A II. világháború utáni népi demokratikus berendezkedés felszámolásának egyik lépése volt a szovjet mintára bevezetett tervgazdálkodás. Ennek első állomása a 3 éves terv volt, mely a termelőerők fokozását, a termelési ágak összhangját és a lakosság életszínvonalának javítását tűzte ki célul. Megvalósítására 1947-49 között került sor.

A Vasmegye c. lap 1949. április 17-i számának 2. oldalán jelent meg az alábbi cikk (sajnos kissé homályosan maradt fenn), mely községünknek a 3 éves tervből való részesedéséről szól, megemlítve benne a következő, immár 5 éves terv célkitűzéseit is.

A minap került a kezembe egy régi könyv: a Jékelfalussy Zoltán által szerkesztett Magyarország iparosainak és kereskedőinek czím- és lakjegyzéke című, 1885-ben kiadott munka. Ez a vaskos kötet foglalkozások szerint tartalmazza az ország összes iparosát és kereskedőjét, beleértve a szolgáltató szektort is. A városokban működő mesteremberek, gyárak esetében az utcát és a házszámot is megadja. Ebből gyűjtöttem ki Molnári, Püspöki és Szenttamás mesterembereinek nevét, korabeli helyesírással.

Ácsmesterek

Molnári: Babós Imre, Polgár Mihály, Püspöki: Kustor István

Asztalosok

Molnári: Jánosy Antal, Szent-Tamás: Ujváry Ferencz

Czipészek

Molnári: Antal Vincze, Véber György, Püspöki: Károly József, Károly Ferencz, Szent-Tamás: Kuhmann Antal

A jelen bejegyzésben az 1877-es, községünkkel kapcsolatos újsághíreket mutatom be. Elsőként egy rövid gyászhír a Vasmegyei Lapok (VL, a korszak megyei napilapja) március 29-i számának 2. oldaláról:

Ez azért is érdekes nekünk, mert eszerint ekkor már volt postahivatal Molnáriban. 

A következő cikk a Déli Vasúton folyó német nyelvű ügyintézést nehezményezi, és napra pontosan egy hónappal később jelent meg, szintén a 2. oldalon:

A mai bejegyzésben a községünk történetével kapcsolatos 1875-ös híreket mutatom be a korszak egyetlen megyei újságja, a Vasmegyei Lapok cikkei alapján.

Elsőként egy rövidhír Festetics György nagylelkűségéről a március 22-i lapszám 2. oldaláról:

A Vasmegyei Lapok május 30-i száma a címlapon adott tudósítást a vármegye törvényhatósági bizottságának üléséről. Eszerint a földadó szabályozása céljából felállított bizottság tagja lett a vasvári járás e.) aljárásában Felnagy Gábor Molnáriból, aki a kisbirtokosokat képviselte.

Egy tragédiáról beszámoló bűnügyi hír jelent meg az újság július 4-i számában a 6. oldalon:

Egy gazdasági témájú hír jelent meg a lap augusztus 15-i számának 3. oldalán:

Egy korabeli, helyi vonatkozású valutabűncselekményről és annak büntetéséről számolt be a Hír című lap 1940. november 7-i száma a 2. oldalon:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

A második világháború után az alapvető élelmiszerekből is hiány volt Magyarországon. Ezen próbált enyhíteni néhány - hazánknál valamivel tehetősebb - állam adománya. Egy ilyen, a korabeli Püspöktamásiba is eljutott cukorszállítmánynak állít emléket a Szabad Vasmegye 1946. október 26-i számának 2. oldalán megjelent olvasói levél:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! A facebook-oldalra felkerültek az első helytörténeti vonatkozású fotók (nagyobb méretben, mint itt a blogon), ezek száma fokozatosan bővülni fog. Érdemes tehát csatlakozni! :)

Molnári birtokosa, Festetics György kapcsán már sok mindenről írtam: bemutattam a kastélyát 1868-ból, ill. a kastély későbbi képét, írtam arról, hogy megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét, szóltam a vasútfejlesztésben játszott szerepéről, apátság-alapításáról,  miniszteri felmentéséről, továbbá haláláról és temetéséről. Az átfogó életrajzát azonban még nem közöltem. Ezt most pótolom.

Festetics László gróf és a templomunk kriptájában nyugvó Hohenzollern-Hechingeni Josephine hercegnő fia, a keszthelyi Georgicont alapító Festetics György és Sallér Judit unokája Bécsben született 1815. ápr. 23-án. Iskolai tanulmányait a szülői háznál végezte, a jogi vizsgát a pozsonyi jogi akadémián tette le. Ezután a katonasághoz ment, mely pályát 1849-ben alezredesként hagyta el. Ezután gazdálkodni kezdett, ill. számos jótékonysági akcióban vett részt.  1849-ben kötött házasságot monyorókeréki gróf Erdődy Eugéniával, mely házasságból 4 gyerek született: Tasziló, Jenő, Georgina és Pál.

A mai bejegyzésben 3, 1912 őszén megjelent rövidhírt idézek fel a korabeli járási újság, a Vasvár és Vidéke hasábjairól.

Elsőként egy tanügyi hír szeptember 1-ről, a lap 4. oldaláról:

Horváth József 1919-ben – kollégájával, Hegedűs Istvánnal együtt – jelezte csatlakozási szándékát a szocialista párthoz. Igaz, a felekezeti iskolák összevonását elszabotálták. Később tanítóként a Levente Egyesület jegyzője is volt. 1935-ig tanított községünkben. (Szívesen fogadok fotókat egykori püspökmolnári tanítókról, régi osztály- vagy tablóképeket, stb.)

Másodjára egy gyászjelentés a szeptember 8-i lapszám 2. oldaláról: 

Az előző blogbejegyzésben bemutattam Szenttamás község térképét 1820-ból. Mivel az egy Sallér Judit és a szenttamási közbirtokosság közti peres ügy melléklete, ezért a térképhez házjegyzék is tartozik. Ez alapján ismertetem a község lakóit.

Ahogy az előző bejegyzésben már említettem, Vas megye első 12 mintagazdája közül községünkből való is volt valaki, méghozzá Rodler József. A Kisgazdapárt lapja, a Nyugati Kis Újság 1948. szeptember 8-i számának 3. oldalán – az országos mintagazda-kongresszus apropóján – az ő püspöktamási gazdaságában tett látogatásról számol be. (A cikk a kép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.)

Amíg az iparban az élmunkásokat, addig a mezőgazdaságban a mintagazdákat állították példaként a dolgozók elé az 1940-es évek végén (legalábbis addig, míg a szövetkezetesítés nem került előtérbe). Az Országos Munkaverseny Bizottság 1948-ban – a vármegyei bizottságok javaslatára – 900 dolgozó paraszt közül választott ki 300 mintagazdát, Vas megyére 12 „jutott”. A Nyugati Kis Újság című kisgazda napilap 1948. szeptember 4-i számában jelent meg a vasi mintagazdákról szóló tudósítás:

 A korban bevett szokás szerint, árverés útján adta bérbe Püspöktamási község 1946-ban a falu tulajdonát képező kocsmát és a hozzá tartozó földterületet. Az árverési felhívás a kisgazda irányultságú lap, a Nyugati Kis Ujság 1946. szeptember 5-i számának 4. oldalán jelent meg:

Egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy a rábamolnári körjegyzőség pecsétjét be fogom mutatni (lásd balra).

A Vasmegye c. megyei napilap 1956. augusztus 25-i számának címlapján jelent meg az alábbi, a püspöki malom újjáépítéséről szóló újságcikk:

Szívesen fogadok régi külső és belső fotókat a püspökmolnári malomról, és minden más, püspökmolnári vonatkozású képet, iratot!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

A Vasmegye c. lap 1956. aug. 22-i száma "Sokáig az emlékezetünkben él" címmel, "Munkások és dolgozó parasztok találkozója" alcímmel számolt be a püspökmolnári földműveseknek a szombathelyi tejüzemben tett látogatásáról. Az erősen propaganda jellegű cikk vonatkozó része így szól:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam a molnári uradalom épületeit 1789-ből, amikor Sallér Judit átvette azokat.  Az ő idejében nagyon precízen dokumentált gazdálkodás folyt itt; kimutatások, számlák, fizetési listák is fennmaradtak. Az alábbiakban egy 1795-ös fizetési listát ismertetek, amiből megtudhatjuk, hogy kik, milyen tisztségben és mennyiért dolgoztak akkoriban a Sallérok birtokán (néhány hídvégi, töttösi és újlaki alkalmazott is innen kapta a fizetését). Ez a lista a korabeli uradalmi hierarchiát is jól tükrözi. Nézzük:

1789-ben meghalt a Sallér-család utolsó férfitagja, Sallér (II.) István szolgabíró. Örököse a jogilag fiúsított lánya, gróf Festetics Györgyné Sallér Judit lett. Az öröklés miatt sor került a család birtokainak, javainak összeírására – köztük a molnári uradalom lajstromba vételére is. Molnári falut ugyan több nemes bírta, de közülük ők voltak a legjelentősebbek.

A család kúriája a falu nyugati részén 1744-ben alapjaiból épült egyemeletes kastély volt, amelyet cseréppel fedtek. Amikor a Sallérok Mária Terézia királynőtől megkapták a birtokot, akkor még csak egy kétszobás, kis konyhás, kis kamrás lakóházikó állt itt szegényes istállókkal. A Sallér (I.) István által építtetett kastélynak csupán az emeletén volt 5 szoba, egy erkély és egy házi kápolna is. Az egész épület alatt pince húzódott. A konyhakert mintegy 1 hold nagyságú, a kastélyudvar pedig enélkül 1530 öl volt. A kastélyudvar területét piros téglalappal kiemelve lásd balra a korabeli térképen. Jól látszik, hogy a falu belterületének mintegy ötödét-negyedét ez foglalta el.

Községünk a Rába mellett jött létre, így a vízierő adott volt a gabona megőrléséhez. Már a középkorban malom állt Molnáriban; a molnár mesterségről kapta nevét a község birtokos családja, sőt a falu is. A 20. században pedig Püspökiben működött a Marton-féle vízimalom. A mostani cikkemben egy 18. századi eseményt mutatok be: a molnári hajómalom megépítésének szerződését.

A kép illusztráció, a ráckevei hajómalmot ábrázolja (www.hajomalom.rackeve.hu), de a molnári hajómalom is hasonló lehetett...

A korábban már bemutatott molnári birtokos család, a Sallérok jól szervezett és precízen dokumentált gazdálkodást folytattak, bőséges bevételeik által pedig kiemelkedtek a megyei nemesség sorából. A családi levéltárban külön iratcsomóban vannak a bérbeadási szerződések, melyek közül egyet, a molnári vendégfogadó bérbe adását szeretném bemutatni 1817-ből.

Előrebocsátom: a gazdasághoz nem értek. Hogy mégis miért írok most róla? Mert egyrészt a saját bőrömön (vagy ha úgy tetszik: a pénztárcámon) fogom érezni a bejelentett gazdasági csomagterv hatásait, másrészt pedig hozzám hasonlóan több milliónyian érzik, akiknél ez rövid és hosszú távon egyaránt valamilyen reakciót válthat ki.