A mai bejegyzésben községünk vasútállomása (Molnári, Rábamolnári, majd Püspökmolnári) állomásfőnökeinek névsorát közlöm, néhány esetben életrajzi adatokkal kiegészítve. A nevek előtt pedig egy rövid leírás olvasható.  A névsor forrása a Százéves a vasútigazgatóság Szombathelyen 1895-1995. c. könyv (főszerk.: Kövér István) III. kötet 122-124. oldal.

Rögtön a bevezetőhöz tennem kell egy pontosítást: az állomás már a vasútvonal megnyitásától (1865) üzemel, 1866-ból pl. egy alaprajz is fennmaradt róla.) 

Lássuk az állomásfőnököket a könyvből - a bejegyzés végén azonban ezekhez is tennem kell kiegészítéseket:

A mai bejegyzésben azt tudhatjuk meg, hogy mire volt szüksége 1827 elején Molnári birtokosának, özv. gróf Festeticsné született Sallér Juditnak bécsi tartózkodása idején. A csomagot nyilván el is küldték a grófné után a császárvárosba. Az 1827. március 1-i keltezésű feljegyzés címe ez (korabeli helyesírásal):

"Eő Excellentiájának Bécsi szükségére administraltatott Minémüségek specificatioja 1a Martii 827"

A tartalma pedig így szól:

"Két Főstöltt Frisling Sunka: 10 font

Ött detto (azaz: ugyanaz, jelen esetben füstölt) Öreg Sunka: 26 font

Disznó Hus: 54 font

Szalonna: 50 font

Hasa alla: 9 font. (Az eddigiek "egy Ferslagban)

Nyers Disznó hus 13 pár kolbásszal: 20 font

Ebben a régi bejegyzésben már közzétettem Molnári belterületi térképét 1857-ből, ami egy kataszteri térkép részlete volt. Ma ezt a bizonyos teljes térképet mutatom be.

Az 1:2880 méretarányú, német és magyar nyelvű, összesen 72x58 cm méretű kéziratos papírtérkép 6 szelvényből áll + a címlap. Utóbbi így néz ki:

Az 1. szelvény a falu külterületének északnyugati részét ábrázolja:

A közelmúltban levelet kaptam a blog egyik olvasójától a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mezőcsátról Farkas Lászlótól, aki egy egykori rábamolnári lakos, Berényi Jenő tanító rokonait keresi. Farkas úr szerint Berényi Jenő a Somogy megyei Zákány község köztiszteletben álló igazgató-tanítója és egyben a Templomépítő Bizottság elnöke volt; nevéhez fűződik az ottani római katolikus templom 1930-31-ben történt felépítése.

Olvasónk életrajzot is küldött a keresett személyről, amely így szól:

1842. decemberére az akkori molnári vendégfogadós, Kluiber József és neje, Bartl Trézsi komoly hátralékot halmoztak fel az árendából (azaz: a bérleti díjból, mivel a molnári kocsmát bérelték az uraságtól). Mivel készpénzük nem volt, így a javaikat összeírták, molnári lakosok bevonásával felbecsülték, hogy "dobra verjék", vagyis árverés útján értékesítsék. Az összeírás fennmaradt, amiből megismerhetjük egy vidéki kocsmabérlő életkörülményeit a reformkorból. Íme:

Részlet az összeírásból

A teljes lajstrom pedig így néz ki:

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam Püspöki község tagosított határának térképét. Most az egykori Molnári község ugyanilyen térképe kerül sorra.

A térképet 1848-ban készítette Hetényi Ferenc mérnök. Az egyetlen szelvényből álló térképlap mérete 92x123 cm. A címe: "Molnári, Szent Tamási tagositott határok térképe". Egyben így néz ki:

Ebből én most csak a molnári határt mutatom be. A térképlap bal felső része, azaz Molnári délnyugati határa így néz ki:

 "Wekerle hozta törvénybe

ne ess rózsám kétségbe..."

- nagyapám szokta ezt mondogatni, amit talán az öregapjától hallott. Ez ugyanis egy Dankó Pista-nóta első két sora: a pár soros dalszöveg a Wekerle-kormány alatt bevezetett polgári házasságkötés méltatásáról szól (itt meghallgatható.)

A polgári házasságot is magába foglaló egyházpolitikai küzdelmek idején (1894-95-ben) született meg egy új politikai erő, a Katolikus Néppárt. Céljának tartotta a katolikus egyház érdekeinek védelmét, az egyház szociális tanainak képviseletét, az állami anyakönyvezés elleni fellépést. Egyes egyházi központokban - ahol agilis plébános vagy szerzetes tevékenykedett - jelentős bázisa alakult ki a Néppártnak. A papok által vezetett - néha feltüzelt - hívek aztán erélyesen léptek fel a polgári házassággal szemben.  

Egy ilyen tiltakozásról tudósít községünk vonatkozásában - a Néppárttal szemben ellenséges hangnemben - a Pesti Hírlap 1895. október 31-i számának alábbi cikke (4. oldal):

A mai bejegyzésben - halottak napja előtt - Püspökmolnári 3 régi temetőjében található sírköveket mutatom be egy sajátos nézőpontból. Azt vizsgálom, hogy a síremlékeken milyen jelképek szerepelnek. Vegyük sorra az előforduló szimbólumokat, és mindegyikre mutatok néhány példát a molnári, püspöki és szenttamási régi temetőkből.

Kereszt: a leggyakrabban előforduló szimbólum. Jelképezi Krisztust, az Ő szenvedését, a halál felett aratott győzelmét, a feltámadást, egyúttal a kereszténységet. Számtalan megjelenési formája lehet a sírköveken: lehet egyszerű vagy díszítettebb, latin vagy egyenlő szárú görög kereszt, függhet rajta Krisztus testének szobra is, vagy lehet csak két vonal. Van, amikor a JHS rövidítés (Jesus hominum salvator: Jézus az emebrek megváltója) van a kereszten, de még egy kör alakba (a tökéletesség jelképe) foglalt keresztet is találtam.

A mai bejegyzésben egy tervrajzot fogok bemutatni Festetics György korából, méghozzá az egykori kastélyudvar egyik épületéről. Az irat címe: Az átalakítandó molnári (Vas m.) Festetics-üvegház /Treibhaus/.

A szakadt állapotú kéziratban fennmaradt tervrajz 1871-ben készült, a szerzője Andreas Leithner. Az 1 lapból álló tervrajzon alaprajzot, homlokzati rajzot és keresztmetszetet egyaránt láthatunk. Az irat német nyelvű, de az alaprajz körül az égtájak neveit magyarul is ráírták. A tervrajzot 3 képen mutatom be. Lássuk!

"Az 1814ik és 1815dik Esztendőben tétetett Épületek" - ez a címe a Sallérok 1815. évi gazdálkodását bemutató "naplófőkönyv" végén lévő leltárnak, melyben uradalmanként mutatják be a megvalósult épületeket. De nemcsak az épületeket, hanem azok költségekkel alátámasztott munkálatait is. Eszerint Molnáriban 1814-15-ben az alábbi építkezések zajlottak. (Mivel a két évszázados dokumentum jól olvasható, ezért az eredeti iratról készült fotót teszem ide.)

Hosszú szünet után folytatódik a régi újságcikkeket, bulvárhíreket bemutató sorozat, ma a millennium évének híreit nézzük meg a Vasvármegyéből . (1895 újságcikkei itt olvashatók.)

Egy árverési hirdetményt találunk a Vasvármegye február 13-i számában (6. oldal):

Még egy árverés (Vasvármegye 1896.03.22. 8. o.):

A mai bejegyzésben egy régi térképet mutatok be. A teljes címe: "Molnári uraság erdejének rajzolattya, mely 47 vágásokra osztatódott". (Az uraság ekkor gróf Festeticsné született Sallér Judit.)

A térképet 1810-ben készítette Szalay János, Vas vármegye hiteles földmérője. Méretaránya 1:72000. A kézi színezésű, egyetlen lapból álló térkép mérete 35 x 37 cm. A teljes térkép így néz ki:

Mivel teljes egészében nem tudom úgy kinagyítani, hogy minden részlete jól látszódjon, ezért a középső sávot emelem ki:

A mai bejegyzésben 2 vadászati hírt teszek közzé 1890-ből. Ezek a Vadászlap c. újság augusztus 25-i számában olvashatók.

A 321. oldalon 3 Vas megyei vonatkozású rövidhír találunk egymás alatt, a középső Püspökiből tudósít:

Az F.J. monogramú vadászbérlőnek egyelőre nem tudom a kilétét. (De nyilvánvalóan nem Ferenc József királyunk volt...)

A mai bejegyzésben egy 1821-ben kelt levelet mutatok be, melyben özv. gróf Festeticsné született Sallér Judit egyik embere, Fierst István ispán szeretne kilépni a szolgálatból, és ehhez kéri a grófné fiskálisának (ügyvédjének, jogtanácsosának) a közbenjárását. Íme a Molnáriban keltezett levél:

A levél első sorai

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a molnári postát a 19. század végén. Az ott megkezdett gondolatot folytatva a mai posztomban néhány adatot mutatok be a helyi posta 1897-1919 közötti történetéhez. Ehhez felhasználtam a budapesti Postamúzeum könyvtárában fellelhető "Közlekedési szaknaptár az ... évre" c. szakmai kiadványokat az 1897, ill. 1901-1903, 1905-1907, 1909, 1911-1918. évekből. A köztes kötetek hiányoznak. (Ezeket szerkesztette az 1897 és az 1901-1903 között Hunyady Ferenc, 1905-től pedig Ferenczi Pál.)

Sajnos ezek csak néhány adatot tartalmaznak: a hivatal nevét, fajtáját, jellegét és megyéjét, a felettes postaigazgatóságot, a postamester nevét és járandóságait. Ez utóbbiból - más postahivatalokkal összevetve - a posta forgalmára lehet következtetni.

Eszerint tehát a helyi posta neve: Molnári, jellege: szerződéses posta (tehát nem állami postahivatal, hanem amolyan "franchise-rendszerű", tkp. vállalkozó által működtetett hivatal), fajtája: postahivatal (tehát távbeszélő állomás nem volt itt), a Soproni posta- és távirdaigazgatóság kerületéhez tartozott. A postamester a korszakban végig: Hegedüs István. (A szomszédos "Rába-Hidvég" postamestere 1897-ben Jánossy Nándor, 1901-1905 között: özv. Jánossy Nándorné, 1906-tól özv. Radosits (egyszer: Rádosits) Gyuláné.)

A mai bejegyzésben 3 árván maradt testvér helyzetéről lesz szó egy 1837-es irat alapján. A dokumentum így kezdődik:

Részlet az iratról

Az irat teljes szövege (korabeli helyesírással) így szól:

A mai bejegyzésben egy 1709-es térképet mutatok be, melynek az alábbi részlete községünk környékét ábrázolja. Ez a részlet így néz ki:

A mai bejegyzésben egy régi tűzesetet ismertetek.

A Vasvármegyei Tűzrendészeti Közlöny 1900. május-június havi számának 7. oldalán található egy cikk, amely ezzel a fő- és alcímmel jelent meg:

A cikkben több tűzesetről is beszámolnak, a Molnáriban történtekről az alábbi tudósítást olvashatjuk:

A mai bejegyzésben gróf Festetics György molnári birtokának épületeit és földjeit mutatom be egy 1856-ban készült összeírásból. Lássuk először az épületeket:

Részlet az összeírásból

A mai bejegyzésben egy gyapjúra vonatkozó adásvételi szerződést ismertetek a jakabházi Sallérok Molnári uradalmából 1794-ből. Az egész irat mindössze ennyi: