Kedves Olvasók! Mielőtt a mai témára rátérnék, szeretném megismerni a véleményüket a blogról. Ehhez készítettem egy kérdőívet, aminek a kitöltése alig 2 percet vesz igénybe. Kérem, szánjanak rá egy kis időt! A kérdőív itt érhető el.

És akkor térjünk a tárgyra: folytatva a 219. bejegyzésben megkezdett sort, ezúttal is régi püspökmolnári házakról teszek közzé képeket. Elsőként lássuk egy "klasszicista jellegű, oszlopokkal felosztott vakolatdíszes lakóház homlokzatát" Püspöktamásiból, az 1930-as évekből (Forrás: Vas megye népművészete. c. könyv, Szombathely 1996.)

A következő parasztház 1832-ben épült. A fotóját évekkel ezelőtt az egykori lakója, Sipos Józsefné, Irén néni bocsátotta rendelkezésemre:

A Vasvármegye 1913. évi február 27-i számában jelent meg egy postával kapcsolatos rövid tudósítás. Ugyanez a Vasvár és Vidéke című lap március 16-i számának 2. oldalán is megjelent. A cikk így szól:

Ebből megtudhatjuk a postamester nevét, és azt, hogy a lánya is a "postakürt rabja" lett. (Valószínűleg rokonai voltak az 1919-23 között a katolikus iskolában kántortanítóként működő Hegedüs Istvánnak.)

Az 1880-as népszámlálás után a következő cenzust 1890-ben tartották. A felvett adatokból ismertetem a Püspökire, Molnárira és Szenttamásra vonatkozó számokat. Elsőként nézzük a házak és a lélekszám összefoglaló adatait:

Jól látszik, hogy egyes házak több család lakásául szolgáltak. Míg a két szélső községben átlagosan mintegy 5 ember élt egy lakásban, addig Szenttamáson már hatan! A népesség lélekszáma pedig a 3 faluban 10 év alatt mintegy 120 fővel emelkedett.

A cenzus a népesség részletes életkori adatait is tartalmazza. Nézzük először a férfiak életkor szerinti megoszlását:

Az alábbiakban néhány, Püspökmolnáriban (vagy valamelyik elődközségében) fotózott régi, zsúptetős parasztházat mutatok be.

Az első fotó a Béke utca 12. szám alatt egykor állt házat mutatja be:

A következő épület a Kossuth utca 131. alatt állt:

A 18. század végén nemcsak az 1. katonai felmérés térképe készült el, hanem egyes folyókról is térkép készült, így pl. a Rábáról is. Ma egy 1780-as Rába-térképet mutatok be, ami a községünk történetével kapcsolatban meglepő információkat tartalmaz!

A latin nyelvű térkép a Rába Gerese (német neve Gritsch, ma Rábaszentmárton része, Burgenland, gyanafalvi járás) és Nick közti szakaszát ábrázolja. Az 1 szelvényből álló, 274 x 63,5 cm méretű kéziratos térkép másolatban maradt ránk. Feltételezett készítője Samuel Krieger.

Az 1869-es népszámlálás után a soron következő cenzusra 1880-ban került sor (más források szerint 1881-ben). Ebből kevesebb adat áll rendelkezésre, mint az előző népszámlálásból. Püspöki, Molnári és Szenttamás adatai az alábbiak:

Az előző népszámlálás adataival összevetve láthatjuk, hogy a házak száma mindhárom községben nőtt, összesítve pedig 20-szal lett több 11 év alatt! A népesség száma is mindenütt nőtt, az összlélekszám pedig most először meghaladta az ezret. A lakosság 93 %-a magyarnak vallotta magát, mindössze 15 németet és 2 egyéb nemzetiségűt találtak az összeírók.

A vallási megoszlás az alábbiak szerint alakult:

Ahogyan arról itt már írtam, 1948-ban híd épült a Rábán Vasvár felé (az Új Vasvármegyében ezt püspöktamási hídként említik - tévesen). A hidat az Úttörő utca folytatásaként vezető úton lehetett elérni. A Szabad Vasmegye c. lap 1948. február 18-i számának 3. oldalán megjelent egy hír e híd közelgő átadásról:

Előzmény a lap január 1-i számának 5. oldaláról:

Egy rábamolnári születésű személy életének két évéről szól az alábbi (sajnos nehezen olvasható) újságcikk az Új Vasvármegye c. lap 1947. február 14-i számának 3. oldalán:

Tegnap volt 130 éve, hogy Bécsben elhunyt gróf Festetics György (1815. április 23-1883. február 12.), Molnári akkori legnagyobb birtokosa, korábbi miniszter, Vas vármegye volt főispáni helytartója és Zala vármegye volt főispánja. Halálának (és ideiglenes temetésének) évfordulója mellett február közepe azért is fontos az ő szempontjából, mert 1867-ben február 17-én lett az Andrássy-kormány tagja, mint a király személye körüli miniszter.

Andrássy Gyula kormánya a megalakuláskor (1867. február 17.) Felül középen: Andrássy Gyula miniszterelnök; felső sor balról: Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Wenckheim Béla belügyminiszter, Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter; alsó sor balról: Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszter, középen: Festetics György, a király személye körüli miniszter, Gorove István földművelés- ipar- és kereskedelemügyi miniszter (Barabás Miklós kőrajza)

Ettől kezdve állandó, rendkívül fontos szereplője az Osztrák-Magyar Monarchia politikai életének, hiszen nemcsak az uralkodó bizalmát kellett elnyernie, hanem az országgyűlését is, tolmácsként (is) őrködve az érzékeny egyensúly felett.

Amikor 1871-ben megromlott egészségi állapota miatt a felmentését kérte, Andrássy Gyula így értékelte a munkáját:

Az alábbiakban az egykor önálló Püspöki, Molnári és Szenttamás községek statisztikai adatait mutatom be Fényes Elek két munkája alapján. Fényes Elek (1807-1876) statisztikai és földrajzi író, akit a hazai közgazdasági statisztika megteremtőjének szoktak tartani.

Az első idézett mű az 1836-40 között Pesten 6 kötetben megjelent "Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben" címet viseli. Gyakorlatilag ez a reformkori Magyar Királyság gyorsfényképe. Benne az ország lakott helyeiről található egy rövid leírás a legfontosabb adatokkal, mint pl. a település megyéje, jogállása, a népesség száma és vallási összetétele. Községünk jogelődjei mindig községi jogállásúak voltak, ezen kívül a munka az alábbi adatokat tartalmazza (a könnyebb áttekinthetőség érdekében táblázatba rendeztem):

Fényes Elek másik fontos munkája az 1851-ben, már a Bach-korszakban megjelent, 4 kötetes, "Magyarország geographiai szótára" című munka. Ebben rövid szöveges leírás található a lakott helyekről. A 3 itteni községről ezt írja:

A mai bejegyzésben a községünk jogelődeivel kapcsolatos újsághíreket mutatom be 1876-ból, a korszak megyei lapja, a Vasmegyei Lapok cikkei alapján.

Elsőként a január 6-i lapszám 2. oldalán a Vasmegye által felállítandó árvaházra adakozók között találjuk gróf Festetics György nevét, aki 300 Ft-ot adományozott.

A következő egy árverési hirdetmény a március 30-i szám 4. oldaláról:

Egy verekedésből indult brutális gyilkosságról szól a lap július 27-i számának egyik cikke a 2. oldalról:

Kedves Olvasók!

Szeretettel meghívok mindenkit a könyvem bemutatójára.

Ideje: 2013. február 13. (szerda) 17.30

 Helye: Vasvár, Békeház (Tretter-ház, Kossuth u. 10.)

A kötetet bemutatja: Dr. Zágorhidi Czigány Balázs történész

A bemutató után beszélgetés a szerzővel.

Mindenkit szeretettel várnak a szervezők:

Domonkos Kolostor alapítvány: http://www.dominicana.hu

Vas-Vár Örökség Népfőiskola: http://orokseg-vasvar.hu

Bővebb információ a könyvről itt található.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

Közismert tény, hogy a „nagy” Festetics György (1755-1819, Sallér Judit férje) mennyit áldozott a közjó érdekében; elég, ha csak a keszthelyi Georgicon megalapítását említem (hozzáteszem: felesége dúsgazdag hozománya ebben sokat jelentett neki...). Talán unokájuk, Festetics György gróf (1815-1883) is nagyapjától örökölte adakozó hajlamát. E bejegyzésben azt mutatom be – korabeli újságcikkeket felidézve –, hogy ez utóbbi gróf és családja mennyit áldozott a községi katolikus elemi iskolára.

Elsőként nézzünk egy cikket a Vasmegyei Lapok c. korabeli megyei újság 1878. június 2-i számának 2. oldaláról:

Miután az iskolaépület elkészült, a gróf a melléképületekre is adakozott. Erről szól Tormássy Károly szenttamási katolikus tanító beszámolója a lap 1878. október 6-i számának 2. oldaláról:

A mai bejegyzésben a községünk történetével kapcsolatos 1875-ös híreket mutatom be a korszak egyetlen megyei újságja, a Vasmegyei Lapok cikkei alapján.

Elsőként egy rövidhír Festetics György nagylelkűségéről a március 22-i lapszám 2. oldaláról:

A Vasmegyei Lapok május 30-i száma a címlapon adott tudósítást a vármegye törvényhatósági bizottságának üléséről. Eszerint a földadó szabályozása céljából felállított bizottság tagja lett a vasvári járás e.) aljárásában Felnagy Gábor Molnáriból, aki a kisbirtokosokat képviselte.

Egy tragédiáról beszámoló bűnügyi hír jelent meg az újság július 4-i számában a 6. oldalon:

Egy gazdasági témájú hír jelent meg a lap augusztus 15-i számának 3. oldalán:

1935-ben jött létre a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Titkársága (KALOT), amely a földművesek és földmunkások legényegyleteit vagyoni helyzetre és vallásfelekezetre való tekintet nélkül összefogó országos szervezet volt. Célja a krisztusibb ember, a műveltebb falu, az életerős nép érdekében az agrárifjúság szellemi, anyagi támogatása, összefogása és érdekvédelme. 1938-ban vált önálló legényegyletté, ekkor a Titkárság helyett a Testület nevet vette fel. Emblémája: pajzs alakú, fehér mezőben piros kard formájú kereszt, melyet aranyszínű búzakalász font át. Az országban több ezer helyi szervezete jött létre a '30-40-es években. A központ folyóiratokat és könyveket adott ki, a helyi szervezeteket színdarabokkal, előadások anyagával látta el, lelkigyakorlatokat szervezett. A szervezet akadályozta a nyilasok előre törését, ezért 1944. október 15. után üldözték a vezetőit. A KALOT-ot 1946 nyarán Rajk László belügyminiszter betiltotta. (Női párja a KALÁSZ volt, azaz: a Katolikus Leánykörök Szövetsége, mely 1935-től 1946-ig működött.)

Püspöktamásiban viszonylag későn, 1941. március 15-én alakult meg a helyi szervezet 23 alapító taggal (ebből 13 rábamolnári lakos volt). Az alapító közgyűlésen egyhangúlag elfogadták a központilag kibocsátott alapszabály-mintát, és kimondták csatlakozásukat. Ezután megválasztották a vezetőséget, mely az alábbi tagokból állt:

Aki a címet olvasva Püspökmolnári területén talált Augustus-kori aranypénzekre vagy a mélyből kiásott harcoló római alakulatokra számít, sajnos téved... Míg az őskornak kézzel fogható nyomát találták településünkön, addig az ókor kapcsán leginkább feltételezésekre, bizonytalanságokra kell hagyatkoznunk. De ez is a helytörténethez tartozik, így szólni kell róla.

Egy 1936-os adat szerint Szenttamás területén házépítéskor 3 fehér márvány, pikkelyes oszlop került elő a római korból, de ezek mára elvesztek... (Horváth Tibor Antal: Vasvármegye régészeti leletei és lelőhelyei (1926. október 20-1936. június). In: Vasi Szemle 1987/3. 433. o.)

Egy 2010-es régészeti terepbejárás során pedig több római kori objektum nyomait figyelték meg, melyeket térképen is bemutatok:

Az alábbi bejegyzésben azokat a híreket mutatom be, melyek községünk jogelődjeivel kapcsolatban jelentek meg a korabeli megyei újság, a Vasmegyei Lapok 1874. évi számaiban.

Elsőként egy vasúti hír a január 11-i szám 2. oldaláról (mely csak futólag említi Molnárit):

A következő helyi vonatkozású hírre október 22-ig kellett várnunk. Akkor jelent meg egy egyházmegyei hír a Vasmegyei Lapok 2. oldalán:

Az első és a második katonai felmérés térképe után most a 3. katonai felmérés térképét mutatom be. 1869 és 1887 között zajlott az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó nagy térképészeti vállalkozása, amit 3. katonai felmérésként szoktak emlegetni. Ezen belül Magyarország feltérképezése 1869-1873 között zajlott le. Hazánk területét 1353 szelvényen ábrázolták. Egy szelvény mérete 76×55 centiméter, a szelvényen ábrázolt terület nagysága 261 km². A méretarány 1:25000, ami eltér a korábbi katonai térképek 1:28800 mératarányától (mivel ez már a méterrendszerben készült).

Eredetileg katonai célokra szánták, de igen hamar nyílt térkép lett, kiszínezve és domborzatárnyalással a különböző változatai kereskedelmi forgalomba is kerültek.

Az előző bejegyzésben bemutattam Molnári térképét 1857-ből. Ehhez - akárcsak Püspöki és Szenttamás térképéhez - házjegyzék is tartozik. Az alábbiakban ezt mutatom be.

A korabeli Molnáriban 58 számozott ház volt. Az 1. házszámot természetesen Festetics György gróf kastélya viselte. Innen haladt a házszámozás az utca déli végében lévő 15-ös házig, majd az ezzel szemben lévő 16-ostól folytatódott a 23-as házig (mely a mai molnári kocsma helyén volt), innen befordult a mai Dózsa utcába. Az utca déli oldalán 35-ig ment a számozás, az utca északi oldalán volt az 58., majd 36-tól ment 41-ig, ez utóbbi a mai molnári harangláb helyén volt. A mai Petőfi utca házszámozása a korabeli kovácsműhelynél ért véget, mely az 51. számot viselte (49. volt a régi intézői lakás), de ebben voltak (az utca derekán) az 52-54-es házszámok is (az 52 pl. a 47a-47b-vel volt közös udvarban). Az 50. számú ház azonban nem ezen a soron volt, hanem a gyanói út és a mai Kossuth utca sarkán (a korabeli kocsmaépület). Az 55-57-es házak a kastély melléképületei voltak.

Festetics György kezén a kastélyon kívül 13 ház volt, egy ház a falu tulajdonában állt (36.), egy pedig a helyi nemesek közös tulajdonában (37.)! Több ház közös udvarban helyezkedett el, mint pl. a 16-17, a 18-19a-19b vagy a 29-30-31. A 46b-n lakóépület nem volt, csak pajta, az 54-en pedig még az se.

És akkor lássuk a tulajdonosok neveit (korabeli helyesírással):

Püspöki és Szenttamás 1857-es térképének bemutatása után most vegyük szemügyre Molnári korabeli térképét! Ez is egy nagyobb, a külterületet is ábrázoló kataszteri térkép egy részlete.

Az itt ábrázolt terület 4 szelvény találkozásánál fekszik, ezek összeillesztése azonban nem ad pontos, egybefüggő képet. (Egy ilyen elcsúszás a kép jobb szélén, a mai Úttörő utcánál látszik. Emellett látható a régi molnári temető.)