Nézzük, miről szóltak a községünkkel kapcsolatos hírek 1873-ban!
A Vasmegyei Lapok január 23-i száma a 2. oldalon adott hírt egy egyházmegyei változásról, mely a molnári apátságot (és a vele összekapcsolt szenttamási plébániát is) érintette:
A következő 1873-as cikk nem bulvárhír, hanem a szenttamási dalárda megalakításáról szóló beszámoló. Íme:
A 195. bejegyzésben bemutattam Szenttamás belterületi térképét 1857-ből. Ehhez - miként Püspöki 1857-es térképéhez - szintén tartozik házjegyzék (Püspökiét lásd itt). Az alábbiakban ezt mutatom be.
A korabeli Szenttamáson 26 telek volt. A számozás (a térképen fekete számokkal jelölve) a mai Béke utca északi házsorának majdnem a közepén lévő egyes számtól indul, aztán az óramutató járása szerint halad 8-ig. A 9. számú ház a mai Kossuth utca déli oldalán van, a 10-13 pedig a Kossuth utca északi felén. Ezután a számozás a mai Béke utcában folytatódik tovább. Több telke volt itt Festetics György grófnak, a korabeli iskola kb. a mai kultúrház helyén (vagy attól kicsit keletre) állt, mellette pedig az 1832-ben épült régi plébánia épülete helyezkedett el.
És akkor most lássuk a tulajdonosok neveit (a korabeli helyesírással, részben németül):
A századelőn sok család eladósodott, tönkrement, emiatt az újságokban egyre-másra jelentek meg az árveréseket közzé tevő hirdetmények. Egy ilyen, Rábapüspökibe meghirdetett, oda való eladósodott család ingóságainak árverezéséről szóló közlemény jelent meg a Vasvár és Vidéke c. járási lap 1913. január 12-i számának 3. oldalán.
A 193. számú bejegyzésben bemutattam az önálló Püspöki község térképét 1857-ből. A térképet tartalmazó levéltári iratanyagban azonban házjegyzék is található, méghozzá a térképen ábrázolt számozásnak megfelelően. Azaz: a házjegyzék és a térkép alapján beazonosítható, hogy mely család hol lakott jó másfél évszázaddal ezelőtt.
A számozás a püspöki kocsmától keletre eső háztól indul (ez az 1. szám), ezen a soron az utolsó házszám a 20-as, a falu keleti végén lévő háromszögben vannak a 21-23. és 28-as számú telkek, a déli házsor pedig 24-től a 42-ig tart. A 43-as ház a korabeli községi korcsma épülete. Ahol az "utódi" szó szerepel, ott a családfő elhalálozása után az örökösök (özvegy, kiskorú gyerekek, esetleg egyéb rokon) értendők.
És akkor lássuk a tulajdonosokat (korabeli helyesírással):
Az 1867-es kiegyezés után felpezsdült az ország, ami nemcsak a gazdaságban, de a közéletben is megnyilvánult. Egyesület-alapítási láz söpört végig az országon, ami községünket is elérte. Szenttamáson az apátplébános vezetésével dalárda jött létre, amiről a korabeli megyei újság is beszámolt. Az alakuló ülésre 1873. január 7-én került sor; az itt felvett jegyzőkönyv hangsúlyozza, hogy a 3 falu, Molnári, Püspöki és Szenttamás fiatalsága vett részt azon.
Az alapszabály szerint "Az egylet főczélja ének által a szívet és kedélyt nemesítő szép művészet iránt kedvet ébreszteni, mellékczélja pedig az egyházi ének emelése és hangversenyek általi zene élvezet szerzése".
A Vasvári Újság 1929. január 6-i számának 3. oldalán jelent meg az alábbi tudósítás:
A katolikus iskola épülete az államosítás után a II. számú iskolaépület volt (erről itt írtam), az evangélikus iskola épülete pedig a mai épület régi szárnya (erről itt és itt írtam).
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
Az Új Vasvármegye című lap 1948. január 3-i számának 3. oldalán jelent meg az alábbi cikk a készülő Rába-hídról (a kép alatti tovább feliratra kattintva a bejegyzés folytatódik):
Püspöki 1857-es térképe után a mai bejegyzésben a szomszédos Szenttamás község korabeli térképét mutatom be. Az alábbi belterületi kép szintén egy nagy, külterületet is ábrázoló térkép része.
A színek itt is ugyanazokat az objektumokat jelölik, mint Püspökinél. Feltűnő különbség Püspökihez képest, hogy itt lényegesen kevesebb (sárgával jelölt) pajtát láthatunk.
Néhány hét kihagyás után újra folytatom a bulvárhíreket bemutató sorozatot. Ezúttal az 1872-es év híreit szemlézem. A korábbiakhoz képest kevés volt belőlük…
Az év első helyi kötődésű hírére a tavasz végéig kellett várni. A Vasmegyei Lapok május 5-i számának 2. oldalán jelent meg az alábbi hír:
Augusztusban egyházmegyei személyi változásokat közölt a lap, mely a molnári apátságot és a vele összekapcsolt szenttamási plébániát is érintett. Az első közlésbe azonban hiba csúszott, amit az aug. 18-i szám 2. oldalán javítottak:
A mai bejegyzésben az egykori Püspöki község belterületi térképét mutatom be. Ez része annak a térképnek, amely 1857-ben készült, és az egész község területét (tehát a külterületet is) ábrázolja.
Jól látszik, hogy a másfél évszázaddal ezelőtti Püspöki belterülete csak a temetőig tartott, onnan tovább nyugat felé parcellák sorakoztak. Ezeknek egyébként (az egész térképen) fel van tüntetve a tulajdonosa is, így jól összeállítható belőle az egyes családok földjeinek elhelyezkedése.
A mai bejegyzésben a Horthy-korszak utolsónak bizonyult, 1939-es választásának helyi eredményeit mutatom be.
A választási rendszerben alapvető változások történtek: a választás mindenütt titkos lett, de a szigorúbb cenzus miatt országosan mintegy 300 ezerrel csökkent a választásra jogosultak létszáma (ugyanakkor a vasvári kerületben nőtt a szavazók száma). Az egyéni jelöltekre történő voksolás mellett listás szavazást is tartottak. Átszabták a választókerületeket is: a vasvári kerület megnőtt, összesen 71 község tartozott ide. Bevezették a 2000 Pengőnyi kauciót (választási biztosíték) és változtattak az ajánlás szabályain is.
A pártrendszerben is változások történtek. A kormánypárt szervezettsége csökkent, ám még így is a legszervezettebb erő volt. A párt Teleki Pál vezetése alatt a Magyar Élet Pártja nevet viselte, előretörtek benne a radikális jobboldaliak. A szomszédban megjelenő náci Németország támogatásának következtében megerősödött a szélsőjobboldal (Csehimindszenten és Sorkikisfaludon is volt hungarista szervezet). A korábban fontos szerepet játszó keresztény irányzat teljesen visszaszorult. Az ellenzéki oldalon egyedül a Kisgazdapárt indult komolyabb esélyekkel.
A kormánypártnak az itteni községekben volt helyi szervezete. A Püspöktamási szervezetről az 1935-ös választásnál már írtam. Rábamolnáriban a MÉP helyi elnöke Nagy István földműves és göbemetsző, titkára Kovács Miklós nyug. csendőr-tiszthelyettes volt. A Roszner István iratai között található MÉP-jellemzés szerint Rábamolnári „erősen nyilas érzelmű” volt...
Ahogy azt tudjuk, Püspöktamási és Rábamolnári 1948-as egyesülése után községünk végleges neve Püspökmolnári lett. Erről egy rövid hírben a Nyugati Kis Ujság c. kisgazda lap is beszámolt 1948. december 12-én a 2. oldalon:
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
A Vasvármegye c. újság 1912. december 10-i számának 5. oldalán jelent meg az alábbi újságcikk:
Erről a vasútról egy korábbi bejegyzésben már írtam. 1913 folyamán számos híradás jelent meg róla, melyeket a későbbiekben majd közzé teszek.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
A mai bejegyzésben egy községünkből származó térképész-kutató munkásságát mutatom be.
Zelkó Zoltán neve akkor vált országosan ismertté, amikor a Magyarország című lap 1976. évi 19. száma leközölte olvasói levelét, melyben a Nazca-fennsík rejtélyes vonalainak eredetére adott egyfajta magyarázatot. Elképzelése később több újságcikkben is a nyilvánosság elé került: írt róla pl. az Interpress Magazin (Megoldódott Nazca titka?, 1979/9. szám 4-10.o., ill. Megoldódott a Nazca-titok! c. cikk, 1980. október, 4-11.o.) és a Természet Világa (Térképezés és toronyőr-iskola, avagy hírközlés az ókori Peruban, 1981/1. szám 13-17. o.) is. A Magvető Kiadó pedig a Gyorsuló idő c. sorozatában jelentette meg Zelkó Zoltán: A kősivatag titka c. könyvét (Budapest, 1982.).
A szerző 1980 nyarán Peruba is eljutott, ahol a helyszínen tanulmányozta a mintegy 500 km2-es terület rejtélyes vonalait. Erről az útról perui-magyar koprodukcióban 2*30 perces televíziós film is készült (The mysterious map on the sands of Nazca, fényképezte: Boldizsár Károly, rendezte: José Andrés Lackó, zene: Omega).
Az Új Vasvármegye c. szociáldemokrata újság 1946. december 3-i számában jelent meg a Szociáldemokrata gyűlések Vasvárott, Rábamolnáriban és Rábahídvégen c. cikkben az alábbi tudósítás:
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
A mai írásban az 1935-ös választás helyi eseményeit és eredményeit mutatom be.
Az előző választáshoz képest hazánkban alapvető változások történtek. Véget ért a gazdasági válság, az ország megindult a fellendülés útján. A politikai élet azonban átrendeződött: a kormánypárton belül (és kívül) előretört a radikális jobboldal, amelynek vezetője, Gömbös Gyula 1932-ben miniszterelnök lett.
Gömbös tervei megvalósításához tömegpárttá szervezte át a kormánypártot, melynek neve Nemzeti Egység Pártja lett. Az ország valamennyi településén létrehozták a NEP helyi szervezetét, melyeknek feladatává tették, hogy beszervezzék a választópolgárok összességét. Az így létrehozott tömegpárt irányítása erősen hierarchikus, szervezettsége többszintű volt (még a településnél kisebb egységek is voltak). A tisztségviselőknek havonta jelentést kellett tenniük a szervezettségről, a közhangulatról. A párt püspöktamási elnöke ekkor Marton István malomtulajdonos, társelnöke Békefi Gyula földműves, titkára Balikó Mihály tanító volt, Rábamolnáriból 1935-ös pártnévsor nem maradt fenn.
Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a nemes Molnár-nemzetség történetét, most nézzük meg a család legmagasabbra jutott tagjának, Molnári Kelemen püspöknek, királyi alkancellárnak az életét, akinek a sírkövét 1674-ben fedezték fel.
Molnári Kelemen 1370 körül született Molnáriban, a Vas vármegyei nemes Molnár-családból. Apja Péter, ismert testvérei István és Domonkos. Kelemen gyerekkoráról, iskoláiról semmit sem tudunk.
Ifjúkorában maradandó barátságba került Ostffy Gergellyel, mely Kelemen és családja számára később nagy jelentőségű kapcsolattá vált. Hogy ez az ismeretség a közös iskola, esetleg a külföldi egyetem, vagy a királyi udvarban való közös együttlétük folytán alakult ki, nem tudjuk. Ostffy Gergely vasvári és soproni ispán volt, aki nemzetsége tagjai közül egyedül maradt meg Zsigmond király hűségén, míg családja többi tagja Nápolyi László trónkövetelő oldalára állt. Zsigmond ezért szabad végrendelkezést engedélyezett neki. A gyermektelen Ostffy Gergely 1406-ban a szerzett, 1428-ban pedig az örökölt birtokait is Kelemen püspökre és testvéreire íratta (akiket testvéréül fogadott). A megszerzett vasi, soproni, zalai és Valkó megyei falvak, ill. birtokrészek jelentősen megnövelték a Molnáriak vagyonát. (Később az Ostffyak visszaszerezték birtokaik egy részét.)
A mai bejegyzésben egy őszi-téli mezőgazdasági munkafolyamatról írok, melyet gyerekként még volt szerencsém látni (igaz, csak bemutató-jelleggel).
A cséplés a gabonafélék (továbbá a hüvelyesek, ill. az olajat adó növények) magjának a kalászból (hüvelyből, becőből) való kiválasztása. A cséplőgépek, majd az aratást-cséplést egyszerre elvégző kombájnok elterjedése előtt ezt a munkát kézi erővel végezték. A cséplést a nagyobb uradalmak már augusztus végén megkezdték, a kisparaszti gazdaságokban az őszi munkák végeztével vette kezdetét. A cséplés helye a pajta (csűr), vagy a pajta előtti térség volt.
Egy püspökmolnári iskolai kézilabdatornáról tudósít Szalay Ferenc tanító a Vas Népe 1958. november 23-i számának 8. oldalán:
Egy hasonló bejegyzés: Tornaünnepély 1957-ben
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
Kedves Olvasók!
Örömmel tudatom, hogy elkészült legújabb könyvem, melynek címe: A vasvári választókerület politikai viszonyai a választások tükrében 1920-1939.
A könyvben a vasvári választókerület adatait elemezve az alábbi kérdésekre kerestem a választ: Hogyan változott a szavazók pártszimpátiája a Horthy-korszak képviselőházi választásai során? Az egyes politikai irányzatok képviselői milyen kampányt folytattak a szavazatok elnyerése érdekében? A kampányeseményeken túl mely tényezők segítették a mandátum elnyerését 1920-1939 között?
A választási eredmények községek szerinti megoszlását színes térképek mutatják. A kötetet korabeli választási plakátok, szavazási jegyzőkönyvek, képviselőjelöltek portréi, választási rigmusok és kortesnóták illusztrálják.
A könyv terjedelme 132 oldal, kötése keménytáblás. A Históriaantik Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
Listaára 3.990 Ft, de most bevezető áron, 20 % kedvezménnyel, 3.192 Ft-ért megrendelhető a kiadó honlapján.
Frissítés: 2014-ben a kötet mindössze 1400 Ft-ért kapható a kiadónál!
Kapcsolódó bejegyzések:
Választások a Horthy-korszakban 1.
Választások a Horthy-korszakban 2.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
