Utoljára a 257. bejegyzésben írtam a községünkkel kapcsolatos bulvárhírekről (akkor 1880-ból), így most azt folytatva az 1881-es híreket közlöm, a korabeli megyei újság, a Vasmegyei Lapok (VL) cikkei alapján.

Elsőként egy igazi bulvárhír Festetics György grófról a január 23-i szám 2. oldaláról:

A találgatás nem jött be... A gróf elsőszülött fia, Tasziló viszont magyar hercegi címet kapott Ferenc Józseftől 1911-ben.

A következő hír már megalapozott tudósítás volt:

A mai bejegyzésben - miként ebben a korábbiban is - egy vízrajzi térkép egy részletét mutatom be. A teljes térképlap a Rába Molnaszecsőd és Sárvár közötti szakaszának 4 szelvényből álló, erősen hiányos vízrajzi térképe 1803-ból. Az eredetiben fennmaradt, latin és magyar nyelvű munka címe: Mappae Fluvii Arabonis, teljes mérete: 164x110 cm,  méretaránya: 1:28 800. Ennek a községünk környéki részletét mutatom be, mely nemcsak vízrajzi, de némi településtörténeti információval is bír.

Községünk bűnügyi krónikájában számos verekedésre, csetepatéra van példa. Egy majdnem tragédiába torkolló verekedésről tudósít a Vas c. lap 1901. július 28-i száma a 8. oldalon:

Nemrég a kezembe került egy KSH-kiadvány, melynek címe: Vas vármegye állatlétszáma 1911. évi február hó 28-án. (KSH. Budapest, 1912.) Ebben községenként lehet megtalálni a korabeli állatlétszámot, továbbá - összehasonlítás céljából - az 1895-ös összefoglaló adatokat is. Ez alapján ismertetem a korabeli 3 község 1895-ös állatállományának számát.

A 16. század közepéről, 1549-ből fennmaradt egy adóösszeírás, amelyből megismerjük a korabeli birtokosok nevét, a birtokok nagyságát, az adófizető népesség nagyságát, ill. egyéb információkat. Ez alapján táblázatba rendezve mutatom be a községünkkel kapcsolatos adatokat.

1898 elején jelent meg - egy hatalmas monográfia, a Borovszky Samu és Sziklay János által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat 3. köteteként - a Vas vármegyét bemutató könyv (címlapját lásd balra). A terjedelmes munka - a vármegye természeti adottságait, történelmét, gazdaságát, kulturális életét bemutató fejezetek mellett - minden községről ad egy rövid leírást, melyből ezúton ismertetem a korabeli Molnárira, Szenttamásra és Püspökire vonatkozó sorokat (korabeli helyesírás szerint).

Molnáriról ezt olvashatjuk: "magyar község, a Szombathelyről N.-Kanizsa fel vezető vasútvonal mentén. Házainak száma 75, a lakosoké 638. Vallásuk r. kath., ág. ev. (azaz: ágostai evangélikus - KG) és ev. ref. (azaz: evangéliumi református). Vasútállomás. Postája és távírója helyben van. A "Nagy-Boldogasszonyhoz" czímzett apátság, melyet tolnai Festetich György gróf 1857-ben alapított, itt székel. Jelenlegi apát Legáth Kálmán. Itt van gróf Kinsky Zdenkónak nagyszabású, főuri izléssel berendezett szép kastélya, mely 1815-ben épült. A kastély körül szép park terül el."

A szócikket a molnári kastély képe illusztrálja, melyet már ebben a bejegyzésben közzé tettem.

A mai bejegyzésben a korabeli megyei lap, a Vasmegyei Lapok alapján azt mutatom be, hogy miről szóltak a községünkkel kapcsolatos hírek 1880-ban. (Sajnos mind a megyei, mind az Országos Széchényi Könyvtárban lévő bekötött példányból több hónapnyi lapszám hiányzik, amelyekben akár helyi vonatkozású hírek is lehettek.)

Az első fennmaradt, számunkra fontos hír a július 8-i szám 2. oldalán van, és a molnári kastély lakójával, az idén 130 éve elhunyt Festetics György gróffal kapcsolatos:

Ugyancsak "grófunk" szerepel a szeptember 19-i lapszámban a vármegye legtöbb adót fizető megyebizottsági tagjainak (azaz viriliseinek) listáján (3. oldal):

A mai bejegyzésben a Vasmegyei Lapok (VL) cikkei alapján nézzük meg, miről szóltak a községünket is érintő hírek 1879-ben!

Elsőként a január 23-i szám 2. oldalán van helyi vonatkozású tudósítás. Ebből megtudjuk, hogy a vasvári római katolikus népiskola részére vásárolandó harmóniumra Festetics György 25 Ft-ot, a szenttamási temetőkápolnában eltemetett Korchmáros Gáspár pedig 1 Ft-ot adott.

A február 23-i lapszám 1-2. oldalán a vasmegyei tanító testület vasvári járási körének gyűlésén felvett jegyzőkönyv kivonata szerepel. Eszerint egy daloskönyv hangjegyekkel való összeállítására Tormássy Károly szenttamási katolikus tanító vállalkozott, a gyűlésen elhangzottakat pedig Ochsenhofer Ede helyi evangélikus tanító jegyezte le.

Társasági hír olvasható a VL február 27-i számának 2. oldalán. Eszerint a Vasváron, 19-én megtartott Casino-bálon jelen volt Fay Irma Molnáriból, továbbá Korchmáros Malvin és Georgina kisasszonyok. Ez alkalommal felülfizettek (vagyis a belépőn túl is fizettek valamennyit): Fay Adolf 50 krajcárt, Korchmáros Gáspár pedig 2 Ft-ot. Ők bizonyára a kisasszonyok szülei. (A molnári Fay-családról tud valaki valamit? Aki tud, kérem, írja meg nekem!)

A szegedi árvízkárosultak javára történő gyűjtésről szól az április 3-i szám egyik cikke  2. oldalon:

A mai bejegyzésben a két szomszédos falu, Püspöki és Kiszsennye közös határát bemutató térképet ismertetem. Ezt Czvitkovich Sándor készítette 1792-ben. Méretaránya 1:2400. Eredetije 51x33,5 cm méretű, rossz állapotú kéziratos papírtérkép, és a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltárban található. Nyelve nagyrészt latin, kisebb részben magyar.

Az északi irányt egy nagy nyílvessző jelöli. Középen alul aránymérték, a jobb alsó sarokban pedig a térkép címe és a rövidítések magyarázata olvasható.

A mostani bejegyzésben a Vasmegyei Lapok (VL) című korabeli megyei újság alapján azt mutatom be, hogy milyen események történtek Püspökiben, Molnáriban és Szenttamáson 1878-ban.

Az első, községünkhöz kötődő cikk a lap március 28-i számában jelent meg. A 2. oldalon egy tudósítás olvasható a vasvári izraelita ifjúság "tánczvigalmáról", melyen részt vett "Bandi Józsa kisasszony Molnáriból". Ő bizonyára Bandy Ignác molnári szatócs lánya lehetett.

A VL április 28-i számának 2. oldalán a vasmegyei tanító testület vasvár-járási körének közgyűléséről olvasható egy beszámoló. Ebben arról is szó van, hogy az Eötvös-alap segélyező egyletébe beléphetnek a tanítók. Többek között belépett Tormássy Károly szenttamási katolikus tanító is. A gyűlésről igazoltan hiányzott Ochsenhofer Ede szenttamási evangélikus tanító.

A május 23-i VL-szám a vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvéből is idéz. Ebben a községi faiskolák felügyeletét ellátó gondnokok megválasztásáról is szó van. Eszerint "Vasvár, Kis-Mákfa, Nagy-Mákfa, Szt.-Mihályfa, Zsidó, (azaz: Zsidóföld - KG), Rába-Hidvég, Molnári, Szt-Tamás és Püspöki községek" faiskolájának gondnokául "Szabó József esp. apát pleb., szt-tamási lakós" lett megválasztva.

A Vasmegyei Lapok június 2-i száma a 2. oldalon a szenttamási iskoláról tudósít, de ezt itt már közöltem.

A vasmegyei tanítótestület vasvári körének tisztújításáról (is) szól a VL június 20-i száma a 2. oldalon:

A minap került a kezembe egy régi könyv: a Jékelfalussy Zoltán által szerkesztett Magyarország iparosainak és kereskedőinek czím- és lakjegyzéke című, 1885-ben kiadott munka. Ez a vaskos kötet foglalkozások szerint tartalmazza az ország összes iparosát és kereskedőjét, beleértve a szolgáltató szektort is. A városokban működő mesteremberek, gyárak esetében az utcát és a házszámot is megadja. Ebből gyűjtöttem ki Molnári, Püspöki és Szenttamás mesterembereinek nevét, korabeli helyesírással.

Ácsmesterek

Molnári: Babós Imre, Polgár Mihály, Püspöki: Kustor István

Asztalosok

Molnári: Jánosy Antal, Szent-Tamás: Ujváry Ferencz

Czipészek

Molnári: Antal Vincze, Véber György, Püspöki: Károly József, Károly Ferencz, Szent-Tamás: Kuhmann Antal

A jelen bejegyzésben az 1877-es, községünkkel kapcsolatos újsághíreket mutatom be. Elsőként egy rövid gyászhír a Vasmegyei Lapok (VL, a korszak megyei napilapja) március 29-i számának 2. oldaláról:

Ez azért is érdekes nekünk, mert eszerint ekkor már volt postahivatal Molnáriban. 

A következő cikk a Déli Vasúton folyó német nyelvű ügyintézést nehezményezi, és napra pontosan egy hónappal később jelent meg, szintén a 2. oldalon:

Az 1880-as népszámlálás után a következő cenzust 1890-ben tartották. A felvett adatokból ismertetem a Püspökire, Molnárira és Szenttamásra vonatkozó számokat. Elsőként nézzük a házak és a lélekszám összefoglaló adatait:

Jól látszik, hogy egyes házak több család lakásául szolgáltak. Míg a két szélső községben átlagosan mintegy 5 ember élt egy lakásban, addig Szenttamáson már hatan! A népesség lélekszáma pedig a 3 faluban 10 év alatt mintegy 120 fővel emelkedett.

A cenzus a népesség részletes életkori adatait is tartalmazza. Nézzük először a férfiak életkor szerinti megoszlását:

A 18. század végén nemcsak az 1. katonai felmérés térképe készült el, hanem egyes folyókról is térkép készült, így pl. a Rábáról is. Ma egy 1780-as Rába-térképet mutatok be, ami a községünk történetével kapcsolatban meglepő információkat tartalmaz!

A latin nyelvű térkép a Rába Gerese (német neve Gritsch, ma Rábaszentmárton része, Burgenland, gyanafalvi járás) és Nick közti szakaszát ábrázolja. Az 1 szelvényből álló, 274 x 63,5 cm méretű kéziratos térkép másolatban maradt ránk. Feltételezett készítője Samuel Krieger.

Az 1869-es népszámlálás után a soron következő cenzusra 1880-ban került sor (más források szerint 1881-ben). Ebből kevesebb adat áll rendelkezésre, mint az előző népszámlálásból. Püspöki, Molnári és Szenttamás adatai az alábbiak:

Az előző népszámlálás adataival összevetve láthatjuk, hogy a házak száma mindhárom községben nőtt, összesítve pedig 20-szal lett több 11 év alatt! A népesség száma is mindenütt nőtt, az összlélekszám pedig most először meghaladta az ezret. A lakosság 93 %-a magyarnak vallotta magát, mindössze 15 németet és 2 egyéb nemzetiségűt találtak az összeírók.

A vallási megoszlás az alábbiak szerint alakult:

Az alábbiakban az egykor önálló Püspöki, Molnári és Szenttamás községek statisztikai adatait mutatom be Fényes Elek két munkája alapján. Fényes Elek (1807-1876) statisztikai és földrajzi író, akit a hazai közgazdasági statisztika megteremtőjének szoktak tartani.

Az első idézett mű az 1836-40 között Pesten 6 kötetben megjelent "Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben" címet viseli. Gyakorlatilag ez a reformkori Magyar Királyság gyorsfényképe. Benne az ország lakott helyeiről található egy rövid leírás a legfontosabb adatokkal, mint pl. a település megyéje, jogállása, a népesség száma és vallási összetétele. Községünk jogelődjei mindig községi jogállásúak voltak, ezen kívül a munka az alábbi adatokat tartalmazza (a könnyebb áttekinthetőség érdekében táblázatba rendeztem):

Fényes Elek másik fontos munkája az 1851-ben, már a Bach-korszakban megjelent, 4 kötetes, "Magyarország geographiai szótára" című munka. Ebben rövid szöveges leírás található a lakott helyekről. A 3 itteni községről ezt írja:

A mai bejegyzésben a községünk jogelődeivel kapcsolatos újsághíreket mutatom be 1876-ból, a korszak megyei lapja, a Vasmegyei Lapok cikkei alapján.

Elsőként a január 6-i lapszám 2. oldalán a Vasmegye által felállítandó árvaházra adakozók között találjuk gróf Festetics György nevét, aki 300 Ft-ot adományozott.

A következő egy árverési hirdetmény a március 30-i szám 4. oldaláról:

Egy verekedésből indult brutális gyilkosságról szól a lap július 27-i számának egyik cikke a 2. oldalról:

Az első és a második katonai felmérés térképe után most a 3. katonai felmérés térképét mutatom be. 1869 és 1887 között zajlott az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó nagy térképészeti vállalkozása, amit 3. katonai felmérésként szoktak emlegetni. Ezen belül Magyarország feltérképezése 1869-1873 között zajlott le. Hazánk területét 1353 szelvényen ábrázolták. Egy szelvény mérete 76×55 centiméter, a szelvényen ábrázolt terület nagysága 261 km². A méretarány 1:25000, ami eltér a korábbi katonai térképek 1:28800 mératarányától (mivel ez már a méterrendszerben készült).

Eredetileg katonai célokra szánták, de igen hamar nyílt térkép lett, kiszínezve és domborzatárnyalással a különböző változatai kereskedelmi forgalomba is kerültek.

Nézzük, miről szóltak a községünkkel kapcsolatos hírek 1873-ban!

A Vasmegyei Lapok január 23-i száma a 2. oldalon adott hírt egy egyházmegyei változásról, mely a molnári apátságot (és a vele összekapcsolt szenttamási plébániát is) érintette:

A következő 1873-as cikk nem bulvárhír, hanem a szenttamási dalárda megalakításáról szóló beszámoló. Íme:

A 193. számú bejegyzésben bemutattam az önálló Püspöki község térképét 1857-ből. A térképet tartalmazó levéltári iratanyagban azonban házjegyzék is található, méghozzá a térképen ábrázolt számozásnak megfelelően. Azaz: a házjegyzék és a térkép alapján beazonosítható, hogy mely család hol lakott jó másfél évszázaddal ezelőtt.

A számozás a püspöki kocsmától keletre eső háztól indul (ez az 1. szám), ezen a soron az utolsó házszám a 20-as, a falu keleti végén lévő háromszögben vannak a 21-23. és 28-as számú telkek, a déli házsor pedig 24-től a 42-ig tart. A 43-as ház a korabeli községi korcsma épülete. Ahol az "utódi" szó szerepel, ott a családfő elhalálozása után az örökösök (özvegy, kiskorú gyerekek, esetleg egyéb rokon) értendők.

És akkor lássuk a tulajdonosokat (korabeli helyesírással):