A mai bejegyzésben ismét 75 éve történt eseményeket ismertetek - korabeli újságcikkek alapján. (A téma előző bejegyzése ide kattintva olvasható.) 

Az első cikk egy hirdetés, amely a Vasvármegye 1942. február 4-i számának 8. oldalán található:

A mai bejegyzésben 3 rövidhírt teszek közzé 1951 januárjából, melyek a Vasmegye c. lapban jelentek meg.

Az első cikk a január 4-i lapszám 6. oldalán olvasható:

Következik egy iskolai hír (Vasmegye, 1951.01.12. 6. oldal):

Az idei utolsó bejegyzésben 2 régi hirdetményt teszek közzé + egy községbeli lakos említését az egyik hirdetés után.

Évtizedekkel ezelőtt a községek maguk rendelkezhettek a területükön gyakorolható vadászati jog hasznosításáról. Ez komoly bevételi forrást jelentett számukra, amivel szabadon rendelkezhettek. (1936-ban pl. a községi apaállat-tartás költségeire fordították.) A helyi képviselőknek érdeke volt a magas vadászati bevétel, ezért a jogot a legtöbbet ígérőnek adták bérbe. Néha zártkörű képviselő-testületi üléseken, de gyakrabban nyilvános árverésen. Ma két ilyen árverés hirdetményét teszem közzé.

Az egyik Rábapüspöki község hirdetése, amely a Vasvarmegye Hivatalos Lapja c. sajtóorgánumban jelent meg 1926. december 30-án (298. oldal). (A kép a jobb alsó sarkába kattintva nagyítható!)

Az első községösszevonás után Püspöktamási is árveréssel értékesítette a vadászati jogot, erről szól a Vasvarmegye Hivatalos Lapjának 1932. december 31-i számának 416. oldalán megjelent felhívás:

A mai bejegyzésben folytatom a 75 éve történt események bemutatását a korabeli újságcikkek alapján. (A sorozat előző bejegyzése itt olvasható.)

Elsőként egy rövid említés a Vasvármegye 1941. december 18-i számának 5. oldaláról: 

Egy ingatlanos rövidhír olvasható a megyei lap december 19-i számában (7. oldal):

1842. decemberére az akkori molnári vendégfogadós, Kluiber József és neje, Bartl Trézsi komoly hátralékot halmoztak fel az árendából (azaz: a bérleti díjból, mivel a molnári kocsmát bérelték az uraságtól). Mivel készpénzük nem volt, így a javaikat összeírták, molnári lakosok bevonásával felbecsülték, hogy "dobra verjék", vagyis árverés útján értékesítsék. Az összeírás fennmaradt, amiből megismerhetjük egy vidéki kocsmabérlő életkörülményeit a reformkorból. Íme:

Részlet az összeírásból

A teljes lajstrom pedig így néz ki:

A mai bejegyzésben egy tervrajzot fogok bemutatni Festetics György korából, méghozzá az egykori kastélyudvar egyik épületéről. Az irat címe: Az átalakítandó molnári (Vas m.) Festetics-üvegház /Treibhaus/.

A szakadt állapotú kéziratban fennmaradt tervrajz 1871-ben készült, a szerzője Andreas Leithner. Az 1 lapból álló tervrajzon alaprajzot, homlokzati rajzot és keresztmetszetet egyaránt láthatunk. Az irat német nyelvű, de az alaprajz körül az égtájak neveit magyarul is ráírták. A tervrajzot 3 képen mutatom be. Lássuk!

A mai bejegyzésben az 1924-es kiadású Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára című kötetből mutatom be az első összevonás előtti 3 kisközséget, Rábamolnárit, Rábaszenttamást és Rábapüspökit. A vonatkozó adatok a könyv 1261-1262. oldalán vannak.

Megtudjuk belőle, hogy az adott kisközség (kk.) melyik vármegye (vm.) mely járásában (j.) található, hány lakosa van (lak.), hol van az illetékes körjegyző (kjző) és anyakönyvvezető (akv., esetünkben Rábahidvégen), mely törvényszék (trvszék) ítélkezik a falu ügyeiben (ez a szombathelyi járásbíróság), hol van a legközelebbi állampénztár, csendőrőrs (cs.ö.), vasútállomás, posta és távíró (ez utóbbi 3 Rábamolnáriban). Ezeket az adatokat németül is közölték. Majd a földbirtokosok, iparosok és kereskedők címtára következett.

Nézzük elsőként Rábamolnári adatait a kötetből:

A mai bejegyzésben egy 1821-ben kelt levelet mutatok be, melyben özv. gróf Festeticsné született Sallér Judit egyik embere, Fierst István ispán szeretne kilépni a szolgálatból, és ehhez kéri a grófné fiskálisának (ügyvédjének, jogtanácsosának) a közbenjárását. Íme a Molnáriban keltezett levél:

A levél első sorai

A mai bejegyzésben 50 évvel ezelőtti újságcikkeket ismertetek a Vas Népéből.

Az első cikk a megyei napilap május 8-i számának 4. oldaláról való. Eszerint május 5-én Vas Megye Tanácsa a társadalmi munkában való részételért a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntető jelvény arany fokozatát adományozta - többek között - az alábbi személyeknek: Móré György, Antal János, Simon Kálmán, Hantzl (?, talán Kranczl) János püspökmolnári lakosoknak. (A vasvári járásban 12-en kapták meg ezt a kitüntetést, ennek harmada püspökmolnári volt.) A társadalmi munka szervezéséért pedig a Kiváló Társadalmi Munkáért feliratú emlékplakettel jutalmazta a megyei tanács a püspökmolnári úttörőcsapatot.

Az alábbi cikk a május 11-i lapszámból való (3. oldal). A kép jobb alsó sarkában található nyilakra kattintva a szöveg nagyítható:

A cikkben említett épületet itt mutattam be.

A mai bejegyzésben gróf Festetics György molnári birtokának épületeit és földjeit mutatom be egy 1856-ban készült összeírásból. Lássuk először az épületeket:

Részlet az összeírásból

A mai bejegyzésben egy gyapjúra vonatkozó adásvételi szerződést ismertetek a jakabházi Sallérok Molnári uradalmából 1794-ből. Az egész irat mindössze ennyi:

Élet a Rába partján 6. - Befejezésül

A községünkről íródott 50 évvel ezelőtti cikksorozat utolsó részének közléséhez érkeztem ma. Az itt olvasható újságcikk a Vas Népe 1966. május 8-i számának 5. oldalán jelent meg. (A Falukrónikában megtalálható formában közlöm.)

Élet a Rába partján 3.

A mai bejegyzésben folytatom a Vas Népében 1966. május elején községünkről megjelent 6 részes cikksorozat közlését. A 3. rész a május 4-i lapszám 3. oldalán jelent meg. (A meglehetősen szabálytalan formájú újságcikket a Falukrónikában megtalálható szerkesztett formában közlöm.) 

A mai bejegyzésben - az 1887-es hírek után - lássuk, miről írt községünk vonatkozásában a Vasmegyei Közlöny (VK) című újság!

Vasúti menetrendet találunk a lap február 28-i számának 4. oldalán:

Árverési hirdetmény található a VK 1888. március 11-i számában (4. oldal):

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam Molnári földesurait 1767-ből, most pedig a korabeli urbáriumból a jobbágyokat mutatom be. Lássuk, kik éltek és adóztak Molnáriban Mária Terézia királynő úrbérrendezésének idején!

A mai bejegyzésben 3 újságcikket teszek közzé a Vas Népéből 1966 február-márciusából. Az első egy sporthír a február 25-i lapszám 4. oldaláról:

Akinek van korabeli fotója a sportoló fiatalokról (leginkább a családjaiknak, természetesen), kérem, küldje el nekem!

A második hír a baleseti krónikából való; megjelent a Vas Népe 1966. március 4-ei számában (6. oldal):

A Vas Népe c. megyei napilap 1966. február 24-i számának 3. oldalán jelent meg a községi téeszről az alábbi cikk. Sőt, már-már novella! Olvassá(to)k csak:

Korábban már bemutattam Molnári kastélyépítő családját, a jakabházi Sallérokat (lásd ebben a bejegyzésben), de Molnáriban nem ők voltak az egyetlen birtokos nemesek a 18. században. Igaz, ők voltak a legjelentősebbek, azaz a legtöbb földdel (és jobbággyal) ők bírtak. Rajtuk kívül azonban volt még néhány földesúr itt.

Az alábbi táblázat róluk ad felvilágosítást:

Tört alakban kifejezve: Foky József birtokában 1/4, Prosznyák úr birtokában 5/8, Sallér István kezén 8 egész és 7/8, Sümeghyné kezén 1 egész 1/4 jobbágytelek volt, özv. Tóthné egyetlen jobbágya (jobbágycsaládja) pedig 3/8 jobbágytelken ült. Vagyis a 3 legkisebb birtokosnak külön-külön kevesebb, mint egy egész jobbágytelke volt.

Ahogyan azt az iskolai történelemórákon is tanultuk, Mária Terézia királynő uralkodása idején került sor az ún. úrbérrendezésre. Ennek elsődleges célja az állami adóalap, a jobbágytelek rendezése és védelme volt. A királynő által 1767-ben kiadott úrbéri pátens elrendelte, hogy minden helységnek készítsék el az urbáriumát, amely az ott lakók anyanyelvén, nyomtatásban készült, és a jobbágynépesség terheit pontosan rögzítette. 

Ehhez ún. úrbéri tabellát csatoltak, mely a település birtokosainak, jobbágyainak, zselléreinek nevét, külső- és belső telkeiknek a nagyságát, a jobbágy által a földesúrnak fizetendő kilencedet, a robotot és az egyéb, helyben szokásos adózásokat tartalmazta. (Az új urbárium a belsőséget egységesen 2 pozsonyi mérős, azaz 1100–1300 öles nagyságban határozta meg. A külsőséget egy egész telek után, az illető helység határának osztályba sorolása szerint, szántónál 16–40 hold között, rétnél 6–22 kaszás között állapították meg.)

Püspöki ekkor a győri püspök szombathelyi uradalmához tartozott, így Szombathely mezővárossal, Perinttel, Zanattal és Szentmártonnal együtt adták ki a falu urbáriumát. Ebből ismertetem a Püspökire vonatkozó adatokat.

Összesítő adatok:

A községben ekkor tehát 32 jobbágycsalád élt, akik 1 egész jobbágytelek után 52 nap igás (2 marhával) vagy 104 nap gyalogrobottal tartoztak a földesúrnak. (1 egész jobbágytelekkel azonban csak kevesen bírtak.) A kilencedet pénzben fizették, további adózásaik pedig: árenda (bérleti díj a belső telek és lakóház után után), tűzifa, fonás, kifőzött vaj, kappan, csirke és tojás.

A jobbágyokra vonatkozó adatok (mivel a nevek jól olvashatók, ezért az úrbéri tabella eredeti lapjait teszem közzé):

Püspöki község 1565-ös, 1571-es,  1577-es és 1592-es összeírásainak bemutatása után nézzük meg, kik és hogyan éltek a faluban 1656-ban! Ebben a szombathelyi vár 1656-os urbáriuma lesz a segítségünkre. Lássuk!

Az összeírás első oldala