Legutóbb a Rába-mentéről egy 1833-as térképet közöltem, de 40 évvel később is készült egy ilyen, ami jól tükrözi a bekövetkezett változásokat. Ez egy átnézeti térkép, ami Hidashollóstól Győrig ábrázolja a folyó mentét, ebből vágtam ki a községünkkel kapcsolatos részt. Lássuk:
A mai bejegyzésben - ahogy azt már korábban többször is tettem - újra a molnári uradalmat birtokló Sallér-család levéltárából ismertetek egy iratot, méghozzá a család utolsó tagja, Sallér Judit korából.
Az irat címe: "Kész Pénznek Ki adása Vétetett Külömbféle Vasért, Szegekért és egyéb vasárosbéli Portékáért 1812be." Nemcsak azt tudjuk meg belőle, hogy mit és mennyiért vettek, hanem azt is, hogy ezeket a termékeket hol szerezték be! Lássuk a tartalmát!
"Jan. 19. Szombathelyen 1 Szekerczéért 8 Ft, 4 Középszerü furóért 4 ft, 1 Nagyobb furóért 4 ft 30 kr, 2 Kisebb furóért 1 ft, összesen 17 ft 30 kr
Jan. 20. Hidvégi Vásáron ... Fiscalis Ur által vétetett 2 Ló Keféért 13 ft, 1 Dupla szekercze és egyéb vas szerszámért 27 ft, összesen 40 ft
Jan. 24. Szombathelyen 50 db Patkóért 115 ft, 2000 Patkó Szeg 60 ft, összesen 175 ft
Az 1891-es bulvárhírek után nézzük, miről írtak a Vasmegyei Lapok c. újság (VL) - községünk vonatkozásában - 1892-ben!
Március 31-én (és az év folyamán még többször) tűzoltókkal kapcsolatos cikk jelent meg a lapban, de ezeket ebben a bejegyzésben már közöltem.
Május 8-án a 4. oldalon ezt olvashatjuk:
Vasúti menetrendet találunk a VL május 15-i számának 7. oldalán:
A mai bejegyzésben a molnári uradalmat birtokló Sallér-család levéltárából ismertetek egy iratot. A címe: "Kész=pénznek Ki-adása Külömb félékre és egyéb renden Kívül való Történetekre 1812 Eszt : által". Vagyis különféle kiadásokról szóló feljegyzés - és szerintem pont ezért érdekes, mert sok mindent megtudhatunk belőle a korabeli vagyonos családok költekezési szokásairól. Lássuk! (A jobb érthetőség kedvéért mai helyesírással írom le a tartalmát:
"Jan. 20. Szombathelyről hozatott ő excellenciája (vagyis: gróf Festeticsné Sallér Judit) számára szekfű virágért: 30 krajcár
Jan. 24. Kémény seprő Legénynek a' Szakáts Szobájába lévő vass Kályhának igazitásáért és annak Körtjének (azaz: kürtjének - KG) Ki-tisztogatásáért fizetetett: 7 ft
Febr. 4. R.Hídvégi Communitas (értsd: község) kasszájába ő excellenciájának járandó hídvégi erdőből 5 szekér dőlt fáért végzés szerint fizettetett 25 ft
Febr. 28. Saly Antal urat (Szenttamáson lakott, táblabíró volt) Sárvárról ide hozó fuvarosnak (midőn valami hivatalbéli dologban odajárt): 20 ft
A mai bejegyzésben egy 1518-ból fennmaradt, molnári birtokeladásról szóló oklevelet ismertetek. Az irat külsőleg így néz ki:
A vasvári káptalan előtt Molnari-i Hernad Mátyás, név szerint felsorolt fiai nevében is eladta a Vas megyei Molnari faluban (possessioban) levő, teljesen elhagyott két telkét (sessioját) és nemesi kúriáját a hozzá tartozó, két holdnyi földdel, amely az ő és a szomszédja, Molnar-i Pyspek István kúriájától megy le a Rába folyóig, valamint több részletben az oklevélben részletesen leírt határok között található. A szántókon kívül eladott még 2 kaszás rétet (vagyis annyit, amennyit 2 ember 1 nap alatt le tudott kaszálni), valamint az ingatlanokkal együtt eladta a rájuk vonatkozó írásos dokumentumokat is.
Mivel a Molnárit birtokló Sallérok gazdálkodásáról sok forrás fennmaradt, ezért a mai bejegyzésben - a szénagyűjtők, a kapások és a sarjúgyűjtők felsorolása után - folytatom az uradalmuk mezőgazdasági idénymunkásainak bemutatását.
1812. november 29-én, Molnáriban kelt az a fizetési lista, ami az 1812. évi maghordókat és kukoricaszedőket, ill. a keresetüket sorolja fel. Tehát ezek a jobbágyok nem a robot terhére végezték ezt a munkát, hanem külön pénzt kaptak érte. Nézzük a listát (a korabeli helyesírás szerint)!
Az 1890-es bulvárhírek után nézzük, miről írt a Vasmegyei Lapok (VL) című újság községünk vonatkozásában 1891-ben!
Az első, számunkra érdekes cikk a tűzoltók táncvigalmáról ad hírt, de ezt - és több más, a tűzoltóegyesület működésével kapcsolatos cikket - itt már ismertettem.
Vasúti menetrend olvasható a január 15-ei lapszám 7. oldalán:
A "Molnári Urodalom Bizonyos = Jövedelem Tabellája pro anno 1812" címmel készült egy összeállítás a Sallérok molnári uradalmában 1812. október 31-én. Készítette: Droppa Károly uradalmi kasznár. Azon jövedelmeket tartalmazza, melyek egyes épületek bérbeadásából származtak. Megtudjuk belőle a bérbe adott ingatlanokat, a bérlő nevét, a bérbeadás idejét, és a befolyt jövedelmet.
Lássuk (korabeli helyesírás szerint közlöm):
1. Hidvégi Csárdáért Bognár György 1812. január-december: 2200 Ft
2. Koponyási Malomért Keretz Jósef egész 1812-re: 2138 Ft 55 kr(ajcár). (A malom egykor Alsóújlak külterületén állt.)
A mai bejegyzésben - halottak napjához kapcsolódóan - három gyászjelentést teszek közzé, melyek a Molnáriban élt vagy ott született grófok elhunytát közli.
Elsőként lássuk Molnári egykori birtokosának, gróf Festetics György miniszternek a gyászjelentését:
Másodikként lássuk a Molnáriban született '48-as honvéd ezredes, gróf Zichy Ottó gyászjelentését:
1829-ben meghalt Molnári birtokosa, özv. gróf Festeticsné született Sallér Judit. Halála után összeírták és (mesteremberek bevonásával) felbecsülték a hátrahagyott ingó és ingatlan javait. Ebből az 1829 októberéből fennmaradt összeírásból nézzük most meg, hogy milyen épületek álltak a molnári uradalomban (korabeli helyesírással). (Fundus: birtok, telek, házhely)
I. Molnári Helységben Curialis belső fundusok és épületek
Részlet az összeírásbóla.) A’ Residentionalis Kastély, mely is kőből és téglábol rakott egy emeletű erős épület mellyben a’ szobák általjában boltozottak, a’ teteje pedig cserép sindellel vagyon födve, találtatik ezen épületben a fölső tractuson két lakó szoba egy nagy ebédlővel és egy kis kápolnával; ezen szobák egyike mármorérozott (azaz: márvánnyal borított - KG), a’ többiek pedig részént kemény részént pedig puha fával vannak parquetirozva (azaz: parketázva - KG) s’ általjában ki föstve. Az alsó tractuson találtatik három ki festett és három meszelt lakó szoba, egy nagy konyha élétes kamra és a’ szakátsnak dolgozó szobája. Még is vagyon ezen épület alatt egy nagy boltozott pintze mintegy 2000 akóra való
Az 1889-es bulvárhírek után nézzük, miről írt a Vasmegyei Lapok (VL) c. újság 1890-ben községünk vonatkozásában!
Elsőként egy tragédiáról olvashatunk, benne egy ironikus megfogalmazással (1890.01.16. 2. o.):
Ugyanott egy másik bulvárhírt is találunk:
Veszett ebekről olvashatunk a lap január 23-i számának 3. oldalán is:
Egy korábbi bejegyzésben röviden már írtam a helyi posta történetéről (lásd itt). A mai bejegyzésben néhány adatot közlök erről egy 1896-os kiadású könyvből. A könyvnek szép hosszú címe van, ezért ideteszem a képét egyben:
A könyv szerint a Molnári községben álló posta III. osztályú, felállíttatott 1870-ben. Postakocsi indul nappal 6-szor, éjjel 2-szer, érkezik nappal 6-szor, éjjel 2-szer. Kézbesítés 2-szer. Levélszekrények száma 2, kiüríttetnek 6-szor. A hivatal kézbesítési körzetébe 3 község és 2 puszta tartozik. A postahivatalban távíró is van. A küldemények feladásáról, kézbesítéséről az alábbi adatokat közli:
A Vas Megyei Levéltár gyűjteményében három gyászjelentés található, mely községünkhöz kötődik. A mai bejegyzésben ezeket mutatom be. (A fekete keretet a szöveg jobb olvashatósága érdekében levágtam.)
Az első dokumentum 1866-ból maradt fenn, és a Szenttamáson elhunyt plébános - egyúttal molnári apát -, Tótth Zsigmond gyászjelentése (érdekes, hogy az irat Tótth néven szerepelteti). Rövid életrajzának közlésekor jeleztem, hogy akár községünkben is nyugodhat. Feltevésemet az alábbi gyászjelentés megerősítette, bár a sírját egyelőre nem találtam meg (akár el is pusztulhatott azóta a sírkő):
A második gyászjelentés 45 évvel későbbi, és a szenttamási temetőkápolnába szállított kisunyomi Korchmáros Gáspár nyugalmazott táblabíró halálát adja hírül:
Mivel sok forrás rendelkezésre áll, ezért a mai bejegyzésben - a szénagyűjtők, ill. a kapások felsorolása után - folytatom a Sallérok molnári uradalma mezőgazdasági idénymunkásainak bemutatását 1812-ből. Ezúttal a sarjúgyűjtőket és keresetüket sorolom fel.
Sarjúnak (sarjúszénának) nevezzük a széna 2., 3. kaszálását, vagyis az első kaszálás után kisarjadt növényekből készült szénát.
A felsorolt jobbágyok ezt a munkát a robotterheiken felül, külön pénzért végezték el!
Az 1812. olvashatatlan nevű hónap (valószínűleg augusztus vagy szeptember) 27-én kelt listában a molnári sarjúgyűjtők az alábbiak (korabeli helyesírással):
Miután 1809-ben Napóleon hadai betörtek Magyarország területére, a magyar nemesi felkelés június 14-én Győrnél ütközött meg velük. Az elavult magyar haderő a csatában vereséget szenvedett. A franciák megszállták Győr vármegyét, majd augusztustól Pozsony, Moson, Sopron vármegyéket, ill. Vas vármegyét nyugatról a Rába vonaláig. E területen katonai közigazgatást építettek ki, melynek költségét a megszállt területekre (a vármegyékre és a birtokosokra) terhelték: hadisarcot vetettek ki, ill. a katonák néha önkényesen is rekviráltak. A Molnáriban (és Szenttamáson, ill. Hídvégen) birtokos Sallér Judit itteni uradalma feljegyezte az ezzel kapcsolatos károkat, kiadásokat, melyeket e bejegyzésben bemutatok.
A feljegyzésekben sűrűn előfordul a consumál szó: ez egy latin eredetű ige, jelentése többek között elvesz, (meg)eszik, felél, felemészt. Most nézzük az 1809. szeptember 30-án Hillér Ferenc kasznár (gazdatiszt, intéző) által írt feljegyzést:
Ahogy arról már írtam, a Molnáriban birtokos jakabházi Sallérok gazdálkodásáról számtalan forrás fennmaradt. A krumpli- és kukoricakapálók listája után ma is egy ilyet ismertetek.
1812. július 31-én kifizették azokat a széna-, ill. bükkönygyűjtőket, akik ebben segítettek. Ők tehát nem az uradalom alkalmazottai voltak, hanem jobbágyok, akik a robotterheken felül végeztek munkát a földesúrnak, és ezért pénzt kaptak.
A szénagyűjtők zöme 1 és 3/4 napot dolgozott, amiért 3 Ft 30 krajcárt kaptak. Akik nem ennyit dolgoztak, őket külön megjelölöm. A szénagyűjtők névsora tehát 1812 júliusából:
Az egykori (rába)molnári kastély kertjéről kevés fotó és leírás maradt fenn (képek például itt, rövid leírás itt), ezért is örültem meg a Vasmegyei Lapok c. újság 1891. augusztus 9-i számának 3. oldalán megjelent cikknek, mely hosszabb leírást közöl a kertről. Íme:
Ahogy arról korábban már többször is írtam, Molnári legnagyobb birtokosai, a jakabházi Sallérok nagyon precízen dokumentált gazdálkodást folytattak; melyről kimutatások, számlák, fizetési listák is fennmaradtak. A mai bejegyzésben egy 1812. július 31-én kelt kifizetési listát ismertetek.
Eszerint Molnáriban, a Sallérok birtokán kukorica-és krumplikapálást végeztek 1812. júliusában az alábbi személyek (akik nem az uradalom alkalmazottai, hanem jobbágyok voltak):
Az 1888-as bulvárhírek után nézzük, miről írt a Vasmegyei Lapok (VL) c. megyei újság 1889-ben Molnári, Püspöki és Szenttamás vonatkozásában.
Egy igazi bulvárhírt olvashatunk a január 27-ei lapszám 5. oldalán:
Több cikk is foglalkozik a megalakult helyi tűzoltó-egylet működésével, de ezeket itt már közöltem.
Állategészségügyi hírt találunk a VL 1889. április 4-i számának 3. oldalán:
Az elhunyt Festetics György fiával, Pál gróffal kapcsolatos az alábbi rövidhír (VL 1889.04.14. 2. oldal):
A mai bejegyzésben egy községünkben született híres ember portréját mutatom be. Csak nemrég, véletlenül szereztem tudomást a Molnárihoz való kötődéséről a Petőfi Irodalmi Múzeum online adatbázisában. (Ezért nem szerepel a 2010-es kiadású, Püspökmolnári történetéről írt könyvben.)
200 évvel ezelőtt, 1814. július 5-én Molnáriban született zichi és vásonkeői gróf Zichy Hermann 1848-a nemzetőr őrnagy, későbbi adminisztrátor, és kancellár.
Édesanyja gróf Festetics Julianna (1789-1816) volt (Festetics (I.) György és Sallér Judit lánya), apja pedig gróf Zichy Károly (1778-1834), Pozsega, majd Moson vármegye főispánja, 1825-ben a magyar udvari kamara elnöke. Zichy Hermann tehát Festetics (II.) György unokatestvére volt. Öccse pedig az a Zichy Ottó, aki szintén Molnáriban született 1815. június 21-én.
Zichy Hermann a győri királyi akadémián végzett jogi tanulmányokat. A források erős testalkatú, társai közül inkább fizikai erejével és ügyességével (vívással, lovaglással, úszással és tánccal), semmint szellemi képességeivel kitűnő személynek írják le, aki nem szeretett tanulni.
