A kolduló barátok mindig jó viszonyban álltak a kolostoruk környéki gazdákkal, hiszen tőlük kapták a létfenntartásukhoz szükséges élelmet. Környékünkön kolduló barátok (domonkosok) Vasváron éltek, akik szintén jó viszonyt ápoltak a környező lakossággal, különösen a nagyobb birtokosokkal. A mai bejegyzésben a Molnáriban birtokos Sallérok és a vasvári domonkos atyák (jól dokumentált) kapcsolatáról lesz szó.

Ez a kapcsolat sokrétű volt. Egyrészt a már említett adományokkal függött össze. Az 1760-as években Raab András barát összevásárolta a környező nagybirtokosoktól a gyümölcsöket, amit télen a kolostor lakói elfogyasztottak, a maradékot pedig busás haszonnal adta el tavasszal a vásárokon. Ő egyébként kirurgus volt, és gyakran hívták eret vágni a nemesi kúriákba is – valószínűleg Molnáriban is megfordult.

Egy ideig kolostori iskola is működött Vasváron. Ide szívesen adták tanulni gyermekeiket a környékbeli nemesi családok, a Sallérok is. Így nem a plébániai iskolákban, parasztgyerekek között tanultak a nemesi ifjak, hanem hasonszőrű „kékvérűek” között.

A „dömés atyákkal” természetesen személyes kapcsolat is kialakult. 1753-tól 15 éven át a Sallérok házi lelkésze egy Szombathelyről Molnáriba rendelt (ismeretlen nevű) domonkos szerzetes volt. Őt Weingartner Tóbiás vasvári domonkos atya váltotta, aki ellátta Püspöki és Szenttamás katolikus híveit is, mert a papjuk (a hídvégi plébános) épp betegeskedett. Amikor 1771-ben a győri püspök engedélyezte, hogy a molnári kastély kápolnájában misét mondhassanak, Tóbiás atya már állandóan ott lakott a családnál. Őt Skerlák Zakariás váltotta, aki évi 100 forintért végezte a szolgálatot, melyben hetente kétszer misét mondott, vasárnaponként pedig prédikált is. Egy ideig Jäger Raymund atya volt a Salléroknál házitanító és lelkész.

Végezetül Sallér (II.) Istvánnak a győri püspökhöz írt egyik leveléből idézek, mely jól jelzi, hogy a környékbeli urak mennyire versengtek a domonkosok kegyeiért: „Egyébiránt Nádasdiné Asszonyommal együtt tartjuk dicséretnek Isten kedve szerint adományozni fölös mértékkel az mi Molnári mezein termett a vasvári klastrombéli barát fráterek ihletésére. Melytül nem igen dicsekedhetik az Hidvégi uraság, mert ő Kegyelme maga is vékonyabban metszheti az kenyerét, mert amint informáltatom, áldás is több lészen Molnáriban, mint Hídvégen, hiszen érettünk és mezeinkért a vasvári barátok imádkoznak”.

Felhasznált irodalom: A hétszázados vasvári Szent Domonkos-rendi kolostor története 1241-1941. (Írta P. Fehér Mátyás O. P., Bp, 1942.)