Nemrég egy antikvárium online kínálatában egy érdekes dokumentumra bukkantam: az egykori szenttamási tejszövetkezet postán feladott borítékjára 1906-ból! A dokumentumot megvásároltam, és az alábbiakban bemutatom Olvasóimnak.

Az előoldala így néz ki: 

A mai bejegyzésben egy Bach-korszakban megjelent folyóiratból ismertetem a korabeli Molnári, Szenttamás és Püspöki néhány jellemző adatát: népesség, terület, (katolikus) egyházi hovatartozás. A lap címlapja is érdekes, ezért ide teszem egészben:

A községek néhány jellemzőjét tartalmazó oldal pedig ez:

1883 februárjában meghalt a molnári kastély ura, tolnai gróf Festetics György. (A róla szóló írásaim linkjeit lásd a poszt végén.) A Fővárosi Lapok az alábbi cikkben számolt be a haláláról, melyből érdekes részleteket is megtudunk (1883.02.15. 248. oldal): 

Az 1927-ben lebontott molnári kastély utolsó ura, gróf Kinsky Zdenkó (Festetics György veje) 1932 januárjában elhunyt. A halálhírt a Budapesti Hírlap közölte (1932. január 9. 5. oldal), az alábbiak szerint:

Az 1781. évi nemesi összeírás helyi adatainak ismertetése után lássuk, kik voltak nemesi jogállásúak községünk területén 1845-ben!

Az összeírás címe (korabeli helyesírással) ez: "1845-k esztendőben tellyesített öszeirása a Gyöngyös melléki járás Nemességének" (mivel akkor községünk a szombathelyi járásba tartozott).

Molnáriban ekkor 15 nemest találtak az összeírók:

A jóval kisebb alapterületű és lélekszámú Szenttamáson viszont több nemes volt:

A mai bejegyzésben 1600-ig megyünk vissza az időben, a törökellenes harcok korába. Vasvármegye közgyűlési jegyzőkönyveiből ismertetek egy rendelkezést, amelyet 1600. november 23-án hoztak, és amely a mai Püspökmolnári korabeli elődközségeit érintette (és velük együtt több környező települést is).

Részlet a jegyzőkönyvből. Alulról a 4. sor végén olvasható Püspöki, a 3. sor elején pedig Molnári és Szenttamás neve.

A mai bejegyzésben az 1781. évi nemesi összeírás helyi eredményét teszem közzé, azaz azoknak a neveit, akik akkor nemesi jogállású személyként éltek falunk akkori elődközségeiben. Ez a korabeli hivatalos nyelven, latinul készült, elöl a keresztnév áll, utána következik a vezetéknév.

Kezdjük Molnári nemeseivel:

Szenttamáson pedig az alábbi nemeseket találták:

2 év kihagyás után ma folytatom a régi újságcikkeket, bulvárhíreket bemutató sorozatot, amelyben az 1897-es év helyi vonatkozású híreit nézzük meg. (Az 1896-os év hírei itt olvashatók.)

Az év során több itteni lakos ellen is árverés indult... Először rögtön a január 3-i Vasvármegye 10. oldalán találkozunk egy ilyennel:

A január 11-i Vasvármegye a 3 oldalon azt írja, hogy a Déli Vasút a zalai települések és Bécs között mérsékli a szállítási tarifákat, míg a Vas megyei községek - így Molnári - és Bécs között marad az eddigi 45-48 koronás viteldíj.

A mai bejegyzés csak áttételesen kapcsolódik Püspökmolnári történetéhez: a Molnáriban élt és ott birtokkal, kastéllyal rendelkező, a szenttamási templomot építtető és abban eltemetett Sallér (I.) István alnádor politikai pályáját ismertetem benne. (A Sallérok családfáját ebben a bejegyzésben már közöltem.) 

A felmenők

A Sallér-család ősei a 16. század közepétől a Vas megyében nagy birtokokkal és jelentős politikai befolyással rendelkező Batthyány-család familiáriasi, szervitorai (szolgáló emberei) voltak. Sallér István egyik őse, Sallér Mátyás 1559-ben Batthyány Ferenctől nyerte el adományként a Szentgotthárd melletti Jakabházát, ahonnan a család később a nemesi előnevét is kapta. István ükapja, Ferenc, Batthyány Ferenc dobrai várának kapitánya volt 1626-os halálakor. István apja, Sallér Sándor (máshol Lászlóként olvastam) a katonai pályát választotta, bő két évtizedig a Gombos-ezred hadnagyaként teljesített szolgálatot, a Rákóczi-szabadságharc idején megmaradt a Habsburgok hűségén, majd Vas vármegye főszolgabírája volt.

Zsigmond, István testvére Bécsben a Magyar Udvari Kancellárián dolgozott, majd 1730-tól tartományi főbiztosként a soproni kerületben tevékenykedett. Bécsi kapcsolatrendszere valószínűleg István politikai pályáján is sokat lendített. 

Ahogy arról ebben a bejegyzésben egy újságcikk alapján már írtam, a helyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület - pontosabban az első jogelődje - valamikor 1888. júliusában alakult meg. Tehát jelenleg 130. évesek. (A helyi ÖTE 1889-et tartja az alakulás évének.) Sajnos sem az az alakuló közgyűlés jegyzőkönyve, sem az első tagnyilvántartás a Vas Megyei Levéltárban nincs meg (az évtizedek során megsemmisülhetett vagy akár állományrevízió során selejtezhették...) Ugyanakkor nemrég találtam két levéltári dokumentumot, ami megerősíti az 1888-as alakulás tényét. Az egyik az egyesületek nyilvántartása:

Itt tehát leírják, hogy a szervezet 1888-ban alakult meg, hiszen a hatósági (működési) engedélyt is megkapták a belügyminisztertől 1888. október 3-án! A feljegyzésből megtudjuk a taglétszámot is: 43 fő volt, ami magas létszámnak tekinthető!

Az 1754-es nemesi összeírás után időben - tudomásom szerint - az 1835-ös következik, amelyet nyomtatásban is kiadtak. Lássuk, ekkor mely nemeseket írták össze községünk területéről!

Kezdjük Molnárival:

Folytassuk Szenttamással:

A közelmúltban egy történeti tanulmányban egy községünkkel kapcsolatos török kori csata említésére bukkantam. Simon Éva: Magyar nagybirtokosok tervezetei a Kanizsával szembeni végvidék kiépítéséről című írásában ismertette többek között az 1598-tól a dunántúli főkapitány tisztét betöltő Nádasdy Ferenc javaslatát, amit 1600 végén juttatott el a Haditanácshoz (legalábbis ott akkor iktatták). A dolog előzménye az volt, hogy 1600. október 22-én Kanizsa várát elfoglalta a török, és innen tudták fenyegetni nemcsak a maradék zalai, de a vasi vidéket is. Nádasdy Ferenc a tervezetében részletesen kifejti, hogyan képzeli el a törökkel szembeni védelmet, de most számunkra nem ez a fontos, hanem az, hogy az írás végén községünk térségét is említi, így:

Az 1696. évi nemesi összeírás, az 1717-es és az 1726/27. évi vármegyei nemességvizsgálat helyi adatait korábban más ismertettem. Most nézzük meg, hogy a soron következő, 1754-es nemességvizsgálat során kik voltak azok a nemesi jogállású személyek, akik községünk területén éltek!

Egy 1892-ben megjelent címtárból kigyűjtöttem a korabeli Püspöki, Molnári és Szenttamás iparosainak és kereskedőinek névsorát, ezeket ismertetem most (a korabeli helyesírás szerint).

Kezdjük Püspökivel:

A püspöki (vízi)malom kapcsán eddig csak 1895-ből volt adatom, hogy a Marton-család birtokában volt, de eszerint már legalább 3 évvel korábban is Martonéké volt a malom.

Molnáriban ezek az iparosok és kereskedők éltek a címtár szerint: 

Korábban már ismertettem az 1696. évi nemesi összeírás, ill. az 1726/27. évi vármegyei nemességvizsgálat helyi adatait. Az 1717-es nemességvizsgálat azonban kimaradt az időrendből, amit most pótolok.

Eszerint tehát 1717-ben községünkben az alábbi személyek bírtak nemesi jogállással:

A mai bejegyzésben egy nagyon érdekes és különleges újságcikket ismertetek.

1867-ben egy községünkből írt tudósítás jelent meg a Politikai Ujdonságok című folyóiratban (1867. március 6. 116. oldal), melyben arról számolnak be, hogyan ünnepelték meg elődeink a kiegyezést, ill. milyen volt akkor itt az időjárás és a gazdasági helyzet. Lássuk!

1726/27-ben Vas vármegye - királyi rendelet értelmében - nemességvizsgálatot tartott, azaz megnézte: kik és milyen jogcím alapján viselnek nemességet a vármegye területén. Az eljárás egy nemességvizsgálati utasítás (ún. Idea) alapján folyt le. Az e dokumentum alapján lefolytatott vizsgálat szerint a korabeli Szenttamáson és Molnáriban az alábbi személyek bírtak nemesi jogállással:

Ahogy arról már ebben a bejegyzésben írtam, Festetics (II.) György gróf 1857-ben megalapított a molnári apátságot. Azt a bejegyzést az apátság alapítólevele alapján írtam, azonban nemrég korabeli (!) újságcikkeket is találtam, amelyekben beszámolnak erről. Írt róla pl. a Budapesti Hirlap, amely a Religio című lap tudósítását vette át.

Az alábbiakban a Religio 1857. évi 48. számának 393. oldalán megjelent tudósítást közlöm, ami így szól:

A mai bejegyzésben Vas vármegye 1696. évi nemesi összeírásából azokat a személyeket ismertetem, akik községünkben éltek. De ehhez vissza kell mennünk az időben további 2 évet.

1694. január 2-án Vas vármegye közgyűlése határozta meg az összeírandók körét: azokat a nemeseket írták össze, akik nem bírtak érdemekkel arra, hogy a német adó (porció, azaz: a katonatartás) terhe alól kivegyék őket. Ez a kör gyakorlatilag a szegényebb anyagi helyzetű nemeseket érintette. (Tehát a 16-17. században Molnárit birtokló Nádasdyak kimaradtak belőle.)

A Szenttamáson összeírtak:

Az ún. Bach-korszakból (1851-59) községünk vonatkozásában nem sok információm van (nem is nagyon kutattam a korszakot), ezért is örültem meg nagyon, amikor a Hivatalos Értesítő című lap 1858. augusztus 19-i számának címlapján (!) találtam valamit. Egy árverési hirdetményt, amelyet az akkori "vasvári császári-királyi szolgabírói hivatal" tett közzé. Így szól: