Az elmúlt hetekben bemutattam községünk kőszobrait. A mai bejegyzésben Püspökmolnári műholdképére rajzolva bemutatom ezek elhelyezkedését. A bejegyzés a kép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.

Az 1857-es népszámlálás után a teljes népességre kiterjedő lajstromra 12 évvel később, 1869-ben került sor. Itt még részletesebb adatfelvételre került sor, mint korábban. Ebből ismertetem Molnári, Püspöki és Szenttamás adatait.

Elsőként vegyük szemügyre az összefoglaló létszámadatokat:

* Korabeli helyesírás szerint

A mai bejegyzésre maradt községünk egyetlen nem vallási ihletésű kőszobra, az általános iskola épülete előtt álló emlékmű, mely falunk világhírű szülöttjének, Prinz Gyula földrajztudósnak állít emléket. A mai bejegyzés rendhagyó annyiban is, hogy a szoborállítás folyamatát is bemutatom (mivel a közelmúltban történt, másrészt valamelyest én is részese voltam a folyamatnak).

2005-ben kereste meg az önkormányzatot Prinz Gyula Svájcban élő unokája, Guha Péter azzal az ötlettel, hogy - az addigi fa emlékoszlop helyett - egy maradandóbb, kőből készült emlékművet szeretne állíttatni nagyapjának. Az önkormányzat partner volt az ötlethez, így megindult a kivitelezés. Guha úrral kiválasztottuk Hárskúton azt a csiszolatlan mészkő tömböt, melyre az emléktáblát szántuk. (A kőlap oldalán azok a furatok látszanak, melyeken keresztül a robbanóanyagot a kőzetbe helyezték.) A több tonnás kőtömb árát, ill. a szállítás költségét a család állta, a szobor talapzatát (a kőoszlopot tartó betonteknőt) pedig az önkormányzat készíttette el.

A felújítás alatt lévő házamban találtam két sporttal kapcsolatos régi dokumentumot, melyet most közzé teszek. Az egyik a ház korábbi tulajdonosának, Békefi Gyulának a sportköri igazolványa 1964-ből. 

Az 1830-as népösszeírás után a következő – immár a teljes népességre kiterjedő – népszámlálásra 27 évvel később, 1857-ben került sor. Itt lényegesen több adatot vettek fel, mint az előzőekben. Ebből ismertetem Molnári, Püspöki és Szenttamás adatait.

Elsőként vegyük szemügyre az összefoglaló létszámadatokat:

* Korabeli helyesírás szerint

Ahogy azt a múlt heti bejegyzésben már említettem, két kőkereszt állításának idejéről, állíttatójáról semmi bizonyosat nem tudunk. A mai bejegyzésre a kettő közül a molnári temető közepén, Festetics György sírja mellett álló kőkereszt maradt.

Amint a keresztre tekintünk, egyből szemünkbe ötlik annak hármas tagozódása. Alul egy lábazati részt látunk, amelyen egy lekerekített sarkú, bevésett kerettel körbevett mező van. Kiváló lehetőség lehetett (volna…?) felirat elhelyezésére, de a szobron ilyet nem találunk. Talán volt, csak mára elpusztult? Nem tudjuk. (Ha valakinek van egy régi fényképe erről a keresztről - vagy bármely másik községi kőszoborról -, kérem, juttassa el hozzám!)

Középen Máriát láthatjuk, legfelül pedig a feszület van. Az egész kőszobor számomra – a laikus szemlélő számára – nagyon archaikusnak tűnő vonásokat hordoz. Különösen Szűz Mária ábrázolásán látható ez jól (lásd jobbra lent), amely mindegyik községi Mária-ábrázolástól nagymértékben eltér.

A megyei könyvtárban akadtam rá egy eddig nem ismert magazinra, a Helyi értékre. A negyedévente megjelenő lap idei I. számának címlapján többek között ezt olvastam: Otthon, Püspökmolnáriban. Érdeklődve lapoztam bele, és az Értékes települések c. rovatban megtaláltam a falunkról szóló cikket. Mivel talán kevés emberhez jutott el, így - a főszerkesztő hozzájárulásával - közzéteszem itt a blogon.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Május végén a diákok manapság már a tanév végét és a vakációt várják, de a Rákosi- és a Kádár-korban még egy fontos iskolai eseményre szokott sor kerülni ezt megelőzően: a kisdobos- és úttörőavatásokra. Az 1956-os püspökmolnári úttörőavatásról számol be a Vasmegye c. lap 1956. június 12-i számában az akkor 8. osztályos tanuló, Gerencsér Dezső cikke.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Végigérve Püspökmolnárin, már csak két kőkeresztről nem esett szó: a molnári és a püspöki régi temetőkben álló keresztekről. Ennek oka, hogy az állításukról eddig nem került elő olyan írott forrás, mint az előzőek esetében. Közülük a mai bejegyzésben a püspöki temetői kőkeresztet mutatom be.

Írott forrás hiányában a térképes ábrázolásokból tudunk következtetéseket levonni. A már sok bejegyzésben felhasznált, II. József-korabeli I. katonai felmérés térképén Püspöki község temetőjét még nem ábrázolták. (Nagy kérdés, hogy akkor Püspöki lakói hova temetkeztek? Talán a szomszédos Szenttamás temetőjébe? Egyelőre nem tudjuk…) Püspöki temetője csak a 19. század közepén készült térképeken tűnik fel először. Ez arra utal, hogy a sírkert közepén álló kereszt is 19. század közepi (vagy kicsivel korábbi) lehet.

Ha a szoborra tekintünk, annak megjelenése is alátámasztja ezt. A kereszt ugyanis teljes egészében megegyezik a templomudvaron álló, Szál-féle, ill. a szenttamási temetőben álló, Németh-féle keresztekkel. Amazokat 1862-ben állították, így joggal feltételezhetjük, hogy ez is akkoriban készült. És persze reménykedünk, hogy valahonnan előkerül majd egy feljegyzés is, ami ezt megerősíti, ill. talán az állíttató(k) személyét is felfedi.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

A II. József-féle népszámlálás, az 1804. évi és az 1819. évi népösszeírás után most nézzük meg a soron következő, 1830-as népösszeírásból Molnári, Püspöki és Szenttamás adatait. Ez a lajstrom sem terjedt ki a nemesi népességre – és azok házaira –, így ez sem ad pontos képet az összlakosságról. Viszont a rovatai megegyeznek az előző két összeírás rovataival, így remek lehetőséget nyújt az összehasonlításra.

Elsőként vegyük szemügyre az összefoglaló létszámadatokat:

* Korabeli helyesírás szerint

Luther Márton fellépését követően az új hit gyorsan terjedt Európában. A magyar királyi udvarban már Mohács előtt megjelent a protestantizmus, majd megindult a terjedése vidéken is. A feljegyzésekből tudjuk, hogy a Szent Tamás templomot 1572-ben átépítették, de az nem maradt fenn, hogy ezt a katolikusok tették-e vagy már a protestánsok.

A 17. század elejére viszont térségünk lakossága is evangélikussá lett. Az 1603. évi iváni zsinat határozata alapján Magyari István esperes és Cziczak János kerületi jegyző Szenttamáson már egyházlátogatást tartottak. Szenttamáson volt az anyaegyház, melyhez Molnári és Püspöki is tartozott. A korból számos szenttamási evangélikus lelkész neve is fennmaradt:

1622. Joó János,

1628. Verbói Sztaniszlai Mátyás,

1633. Meszlényi János,

1637. Vilechani (Kolaczani) László,

1646. Nagy Mihály,

1655. Ternóczi János,

1668. Cvetán Mihály.

A múlt héten bemutatott Szűz Mária-szobortól tovább haladva kelet felé, ma már nem találunk több szobrot, azonban 1972-ig találkozhattunk volna még eggyel. A püspöki határban (az egykori téesz-major bejáratánál) állt ugyanis egy kőkereszt. A plébánia irattárában megtaláljuk a szobor állításának iratait. Az alábbiakban ezeket ismertetem.

3 dokumentumról van szó. Az első az 1892. május 26-án (vagyis 120 éve) a községbíró házánál kelt jegyzőkönyv, melyben Sümegi József előterjeszti kérelmét, hogy „Püspöki község határában az ugynevezétt felsőkertaljai dűllőben melyet jelenleg a községi kovács használ annak az élyszak keleti sarkán egy kereszt föl állításának megfelelő térséget örökidőkre az egyes birtokosságától kérelmez”. A jelenlévő birtokosok pedig beleegyeznek, hogy a kérelmező a területen a saját költségén a kőkeresztet felállíttathassa. A jegyzőkönyvet az alábbi püspöki lakosok írták alá: Kis Ferenc bíró, Józsa Gábor, ifju Kovács Ferencz, Szíártó János, Szalyaji (helyesen nyilván: Szalai/Szalay) János, Piri György, ifj Marton János, Szabó Ferencz, ifj: Piry József, Jobbágyi (keresztnév nincs), Kis Dávid, Szabó János, Körtvélyes Mihály, Varga Györgyné, Szabó József, Piri József idősb, Hegyi János, Szigeti János, Szalay Ferencz, Dávid János, Tóth János, Kovács János, Borsos Mihályné, Sipos János, Sipos Ferencz, Kovács János, öreg Marton János, Szabó János, Szanyi István, Majsa Sándor, Borsos István.