A közelmúltban bemutattam községünk kőszobrait, ill. ezek elhelyezkedését. Egy emlékoszlop kimaradt a sorból, mivel nem kőből, hanem fából készült. Ez Prinz Gyula eredeti emlékoszlopa, amit a mai bejegyzésben mutatok be.

Az elmúlt hetekben bemutattam községünk kőszobrait. A mai bejegyzésben Püspökmolnári műholdképére rajzolva bemutatom ezek elhelyezkedését. A bejegyzés a kép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.

A mai bejegyzésre maradt községünk egyetlen nem vallási ihletésű kőszobra, az általános iskola épülete előtt álló emlékmű, mely falunk világhírű szülöttjének, Prinz Gyula földrajztudósnak állít emléket. A mai bejegyzés rendhagyó annyiban is, hogy a szoborállítás folyamatát is bemutatom (mivel a közelmúltban történt, másrészt valamelyest én is részese voltam a folyamatnak).

2005-ben kereste meg az önkormányzatot Prinz Gyula Svájcban élő unokája, Guha Péter azzal az ötlettel, hogy - az addigi fa emlékoszlop helyett - egy maradandóbb, kőből készült emlékművet szeretne állíttatni nagyapjának. Az önkormányzat partner volt az ötlethez, így megindult a kivitelezés. Guha úrral kiválasztottuk Hárskúton azt a csiszolatlan mészkő tömböt, melyre az emléktáblát szántuk. (A kőlap oldalán azok a furatok látszanak, melyeken keresztül a robbanóanyagot a kőzetbe helyezték.) A több tonnás kőtömb árát, ill. a szállítás költségét a család állta, a szobor talapzatát (a kőoszlopot tartó betonteknőt) pedig az önkormányzat készíttette el.

A felújítás alatt lévő házamban találtam két sporttal kapcsolatos régi dokumentumot, melyet most közzé teszek. Az egyik a ház korábbi tulajdonosának, Békefi Gyulának a sportköri igazolványa 1964-ből. 

A megyei könyvtárban akadtam rá egy eddig nem ismert magazinra, a Helyi értékre. A negyedévente megjelenő lap idei I. számának címlapján többek között ezt olvastam: Otthon, Püspökmolnáriban. Érdeklődve lapoztam bele, és az Értékes települések c. rovatban megtaláltam a falunkról szóló cikket. Mivel talán kevés emberhez jutott el, így - a főszerkesztő hozzájárulásával - közzéteszem itt a blogon.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Május végén a diákok manapság már a tanév végét és a vakációt várják, de a Rákosi- és a Kádár-korban még egy fontos iskolai eseményre szokott sor kerülni ezt megelőzően: a kisdobos- és úttörőavatásokra. Az 1956-os püspökmolnári úttörőavatásról számol be a Vasmegye c. lap 1956. június 12-i számában az akkor 8. osztályos tanuló, Gerencsér Dezső cikke.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Korábban már itt és itt írtam az 1957. decemberi püspökmolnári tornaversenyről, azonban annak volt egy előzménye is. Méghozzá az a tornaünnepély, melyre fél évvel korábban került sor. (Hogy a tornaünnepély és a tornaverseny között mi a különbség, az a cikkekből nem derül ki.) Erről az eseményről a Vas Népe 1957. június 20-i, Két község – két tornaünnepély című cikkében számol be, amiben egy hasonló büki rendezvényről is ír. Érdekes, hogy az akkor már több éve Püspökmolnári nevű települést a beszámoló még Rábamolnárinak említi... Íme a cikk vonatkozó része:

Két nappal később jelent meg Gyarmati István iskolaigazgató olvasói levele alapján még egy cikk ugyanerről a rendezvényről, melyből a program néhány elemét is megtudjuk:

A II. világháború frontjának térségünkön való átvonulása után alig két héttel, 1945. április 12-én egy tragikus baleset történt a rábamolnári vasútállomáson. A mai bejegyzésben a 67 évvel ezelőtti eseményeket írom le a kéziratos Falukrónika alapján.

Háborús sérülés a molnári vasúti hídon (Fotó: MÁV)

A képeim közt keresgélve ráakadtam egy jó 10 éves fotóra a püspöki falurészen álló haranglábról, így most erről írok röviden. Valószínűleg ez az utolsó „akkor és most” bejegyzés, mivel a falu középületeit már mind sorra vettem. A bejegyzés a jobb oldali kép alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.

Egy korábbi bejegyzésben (itt olvasható) már foglalkoztam az 1957. december 15-i püspökmolnári tornaversennyel. A Vas Népe átböngészése során azonban egy olyan cikket találtam, ami miatt érdemes még egyszer foglalkozni vele.

A korabeli szerkesztő/rovatvezető olyannyira fontosnak tartotta ezt az eseményt, hogy kétszer is megjelent róla beharangozó. Először a december 14-i számban:

Egy korábbi bejegyzésben már ismertettem a szenttamási temetőkápolna alapítását és az épület külső képét, egy másik írásban pedig a kápolna berendezését néztük meg. A mostani bejegyzésben azt ismertetem, hogy kik vannak eltemetve az épület kriptájában.

A kápolna alatti sírboltba az épület hátulja felől, vagyis északról lehet lejutni. A kétszárnyú vasajtót egy kis toldalékra építették rá. (Lásd balra, egy 10 évvel ezelőtt készült fotón. Azóta a kúszónövények szinte teljesen benőtték az ajtót.) Az épületet úgy alakították ki, hogy a kripta a kápolna alatt helyezkedik el, vagyis az épület gyakorlatilag kétszintes.

A plébánián fellelt iratok szerint a temetőkápolnában öten nyugszanak:

Elsőként Korchmáros Menyhértné, szül. Kovácsics Máriát temették ide (és emeltette neki férje a kápolnát). Ő Szenttamáson halt meg 1855. november 11-én, 28 évesen.

A mai bejegyzésben a püspökmolnári polgármesteri hivatalt is magába foglaló épületet mutatom be egy archív és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a jobb oldali kép alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.

Az előző bejegyzésben már bemutattam a szenttamási temetőkápolna alapítását, ill. az épület külső képét. A mai bejegyzésben belépünk a kápolna ajtaján, és a belsejét vesszük szemügyre.

Az alapító okiratot követően a kápolna fenntartását Korchmáros Menyhért végakarata biztosította, mely szerint a szenttamási temetőkápolnában halála napján (október 16-án) egy csendes szentmise mondassék, e célra pedig végrendeletileg 200 koronát biztosított. 1908. augusztusában a kriptát tatarozták 586 korona értékben, melynek költséget a Korchmáros-család fizette.

A kápolna berendezési tárgyairól 1915-ben, 1927-ben és 1931-ben felvett, és a plébánia iratai között megtalálható leltárok adnak tájékoztatást. Ezek szerint a temetőkápolnában az alábbi tárgyak voltak: egy fából készült oltár, Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló (1931-ben újnak nevezett) oltárkép (lásd balra fent), 4 gyertyatartó, imazsámoly, számos egyházi (papi és ministráns) ruha, kehely (amit a plébánián őriztek) és egyéb kellékek. Összesen 21 tételben 33 db tárgy. Vagyis minden olyan kellék, ami a misézéshez kellett.

Püspökmolnáriban a templomon kívül még egy épület használható szentmisék tartására, ez pedig a szenttamási temetőkápolna, mely egyben családi sírbolt is. A mai bejegyzésben ezt az épületet mutatom be.

1856. november 24-én kelt az az örökalapítványi okirat, mely szerint Korchmáros Menyhért (1848-as hadnagy, portréját lásd itt) a szenttamási sírkertben az általa 1855-ben emeltetett családi sírbolt fenntartására, tatarozására 100 forintot letétbe helyez a szenttamási plébánosnál azzal a feltétellel, hogy ő kihelyezi kamatozni a pénzt. Az épületben ugyanis szeretett felesége, a szenttamási Kovácsics Mária nyugszik. További 100 forintot pedig Korchmáros Menyhért arra szánt, hogy annak kamataiból minden év november 11-én, felesége halálának évfordulóján annak lelki üdvéért misét mutassanak be. Az örökalapítványi okirat egy eredeti példánya megtalálható a szenttamási plébánia iratai között.

A mai bejegyzésben az egykori püspökmolnári tanácsházat mutatom be egy archív és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a jobb oldali kép alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.

A mai bejegyzésben a püspökmolnári óvodát mutatom be egy régi és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a képek alatti "tovább" feliratra kattintva folytatódik!

Ezúttal a szenttamási ÁFÉSZ-boltot és a presszót is magába foglaló épületegyüttesről teszek közzé két fotót. A bejegyzés a képek alatti "tovább" feliratra kattintva folytatódik!

Ezúttal ismét az iskolaépületről - mint községünk leggyakrabban fotózott középületéről - teszek közzé képeket. A bejegyzés a jobb oldali kép alatt a "tovább" gombra kattintva két képpel és egy kis szöveggel folytatódik!

A mai bejegyzésben a Petőfi és a Dózsa utca kereszteződését mutatom be két fotó segítségével. A bejegyzés a jobb oldali kép alatti "tovább" feliratra kattintva folytatódik.

A mostani bejegyzés az egyszer már bemutatott kultúrházról szól – ezúttal más nézőpontból. A bejegyzés a jobb oldali kép alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.