Kedves Olvasók! Újra eljött az év vége, ami mindig a számvetés ideje. Ahogy tavaly ilyenkor is tettem, úgy most is röviden összefoglalom a blogon elért eredményeimet, az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Januártól decemberig (a jelenlegivel együtt) összesen 65 blogbejegyzést írtam. A facebookon a követőim száma 767 (ez 18-cal több, mint tavaly ilyenkor), a  blog.hu-n pedig további 66 fő (ez is 3-mal nőtt tavaly óta).

A lapletöltések száma szempontjából az idei évben került sor az eddigi "legerősebb napra": július 29-én 5170 kattintást regisztrált a rendszer!  (Összehasonlításul: a tavalyi rekorder napon "csak" 761 lapletöltés volt a blogon.) Október 21-én 1449, április 22-én pedig 1437 kattintás történt. Az összes lapletöltés száma a blog indulásától mostanáig mintegy 444 ezer, ami kb. 64 ezerrel több a tavaly év véginél! (Tavaly ilyenkor "csak" kb. 50 ezres növekedésről számoltam be.)

A 65 bejegyzés közül a 3 legolvasottabb/legnézettebb ez volt:

Már egy ideje kerestem régi fotókat helyi sportolókról, leginkább a focistákról. Nemrég Kozma Györgytől kaptam 3 ilyen képet, amit ezúton is köszönök! Most ezeket mutatom be.

Mindhárom fénykép az 1983-84-es szezonban készült, amikor a Püspökmolnári KSK csapata a járási I. osztályban rúgta a bőrt. A helyiek mellett már akkor is voltak máshonnan érkezett focisták. Névsor a képek alatt.

Ezzel a címmel jelent meg egy terjedelmes újságcikk a Magyar Nemzet című lap 1982. december 11-ei számának 10. oldalán, melyben egy helyen Püspökmolnári is szerepel. De ezen kívül a cikkben szereplő számos földrajzi névnél is községünkre ismerhetünk (pl. Mise-út, Nemesek erdeje, stb.)

Lássuk a cikket!

A mai posztban az 1947 decemberi bejegyzéseket ismertetem a Püspöktamási Plébánia naplójából, az ún. Historia domusból. A feljegyzéseket Holpert István plébános írta. (A "75 éve történt" sorozat előző, 1947 novemberi része itt olvasható.)

Lássuk a decemberi naplóbejegyzéseket!

A szöveg gépelt változata (az atya helyesírása szerint):

A mai bejegyzésben 3 olyan újságcikket ismertetek, amelyek 1972 novemberének végén és decemberben jelentek meg a Vas Népében. (Az "50 éve történt" sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)

Először lássunk egy futballhírt a november 24-ei lapszám 6. oldaláról:

Következzen egy rövidhír a Vas Népe 1972. november 30-i számából (8. oldal):

Ma egy szörnyű molnári tragédiáról szóló újságcikket hoztam, ezért csak erős idegzetűek olvassák végig!

A tudósítást a Soproni Napló 1911. november 25-ei számának 3. oldalán találtam:

A "száz éve történt" sorozat előző részében az utolsó ismertetett Vasvármegye-cikk 1922 szeptemberi volt. Ezt követően az év végéig még 2 alkalommal találkozunk községünk említésével a lap hasábjain. Ma ezeket mutatom be.

A Vasvármegye 1922. november 25-i számának 4. oldalán egy bűnügyi hírben említik Molnárit:

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam az 1927-ben lebontott molnári kastély építészeti megoldásait. Az alábbiakban ehhez kapcsolódva ismertetek egy részletet egy tanulmányból. A szerzője Sisa József, a címe: Adalékok a magyarországi romantikus kastélyépítészethez. Megjelent az Ars Hungarica (a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának közleményei) 1980. évi 1. számában a 103-125. oldalon.

Mielőtt a molnári kastélyra rátérnénk, idézek egy részt a tanulmányból:

"A gótizáló romantikához kapcsolódnak leginkább azok a sajátos épületek, amelyek a kortárs angliai „cottage"-ek mintájára készültek. A „cottage" tulajdonképpen kunyhót, vidéki nyaralót jelent; ebben a korban a „cottage"-építészet olyan építkezési módot jelöl meg, amelynek sajátosságai a belső terek változatos elrendezése, a sima külső falak, nagy, meredek háromszögű oromzatok, a fal síkjából kiugró és belső helyiségekhez kapcsolódó, nagyablakos fülkék, az ún. zárterkélyek, valamint az egyenes záródású szögletes Tudor-szemöldökpárkánnyal ellátott ablakok. Az angolos „cottage" az egész európai kontinensen elteijedt volt, számtalan illusztrált angol kiadvány, majd ezek fordítása szolgált mintaképül a külföldi építészeknek és megrendelőknek. Ezek hazánkba is eljutottak (...) 

Hazánkban viszonylag ritka a „cottage"-modorú építkezés. A jelentősebb kastélyok közül több vonása is megjelenik a már tárgyalt mikosdpusztai épületen, pl. a nagy hegyesszögű oromzatok és a zárterkély.

Nyugat-Magyarországon egymáshoz közel három épületet is találunk, amelyek ezt az irányzatot követik, eddigi tudásunk szerint hazánkban ez az egyetlen kisebb emlékcsoport képviseli tiszta formában a szóban forgó stílusáramlatot." E 3 épület a szerző szerint 3 Vas megyei Festetics-kastély: a bogáti (Szombathely), a szelestei és a molnári.

Lássuk a molnári kastély leírását!

A mai bejegyzésben egy olyan adóslevelet mutatok be, amelyet a Püspökiben élt Józsa Béla (1925-2016) lányától, Józsa Esztertől és családjuktól kaptam. Ezúton is köszönöm!

A dokumentum kézzel írt része is jól olvasható. Lássuk!

A mai posztban az 1947 novemberi bejegyzéseket ismertetem a Püspöktamási Plébánia naplójából, az ún. Historia domusból. A feljegyzéseket Holpert István plébános írta. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.)

Az atya mindössze két bejegyzést írt ebben a hónapban:

A szöveg gépelt változata így szól:

A mai bejegyzésben azokat az újságcikkeket mutatom be, amelyek 1972 novemberének első felében jelentek meg a Vas Népében. Lássuk őket! (Az "50 éve történt" sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)

Először lássunk egy atlétikával kapcsolatos hírt a november 3-ai lapszám 6. oldaláról:

A november 14-ei Vas Népe 8. oldalán a "fekete krónikában" találkozhatunk Püspökmolnári nevével:

2022. november 4-én 15.00 kezdettel került sor tolnai gróf Festetics (II.) György egykori miniszter és felesége, monyorókeréki gróf Erdődy Eugénia felújított sírjának újraszentelésére, felavatására Püspökmolnáriban, a régi molnári temetőben. A jelen bejegyzésben ezt az ünnepséget mutatom be fotók segítségével. (A sír korábbi állapota itt látható.)

Elsőként a résztvevők elénekelték a Himnuszt, majd Palkó Zsolt önkormányzati képviselő, a Települési Értéktár Bizottság elnöke konferálását követően Burján Tamara helybeli diák szavalata következett.

A felújított síremlék

1783-1804 között előbb Pozsonyban, majd Pesten, összesen 22 kötetben jelent meg az egyik első magyar nyelvű ismeretterjesztő folyóirat, a Magyar Könyv-Ház. Kiadója és nagyrészt szerzője bizonyos Molnár János volt. Ennek az 1799-ben megjelent "Némelly Nevezetes Emberekröl" szóló részében a "VII-dik Betü-rend"-nél (184-185.oldal) olvashatunk egy beszámolót, ami Molnárival kapcsolatos.

1797-ben járunk, háború zajlik a Habsburg Birodalom és a franciák között. Mivel a francia erők betörtek Stájerországba is, ezért fegyverbe szólították a magyar nemesi felkelést (insurrectiot). Ennek parancsnoka - a király távollétében  - az ország nádora volt. Ezt a pozíciót ebben az időben József főherceg (1776-1847) töltötte be, aki I. Ferenc király öccse volt.

Most átadom a szót a kötet szerzőjének. (Insurgens: nemesi felkelő)

A mai bejegyzésben a községi könyvtárban fellelhető Falukrónikából teszem közzé azokat a lapokat, melyeken az iskolai és óvodai pedagógusok portréi láthatók. (Sajnos az évtizedek során több fotó elveszett, így a tabló kissé hiányos... De a kép nélküli képaláírások is információval szolgálnak.)

Ahogy az első lap címe is mutatja, csak az 1945-ben és utána az iskolában tanító pedagógusok fotóját láthatjuk. (A képek rájuk kattintva nagyíthatók!)

A 4 tanító hiányzó arcképe ebben a bejegyzésben látható, de a Pungor-házaspár a KALOT-ról írt blogposztban is szerepelt, Pungornét kivéve a többiek fényképe ide kattintva is megtekinthető.

A mai posztban az 1947 októberi bejegyzéseket ismertetem a Püspöktamási Plébánia naplójából, az ún. Historia domusból. A feljegyzéseket Holpert István plébános írta. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.)

A szöveg gépelt változata így szól:

A jelen bejegyzésben egy olyan légifotót mutatok be, amit 1996. április 20-án délelőtt készített községünk felett a Magyar Honvédség Térképészeti Intézete a Földmérési és Távérzékelési Intézet megrendelésére. A fekete-fehér képet RC-20 kamerával Kodak Plus-X filmre fotózták 3200 méter magasból egy AN-2-es repülőgépről. (A gépet Papp György vezette, a navigátor Horváth Kálmán, a fotótechnikus Kocsis Sándor volt.) A falunkról készült képkocka így néz ki:

Most pedig lássunk néhány részletet kinagyítva a felvételről!

Alább a Dózsa utcát (Kőhegy) láthatjuk:

A mai bejegyzésben az 1972 októberében megjelent, Püspökmolnárival kapcsolatos újságcikkeket ismertetem a Vas Népéből (kettő volt). Lássuk őket! (Az "50 éve történt" sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.) 

Az október 3-ai lapszám 8. oldalán ebben a cikkben - sértettként - egy falubeli lakos nevével találkozhatunk:

A másik, községünkkel kapcsolatos Vas Népe- cikk október 21-én jelent meg (6. oldal):

Nemrég a kezembe került a Rózsás János által szerkesztett GULAG lexikon (Püski Kiadó, Budapest, 2000.), melyben a szovjet munkatáborokat ("lágereket"), vagyis a GULAG-ot megjárt személyek életrajzi adatai, büntetőügyük összefoglalása olvasható. Községünkből az 1921-ben született Balikó Mihály raboskodott a Szovjetunióban. A róla szóló szócikket a lexikonból ezúton adom közre: 

Baden bei Wien Alsó-Ausztriában, Bécstől délre található. Ez a térség akkor még (egészen 1955-ig) szovjet megszállás alatt állt. Vorkuta az Oroszországhoz tartozó Komiföldön, Moszkvától mintegy 1900 km-re északkeletre fekszik. Ez volt a szovjet lágerek közül az egyik legkegyetlenebb - és nemcsak a még orosz viszonylatban is különösen zord időjárás miatt... Javasz pedig Mordvinföldön, Moszkvától alig 500 km-re délkeletre helyezkedik el.

A II. világháborút követő években, különösen a Rákosi-endszerben nem volt egyszerű az élet... A hatalom mindent előírt, mindent szabályozni akart, mindenbe beleszólt - és ha nem úgy történt, ahogy azt előírta vagy elvárta volna, akkor büntetett. Erről az időszakról már több posztom is jelent meg, ezeket a jelen bejegyzés végén belinkelem. 

Most két érdekes dokumentumot mutatok be ebből az időből, melyeket a Püspökiben élt Józsa Béla lányától, Józsa Esztertől kaptam. Ezúton is köszönöm!

Először lássunk egy olyan hivatalos értesítést 1953-ból, amiben a a községi tanács végrehajtó bizottsága előírta (!), hogy a földművesnek mit és mekkora területen kell vetnie. Külön felhívnám a figyelmet az utolsó mondatra!

A másik dokumentum egy őszi munkaterv 1951-ből:

A mai posztban azokat a naplóbejegyzéseket mutatom be, amelyeket Holpert István tett a Püspöktamási Plébánia naplójába, a Historia domusba 1947 szeptemberében. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.)