Korábban már közöltem a Vasmegyei Közlöny c. megyei lapban (VK) 1879-ben megjelent, községünkkel kapcsolatos híreket. Az 1880-as évfolyam nem maradt fenn (legalábbis Szombathelyen hiányzik.) A mai bejegyzésben a lapban 1881-ben megjelent cikkeket ismertetem.

Vasúti menetrendet találunk a január 30-ai lapszám 4. oldalán (sajnos elég nehezen olvasható):

A VK február 6-i száma a 3. oldalon árverésekről tudósít. Az egyik említett árverés: "Püspökiben Biró József és Sipos János 4596 frt b. birt. márcz. 1."

Április 3-án a 3. oldalon olvashatjuk a lapban ezt a cikket: 

Ahogy egy korábbi bejegyzésben már említettem, 1877-től - a Vasmegyei Lapok mellett -  Vasmegyei Közlöny (VK) néven egy másik megyei lap is megjelent. A mai bejegyzésben ebből ismertetem a községünkkel kapcsolatos 1879-es cikkeket. (A Vasmegyei Lapok 1879-es cikkei itt olvashatók.)

Árveréseket harangoz be a március 9-ei lapszám az 5. oldalon:

Bűnügyi rövidhírt találunk a március 30-ai lapszámban (3. oldal):

Újabb árverések a VK 1879.04.06-ai számának 3. oldalán:

A török uralom alól felszabadult ország adózó népességének első teljes összeírására 1720-ban került sor. Csak a jobbágyokat, zselléreket és lakásokat írták össze. Nem kellett felvenni a nemességet, azonban fel kellett venni minden nem nemest, akit a földesúr minden pénzbeli vagy munkában végzendő szolgálat alól felmentett, továbbá az ellenszolgáltatásért a földesúr jobbágytelkén gazdálkodó nemest is. Rajtuk kívül nem került összeírásra a papság és a tanítóság, de bekerült az összeírásba a jobbágyföldet művelő vagy bérlő, továbbá a kereskedelmet űző zsidóság is.

Molnári vonatkozásában az összeírás első oldala így nézett ki:

A Molnáriban összeírt személyek:

A közeli Hegyhátszentpéteren áll egy gyönyörű, faragott és festett faoromzatú tájház, amely hitelesen mutatja be az egykori paraszti életmódot. Ennek udvarán pedig egy Püspökmolnáriból idekerült kovácsműhelyt találunk! (Pontosabban: az épületet a hegyháti kis faluban emelték, de a berendezési tárgyai, szerszámai Molnáriból valók.) A szerszámok egykori tulajdonosának bemutatása előtt lássuk a műhely fotóit kívülről és belülről!

A Pesti Hírlap 1894. augusztus 28-i száma az 5. oldalon gyászhíreket közölt az ország több vidékéről. A 2. gyászhír községünkkel kapcsolatos. Lássuk:

Korábban a Vasmegyei Lapok c. megyei újság tudósításaiból bemutattam a korabeli bulvárhíreket (az 1877-es itt, az 1878-as pedig itt olvasható), de 1877-től egy másik lap is megjelent a megyében Vasmegyei Közlöny (VK) néven. Az alábbiakban az ebben megjelent, püspökmolnári vonatkozású újságcikkeket teszem közzé, amely így jól kiegészíti a korábban írottakat.

Az első hír grófunk, Festetics György adakozásáról szól (VK 1877.09.23. 2. oldal):

A lap szeptember 30-ai száma Vas vármegye köztörvényhatósági bizottságának virilis (legtöbb adót fizető) tagjait sorolja fel, élén Festetics Györggyel:

Két adalék a falu 16-17. századi történetéhez

Valószínűleg a 15. század második felében a Molnáriak elköltöztek Vas megyéből, birtokaik egy része - így pl. Molnári község is - a Nádasdi Darabosok, ill. a Nádasdy-család kezére jut, ahol a 18. század közepéig marad.

Ezt az időszakot - birtoktörténeti szempontból - kevésbé kutattam, ám néhány érdekes adatom van. Ezek közül mutatok be kettőt. (Balra a Nádasdy-család címere látható.)

Az egyik adalék egy forrás: olvasható a Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdiak 1540-1550-es számadásaiból I. c. könyvben (Bp. 1959.) Molnári ebben 2 helyen szerepel (korabeli helyesírással olvasható szöveg következik):

Az 1870-es években - a Vasmegyei Lapok c. megyei újság mellett - Vasmegyei Figyelő (VF) néven is megjelent egy hetilap, melynek 1873-as és 1875-ös számai fennmaradtak. Ez helyenként részletesebb cikkeket közöl községünk vonatkozásában, mint a Vasmegyei Lapok. Lássuk! (Előzményként érdemes átnézni az 1873-as és az 1875-ös bulvárhírekről szóló korábbi bejegyzéseket, hiszen a mai poszt azokat egészíti ki.)

Vasúti menetrendet találunk a VF 1873. február 2-ai számának 3. oldalán:

Festetics György személyiségéről ismerhetünk meg valamit az alábbi rövidhírből (VF 1873.06.29. 2. oldal):

A Vas Megyei Levéltárban egy Molnáriból származó érdekes iratra akadtam, melyet ezúton bemutatok a tisztelt Olvasóimnak. A dokumentum tkp. egy mesterlevél, melyben egy mesterember igazolja, hogy a tanítványa (legénye) elsajátította a szakma csínját-bínját.

A német nyelvű irat irat így néz ki:

Az irat szövege magyarul így szól:

Ahogy arról korábban már többször is írtam (pl. itt), Molnári legnagyobb birtokosai, a jakabházi Sallérok nagyon precízen dokumentált gazdálkodást folytattak; melyről kimutatások, számlák, fizetési listák is fennmaradtak. A mai bejegyzésben egy 1812. május 3-án kelt kifizetési listát ismertetek.

A címe: "Annó 1812. Az Uradalomban Tavaszi vetéskor esett mag hordók Ki Fizetésének le irása". A listán szereplők nem robot fejében, hanem pénzért végezték a munkát az uradalom gazdaságában (jóllehet, bizonyára kivétel nélkül jobbágyok voltak). A munkáért naponta 45 krajcárt fizettek ki. Lássuk a neveket (a papíron szereplő helyesírás szerint), ill. a ledolgozott időt és a kereseteket: 

Ahogy arról korábban már többször is írtam (pl. itt), Molnári legnagyobb birtokosai, a jakabházi Sallérok nagyon precízen dokumentált gazdálkodást folytattak; melyről kimutatások, számlák, fizetési listák is fennmaradtak. A mai bejegyzésben egy 1812. május 3-án kelt kifizetési listát ismertetek.

A címe: "Kukoritza, Krumpli űltetűk és hasogatók Ki fizetésének leírása". A listán szereplők nem robot fejében, hanem pénzért végezték a munkát az uradalom gazdaságában (jóllehet, bizonyára kivétel nélkül jobbágyok voltak). Egy napi munkáért 45 krajcárt fizettek a 8 dolgozónak. Lássuk a neveket (a papíron szereplő helyesírás szerint):

A 17. században a Rába-folyó volt a török által elfoglalt országrész és a királyi Magyarország határa. A török további terjeszkedésének megakadályozása érdekében kiemelt fontossággal bírt a folyószakasz, mint természetes határ megerősítése. Vas vármegye közgyűlése többször is foglalkozott a kérdéssel, és határozatokat is hozott e tárgyban. Ezek közül kettő is fennmaradt, mely Molnári községet és környékét nevesíti, mint megerősítendő szakaszt. Lássuk ezeket:

1632. áprilisi Vas vármegyei közgyűlési határozat: "Mivel a Rába nevezetű folyóra mindenki nagy figyelmet fordít - lévén, hogy ettől függ a Dunán inneni részek megmaradása -, a vármegye közönsége a következő határozatot hozta: Bozzay Miklós szolgabíró járásából minden egyes ház után egy-egy, a szükséges és a paraszti munkára alkalmatos szerszámokkal felszerelt nemes vagy nemtelen embert kiállítani, akik tartoznak május havának 3. napján Csörötnek possessio (birtok, falu - KG) helyszínén megjelenni, s vezetőik, azaz a szolgabíró, az alszolgabíró, az esküdtek vagy más arra rendelt személyek vezetésével a kellő helyeken gátakat és töltéseket építeni, az őrállásokat megerősíteni, valamint az egyéb szükséges munkákat elvégezni. Akik nem jelennek meg, azokat 12 forint büntetéssel kell sújtani. A munkát egyébként mindenki három napon keresztül köteles folyamatosan végezni. - Palásthy János szolgabíró járása ugyanilyen módon tartozik a munkát végezni, azzal a különbséggel, hogy az onnét állítandó munkások május havának 7. napján tartoznak Molnári possessioban megjelenni. Az egész munka felügyeletével Guary Miklóst, Hollósy Gáspárt és Bagoly Menyhértet bízta meg a vármegye közönsége."

Már több bejegyzésben foglalkoztam a Sallér-család levéltárának dokumentumaival (legutóbb pl. itt), de akkor főleg a birtokos család életkörülményeit világítottam meg az iratok segítségével. A mai bejegyzésben egy "szegény ember", egy takács életkörülményeiről lesz szó - a halála után maradt eszközök, berendezési tárgyak alapján.

Az irat címe "Annó 1808. Méltóságos Uraságh Árendás Takátsának Veber Ióseph meg hagyott Házi eszkőzeinek Licitatió után bé vett Kész=pénzbéli fől vételnek le Irása." Árendás=bérlő. Vagyis egy takács házat bérelt az uradalomtól; az árverés a személyes hagyatékára terjedt ki. Lássuk a szöveget - hogy jobban értsük, mai nyelvezetre átírtam:

Jász Lászlónak 1 szövőszék 8 darab bokor (?) szerszámmal együtt eladatott 20 ft 3 kr(ajcár)

Gáspár nevezetű takácsnak 1 puszta rozzant szék 5 db hitvány bokor szerszámmal 7 ft 23 kr

Az 1894-es bulvárhírek után nézzük, miről írt községünk vonatkozásában a Vasmegye Lapok (VL) című újság 1895-ben!

A január 27-ei lapszám (5. o.) az "Elemi csapások és pedig tűzesetek a mult félév folyamán" kezdetű cikkben említi meg - részletek nélkül - Molnárit.

A VL február 28-i számának 8. oldalán az alábbi hirdetést találjuk:

A mai bejegyzésben - ahogy azt már korábban többször is tettem - újra a molnári uradalmat birtokló Sallér-család levéltárából ismertetek dokumentumot, méghozzá kettőt. Mindkettőben halastó ásókat sorolnak fel. Az első irat pontos címe: "Halas=Tó Ásók Listája"; ez egy 1812. márciusi fizetési listát tartalmaz.

Eszerint a felsorolt 32 ember összesen 135 napot dolgozott az uradalomnak, melyekért 1,9-3 forintig kaptak fizetést, összesen 294 ft 45 krajcárt. Lássuk a neveket:

Szijártó Szolgája, Szalay György, Szigeti Ferenc, Sipos Ferenc, Piri Ferenc, Berbás István, Szijártó István, Berbás János, Jugovich János, Piri Ferenc, Sipos István, Kiss János, Szabó György, Kiss István, Esze János, Németh József, Gyurátz Pál, Tóth József, Németh István, Seregély János, Takáts János, Farkas György és János, Fekete László, Timár János, Seregély Sándor, Saly Ferenc, Varga István és János, Antal László, Csejtey János, Fliszár János.

A mai bejegyzésben egy régi adósságomat törlesztem, amikor az első és a harmadik katonai felmérés helyi vonatkozású részletének bemutatása után a 2. katonai felmérésről is írok. Igaz, a térképlap zömét a Szenttamás temetőiről írt posztban már bemutattam, de azért érdemes külön is szólni róla.

A felmérés 1806-ban kezdődött, és - mivel katonatisztek végezték, akik háború idején harcoltak, ezért - csak 1869-re készült el. A teljes Habsburg-monarchiát felmérték; a 3300 szelvényből 1068 esik Magyarországra. A térképen jól láthatóan magasságmegjelenítést használtak.

Lássuk a térképet!

Községünk térsége. Balról a vasútvonal, azon túl a Kolomposi-major, jobbra fent pedig Nagy-(Z)sennye (ez a mai falu) és Kis-(Z)sennye (azaz a kastély környéke). 

De lássuk Molnárit, Szenttamást és Püspökit közelebbről!

Az utolsó rendi országgyűlés 1848 áprilisában elfogadta az ún. áprilisi törvények V. törvénycikkét "az országgyűlési követeknek népképviselet alapján választásáról". Ez cenzusos választójogot vezetett be, amely szerint mindazok szavazati jogot kaptak, akik bizonyos ingatlannal vagy jövedelemmel rendelkeztek vagy valamilyen értelmiségi pályán dolgoztak. E feltételek teljesülése nélkül is megtarthatták szavazati jogukat azok a nemesek, akik korábban is voksolhattak.

Szenttamás választói névjegyzéke 1848-ból

A törvény értelmében a mai Püspökmolnári korabeli elődközségeiben az alábbi személyek kaptak választójogot:

Az 1893-as bulvárhírek után lássuk, miről írt a Vasmegyei Lapok (VL) c. újság községünk vonatkozásában 1894-ben!

Elsőként egy bűncselekménybe torkolló tűzesetről olvashatunk a lap február 1-ei számának 5. oldalán:

Érdekes, hogy a cikkben a pár éve megalakult tűzoltó egylet nincs megemlítve...

Egy eljegyzésről ad hírt a VL június 28-i száma a 4. oldalon:

A mai bejegyzésben bemutatandó térképről már egy nagyon régi posztban írtam, de a téma megérdemli, hogy külön is szóljak róla. Ez volt ugyanis az első olyan térkép, amely a korabeli Molnárit, Szenttamást és Püspökit viszonylagos részletességgel és viszonylag nagy pontossággal mutatja be. Lássuk!

Községünk környezete

A 18. századi háborúk során a Habsburg Birodalom vezetése felismerte, hogy szükség van jól áttekinthető, pontos térképekre az egész birodalomról. Ezért Mária Terézia királynő uralkodása alatt, 1763-tól megindult a birodalom katonai felmérése. Ezt tartományonként végezték, Magyarországra 1780-84 között került sor. Az ekkor uralkodó II. Józsefről hívják ezt a munkát jozefiniánus felmérésnek. Magyarországot (Erdély és a Temesköz nélkül) 963 szelvény ábrázolja. A felmérés során magassági mérés vagy szintezés nem volt, így a térképek nem tartalmaznak magassági adatot. Az egyetlen példányban készült eredeti térkép méretaránya 1:288000.

A korabeli 3 falu a térképen közelről így fest:

Az 1892-es bulvárhírek után lássuk, miről írt a Vasmegyei Lapok (VL) c. megyei újság községünk vonatkozásában 1893-ban!

Az első cikk, ami számunkra érdekes, a január 5-ei lapszám 4. oldalán jelent meg, és az ekkor dúló egyházpolitikai küzdelmekkel (a polgári házasságkötés bevezetésével, stb.) kapcsolatos:

Állategészségügyi tájékoztatást találunk a VL 1893. január 15-ei számának 5. oldalán: