1848. április 22-én Keszthelyen kelt az az irat, amelynek a tartalmát ma bemutatom. A címe: "Méltóságos Gróf Festetics Tasziló Úr Ő Nagysága Rába Hidvégi, Molnári és Szent Tamási tagosított birtokainak, haszonbérleti jövedelmeinek, eddigi úrbéri adózásoknak és épületeinek összeírása". (Ekkor még ugyanis - Festetics László halála után elsőszülött fia, Tasziló örökölte itteni birtokait, csak az öccsével, Györggyel történt egyezkedés után lett itt birtokos a másodszülött fiú, a későbbi miniszter.)

A hídvégi jövedelmeket 6 pontban sorolja fel (itt volt legelő, szántó, 2 jobbágy szolgáltatásai, kocsma és mészárszék bevétele, vámjövedelem, zsinagóga és sakter lakás haszonbérlete, végül a kolomposi birkaakol és birkásház), majd következik Molnári. Az itteni vagyon:

7. földvagyon: 36 egész 610/1000 hold belsőség, 256 egész 867/1000 hold szántóföld, 30 egész 429/1000 hold rét, 251 egész 991/1000 hold erdő, összesen: 575 egész 287/1000 hold föld.

8. 20 hold belsőtelket, 294 egész 400/1000 hold szántóföldet, 33 egész 341/1000 hold rétet és 78 egész 282/1000 hold erdőt bíró 13 egész 5/8 telkes jobbágytól eddig járt az uradalomnak 1580 egész 7/8 napszám gyalog, 81 egész 3/4 font fonás, 13 egész 5/8 öl fahordás és 19 forint füstpénz ezüstben.

9. Kilenced fejében bejött gabona ára 6 évi középszámítással tesz évenként 336 forint 1 krajcár

10. Öt árendális (azaz: bérbe adott) háztól szolgáltatik: 126 napszám gyalog

11. Vendégfogadótól 's mészárszéktől, kovácsműhelytől és -laktól, 's úgy nevezett gazda- és inas-, jelenleg pedig asztalos lakástól, és az úgy nevezett lakatosháztól fizettetik évenként 172 ft haszonbérleti jövedelem ezüstpénzben.

12. Épületek:

A reformáció elterjedése után, a 17. század első felében az evangélikus püspökök sorra felmérték parókiáik anyagi és erkölcsi-szellemi állapotát. Térségünkben Kis Bertalan püspök végezte ezeket a vizitációkat. A Sopron megyeiek után 1633-ban a vasmegyei gyülekezeteket látogatta végig. Így kerültek sorra: Nemeskér, Nagygeresd és Czirák után Guar (azaz: Gór), Hegyfalu, Zsédeny, Vámoscsalád, Szentivánfa, Nick, Csánig, Trestyénfa, Répceszentgyörgy, Alsószeleste, Sömjén, Nagyölbő, Csénye, Ikervár, Peczel (azaz: Pecöl), Kopácsi, Szentlénárd (ma Szentléránt, Sorkifalud része), Rábahidvég, Szenttamás, Rábakovácsi, Felsőpaty.

A szenttamási parókia látogatásáról részletesen olvashatunk Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története c. művében (Sopron, 1924. 282-283. o.). Ezt a részt idézem:

"Kis Bertalan püspök 1633. ápr. 20-án tartott itt egyházlátogatást, amikor Meszlényi János volt a lelkész s a tekintélyesebb nemesek és patrónusok Babos Balázs táblabiró (megyei esküdt), Szayki (Rayki) Péter, Babos Imre, Péchy János, Bernáth Bálint és Molnáriból Jakabffy Ferenc. A gyülekezet két filiája Molnári és Püspöki. A lelkész felpanaszolta, hogy "Molnáriban sok hajduság vagyon, kik az lélekkel való szitkot igen continuálják."

A mai bejegyzésben - az 1887-es hírek után - lássuk, miről írt községünk vonatkozásában a Vasmegyei Közlöny (VK) című újság!

Vasúti menetrendet találunk a lap február 28-i számának 4. oldalán:

Árverési hirdetmény található a VK 1888. március 11-i számában (4. oldal):

A mai bejegyzésben egy úthálózati térképet mutatok be 1874-ből. A címe: Vasmegye úthálózata járásonként (összesen 1-9 térképlap). Méretaránya 130 mm=5000 öl. Készítette: Hajas Károly (Vas megye mérnöki hivatala). Az 5. térképszelvény mutatja a vasvári járást, amelynek az eredeti mérete: 50x71 cm. A teljes vasvári járás térképe így néz ki (a kép jobb alsó sarkában lévő nyílra kattintva nagyítható):

Ennek bal felső szélén található községünk környezete, ez a terület a térképen így néz ki (szintén nagyítható):

Az 1886-os hírek után lássuk, miről írt a Vasmegyei Közlöny c. megyei újság községünk vonatkozásában 1887-ben!

Először a Déli Vasút menetrendjét közölték a február 6-i lapszám 4. oldalán:

A következő községünkkel kapcsolatos cikkre a december 4-i lapszámban akadtam rá. A 4. oldalon olvasható ez az árverési hirdetmény:

Kutatásaim során a vasvári járási szolgabírói iratok között két rendkívül érdekes dokumentumra bukkantam. Az egyik: Festetics György gróf (1815-1883) miniszter levele a szolgabíróhoz, a másik pedig a hozzá mellékelt fotó, ami a ma püspökmolnári Nagy-tóként ismert szenttamási tónál készült. Mindkettő 1870-ből való!

Kezdjük a levéllel (sajnos nem volt lehetőségem lefotózni, ezért betűhív másolatban közlöm):

"Nagyságos Szolgabíró Úr!

Kedves Öcsém Uram!

Ezúton köszönöm nevemnek napjára küldött jó kívánataidat! Reménylem, hogy az szombati közös vadászatunk alkalmatosságával lesz szerencsém személyesen is kifejezni köszönetemet!

Addig is engedd meg, hogy egy különös dologról tudósítsalak, amiről majd személyesen is szeretnék beszélni Nagyságoddal!

Molnári-i birtokom cselédjeitől a’ múlt esztendőben hallottam, hogy a’ szomszédos Szt.Tamás falu melletti tóban valamilyen szörnyeteg lakozik. Néhány héttel ezelőtt a Szt.Tamás-i községbíró – böcsületes, szorgalmatos földmíves – felkeresett molnári-i kastélyomban, és az segítségemet kérette. Elmondása szerint egy hatalmas állat – ahogyan ő mondotta: egy „szörny” – él a ’tóba, amely majd’ teljesen kipusztittota a halakat, egy vízben úszkáló ebet is felfalt, és már a gyerekek se mernek bemenni fürdeni a vízbe. Elmondása szerint valamilyen kígyótestű állat él ott, aminek éles fogai vannak, és fel tudja önnön fejét emelni a víz fölé. Én ekkor még a’ tanulatlan nép szó-beszédének hittem az egészet.

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam Molnári földesurait 1767-ből, most pedig a korabeli urbáriumból a jobbágyokat mutatom be. Lássuk, kik éltek és adóztak Molnáriban Mária Terézia királynő úrbérrendezésének idején!

Nemrég egy rendkívül gyönyörű, színes képet láttam a molnári vasútállomásról, amit most megosztok a kedves Olvasókkal:

Egy régóta bemutatni tervezett térképet teszek közzé ma: a Kenedics-féle térképet (pontosabban annak e községünk környékét bemutató részletét). A térkép címe: Comitatus Castri Ferrei Iussu Ordinum ichonographice delineatus, röviden magyarul: Vas megye földrajzi térképe, készítette Kenedics József 1785-ben. A vonatkozó részlet így fest:

Korábban már bemutattam Molnári kastélyépítő családját, a jakabházi Sallérokat (lásd ebben a bejegyzésben), de Molnáriban nem ők voltak az egyetlen birtokos nemesek a 18. században. Igaz, ők voltak a legjelentősebbek, azaz a legtöbb földdel (és jobbággyal) ők bírtak. Rajtuk kívül azonban volt még néhány földesúr itt.

Az alábbi táblázat róluk ad felvilágosítást:

Tört alakban kifejezve: Foky József birtokában 1/4, Prosznyák úr birtokában 5/8, Sallér István kezén 8 egész és 7/8, Sümeghyné kezén 1 egész 1/4 jobbágytelek volt, özv. Tóthné egyetlen jobbágya (jobbágycsaládja) pedig 3/8 jobbágytelken ült. Vagyis a 3 legkisebb birtokosnak külön-külön kevesebb, mint egy egész jobbágytelke volt.

133 évvel ezelőtt, 1883. február 12-én hunyt el Bécsben a molnári kastély tulajdonosa, gróf Festetics György. Életrajzából (mely itt olvasható) is látszik, hogy számos tisztséget töltött be. Így pl. tagja volt a lóversenyzés ügyét előmozdító Magyar Lovaregyletnek is. (Ez egyébként apja unokatestvére, Széchenyi István kezdeményezésére jött létre). Illő volt tehát, hogy az egylet lapja, a Vadász- és Versenylap is közölje grófunk nekrológját (1883. február 15. 1. oldal).

Ezt mutatom be a mostani bejegyzésben. (Figyelem: A gyászjelentés és az alatta olvasható nekrológ nagyobb méretben is megtekinthető a két kép jobb alsó sarkában található nyilakra kattintva.)

A mai bejegyzésben egy 1894-es nagy tűzesetről szóló újságcikket ismertetek. Megjelent a Vasvármegye c. lap 1894. február 4-i számának 6. oldalán:

A mai bejegyzésben - az 1885-ös hírek után - 1886-ból teszek közzé újságcikkeket a Vasmegyei Közlöny című lapból.

Az első, községünkkel kapcsolatos hírre augusztus 1-ig kellett várni. Egy tragédiáról tudósít e lapszám 3. oldali cikke:

A következő, számunkra érdekes cikk (egy árverési hirdetmény) pedig december 19-én olvasható (3. oldal):

Tavaly tavasszal néhány érdekes adatot kaptam az azóta sajnos már elhunyt, községünkből elszármazott Gaál Imrétől. Az egyik információ a híres betyárról, Sobri Jóskáról szól. (A betyár elképzelt portréját lásd balra.)

Néhány apró morzsa

Ezt írta Sobriról Gaál úr: "Varga dédszüleim ott laktak a Petőfi utca végén. Mesékből tudom, hogy Sobri Jóska és társai a kompnál átjöttek a Rábán, és mindig kellett lenni otthon sonkának, szalonnának és kenyérnek, mert mikor megjelentek, megvásárolták az ennivalót, melyet mindig ki is fizettek, ezt kihangsúlyozták, és nagyon megmaradt bennem. Állítólag Kolomposon volt cseléd vagy pásztor."

A megerősítést kérő levelemre ezt írta Gaál úr: "Igen, Sobri állítólag legényként Kolomposon szolgált, de malac lopásba keveredett. Apám mesélte, aki Anyám szüleitől hallotta, de nem velük, hanem Édesanyám nagyszüleinél történtek a bevásárlások. A bort kihagytam, melyet Hegyhátról, akár Baltavár környékéről szállították szekerekkel hordókban, ebből is vettek.
Amint írtam mindig rendesen fizettek és csak sötétedés után jöttek át Rábán, bejelentés nélkül. Talán ez ügyben érdemes lenne keresésbe fogni. (Emlékszem arra a különálló épületre, kamrára ami az első udvaron állt. Alul pince, a földszinten zsírosbödönök, méz (volt méhes), szalonna, lisztesláda, felfűzött hagymák, fonnyadt almák. Vászon zacskókban aszalt gyümölcsök.)"

A betyárok személyéről, tetteiről a falusiak körében legendák szövődtek: mesék, dalok őrzik emléküket. Sok olyan információt is biztosnak véltek velük kapcsolatban, aminek még a fele sem igaz, ezért Gaál úr sorait is fenntartással kezeltem. Úgy véltem: akár igaz is lehet, de ennek utána kell járnom.

Az 1884-es hírek után a mai bejegyzésben lássuk, miről írt a Vasmegyei Közlöny (VK) c. lap 1885-ben!

A március 15-ei lapszám 3. oldalán egy igazi bulvárhírt találunk:

A főrendiház vasi arisztokratáit sorolja fel a VK 1885. május 23-ai száma a 3. oldalon. A lista élén a 2 évvel korábban elhunyt gróf Festetics György fiát találjuk:

Az 1883-as bulvárhírek után lássuk, miről írt a Vasmegyei Közlöny c. megyei lap (VK) községünk vonatkozásában 1884-ben!

Vasúti menetrendet találunk a lap 1884. július 13-ai számának 4. oldalán:

Egy elhunyt tanító sírjának felújításához adakozott a szenttamási Tormássy Károly (VK 1884.10.12. 3. oldal):

A fenti cím pontosításra is szorul, ugyanis a Vasmegyei Közlöny c. lap községünk vonatkozásában 1883-ban nem bulvárhíreket, hanem gyászhíreket közölt. Méghozzá Festetics Györgyről, két alkalommal.

A gróf nekrológját is tartalmazta a lap február 18-i számának cikke (2. oldal - sajnos egy kissé nehezen olvasható):

Korábban már bemutattam Molnári legnagyobb birtokos családját, a jakabházi Sallérokat. Ők azonban nem az egyetlen birtokos család volt a 18-19. századi Molnáriban (bár kétségtelenül a legvagyonosabbak, a legtehetősebbek). Rajtuk kívül sok kisebb-nagyobb (de inkább kisebb) birtokosa volt a községnek. (Lásd pl. itt.) De nemcsak nemesek. Egyesek az ún. "agilis" kategóriába tartoztak, azaz ha egy nemes kisasszony egy nem nemeshez ment hozzá, akkor a feleség révén hozományba kapott, ill. a feleség családjától örökölt birtokot a nem nemesi (jobbágyi) jogállású férj (majd az ő gyerekei, unokái) birtokolták, művelték. Ilyenre több példa is volt községünk esetében.

Lássuk most Molnári birtokosait 1830-ból! (A feljegyzést Sallér Judit halála után állították össze, és néhány egyéb gazdasági-társadalmi vonatkozású információt is tartalmaz.)

Részlet az iratról

A Sallérokon kívüli birtokosok nevei:

A Vasmegyei Közlöny (VK) 1881-es évfolyamának hírei után nézzük, miről írt ez az újság községünk vonatkozásában 1882-ben!

Mindössze 4 cikket találtam. Az első egy hirdetmény a július 30-ai lapszám 4. oldaláról:

A következő cikk egy álláshirdetés a VK 1882. október 15-i számából (2. oldal): 

Egy szombathelyi vonatkozású hasonló blogbejegyzés hívta fel a figyelmemet a temetői kovácsoltvas sírkerítésekre. Községünk két temetőjében, a régi molnári és a szenttamási sírkertben lehet ilyeneket látni (a többiben nem találtam). Bár jelentős művészi értéket nem képviselnek, de szépek, hangulatosak, érdekesek. Végigjártam és -fotóztam őket, és közzéteszem a képeket, így halottak napja előtt.

A régi molnári temetőben az alábbiakat találjuk:

A legnagyobb mind közül gróf Festetics György és felesége, Erdődy Eugénia közös sírjának kerítése. (A sírt - mely a Nemzeti Sírkert része, ebben a bejegyzésben mutattam be.)

Egy ismeretlen sír kerítése: