Korábban már bemutattam a községünkben egykor működött egyesületeket (ezeket a jelen bejegyzés végére belinkelem); most olyan egyletekről lesz szó, amelynek nem községünkben volt a székhelye, de idevalósi tagjai is voltak. Lássuk őket!

Az első ilyen szervezet az 1857-ben - tehát még a Bach-korszakban! - létrejött Szombathelyi Gizella-egylet volt. Célja egy "gyermekmentő gyámda" (!) alapítása, ahol a Vas megyei születésű árva gyermekek gondját viselik és őket a társadalom hasznos tagjává nevelik. A szervezet az ebben az évben Magyarországra látogatott uralkodópár 1856-ban született gyermekének, Gizella főhercegnőnek a nevét vette fel. Alapító tagjai között találjuk "Festetics Györgyné grófné, Erdődy Jenke (!) grófnőt", akit az egylet egyik védnökének is megválasztottak. (Ő a molnári temetőben - a tavaly felújított sírban - nyugvó Erdődy Eugénia grófnővel azonos. Mivel az "Eugen" név magyar megfelelője a Jenő - ezt A kőszívű ember fiaiból is ismerhetjük -, ennek mintájára "magyarították" az Eugéniát Jenkének...)

Az egyletnek tagja volt még "Busics Pál papnöveldei aligazgató" is, aki ekkor már nem volt községünk lakója, de benne az 1832-ben újjáalapított szenttamási plébánia első plébánosát tisztelhetjük (1832-1853 között élt Szenttamáson).

Időrendben a második ilyen egylet az 1873. december 15-én megalakult Rábahídvégi Vegyes Ipartársulat volt. Az egylet céljául a társulati tagok közös iparérdekeinek előmozdítását tűzték ki: a tagok és hozzátartozóik megóvása az ínségtől, a tagok és házastársaik temetésének finanszírozása, az elaggott vagy munkaképtelen tagjaik és azok özvegyének támogatása, az iparágon belüli súrlódások megszüntetése, őrködés az iparági szabályok betartása felett, a tagok értékesítésének előnyben részesítése és általában az ipar fejlődésének előmozdítása. Az alakulásról felvett jegyzőkönyv is kimondta, hogy az egyletnek - Hídvég mellett - Molnári, Szenttamás és Püspöki iparosai is a tagjai lesznek: 

A mai bejegyzésben egy olyan adóslevelet mutatok be, amelyet a Püspökiben élt Józsa Béla (1925-2016) lányától, Józsa Esztertől és családjuktól kaptam. Ezúton is köszönöm!

A dokumentum kézzel írt része is jól olvasható. Lássuk!

A kataszteri térképek készítéséhez kapcsolódva a 19. század közepén, 2. felében elkészültek a telekkönyvek is, amelyek az egyes birtoktestek ("telkek") adatait (így pl. méretüket, tulajdonosaikat) tartalmazta. (A telekkönyvekről bővebben lásd a vonatkozó wikipédia-szócikket.) Az ekkor készült eredeti telekkönyv Püspökiből fennmaradt, így ebből mutatom be Püspöki község ingatlanvagyonát, amely bőven meghaladta Molnáriét és Szenttamásét. Az iratról megtudjuk a földek elhelyezkedését, méretét és a községbíró nevét is. (Az első két oldal áthúzását a kapcsolódó "B. Tulajdoni lap" 5. bejegyzése magyarázza. A tulajdoni lap egyébként is érdekes feljegyzéseket tartalmaz.)

Veszteségnyilvántartás I.

A mai bejegyzésben azon I. világháborús katonák adatait mutatom be, akik Püspökiben (vagy az 1907 utáni elnevezéssel: Rábapüspökiben) születtek, és - átmenetileg vagy véglegesen - harcképtelenné váltak a háború folyamán. Vagyis: megsebesültek, meghaltak, hadifogságba estek vagy eltűntek, ezért bekerültek a Monarchia veszteségi nyilvántartásába. Mivel a harcképtelenségük lehetett átmeneti is, ezért egy személy több alkalommal is bekerülhetett a nyilvántartásba. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum által összeállított adatbázisban a lakóhely községre nem lehet keresni, csak a megyei honosságra, így nem biztos, hogy mindannyian Rábapüspökiben is éltek a bevonuláskor. (Illetve lehetnek elírások is az adatbázisban.)

Lássuk a püspöki születésű katonák adatait:

Ez a Szalai István az apai nagyanyám nagybátyja volt. Meglepő, hogy a 101. "közös" gyalogezred katonája volt, mert ez az alakulat békeidőben Békéscsabán állomásozott... Ugyanakkor a születési-halálozási évszám stimmel, más információm pedig nincs róla (még egy fotóm se)...

A mai bejegyzésben egy 1805-ös kéziratos térképet mutatok be a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből. A térkép eredeti német címe: "Plan vortheilhaften Truppen-Aufstellungen zwischen der Dunau, der Raab und dem Blatten See.". Ez magyar fordításban kb. annyit tesz, hogy: A csapatok mozgásának térképe a Duna, Rába és a Balaton között. Helyezzük el időben a térképet: a napóleoni háborúk, konkrétan a harmadik koalíciós háború idején járunk, amiben az Osztrák Császárság aktív hadviselő fél volt az oroszokkal, az angolokkal, a svédekkel együtt Napóleon Franciaországa ellen.

Lássuk a térképről a községünk környékét bemutató részt (rákkatintva nagyítható):

Térségünk az ábrázolt terület bal felső szélén helyezkedik el, errefelé csapatok nem mozogtak. (Az osztrák csapatok részben Győr környékén, részben a Balaton-felvidéken, részben a Fejér-megyei Duna-szakaszon helyezkedtek el).

Mintegy 8 hónap elteltével ma egy újabb bejegyzéssel folytatódik az "akkor és most" sorozat. (Az előző ilyen bejegyzésben a Béke utca keleti házsorát mutattam be, ez itt található.)

Ma a falu egykori 2. legnagyobb épületét, a püspöki malmot mutatom be régi és mai fotók segítségével. Lássuk először a régi képet (aminek a készítési ideje nem ismert): 

Napjainkban, hasonló szögből fotózva, és színes képen így néz ki az épület:

Több, mint egy év kihagyás után folytatom a régi újságcikkeket, bulvárhíreket bemutató sorozatomat, amelyben ezúttal az 1898-as év helyi vonatkozású híreit nézzük meg a Vasvármegyéből. (Az 1897-es év hírei itt olvashatók.)

Rögtön az újévi lapszám 8. oldalán olvashatjuk, hogy a "Sárvár városi kórház építési alapja javára tartott hangverseny alkalmával" felülfizetett (vagyis adakozott): Csiffáry József Szt.-Tamás.

A január 30-i lapszám 7. oldalán találjuk a "Fertőző betegségek statisztikája" című cikket. Eszerint az előző évben difteritisz fordult elő Szenttamáson.

A február 13-i lapszában bűnúgyi hírt találhatunk (8. oldal): 

Egy újabb - méghozzá meglepő! - bűnügyi hír szól községünkből a február 20-i lapszám 8. oldalán:

A mai bejegyzésben egy 1808-ban készült térképet mutatok be, amelyen a mai Püspökmolnári 3 korabeli elődközsége és a Rába is látszik.

A térkép latin címe így szól: Mappa Generalis Regni Hungariae parti umque adnexarum Croatiae, Slavoniae et Confiniorum Militarium Magni item Principatus Transylvaniae, ami magyarul kb. annyit tesz, hogy A Magyar Királyság, Horvátország, Szlavónia, a Katonai Határőrvidék és az Erdélyi Fejedelemség általános térképe. A készítője Lipszky János, a kiadás helye és éve: Buda, 1808.

Lássuk!

A fenti cím máris pontosításra szorul: az oklevél ugyanis a 18. századból való, amiben egy 13. századi királyi adományról szóló okiratot foglaltak bele. Azaz a régit átmásolták az új szövegébe. Részletek kicsit lejjebb; előbb lássuk az oklevél képét:

Az adományozásról szóló oklevélrészlet

A mai bejegyzésben egy 1790-ben készült térképet mutatok be. A címe (latinul) így szól: Mappa inclyti dominii Vasvár universalis exhibens situatione..., és alapvetően a Festeticsek vasvári uradalmához tartozó Kismákfa, Nagymákfa, Gersekarát, Petőmihályfa, Hegyhátszentpéter, Olaszfa, Oszkó és Nagymizdó térségét ábrázolja, de községünk déli - Rába-menti - határa is látható rajta.

A szenttamási és püspöki határ így nézett ki akkoriban a Rába felé: 

A molnári határ pedig így: 

A mai bejegyzésben egy Bach-korszakban megjelent folyóiratból ismertetem a korabeli Molnári, Szenttamás és Püspöki néhány jellemző adatát: népesség, terület, (katolikus) egyházi hovatartozás. A lap címlapja is érdekes, ezért ide teszem egészben:

A községek néhány jellemzőjét tartalmazó oldal pedig ez:

A mai bejegyzésben 1600-ig megyünk vissza az időben, a törökellenes harcok korába. Vasvármegye közgyűlési jegyzőkönyveiből ismertetek egy rendelkezést, amelyet 1600. november 23-án hoztak, és amely a mai Püspökmolnári korabeli elődközségeit érintette (és velük együtt több környező települést is).

Részlet a jegyzőkönyvből. Alulról a 4. sor végén olvasható Püspöki, a 3. sor elején pedig Molnári és Szenttamás neve.

2 év kihagyás után ma folytatom a régi újságcikkeket, bulvárhíreket bemutató sorozatot, amelyben az 1897-es év helyi vonatkozású híreit nézzük meg. (Az 1896-os év hírei itt olvashatók.)

Az év során több itteni lakos ellen is árverés indult... Először rögtön a január 3-i Vasvármegye 10. oldalán találkozunk egy ilyennel:

A január 11-i Vasvármegye a 3 oldalon azt írja, hogy a Déli Vasút a zalai települések és Bécs között mérsékli a szállítási tarifákat, míg a Vas megyei községek - így Molnári - és Bécs között marad az eddigi 45-48 koronás viteldíj.

A kutatásaim során egy 1612-ben meghozott vármegyei ítéletre akadtam, amelyben egy Püspökiben lakott jobbágy is érintett volt. Az alábbiakban ennek a tartalmát ismertetem.

Részlet az iratból

Ahogy arról ebben a bejegyzésben egy újságcikk alapján már írtam, a helyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület - pontosabban az első jogelődje - valamikor 1888. júliusában alakult meg. Tehát jelenleg 130. évesek. (A helyi ÖTE 1889-et tartja az alakulás évének.) Sajnos sem az az alakuló közgyűlés jegyzőkönyve, sem az első tagnyilvántartás a Vas Megyei Levéltárban nincs meg (az évtizedek során megsemmisülhetett vagy akár állományrevízió során selejtezhették...) Ugyanakkor nemrég találtam két levéltári dokumentumot, ami megerősíti az 1888-as alakulás tényét. Az egyik az egyesületek nyilvántartása:

Itt tehát leírják, hogy a szervezet 1888-ban alakult meg, hiszen a hatósági (működési) engedélyt is megkapták a belügyminisztertől 1888. október 3-án! A feljegyzésből megtudjuk a taglétszámot is: 43 fő volt, ami magas létszámnak tekinthető!

Az 1754-es nemesi összeírás után időben - tudomásom szerint - az 1835-ös következik, amelyet nyomtatásban is kiadtak. Lássuk, ekkor mely nemeseket írták össze községünk területéről!

Kezdjük Molnárival:

Folytassuk Szenttamással:

Az 1696. évi nemesi összeírás, az 1717-es és az 1726/27. évi vármegyei nemességvizsgálat helyi adatait korábban más ismertettem. Most nézzük meg, hogy a soron következő, 1754-es nemességvizsgálat során kik voltak azok a nemesi jogállású személyek, akik községünk területén éltek!

Egy 1892-ben megjelent címtárból kigyűjtöttem a korabeli Püspöki, Molnári és Szenttamás iparosainak és kereskedőinek névsorát, ezeket ismertetem most (a korabeli helyesírás szerint).

Kezdjük Püspökivel:

A püspöki (vízi)malom kapcsán eddig csak 1895-ből volt adatom, hogy a Marton-család birtokában volt, de eszerint már legalább 3 évvel korábban is Martonéké volt a malom.

Molnáriban ezek az iparosok és kereskedők éltek a címtár szerint: 

A mai bejegyzésben egy nagyon érdekes és különleges újságcikket ismertetek.

1867-ben egy községünkből írt tudósítás jelent meg a Politikai Ujdonságok című folyóiratban (1867. március 6. 116. oldal), melyben arról számolnak be, hogyan ünnepelték meg elődeink a kiegyezést, ill. milyen volt akkor itt az időjárás és a gazdasági helyzet. Lássuk!

Ahogy arról már itt a blogon hírt adtam, a mai napon, 2017. április 29-én 15.00-kor került sor községünk híres szülöttje, Piry Cirjék ferences tartományfőnök emléktáblájának avatására. Az alábbiakban erről közlök egy képes beszámolót.

Gyülekeznek a résztvevők a püspöki harangláb és a Mária-szobor között. Szerencsére a jó idő végig kitartott.