Tavaly tavasszal néhány érdekes adatot kaptam az azóta sajnos már elhunyt, községünkből elszármazott Gaál Imrétől. Az egyik információ a híres betyárról, Sobri Jóskáról szól. (A betyár elképzelt portréját lásd balra.)
Néhány apró morzsa
Ezt írta Sobriról Gaál úr: "Varga dédszüleim ott laktak a Petőfi utca végén. Mesékből tudom, hogy Sobri Jóska és társai a kompnál átjöttek a Rábán, és mindig kellett lenni otthon sonkának, szalonnának és kenyérnek, mert mikor megjelentek, megvásárolták az ennivalót, melyet mindig ki is fizettek, ezt kihangsúlyozták, és nagyon megmaradt bennem. Állítólag Kolomposon volt cseléd vagy pásztor."
A megerősítést kérő levelemre ezt írta Gaál úr: "Igen, Sobri állítólag legényként Kolomposon szolgált, de malac lopásba keveredett. Apám mesélte, aki Anyám szüleitől hallotta, de nem velük, hanem Édesanyám nagyszüleinél történtek a bevásárlások. A bort kihagytam, melyet Hegyhátról, akár Baltavár környékéről szállították szekerekkel hordókban, ebből is vettek.
Amint írtam mindig rendesen fizettek és csak sötétedés után jöttek át Rábán, bejelentés nélkül. Talán ez ügyben érdemes lenne keresésbe fogni. (Emlékszem arra a különálló épületre, kamrára ami az első udvaron állt. Alul pince, a földszinten zsírosbödönök, méz (volt méhes), szalonna, lisztesláda, felfűzött hagymák, fonnyadt almák. Vászon zacskókban aszalt gyümölcsök.)"
A betyárok személyéről, tetteiről a falusiak körében legendák szövődtek: mesék, dalok őrzik emléküket. Sok olyan információt is biztosnak véltek velük kapcsolatban, aminek még a fele sem igaz, ezért Gaál úr sorait is fenntartással kezeltem. Úgy véltem: akár igaz is lehet, de ennek utána kell járnom.
A Sobriról írt életrajzokból megtudtam, hogy a becsületes neve Pap József volt, és a Baltavár melletti Erdőd-majorban született valószínűleg 1810-ben. Az apja, Pap István a Sopron megyei Sobor községből került Baltavár mellé a majorba kanásznak. Valószínűleg az apja származási helyéről kapta Jóska fia a Sobri ragadványnevet.
A fiatal Pap Jóska magas, vékony, jóképű, de heves vérű legény lehetett. Még fiatalon egy bakonyi disznólopási ügybe keveredett, amit 2 év börtönnel és 240 pálcaütéssel jutalmazott az igazságszolgáltatás. A büntetést Szombathelyen töltötte le. A börtönben megtanult írni, olvasni, cifrább lett az öltözködése is. Állítólag a börtönben szerelmi viszonyt kezdeményezett a porkolábnéval, és az ő segítségével szökött meg, de a valószínűbb az, hogy letöltötte a büntetését. Ezután mint "rovott múltú" egyén, betyárnak állt. 1835 májusában Fényes Istók bojtárral kirabolták a kolomposi számadó juhászt. Fényes Istókot elkapták és felakasztották, de Sobrinak sikerült megszöknie. Ettől kezdve menekülésre kényszerült, és csakhamar a bujdosó szegénylegények vezérévé vált, akikkel a Dunántúl erdős vidékein garázdálkodott. Alvezérét Milfajt Ferkónak hívták. Vas, Zala, Győr és Veszprém vármegyék területén gazdag számadó juhászokat, kereskedőket, molnárokat raboltak ki.
1836 októberében 27 emberével Kónyban a győri káptalan pénztárát rabolta ki, és az uradalmi számtartó minden vagyonát elvette. 1836 decemberében szolgagyőri kastélyában Hunkár ezredest rabolta ki, ami végzetes hibának bizonyult. Hunkár Antal ugyanis nagy tekintélyű és befolyásos ember volt, megjárta a napóleoni háborúkat is. A személyén esett csorba után magánál a királynál és a nádornál tett panaszt, így a fél Dunántúlon hajtóvadászat indult Sobriék ellen. Somogy és Tolna határán, Lápafőnél kerítették be őket 1837. február 16-án. Sok emberét lelőtték, vagy megsebesítették és elfogták. Sobri - látva, hogy a túlerővel szemben nincs esélye - pisztolyával szíven lőtte magát. (Más források szerint lelőtték, mások szerint pedig sikerült elmenekülnie, és Amerikában lett gyógyszerész- ez azonban nem több, mint a bevezetőben már említett legenda.)
Vegyünk közelebbről is szemügyre néhány adatot a fentiekből. Az első:
A Kolomposi-major
A Kolomposi-major (kolomposi major, Kolompos, a 18. század végén Galambos néven is előfordul) az egykori Molnári község külterületének északnyugati szomszédságában állt, ahogy ez a 2. katonai felmérés térképén is jól látszik. Később vasútvonal épült a közelébe, és megállóhely létesült itt. (A térképet ebben a bejegyzésben közöltem.) A hídvégi határba eső major ezen az 1850-es térképen talán még jobban látszik.
Kolompos a 19. század elején Sallér Judit birtoka volt. Az 1810-20-as évekből számos gazdálkodási irat fennmaradt, 1812-ből pl. egy teljes állatleltár is (itt közöltem), amelyből kiderül: ezernél is több állatot tartottak itt, zömmel juhokat, kisebb mértékben disznókat. (Közbevetés: Kolompos nevének eredetét akár az is magyarázhatja, hogy a nagy állatállomány élén haladó vezérkos nyakába kolompot kötöttek, és erről nevezték el a majort.)
Sallér Judit 1829-ben meghalt, Kolompost (is) fia, Festetics László örökölte. Ebből az időből sajnos egyelőre nem találtam iratot, de nincs okunk feltételezni, hogy a major szerepe csökkent volna. (Irat híján viszont Gaál úrnak azon állítását, mely szerint Sobri tényleg itt szolgált, nem tudom igazolni.)
Kolomposon számadó juhász volt ekkor. A számadó szó jelentése: olyan gazdasági alkalmazott, aki a rábízott vagyonnal az illető birtokosnak vagy megbízónak szám szerint elszámolni köteles. Vagyis: ha nagy mennyiségű állat volt a majorban, amelyről a juhásznak el kellett számolnia (nemcsak az állatok számáról, de a szaporulat eladásából befolyt pénzről is), akkor a kolomposi juhásznál sok pénz lehetett, amiért egy betyárnak érdemes volt kockáztatni. Hogy mennyit zsákmányolt, azt nem tudom (és azt se, hogy malacot is kopott-e innen, ahogy Gaál úr írta, vagy a korábbi bakonyi bűnügye - mint legendává vált elem - keveredett ide).
A Rábán való átkelés
Ha Sobri a szülőfaluja irányából, Baltavár felől akarta megközelíteni Kolompost, akkor a Rábán át kellett kelnie. Ha akcióra készült, akkor ezt csak olyan helyen tehette, ahol kicsi volt a forgalom (nem úgy, mint Hídvégnél), és nem voltak hivatalos szervek (mint a rumi hídvámnál). Vagyis a molnári komp ideális átkelőhely volt a számára.
A kompról a molnári uradalom 1829-ben álló épületeiről írott bejegyzésben írtam (itt olvasható), egy 1833-as Rába-térképen pedig még a ladikot is látjuk a folyó közepén! (A térképet ebben a posztban közöltem.)
A szakirodalom megemlíti, hogy a dunántúli (bakonyi) betyárok rendszerint gyalog jártak, mert az erdők, vízmosások, hegyek, völgyek miatt a ló kevésbé használható, mint az Alföldön. Ez is alátámaszthatja a Gaál úr által elmondottak, tehát a rábai kompnál való átkelés hitelességét.
Végül egy levéltári adat
A Vas Megyei Levéltárban a betyárperek között van egy érdekes irat: "Alázatos jelentése Stettner József első pandúr hadnagynak Pap vagy Sobri Józsi fegyveres csavargó czimborái iránt", ami Szombathelyen kelt 1835. nov. 26-án. Ennek 2. pontja így szól:
"Értésemre adatván az is: hogy Mester vagy Nagy József rumi jobbágy és falu korcsmárossa a' jelentett Sobri Józsit valahová elvitte messze földre és ott Sobri Józsi aligha helybe nem állott. (??? - KG) - Melly okból tekintetes Második All Ispány Úrhoz, ezen Mester József iránt alázatos jelentésemet bé nyújtván, annak rendeléséből Iván Sámuel Szolga Bíró úr Mester Józsefet bé fogatván az előttem megvallotta azt; hogy Pap vagy Sobri Józsi csavargó a' Sz. Tamási birkással és a' Sárvári Tekintetes Uradalomnak Rumi birkássa fiával, csúf névvel Németh Ferkóval, két héttel ezelőtt kocsin ő hozzá menvén, megtalálták nála Gyura Péter, kámi Parasztok juhászát és Vella Józsi, csehi juhászt, s azokkal együtt boroztak, csaknem reggelig a kamrájában, s később oda vetődtek Hartzeg Miska, Potzók Jantsi és Kiss Józsi ugyancsak Rumi bojtárok is. Ő azonban velük nem volt, mivel mindjárt lefeküdt, hanem a felesége hordott nekik bort."
Részlet Stettner József pandúr hadnagy jelentéséből
Vagyis: Sobri a szenttamási birkással (juhásszal) együtt kocsikázott a rumi kocsmároshoz, ahol utána - rumi, kámi, csehi cimborákkal - együtt boroztak majdnem reggelig!
A szöveg azonban nem teljesen egyértelmű a szenttamási juhász kilétével kapcsolatban: két olvasata is lehet. Az egyik: az ismeretlen nevű szenttamási birkás és a rumi birkás fia, Németh Ferkó 2 külön személy. A másik olvasat: a szenttamási birkás a rumi birkás fia, akit Németh Ferkónak hívnak. Eldönthetné a kérdést, ha találnék gazdasági iratot 1835-ből Szenttamás vonatkozásában (vagy egy ilyet Rum vonatkozásában - de mivel más község, ezért azt nem kutattam). Olvasóim mit gondolnak erről, melyik a helyes értelmezés?
Tehát: járt-e Sobri községünkben?
A fentiekből látszik, hogy bár közvetlen bizonyíték nincs rá, de közvetett utalás nagyon sok: Kolompos megközelítése a Hegyhát irányából, a biztonságos átkelés lehetősége a molnári kompnál, végezetül pedig a szenttamási birkással való - tanúvallomással alátámasztott - borozgatás. Tehát kijelenthetjük, hogy Sobri Jóska, a bakonyiként ismert betyár 1835 folyamán biztosan megfordult községünk területén! (Egy lehetséges útvonal: átkelés a molnári kompnál, majd Szenttamáson a birkás kocsijára szállva Püspökin át Rumba.)
És mivel olyan ismerősei voltak a környéken, akikkel együtt borozgatott (tehát megbízott bennük, nem félt előttük ittasan "megnyílni"), ezért ezek a látogatások akár többször is megismétlődtek - ahogy ezt Gaál Imre levele is írja.
Akinek van valamilyen információja a témához (hallott valamit a nagyszülőktől, dédszülőktől), kérem, írja meg nekem!
Források:
Vas Megyei Levéltár Betyárperek iratai
Pere György: Sobri rejtélye. Sobri Jóska bakonyi betyár és társai története. Ajka, 1996.
Vécsey Aurél: Betyárok könyve. Betyárvilág Magyarországon. (Vagabund Kiadó. Budapest, 2009.)
Sobri arcképe: Száva Sándor festménye. A kép forrása itt található.
Kolomp: bőr szíjas kolomp az 1800-as évekből. A kép forrása itt található.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
