A mai bejegyzés nem konkrétan Püspökmolnári történetéről szól, de talán nem érdektelen bemutatni azt a politikust, aki községünk lakójaként kormányzati pozícióba került. Nézzük, miniszterként mivel foglalkozott, ill. milyen elvek mentén dolgozott!
Festetics György egy ma már nem létező tárcát vezetett 1867. február 20-tól felmentéséig, 1871. május 19-ig: a Felség Személye Körüli Magyar Királyi Minisztériumot. (Az osztrákok Hofkanzleiministeriumnak hívták.) Ez a tárca volt az egyetlen, amely nem az ország fővárosában működött, hanem Bécsben. Épülete a bécsi Bankgassén álló egykori Nádasdy-palota volt. Ez a tárca volt a legkisebb: 1867 nyarán 22 fős fogalmazói karral jött létre, amely 2 év múlva harmadával csökkent, majd a következő évektől a századelőig 4-9 fős fogalmazói létszámmal működött! A minisztérium első évi költségvetése mindössze 77 ezer Ft volt (más minisztériumoké ennek legalább a duplája, a pénzügyminisztériumé pedig a nyolcszorosa).
A minisztérium feladata az uralkodó közelségéből fakadó ügyek intézése volt. Egyrészt ez a tárca közölte hivatalosan a magyar kormánnyal az uralkodó család eseményeit (születés, házasság, stb.). Másrészt a minisztérium apparátusa - és a miniszter - kezén ment át minden, a királyhoz felterjesztendő ügyirat. A legfontosabb ezek közül a törvényjavaslatok ún. királyi előszentesítésének intézése volt. De ez a tárca intézte a nemességadományozásokat, királyi kitüntetéseket is. A miniszter továbbá "álcázott nagykövet" is volt (mivel Ausztria hazánk szempontjából külföld volt ugyan, de teljesen mégse számított annak): segítséget nyújtott az átutazó bajba jutott magyaroknak, részükre útlevelet adhatott, segélyt utalhatott ki. A minisztérium a közös kormányt ellenőrző ún. delegációk magyar részének szálláshelye is volt egyúttal. E formális feladatokon túl a miniszternek jelentős informális szerepe is volt: tájékoztatnia kellett a királyt a kormányzati lépésekről, informálnia a magyarországi politikai helyzetről és megszerezni a támogatását egy-egy ügyhöz.
E sokrétű feladatra olyan ember kellett, aki bírta az uralkodó bizalmát is. Nem véletlenül ajánlotta Deák Ferenc erre a posztra Festetics Györgyöt.
Ő ugyan nem volt olyan tudós miniszter, mint Eötvös József, és nem tartozott Deák legszűkebb politikai köréhez sem. A tárca vezetésére mégis a legalkalmasabb volt. Kortársa, Csengery Antal képviselő írta róla: "Festetics a magyar nagyúr impozáns példaképe; a magyar kormánynak leghűbb és legtekintélyesebb példaképe itt a diplomácia székhelyén. Sokkal értelmesebb, mélyebb belátású, mint sokan vélik, s igénytelenebb, hogysem egyéni befolyásra törekednék. Nyugodt méltósággal képviseli kormányunk tekintélyét." Munkájával a miniszterelnök is elégedett volt, nem véletlenül terjesztette fel a Szent István Rend nagykeresztje kitüntetésre. Az előterjesztés indoklásában ezt írta Festeticsről: "a kormány megbízatásait példaadó készséggel hajtja végre, [...] és azokat Bécsben külsőségeiben is a magyar nemzet méltóságának megfelelő pompával reprezentálja".
És hogy miként gondolkodott Festetics a maga posztjáról, azt jól jelzi egy Andrássyhoz írott levele, melyben fizetésének a felére (!) csökkentését kérte, hogy így takarítson meg pénzt a szűkölködő költségvetés számára... Szerinte "ezen állomásra különben is mindig olyan egyéniség fog kineveztetni, ki nem lesz kizárólag hivatali fizetésére utalva".
Nem csoda, hogy amikor Festetics György - megromlott egészségi állapotára tekintettel - a felmentését kérte, Andrássy őszinte sajnálatát fejezte ki a távozása miatt.
A bejegyzés a Rubicon 2013/2-3. számának 62-75. oldali cikke alapján készült. Kép: Festetics György időskori képe. A kép forrása itt található.
Ha még nem töltötted ki a kérdőívet, akkor kérlek, tedd meg! Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
