Előrebocsátom: a gazdasághoz nem értek. Hogy mégis miért írok most róla? Mert egyrészt a saját bőrömön (vagy ha úgy tetszik: a pénztárcámon) fogom érezni a bejelentett gazdasági csomagterv hatásait, másrészt pedig hozzám hasonlóan több milliónyian érzik, akiknél ez rövid és hosszú távon egyaránt valamilyen reakciót válthat ki.
A 16-án bejelentett adó- és járulékváltozások (szja-rendszer tisztításának előbbre hozása - félszuperbruttó és adójóváírás eltörlése, munkavállalói egészségbiztosítási járulék 1 százalékpontos emelése) leginkább az átlag (azaz: nettó 140.000 Ft-os havi bér) alatti keresetűeket érintik. Közülük is legnagyobb mértékben a minibélbéreseket. Ők az eddigi 60.000 Ft helyett kevesebb, mint 52.000 Ft-ot vihetnek haza. Az ÁFA-emelés (25-ről 27%-ra) viszont már minden fogyasztót egyformán érint, ám a kevesebb bért keresőket arányaiban jobban sújtja, hiszen a kisebb keresetükből arányaiban többet kell ÁFA-ra kifizetniük.
A kormány szerint ugyan európai trend a forgalmi típusú adók emelése, ám az ÁFA mértéke hazánkban a legnagyobb. Vagyis félő, hogy a határ menti régiókban a fogyasztás még jobban csökken, és az itt élők egyre több mindent külföldről, a szomszédos országokból vesznek meg (figyelembe véve a benzinárakat is). Ez viszont a remélt ÁFA-bevételt fogja csökkenteni... Arról nem beszélve, hogy az adóemelés gerjeszti az inflációt is.
A bejelentett adócsomag kapcsán ne felejtkezzünk el arról, hogy a cégeket egy már elfogadott törvény béremelésre ösztönzi. Méghozzá azzal, hogy csak azon cégek indulhatnak közbeszerzési eljárásokon, állami pályázatokon, amelyek a törvényben leírt béremelést meglépték. De ahhoz, hogy a bérfejlesztést megtehessék, egyes cégek előbb leépítésekre kényszerülhetnek... Az így elbocsátottak pedig - álláskeresésük idejére - a fogyasztás visszafogásával reagálnak, ami az ÁFA-bevételeket csökkenti.
Vagyis megítélésem szerint a gazdaságpolitika - hangsúlyozom: egy laikus szemével nézve - kedvezőtlen irányba halad. Igaz, ne törjünk pálcát fölötte addig, amíg a tervek törvényjavaslattá, törvénnyé nem lesznek, de az eddig megfogalmazott elképzelések nagyon emlékeztetnek a megszorítások világára. Arra, ami ellen a jelenlegi politikai többség a szavak szintjén erőteljesen küzd. Rövid távon ezek az intézkedések a szakszervezetek - akár sztrájkokba torkolló - ellenállását, hosszú távon pedig a szavazók pártpreferenciáinak változását, a parlamenti erőviszonyok átrendezését eredményezhetik.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
