A mai bejegyzésben egy olyan egyesületet mutatok be, mely közel fél évszázadig működött, fennállása során túlélt több rendszerváltást, a vezetőségében sokan megfordultak, és a tagsága is jelentős volt.

 A szervezet „Püspöki-i­−Szenttamási tejszövetkezet” néven alakult 1903. dec. 10-én Szenttamáson 55 taggal és 128 üzletrésszel, a tagok által megtermelt tej begyűjtése, értékesítése céljából. Az alakuló ülés levezetésére Rigó Zsigmond apátplébánost kérték fel. 1904. dec. 31-én a tagok száma már 57 volt, az üzletrészeké pedig 171.

A szövetkezet első vezetői: igazgatósági elnök 1904-7. között: Ormosi Ede, igazgatósági tagok: Józsa Gábor és Schaden Gusztáv. Egy 1907. január 19-én kelt irat szerint Ormosi Ede elnök „nagybeteg”, ezért helyettes elnökként Józsa Gábor írt alá. Őt 1908-ban elnökké is választották, amit egészen 1925-ig látott el. Elnökségi tagok 1907-től: Jakab Elek, Szanyi István, 1911-25. k.: Szanyi István, Schaden Gusztáv. Elnök 1925 februárjától 1928-ig: Szijjártó György, elnökségi tagok: Danka János, Varga György. 1928 márciusában a teljes vezetőség lecserélődött: elnök lett – alig egy hónapra - Szanyi Antal, az elnökségi tagok pedig Bauer Gyula és Gálos István. 1928 áprilisában visszatért a korábbi vezetőség: 1933-ig újra elnök Szijjártó György, elnökségi tagok pedig 1929-33. k.: Danka János és Varga György.

Mivel sok forrás rendelkezésre áll, ezért a mai bejegyzésben - a szénagyűjtők, ill. a kapások felsorolása után - folytatom a Sallérok molnári uradalma mezőgazdasági idénymunkásainak bemutatását 1812-ből. Ezúttal a sarjúgyűjtőket és keresetüket sorolom fel. 

Sarjúnak (sarjúszénának) nevezzük a széna 2., 3. kaszálását, vagyis az első kaszálás után kisarjadt növényekből készült szénát.

A felsorolt jobbágyok ezt a munkát a robotterheiken felül, külön pénzért végezték el! 

Az 1812. olvashatatlan nevű hónap (valószínűleg augusztus vagy szeptember) 27-én kelt listában a molnári sarjúgyűjtők az alábbiak (korabeli helyesírással):

Az 1888-as bulvárhírek után nézzük, miről írt a Vasmegyei Lapok (VL) c. megyei újság 1889-ben Molnári, Püspöki és Szenttamás vonatkozásában.

Egy igazi bulvárhírt olvashatunk a január 27-ei lapszám 5. oldalán:

Több cikk is foglalkozik a megalakult helyi tűzoltó-egylet működésével, de ezeket itt már közöltem.

Állategészségügyi hírt találunk a VL 1889. április 4-i számának 3. oldalán:

Az elhunyt Festetics György fiával, Pál gróffal kapcsolatos az alábbi rövidhír (VL 1889.04.14. 2. oldal):

Korábban már bemutattam az 1857-ből, illetve az 1869-ből származó iparos-összeírás községünkre vonatkozó adatait. Ma egy 1876-ban felvett lajstrom számunkra érdekes részletét mutatom be (az iraton lévő korabeli helyesírás és a vegyes - magyar/német - nyelvezet szerint):

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam az 1857-ben fennmaradt iparos-összeírás helyi adatait, a mai bejegyzésben pedig kettő, 1869-ből fennmaradt lajstromot mutatok be. 

Az alábbi felsorolásban csak azon iparosok és kerekedők szerepelnek, akik az 1868. évi VI. törvénycikk 8. §-a értelmében kamarai bel- és kültagok megválasztására jogosultak voltak. A jogszabály rendelkezése értelmében csak azon iparos és kerekedő választhatott, aki teljes körű polgárjoggal rendelkezett, az adott kamara illetékességi területén lakott és "legalább egy év óta kereskedést vagy ipart önállóan és jogosítottan űz, vagy olyannál mint nyilvános társ vagy kereskedelmi és technikai fővezető működik". Vagyis az alábbi lista nem tartalmazza a korabeli 3 kisközség összes mesteremberét!

Először nézzük a kereskedőket:

A "Zseli" név talán inkább helyesen "Sely".

Ugyanebben az összeírásból nézzük az iparosokat:

Az 1887-es bulvárhírek után nézzük, miről szóltak a hírek községünk vonatkozásában 1888-ban! Ehhez a korabeli megyei újság, a Vasmegyei Lapok (VL) cikkeit veszem alapul.

Először egy tragédiáról olvashatunk a lap 1888. január 15-i számában a 3. oldalon (ill.: illetőségű):

A püspöki malmot hirdették meg eladásra a VL 1888. február 12-i számában (4. oldal):

A 19. századtól már maradtak fenn olyan összeírások, amelyek kimondottan egy-egy foglalkozási csoportba tartozó egyéneket tartalmaznak. A mai bejegyzésben egy ilyet - konkrétan egy iparos-összeírást - ismertetek.

Az első ilyen lajstrom tudomásom szerint 1857-ben készült, akkor még német nyelven. Fellelhető a Vas Megyei Levéltárban.

Eszerint Püspökiben ekkor az alábbi iparosok éltek:

 Szenttamáson pedig ezeket a mestereket találta az összeírás:

Az 1890-es népszámlálás közel egy éve közzétett helyi adatai után a mai bejegyzésben nézzük meg, hogy hányan éltek a korabeli Molnáriban, Püspökiben és Szenttamáson 1900-ban!

Először nézzünk pár összefoglaló adatot:

Területre Püspöki volt a legnagyobb (köszönhetően a beolvadt Szentiván területének), lélekszámra pedig Molnári. Mindhárom faluban enyhe férfitöbblet volt. Az előző népszámlálás óta Püspöki népessége jelentősen nőtt, Szenttamásé kismértékben csökkent, az összesített érték pedig 62 fővel nőtt. Azt hiszem, örülnénk, ha ma ekkora lenne a falu lélekszáma!...

Ezután nézzük a családi állapot szerinti megoszlást:

Az 1886-os bulvárhírek után nézzük, miről szóltak a hírek községünk vonatkozásában 1887-ben! Ehhez a korabeli megyei napilap, a Vasmegyei Lapok (VL) cikkeit veszem alapul.

A lap február 3-i száma (3. oldal) arról tudósít, hogy Molnáriban - és több másik községben - lépfene-esetek fordultak elő. Ugyanezen az oldalon, de egy másik cikkben az olvasható, hogy "Pollák József molnárii lakós nevének Polgárra (...) magyarosításáért folyamodott".

A VL február 20-i számának 2. oldalán ez áll: "Felülfizettek február 6-án a vasvári népkönyvtár javára rendezett estélyen: (...) Győri Kálmán gazdatiszt (Szent-Tamás) 70 kr." 

A lap március 3-i száma (3. o.) a vasvári tűzoltó egylet február 20-án tartott táncvigalmán felül fizetettek névsorát közli. Benne találjuk (a később a szenttamási temetőkápolnában eltemetett) Korchmáros Gáspárt 90 krajcárral, Győry Kálmánt (Szent-Tamás) 50 krajcárral, és Slamadinger Jánost (Szent-Tamás) 20 krajcárral. Ki lehetett Győry Kálmán, Slamadinger János és a fent említett Pollák József? Tudja valaki?

Bűnügyi hír olvasható a március 13-i lapszám 2. oldalán:

Vajon az említett Eder Ferenc az 1877-ben elhunyt Paál Sándor utódja volt?

A március 20-i lapszám 3. oldalán a vasvári izraelita jótékony nőegylet táncmulatságán ismét a felül fizetők között találjuk Győri Kálmánt Szent-Tamásról 70 krajcárral. (Szeretett mulatni az úr - és pénze is volt hozzá...)

Árverési hirdetményt közöl a VL április 17-i száma a 4. oldalon:

Az 1885-ös bulvárhírek után nézzük, miről írt községünk kapcsán a Vasmegyei Lapok (VL) című megyei újság 1886-ban.

Január 28-án a lap 2. oldala közli az "Alispáni jelentés a megye állapotáról a lefolyt évnegyedben" c. beszámolót. Ebben az olvasható, hogy "Szt.-Tamáson 3 szarvasmarha lépfenében hullott el."

A VL március 7-i száma a 3. oldalon ismerteti "A Rába-Hidvégen február 17-én rendezett "Harmonium" bálban felül fizettek" c. tudósítást. Benne megtaláljuk Princz (!) József állomásfőnököt (Prinz Gyula apját), aki 1 Ft-ot fizetett a belépődíjon kívül adományként.

Május 2-án a Vasmegyei Lapok 3. oldalán ezt a hírt olvashatjuk:

Az ifjú Pál gróf 1874-es adományáról a szenttamási katolikus elemi iskola javára ebben a bejegyzésben írtam.

Május 9-én egy igazi bulvárhírt közöl a VL a 9. oldalon:

Egy 3 héttel korábbi bejegyzésben bemutattam a helyi tűzoltó egyesület megalakulásának körülményeit. Az első időkben a szervezet működése viszonylag jól dokumentáltan fennmaradt - köszönhetően a Vasmegyei Lapok című megyei újságnak (VL). Az újságcikkek alapján az alábbiakban bemutatom a szervezet működését 1890-92 folyamán.

1890-ből két újságcikk maradt fenn, ami számunkra érdekes. Az első a VL június 12-i számának 2. oldalán:

Egy december 18-i újságcikk (3. oldal) pedig a januárra tervezett farsangi táncvigalomról ír:

A nemrég közölt, 18. század végén készült Rába-térkép után egy hasonlót mutatok be, ezúttal 1833-ból. Címe: "T(ekintetes) n(emes) Vass vármegyei Rába folyásnak rajzolattya". A német és magyar feliratokkal ellátott, kéziratban fennmaradt térkép tervezője Wágner Mihály. A 15 szelvényből álló mű szelvényeinek mérete: 97 x 62,5 cm, eredeti méretaránya: 1:7200.

A mai község határa sajnos két különböző szelvényen van ábrázolva, így egyben nem lehet az egészet látni. Nézzük először a Molnári környéki részt (a 9. szelvényről)!

A térképmező felső felén jól látszik az út vonala, attól délre pedig Molnári házai, a falu északnyugati részén a kastéllyal. A képmező jobb felső sarkában a templommal jelölt Szenttamás községet találjuk. A Molnáritól délre eső részt vegyük szemügyre közelebbről is:

A mai bejegyzésben egy folyószabályozási térképet mutatok be, pontosabban annak a községünk körüli részét. Ez a 18. század végén készült, de a rajzolás pontos éve és a készítő neve nem ismert. Az eredetiben fennmaradt kéziratos térkép címe latin (Mappa fluvii Arabonis ex mondato ex Consilii Locumtenentialis Regii), feliratai latin, német és magyar nyelvűek. Méretaránya 1:7200. A 6 szelvényből álló térkép a Rába Vas megyei szakaszának szabályozási térképe (az országhatártól a Kis-Rába torkolatáig). Térségünk a 4. szelvényen van ábrázolva, ennek teljes mérete: 244 x 62 cm.

A községünk környékét ábrázoló részlet egyben így néz ki:

A fehérrel jelölt egyenes vonalak a szabályozás utáni tervezett folyómedret jelölik. A jobb láthatóság érdekében a térképet 2 részletben is megnézzük. A molnári-szenttamási szakasz közelebbről így fest:

A kiegyezés után általános gazdasági fellendülés következett be, ami hamarosan vidéken is éreztette hatását. A földművesek is egyre több anyagi javakra tettek szert, aminek a védelméről gondoskodni akartak. Így egyrészt biztosító egyesületek, másrészt tűzoltó egyletek alakultak. A mai bejegyzésben a helyi önkéntes tűzoltó egyesület megalakulásának körülményeiről írok a korabeli megyei újság cikkei alapján.

Elsőként Molnári község ismerte fel a tűz elleni védekezés lehetőségét, ill. tudott ehhez anyagi fedezetet biztosítani. Ezt igazolja a vármegye köztörvényhatósági bizottságának 1888. február 6-án de. 10.00-kor kezdődő közgyűlési napirendjének 34. napirendi pontja (Vasmegyei Lapok február 2. 2. oldal):

A Vasmegyei Lapok (VL) híradása szerint a június 5-én Geregyében tomboló tűznél a megyebizottsági jóváhagyással vásárolt fecskendő jó szolgálatot tett.

A szomszédos Zsennyében ekkor már működött tűzoltó-egyesület, így bizonyára eleink is látták, hogy egy felkészült önkéntes tűzoltó hatékonyabban tud megküzdeni a "vörös kakassal", mint egy lelkes amatőr. Ezért összefogott Molnári, Szenttamás és Püspöki lakossága, és önkéntes tűzoltó egyletet alapítottak (ahogy Rum és Hídvég lakói is). Erről a Vasmegyei Lapok 1888. augusztus 2-i száma tudósít:

Az 1884-es bulvárhírek bemutatása után nézzük, hogy a következő évben mit írt a korabeli újság (azaz a Vasmegyei Lapok) községünk vonatkozásában:

Az első hír a január 15-i lapszámban olvasható. A 2. oldalon megtudjuk, hogy külföldre szóló útlevelet nyert többek között Biró Gyula püspöki lakos.

Február 26-án azt olvashatjuk, hogy - az eddig bérházban működő állami iskola számára - állami pénzből új iskola épül Molnáriban. Ám mivel a helyi iskola a korban nem Molnáriban, hanem Szenttamáson működött (és nem egy állami, hanem két felekezeti iskola volt), így ez nyilvánvaló tévedés. Talán a Zala megyei Molnáriról lehet szó... De akkor meg mit keres a Vas megyei újságban?

Az első, ténylegesen községünkhöz kapcsolódó hír - méghozzá egy vérbeli bulvárhír - a lap március 15-i számának 2. oldalán jelent meg:

Az evangélikus tanító jelentős szerepet játszott a szenttamási dalárda működése során, sírjának fotóját ebben a bejegyzésben közöltem.

A nyár folyamán jégeső okozott kárt térségünkben (VL augusztus 9. 3. o.):

Nemrég tett közzé az Arcanum Adatbázis Kft. egy érdekes forráscsoportot: budapesti fogolytörzskönyveket. Ebben több olyan személy is szerepel, aki községünkben született (további két fő pedig itteni állandó lakosként került összeütközésbe Budapesten a törvénnyel). Az iratok keletkezési évköre 1878-1920 közötti, vagyis abban az időben kerültek rendőrkézre. Néhányukat a bíróság végül felmentett, az elítéltek 1 naptól 2 évig terjedő időszakot töltöttek rács mögött. A bíróság néhány esetben mellékbüntetést is kiszabott (közügyektől való eltiltást), de terjedelmi okok miatt ennek közlésétől eltekintek.

Az iratok nemcsak büntetőjogilag érdekesek, hanem a falusi fiatalok társadalmi mobilizációjának szempontjából is: megmutatja, hogy ezek az emberek a fővárosba kerülve hol laktak és milyen foglalkozást találtak maguknak. A kigyűjtött adatokat táblázatos formában teszem közzé. (Ezt azonban terjedelmi okokból csak két részletben tudom bemutatni. Néhány adat az eredeti dokumentumokból is hiányzik. A zárójelben megadott életkor a letartóztatás évében betöltött életkort mutatja.)

A bűnügyre vonatkozó adatok az alábbi részben találhatók:

A községi önkormányzat jóvoltából, Kiss Imre kőműves mester brigádja által zajlik a püspöki falurészen lévő harangláb felújítása. Ez ritka lehetőséget teremtett arra, hogy az állványzatra felkérezkedve a harangot közelebbről szemügyre vegyem, és ennek eredményét megosszam a Tisztelt Olvasókkal.

A haranglábban függő harangról ugyanis eddig semmilyen információm nem volt. Sem levéltári kutatás során, sem a plébánia iratai között, sem újságcikkben nem akadtam semmilyen rá vonatkozó adatra. A harangláb építési ideje sem ismert. A (madárürüléktől megtisztított) harang azonban számtalan érdekes adattal szolgált. Lássuk!

Alulnézeti kép. A harang alsó peremének átmérője 54 cm.

Az 1883-as bulvárhírek bemutatása után nézzük meg, mit írt az újság (a Vasmegyei Lapok) községünk vonatkozásában 1884-ben!

Elsőként a Déli Vasút közzétett menetrendjében szerepel Molnári állomás neve:

Július elején a menetrend jelentősen módosult, az alábbiak szerint:

A mai bejegyzésben megnézzük, miről szóltak a hírek községünkkel kapcsolatban 1883-ban. Ehhez a Vasmegyei Lapok c. korabeli megyei újság cikkeit veszem alapul.

Az év községünkkel kapcsolatos híreinek zömét Molnári birtokosának, Festetics György grófnak az 1883-ban bekövetkezett halála uralja. Február 15-én a lap 2. oldalán keretes gyászhír jelent meg:

Mai szemmel érdekes a többes szám használata (tetemeit)...

A mai bejegyzésben megnézzük, miről szóltak a hírek - községünk vonatkozásában - 1882-ben. Ehhez a Vasmegyei Lapok c. korabeli megyei újság cikkeit veszem alapul.

Elsőként a január 12-i lapszám 3. oldalán található Pótló tudósítás c. cikket említhetem. Ebben a Vasvárott "Sylvester-estén megtartott tánczvigalomban" részt vett hölgyek között találjuk a molnári Bandy Josefa nevét. (Ő bizonyára azonos az 1878-ban Vasváron bálozó Bandi Józsával.)

2 nap múlva a lap 1-2. oldali, Marhatenyésztésünk c. cikkében a Molnári-Bécs közti vasúti szarvasmarha-viteldíjat ismerhetjük meg:

A Vasmegyei Lapok március 2-i száma a 2. oldalon közli a Szabadelvű Párt rumi választókerületi szervezetének alakuló ülésén felvett jegyzőkönyvet. Ebből megtudhatjuk, hogy a 3 korabeli kisközségből kik lettek a párt "bizalmi férfijai":