Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam községünk vasútvonalának történetét, majd a vasútállomás épületét, sőt az 1945-ben a vasútállomáson történt tragikus balesetet is. A mai bejegyzésben a 147 évvel ezelőtt a községünkön átrobogott gőzmozdonyt mutatom be.
Péter-Pál napja (jún. 29.) óta országszerte javában zajlik az aratás - ahogy községünk határában is. Ma már ezt nagyfokú gépesítés segíti: a mai kombájnok egyszerre elvégzik az aratás és a cséplés folyamatát. 60-70 évvel ezelőtt azonban községünk területén az aratás még kézi erővel folyt, csak a cséplés zajlott gép bevonásával. Ezeket a mezőgazdasági munkákat idézem fel az alábbi fotók segítségével.
Ahogy azt a múlt heti bejegyzésben már említettem, két kőkereszt állításának idejéről, állíttatójáról semmi bizonyosat nem tudunk. A mai bejegyzésre a kettő közül a molnári temető közepén, Festetics György sírja mellett álló kőkereszt maradt.
Amint a keresztre tekintünk, egyből szemünkbe ötlik annak hármas tagozódása. Alul egy lábazati részt látunk, amelyen egy lekerekített sarkú, bevésett kerettel körbevett mező van. Kiváló lehetőség lehetett (volna…?) felirat elhelyezésére, de a szobron ilyet nem találunk. Talán volt, csak mára elpusztult? Nem tudjuk. (Ha valakinek van egy régi fényképe erről a keresztről - vagy bármely másik községi kőszoborról -, kérem, juttassa el hozzám!)
Középen Máriát láthatjuk, legfelül pedig a feszület van. Az egész kőszobor számomra – a laikus szemlélő számára – nagyon archaikusnak tűnő vonásokat hordoz. Különösen Szűz Mária ábrázolásán látható ez jól (lásd jobbra lent), amely mindegyik községi Mária-ábrázolástól nagymértékben eltér.
Végigérve Püspökmolnárin, már csak két kőkeresztről nem esett szó: a molnári és a püspöki régi temetőkben álló keresztekről. Ennek oka, hogy az állításukról eddig nem került elő olyan írott forrás, mint az előzőek esetében. Közülük a mai bejegyzésben a püspöki temetői kőkeresztet mutatom be.
Írott forrás hiányában a térképes ábrázolásokból tudunk következtetéseket levonni. A már sok bejegyzésben felhasznált, II. József-korabeli I. katonai felmérés térképén Püspöki község temetőjét még nem ábrázolták. (Nagy kérdés, hogy akkor Püspöki lakói hova temetkeztek? Talán a szomszédos Szenttamás temetőjébe? Egyelőre nem tudjuk…) Püspöki temetője csak a 19. század közepén készült térképeken tűnik fel először. Ez arra utal, hogy a sírkert közepén álló kereszt is 19. század közepi (vagy kicsivel korábbi) lehet.
Ha a szoborra tekintünk, annak megjelenése is alátámasztja ezt. A kereszt ugyanis teljes egészében megegyezik a templomudvaron álló, Szál-féle, ill. a szenttamási temetőben álló, Németh-féle keresztekkel. Amazokat 1862-ben állították, így joggal feltételezhetjük, hogy ez is akkoriban készült. És persze reménykedünk, hogy valahonnan előkerül majd egy feljegyzés is, ami ezt megerősíti, ill. talán az állíttató(k) személyét is felfedi.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
A múlt héten bemutatott Szűz Mária-szobortól tovább haladva kelet felé, ma már nem találunk több szobrot, azonban 1972-ig találkozhattunk volna még eggyel. A püspöki határban (az egykori téesz-major bejáratánál) állt ugyanis egy kőkereszt. A plébánia irattárában megtaláljuk a szobor állításának iratait. Az alábbiakban ezeket ismertetem.
3 dokumentumról van szó. Az első az 1892. május 26-án (vagyis 120 éve) a községbíró házánál kelt jegyzőkönyv, melyben Sümegi József előterjeszti kérelmét, hogy „Püspöki község határában az ugynevezétt felsőkertaljai dűllőben melyet jelenleg a községi kovács használ annak az élyszak keleti sarkán egy kereszt föl állításának megfelelő térséget örökidőkre az egyes birtokosságától kérelmez”. A jelenlévő birtokosok pedig beleegyeznek, hogy a kérelmező a területen a saját költségén a kőkeresztet felállíttathassa. A jegyzőkönyvet az alábbi püspöki lakosok írták alá: Kis Ferenc bíró, Józsa Gábor, ifju Kovács Ferencz, Szíártó János, Szalyaji (helyesen nyilván: Szalai/Szalay) János, Piri György, ifj Marton János, Szabó Ferencz, ifj: Piry József, Jobbágyi (keresztnév nincs), Kis Dávid, Szabó János, Körtvélyes Mihály, Varga Györgyné, Szabó József, Piri József idősb, Hegyi János, Szigeti János, Szalay Ferencz, Dávid János, Tóth János, Kovács János, Borsos Mihályné, Sipos János, Sipos Ferencz, Kovács János, öreg Marton János, Szabó János, Szanyi István, Majsa Sándor, Borsos István.
A közelmúltban ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a Püspökmolnáriért Egyesület. 2001 augusztusában fogott össze egy tizen- és huszonéves fiatalokból álló kis csapat, hogy a faluért tevékenykedjenek. 2002. május 25-én jegyezte be a Vas Megyei Bíróság a Püspökmolnáriért Egyesületet. Az azóta eltelt 10 évben számos rendezvényt valósítottunk meg, és aktívan részt vettünk a falu közéletében. Az alábbiakban a sokrétű tevékenységünkből villantunk fel néhányat képek segítségével.
10 éven át szerveztük a szüreti felvonulásokat Díjtalan Mikulás-szolgálatunk a gyerekek örömére
Prinz Gyula-megemlékezés és földrajzverseny Amatőr színjátszással is foglalkozunk
A múlt héten bemutatott Piry-féle kereszttől tovább haladva kelet felé, a püspöki harangláb mellett egy Szűz Mária-szobrot találunk, mely a vallási jellegű kőszobrok közül a legfiatalabb. De még így is 113 éves… A szenttamási plébánia iratai között megtaláljuk a szobor fenntartására tett alapítvány iratait. Az alábbiakban ezt ismertetem.
A dokumentum – hasonlóan a Piry-féle keresztéhez – szintén egy igazolás, amit a „Szttamási r. k. anyaegyház papi és világi gondnokai”, azaz Legáth Kálmán apátplébános, Babós Mihály és Marton József templomgondnok adott ki. Ebben igazolják, hogy „özv. Piri Jánosné szül. Borsos Anna, püspöki-i lakos Püspöki községben Magyarország Patronájának tiszteletére kőből egy Szűz Mária szobrot emeltetett, és ennek fentartására örök alapítványképen 100 azaz egyszáz koronát letett.” Megfogadják, hogy amíg az összeg tart, addig – az egyház szabályainak figyelembe vétele mellett – az alapító szándékának eleget fognak tenni. Az 1899. május 14-én kelt iratot hármójukon kívül az adományozó özv. Piri Jánosné Borsos Anna is aláírta, majd a plébánia ovális pecsétjével hitelesítették. Az okiratot egy eredeti és két másolati példányban, az eredeti példányt 1 koronás illetékbélyeggel ellátva, a másolati példányokat bélyeg nélkül állították ki. Hidassy Kornél szombathelyi megyéspüspök az alapítást már másnap jóváhagyta, amiről az irat alján aláírása és pecsétje tanúskodik.
A szenttamási temetőtől tovább haladva kelet felé, a Kossuth u. 126-os háznál, százhúsz éves körtefák előtt egy újabb kőkeresztet találunk. Számomra ez a legkedvesebb az összes közül, ugyanis egyik szépapám és szépanyám állíttatta a 19. század végén. Családjukat emiatt – megkülönböztetésül a többi Piry-famíliától – „Jézus Pirynek” hívták a faluban. Most pedig nézzük az állítás körülményeit.
Ennél némi nehézséget okoz, hogy a szenttamási plébánia iratai között a kereszt állítására különféle évszámokat találunk. Egy 1937-es leltár szerint a kereszt 1889-ben készült, 1941-es és 1952-es leltárak szerint viszont 1899-ben, ugyanakkor a keresztalapítvány fellelt alapítólevele 1890-es keltezésű! Az alapítólevél azonban tisztázza az évszám kérdését.
A dokumentum más felépítésű, mint a Szál- vagy a Németh-féle keresztek alapítólevele. Ez most tkp. egy igazolás, amit Legáth Kálmán apátplébános, Tormásy Károly katolikus tanító és Szalay László templomgondnok adott ki. Ebben igazolják, hogy „Piry György Püspöki-i lakos és neje Tamás Borbála által a Püspöki határban Isten nagyobb dicsőségére egy kőkereszt emeltetett, s ennek fentartására örök alapítvány képen 50 (…) forintot letettek.” (Akkor még Püspöki község külterülete volt ez a terület.) Megfogadják, hogy amíg az összeg tart, addig – az egyház szabályainak figyelembe vétele mellett – az alapítók szándékának eleget fognak tenni. Az 1890. április 23-án kelt iratot hármójukon kívül a két alapító is aláírta, majd Hidassy Kornél megyéspüspök 4 nap múlva jóváhagyta. A okiratot egy eredeti és két másolati példányban, az eredeti példányt 50 krajcáros illetékbélyeggel ellátva állították ki.
A múlt héten bemutatott kőkereszt után most nézzünk egy másikat, amely sokban hasonlít – és nemcsak a külső megjelenését tekintve – a Szál-féle templomudvari kereszthez. Ennek az alapító okirata is megtalálható a szenttamási plébánia dokumentumai között.
Ez az irat is 1862. május 15-én kelt Szenttamáson. Benne özvegy Németh Györgyné született Fülöp Katalin „Molnári lakósnő” elmondja, hogy elhunyt férje és az ő közös akaratuk szerint a „a Szent-Tamási sirkertnek közepén egy magas kőkereszt emeltetthessék”. Itt is ígéretet olvashatunk, hogy a keresztet még a hó végéig felállítják. Tatarozására és fenntartására az özvegy április 28-án 53 Ft-ot már le is tett Tóth Zsigmond molnári apát és szenttamási plébános kezébe, hogy „a törvényes kamatra és biztos helyre mielőbb gyümölcsözés végett kihelyeztethessék”.
Fülöp Katalin kijelenti továbbá azt is, hogy „ha ezen alaptőkéből a Cs. Kir. Kincstár részére bélyeg illeték fogna kivettetni, ezt az alaptőkének csorbíttása nélkül, önmagam tulajdonomból fogom lefizetni”.
A Nepomuki Szent János szobor és a múlt héten bemutatott kőkereszt után ezúttal egy másik kőszobrot mutatok be, amely az előbbieknél jóval fiatalabb (a 19. század derekán készült). A kereszt a templom udvarán, a templomajtóval szemben, hatalmas gesztenyefák alatt áll. Eredeti alapító okiratának egyik példánya a Szent Tamás plébánia dokumentumai között megtalálható.
Az irat 1862. május 15-én kelt Szenttamáson. Ebben Szál József elmondja, hogy bátyjának a halálos ágyán előadott végakarata szerint cselekszik. Az elhunyt Szál Mihály ugyanis szóbeli végrendeletében azt kívánta, hogy „hátra hagyott csekély értékéből emeltethessek a Szt-tamási Plébánia templom előtti térre egy magas kőkeresztet az Isten dicsőségére”. (Nyilvánvaló, hogy a Szál-család szenttamási illetőségű lehetett, jóllehet ez az iratból nem derül ki.) Szál József kijelenti, hogy bátyja akarata szerint a keresztet még a hó végéig felállíttatja. Tatarozására és fenntartására az elhunyt 53 Ft-ot rendelt. Ezt az összeget a testvéröcs Tóth Zsigmond molnári apát és szenttamási plébános rendelkezésére bocsátotta, hogy „a törvényes kamatra és biztos helyre mielőbb gyümölcsözés végett kihelyeztethessék”.
Szál József kijelenti továbbá, hogy „ha ezen alaptőkéből a Cs. Kir. Kincstár részére bélyeg illeték fogna kivettetni, ezt az alaptőkének csorbíttása nélkül, önmagam tulajdonomból fogom lefizetni”.
A múlt héten bemutatott Nepomuki Szent János szobortól alig 3-400 méterre keletre, a Kossuth utca 9/b. számú ház előtt, fák között megbújva áll egy kőkereszt. Jelen bejegyzésben ezt mutatom be.
Ha megpillantjuk, egyből szembeölik, hogy stílusa nagyban különbözik a faluban álló (és az országban is elterjedt) keresztek típusától. Itt ugyanis a keresztfa alatt nincs Mária-ábrázolás, van viszont magas, hármas osztatú talapzat, és a keresztfa formája is eltérő. Mindez arra utal, hogy egy jóval „öregebb” alkotásról van szó. Ezt egyébként írásos feljegyzés is alátámasztja.
A püspökmolnári plébánia iratai között található, 1941-ben, majd 1952-ben felvett jegyzőkönyvek szerint ezt a kőkeresztet gróf Festetics Györgyné Sallér Judit emeltette. A feljegyzések az állítás évét nem említik.
Most induló sorozatomban a községünkben álló kőszobrokat mutatom be. Ezek – Prinz Gyulának az iskola előtti emlékművét kivéve – mind vallási, egyházi vonatkozásúak. Egy Madonna- és egy Nepomuki Szent János-szobor mellett keresztek tartoznak ide. Fotóval/fotókkal mutatom be mai képüket, és ahol ismert, ott az állításuk körülményeiről is írok.
A falu nyugati szélén betonkerítéssel körbe véve áll Nepomuki Szent János szobra. A fejét jobbra fordító szent karjában egy keresztet fog. A Szent János szobor lábazatának alsó részén ez a töredékes felirat olvasható:
…AVOZ …. SAD EMBERTÁRSOD
………………….AZ…………
JOBB………L…………ÉN…
…………ZD GY…………OS…
NÉZD SZENT JÁNOSNAK HOGY
………… ÖRT TON……………………
TSILLAGOS KORONA ………………
SZÁLLOTT HOMLOKÁRA
Most pedig nézzük meg, hogy ki(k), mikor és miért állíttatták!
A képeim közt keresgélve ráakadtam egy jó 10 éves fotóra a püspöki falurészen álló haranglábról, így most erről írok röviden. Valószínűleg ez az utolsó „akkor és most” bejegyzés, mivel a falu középületeit már mind sorra vettem. A bejegyzés a jobb oldali kép alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.
Egy korábbi bejegyzésben már ismertettem a szenttamási temetőkápolna alapítását és az épület külső képét, egy másik írásban pedig a kápolna berendezését néztük meg. A mostani bejegyzésben azt ismertetem, hogy kik vannak eltemetve az épület kriptájában.
A kápolna alatti sírboltba az épület hátulja felől, vagyis északról lehet lejutni. A kétszárnyú vasajtót egy kis toldalékra építették rá. (Lásd balra, egy 10 évvel ezelőtt készült fotón. Azóta a kúszónövények szinte teljesen benőtték az ajtót.) Az épületet úgy alakították ki, hogy a kripta a kápolna alatt helyezkedik el, vagyis az épület gyakorlatilag kétszintes.
A plébánián fellelt iratok szerint a temetőkápolnában öten nyugszanak:
Elsőként Korchmáros Menyhértné, szül. Kovácsics Máriát temették ide (és emeltette neki férje a kápolnát). Ő Szenttamáson halt meg 1855. november 11-én, 28 évesen.
A mai bejegyzésben a püspökmolnári polgármesteri hivatalt is magába foglaló épületet mutatom be egy archív és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a jobb oldali kép alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.
Az előző bejegyzésben már bemutattam a szenttamási temetőkápolna alapítását, ill. az épület külső képét. A mai bejegyzésben belépünk a kápolna ajtaján, és a belsejét vesszük szemügyre.
Az alapító okiratot követően a kápolna fenntartását Korchmáros Menyhért végakarata biztosította, mely szerint a szenttamási temetőkápolnában halála napján (október 16-án) egy csendes szentmise mondassék, e célra pedig végrendeletileg 200 koronát biztosított. 1908. augusztusában a kriptát tatarozták 586 korona értékben, melynek költséget a Korchmáros-család fizette.
A kápolna berendezési tárgyairól 1915-ben, 1927-ben és 1931-ben felvett, és a plébánia iratai között megtalálható leltárok adnak tájékoztatást. Ezek szerint a temetőkápolnában az alábbi tárgyak voltak: egy fából készült oltár, Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló (1931-ben újnak nevezett) oltárkép (lásd balra fent), 4 gyertyatartó, imazsámoly, számos egyházi (papi és ministráns) ruha, kehely (amit a plébánián őriztek) és egyéb kellékek. Összesen 21 tételben 33 db tárgy. Vagyis minden olyan kellék, ami a misézéshez kellett.
Püspökmolnáriban a templomon kívül még egy épület használható szentmisék tartására, ez pedig a szenttamási temetőkápolna, mely egyben családi sírbolt is. A mai bejegyzésben ezt az épületet mutatom be.
1856. november 24-én kelt az az örökalapítványi okirat, mely szerint Korchmáros Menyhért (1848-as hadnagy, portréját lásd itt) a szenttamási sírkertben az általa 1855-ben emeltetett családi sírbolt fenntartására, tatarozására 100 forintot letétbe helyez a szenttamási plébánosnál azzal a feltétellel, hogy ő kihelyezi kamatozni a pénzt. Az épületben ugyanis szeretett felesége, a szenttamási Kovácsics Mária nyugszik. További 100 forintot pedig Korchmáros Menyhért arra szánt, hogy annak kamataiból minden év november 11-én, felesége halálának évfordulóján annak lelki üdvéért misét mutassanak be. Az örökalapítványi okirat egy eredeti példánya megtalálható a szenttamási plébánia iratai között.
A mai bejegyzésben az egykori püspökmolnári tanácsházat mutatom be egy archív és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a jobb oldali kép alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.
A mai bejegyzésben a püspökmolnári óvodát mutatom be egy régi és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a képek alatti "tovább" feliratra kattintva folytatódik!
Ezúttal a szenttamási ÁFÉSZ-boltot és a presszót is magába foglaló épületegyüttesről teszek közzé két fotót. A bejegyzés a képek alatti "tovább" feliratra kattintva folytatódik!
