcikkben. Ez utóbbit közlöm alább. (Az "50 éve történt" sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)

Az említett cikk a november 23-i lapszám 8. oldalán jelent meg:

1971. december 1-én is jelent meg egy újságcikk Püspökmolnári nevével (szintén a 8. oldalon), ezt is ide teszem:

Utoljára májusban volt bejegyzés a "száz éve történt" sorozatban, amit a jelen poszttal folytatok: két újságcikket mutatok be a Vasvármegyéből.

Először egy - kissé nehezen olvasható - hirdetményt találunk a napilap 1921. november 23-i számának 4. oldalán:

Ezt követően, a Vasvármegye 1921. december 3-i számában találjuk ezt a csendőrségi hírt (3. oldal):

Egy hónappal ezelőtt mutattam be két olyan gyászjelentést, amelyeket (Rába)szenttamásról kelteztek. Ma ezt a sort folytatva Rábamolnáriban kelt gyászjelentéseket teszek közzé az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteményéből.

Haladjunk időrendben!

Az úr bizonyára a rábamolnári uradalom gazdatisztje lehetett (vajon az uradalom 1925-ös eladása előtt vagy után?), viszonylag fiatalon halt meg. Ki tudja, hol laktak ők, és vannak-e még rokonai a faluban?

A mai bejegyzésben egy 1770-es keltezésű iratot ismertetek, ami szerint egy németújvári "vállalkozó" végzi el a cséplést a molnári uradalom területén.

A megbízó fél - Sallér (II.) István földesúr, vagy az uradalom - nem jelenik meg az iraton aláíróként, tehát nem tekinthetjük ténylegesen szerződésnek.

A szöveg - korabeli helyesírással - így szól:

A mai bejegyzésben Holpert István plébános 1946 novemberi naplóbejegyzéseit ismertetem a plébánia történetéről vezetett Historia domusból. (A "75 éve történt" sorozat előző, 1946 októberi része itt olvasható.) 

Novemberben az alábbi 3 bejegyzést tette az atya:

A szöveg gépelt változata így szól:

Néhány héttel ezelőtt sok érdekes dokumentumot kaptam a Püspökiben élt Józsa Béla (1925-2016) lányától, Józsa Esztertől és családjuktól, melyek közül a legérdekesebbeket bemutatom. A mai bejegyzésben egy Beszolgáltatási lapot ismerhetünk meg 1948-ból.

Az 1940-es évek végén és az 1950-es években a parasztság - a városi népesség élelemmel való ellátása érdekében - terménybeszolgáltatásra volt kötelezve. A beszolgáltatási mennyiség gyakran embertelenül magas volt, sokszor minden terményt le kellett adni, így sok parasztcsalád nélkülözni kényszerült (amit csak tetézett a hatóságok túlkapása), ezért hívták ezt "padlássöprésnek" is...

Az elvárt és a ténylegesen beszolgáltatott termények mennyiségét beszolgáltatási lapon vezették, mely így nézett ki:

Jól látszik, hogy a családnak - akik módosnak számítottak a korban - közel 3,8 tonna (!) gabonát kellett beszolgáltatnia abban az évben!

A kataszteri térképek készítéséhez kapcsolódva a 19. század közepén, 2. felében elkészültek a telekkönyvek is, amelyek az egyes birtoktestek ("telkek") adatait (így pl. méretüket, tulajdonosaikat) tartalmazta. (A telekkönyvekről bővebben lásd a vonatkozó wikipédia-szócikket.) Az ekkor készült eredeti telekkönyv Püspökiből fennmaradt, így ebből mutatom be Püspöki község ingatlanvagyonát, amely bőven meghaladta Molnáriét és Szenttamásét. Az iratról megtudjuk a földek elhelyezkedését, méretét és a községbíró nevét is. (Az első két oldal áthúzását a kapcsolódó "B. Tulajdoni lap" 5. bejegyzése magyarázza. A tulajdoni lap egyébként is érdekes feljegyzéseket tartalmaz.)

Az újkor falusi magyar társadalmára a röghöz kötött - szabad költözési joggal nem rendelkező - jobbágyság volt a jellemző, egészen 1848-ig. Ez a struktúra azonban lassan azért mégiscsak lazulásnak indult, például az iparos mesterséget (is) űző jobbágyok körében. Ők fokozatosan elérték földesuruknál, hogy más településeken is elláthassák a mesterségüket, majd akár hosszabb időre el is költözhessenek az uraság jobbágytelkéről - de a rájuk kivetett jobbágyterheket természetesen nekik is teljesíteniük kellett, nemegyszer az iparos tudásuk révén!

Egy ilyen esetnek lehetünk tanúi az alábbi levelet olvasva (korabeli helyesírással):

"Én alábbi meghirt Fördös, másképpen mesterségemrül Szabó György adom emlikezetül mindazok(na)k, az kik(ne)k illik, és vallom ezen Levelemnek rendiben, hogy mivel én örökös jobbágya lévén T(isztelt). Sallér Urasághnak, vélem szabad akarattya szerint bánhatnék, cselekedhetnék, a' mint hogy megh

A mai bejegyzésben községünk egykori színjátszásáról lesz szó.

Ehhez a Falukrónika lesz segítségünkre, amelyet az 1950-es évektől 1975-ig vezettek, így ebben számos korabeli és az azt megelőző évekre vonatkozó információ lelhető fel.

Mivel a kézírásos szöveg jól olvasható, ezért ide teszem eredetiben.

Balra a színjátszó csoport tagjai láthatók 1955-ben, akik Csiky Gergely: Nagymama című darabját adták elő.

Ki tudja, kik lehetnek a képen?

Az Országos Széchenyi Könyvtárban gazdag gyászjelentés-gyűjtemény található, melyből több részletben - az elődtelepülések szerint - bemutatom azokat, amelyek községünkhöz köthetők. Először kezdjük a középső kisközséggel, Szenttamással, amely 1907-től a Rábaszenttamás nevet viselte.

Az első gyászjelentés is ez utóbbi időből való:

A hozzátartozók felsorolása alapján a hölgy a szenttamási haranglábat állítató Schaden Gusztáv anyósa volt. Van valakinek fotója a családról?

A másik szenttamási vonatkozású gyászjelentés a 19. századból való: