A mai bejegyzésben az egykori molnári kastély uradalmához tartozó intézői lakást mutatom be egy archív és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a jobb oldali kép alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.

2012. január 28-án községünk híres szülöttjére, a 130 éve született Prinz Gyula földrajztudósra emlékeztünk. A Püspökmolnáriért Egyesület által szervezett rendezvényen az iskola előtti emlékműnél röviden elhangzott a tudós életútja. A geográfus a földrajztudomány szinte valamennyi ágát művelte. Két ízben járt Közép-Ázsiában, kutatásai eltüntették a térkép utolsó fehér foltjait. Tudását pedig Budapesten, Pozsonyban, Pécsen, Kolozsváron és Szegeden a katedráról adta át a következő nemzedékeknek.

Ezt követően került sor Prinz Gyula emlékművének megkoszorúzására. A község koszorúját Rodler Csaba polgármester, a Prinz Gyula ÁMK koszorúját a földrajzversenyen induló diákok helyezték fel, ill. a szervező egyesület koszorúja is felkerült a tudós emlékművére.

A község nevében Rodler Csaba polgármester, az iskola képviseletében pedig Szabó Tímea diák koszorúz

A mai bejegyzésben községünk vasútállomását mutatom be egy archív és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a jobb oldali kép alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.

A mai bejegyzésben a Püspökmolnári Általános Iskola 1967-ből való "Tanulók szabályzatát" mutatom be. A Gyarmati István igazgató által szignált dokumentum 12 pontba szedi a diákok kötelezettségeit (minden ige felszólító módban áll: legyen, tisztelje, szeresse, őrizze, öltözködjék, stb.). Jogokról itt nincs szó...

Elsősorban az iskolai viselkedési normákat foglalja össze, de az iskolán kívüli életre is iránymutatással szolgál. Némelyik ma már idejétmúlt (mint az 1. pont) vagy éppen megmosolyogtató (pl. az öltözködjék egyszerűen), de a pontok többsége ma is megállná a helyét. A 12 pont együtt pedig hű tükre annak a rendszernek, amiben keletkezett. 

A mostani bejegyzésben a Rába Mezőgazdasági Termelőszövetkezet irodaházát és a téesz rövid történetét mutatom be két fotó segítségével. A bejegyzés a képek alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.

Sorozatom mai részében a templom melletti egykori katolikus elemi iskola épületét és annak rövid történetét mutatom be egy régi és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a képek alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.

Ma van 130 éve annak, hogy hazánk jeles földrajztudósa, Prinz Gyula megszületett a Déli Vasút molnári állomásán. Apja, Prinz József állomásfőnök volt, anyja, síkabonyi Angyal Franciska nemesi családból származott. Prinz Gyula szülei 3. fiaként 1882. január 11-én látta meg a napvilágot.

Nagykanizsán járt gimnáziumba, de több tantárgyból, így pl. földrajzból, és németből (ami az anyanyelve volt) is megbukott. Végül Budapesten érettségizett le. Az édesapja révén kapott vasúti szabadjegy birtokában beutazta az egész monarchiát. Egy útleírásával első helyezést ért el a Magyar Turista Egyesület pályázatán – megelőzve több földrajztanárt. A díjat Eötvös Loránd, az MTA akkori elnöke adta át. Az ő tanácsára iratkozott be a budapesti tudományegyetem földrajz szakára, amit sikeresen elvégzett.

Az alábbiakban a helyi italboltok legmeghatározóbb részét, a kocsmapultot mutatom be ’70-es években készült fotók segítségével. Kezdjük a falu központi részén fekvő presszóval.

A képen az akkori üzletvezető, Piri Mihályné éppen italt tölt ki helyettese, egyúttal férje, Piri Mihály mellett. Az előtérben látható fiúcska ma már talán elmúlt 50 éves is. A hűtőpultban sütemények várják a vevőket, Irén néni mellett poharak sorakoznak. A tükrös polcon balról bonbonok, jobbról tömény szeszes italok, felül pedig palackozott borok és pezsgők láthatók. Az 1972-ben épített és 1973-ban megnyitott vendéglátóipari egység rövid története itt olvasható.

Talán a falu villamosítását ünnepelve került sor 1957. december 15-én (vasárnap) arra a sporteseményre, melyről a Vas Népe számolt be Nagyszerű tornaverseny volt Püspökmolnáriban című cikkében.

A tudósítás szerzője szerint „megyénk tornaéletének sivatagában oázist jelentett” ez az esemény:

Helytörténeti összehasonlító sorozatom mai részében a szenttamási harangláb és a mellette lévő iskolaépület képét vetem össze egy archív és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a képek alatti „tovább” gombra klikkelve folytatódik!

54 évvel ezelőtt, 1957. december 14-én kapcsolták rá Püspökmolnárit az akkoriban kiépülő villamos hálózatra, a megyében 128. településként. Erről a Vas Népe 1957. december 17-i száma adott hírt.

A cikk egyébként egész más hangvételben tudósít, mint az akár csak másfél évvel korábbi újságcikkek: hiányoznak a terjengős munkaversenyes lózungok, az avatást végző potentátokat pedig csak a beszámoló utolsó harmadában említik meg. Íme a cikk: 

Sorozatom mai részében községünk római katolikus templomát mutatom be egy régi és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a képek alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.

Sorozatom 10. részében a molnári kocsma (Gyuri-kocsma) épületét mutatom be. A bejegyzés a képek alatti tovább gombra kattintva folytatódik!

A mai bejegyzésben a presszó épületét mutatom be archív és mai fotó összevetésével. A poszt a képek alatti "tovább" feliratra kattintva folytatódik!

Avagy helyi közigazgatás-történet Püspöktamásitól Püspökmolnári létrejöttéig

A 32. bejegyzésben már bemutattam, hogyan jött létre 1929-re Püspöktamási község. Egy következő összevonási fázisban ehhez hozzáolvadt még Rábamolnári, így hozva létre a mai Püspökmolnárit, akkor még nagyközségi jogállással. Jelen bejegyzésben ezt a folyamatot mutatom be.

Sely Gyula körjegyző már a ’30-as évek végén tudta, hogy újabb községösszevonás következik. Erre utal, hogy amikor 1939. április 6-án a püspöktamási képviselőtestület ülésén a (plébánia mellé felépítendő) kultúrház szóba került, az indoklásban azt mondta, hogy „a két község (értsd: Püspöktamási és Rábamolnári) egyesülése úgy is elkerülhetetlen és így az egyesült községnek lenne a központban egy megfelelő kultúrháza”.

Sorozatom mostani bejegyzésében a molnári harangláb és a mellé épített ún. "szóré" épületét mutatom be. A képek alatti "tovább" gombra klikkelve a bejegyzés folytatódik!

Sorozatom mostani bejegyzésében az iskolai napköziotthon épületét mutatom be egy régi és egy mai fotó segítségével. A képek alatti "tovább" gombra klikkelve a bejegyzés folytatódik!

1956-ban a szovjet csapatok beavatkozása és Kádárék átállása megpecsételte a magyar forradalom és szabadságharc sorsát. A számbeli és haditechnikai fölényben lévő ellenség és a külföldi segítségre nem számítható magyar forradalmárok közül előbbiek felülkerekedése csak idő kérdése volt. Mindez a helyi, települési eseményekben - így a már bemutatott püspökmolnári eseményekben is - fordulatot, majd megtorlást eredményezett.

November 2-án a keresztény világ a halottakra emlékezik. Az ünnep előestéjén, a Mindenszentek ünnepéhez (nov. 1.) kapcsolt hosszú hétvégén a temetők megtelnek hozzátartozókkal. A sírokon koszorúk sorakoznak, gyertyák gyúlnak. Ilyenkor mindenki megáll egy pillanatra, és emlékezik az elhunytakra.

Az ünnep kapcsán püspökmolnári temetőkben készült képeket teszek közzé. Olyan sírokról, melyekhez talán már már nem érkezik hozzátartozó. Elmálló sírkövekről, olvashatatlanná vált sírfeliratokról, ledőlt vagy repkénnyel benőtt síremlékekről, és a fejfákról leolvasható családi tragédiákról.

Az elmúlásról... Amivel egyszer majd mi magunk is szembesülünk...

Mai bejegyzésemben a községi általános iskola épületét mutatom be egy régi és egy mai fotó segítségével. A képek alatti "tovább" gombra klikkelve a bejegyzés folytatódik!