1829-ben meghalt Molnári birtokosa, özv. gróf Festeticsné született Sallér Judit. Halála után összeírták és (mesteremberek bevonásával) felbecsülték a hátrahagyott ingó és ingatlan javait. Ebből az 1829 októberéből fennmaradt összeírásból nézzük most meg, hogy milyen épületek álltak a molnári uradalomban (korabeli helyesírással). (Fundus: birtok, telek, házhely)

I. Molnári Helységben Curialis belső fundusok és épületek

1.       Molnári helységnek fölső végén és nap nyugati során az ország utnak és Takáts János urodalmi jobbágy házának szomszédsága között helyheztetik az Urasági Residentionális Curia, mely körös körül kő fallal való keréttés alatt egyéb kiterjedésében geometriai föl mérés szerint tészen 14 (és) 8/32 holdRészlet az összeírásból

a.)    A’ Residentionalis Kastély, mely is kőből és téglábol rakott egy emeletű erős épület mellyben a’ szobák általjában boltozottak, a’ teteje pedig cserép sindellel vagyon födve, találtatik ezen épületben a fölső tractuson két lakó szoba egy nagy ebédlővel és egy kis kápolnával; ezen szobák egyike mármorérozott (azaz: márvánnyal borított - KG), a’ többiek pedig részént kemény részént pedig puha fával vannak parquetirozva (azaz: parketázva - KG) s’ általjában ki föstve. Az alsó tractuson találtatik három ki festett és három meszelt lakó szoba, egy nagy konyha élétes kamra és a’ szakátsnak dolgozó szobája. Még is vagyon ezen épület alatt egy nagy boltozott pintze mintegy 2000 akóra való

Az 1960-ban elballagók bemutatása után a mai bejegyzésben nézzük meg, kik végeztek a püspökmolnári általános iskolában 1961-ben.

Ez az osztály az egyik legnagyobb létszámú volt az önálló helyi iskola történetében! Nézzük a névsort:

A mai bejegyzésben egy olyan légifelvételt teszek közzé, amely 1966. július 2-án készült. Püspökmolnári kül- és belterülete egyaránt látszik, de a molnári falurész (nagyjából a régi katolikus iskolától nyugatra) nincs a fotón.

A felvétel párás időben, közepes napállásnál készült 1900 m magasból. A film típusa: Aerofort, a kamera típusa: RC-8. A felvételt az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal készítette.

Jelen cikkemben folytatom a Püspöktamásiból fennmaradt képviselő-testületi ülések jegyzőkönyveinek kivonatos ismertetését – ezúttal az 1940-es évekből, az 1948/49-es egyesítésig. (Ezen belül 1945-ből nem maradt fenn jegyzőkönyv.)

Részlet egy 1949-es nagyközségi jegyzőkönyvből

1940. januárjában a Szijártó György, Hegyi Jenő, Kustos János, Piri Mihály, Marton István, Szigeti Ernő, Kovács Lajos, Molnár György, Sipos Imre, Molnár Géza, Józsa Kálmán összetételű testület ülésezett Kiss Antal bíró és Sely Gyula körjegyző vezetésével. (Az 1946-os jegyzőkönyvekben már Dékány József a körjegyző.)

Püspöktamási költségvetése ebben az időszakban mindig többletet mutatott. Az 1940-ben elfogadott, előző évre vonatkozó zárszámadás szerint a bevétel: 12.853 Pengő 59 fillér, a kiadás: 12.697 P 15 f, maradvány: 156 P 44 f volt. A szegényalap vagyona 229 P 92 f takarékbetétben és 21 P 20 f készpénz; a testnevelési alap bevétele 168 P 11 f, kiadás: 157 P 6 f, maradvány: 11 P 5 f; a község cselekvő vagyona 7019 P 20 f, szenvedő vagyona 450 P 49 f, tiszta vagyon: 6568 P 71 f. Az 1941-es évről kerekítve 44,5 P-je maradt meg a községnek, 315 P-je a közbirtokosságnak, 76 P-je az iskolaalapnak, a szegényalap készpénze 21 P, betétállománya pedig 244 P volt.

A mai bejegyzésben két újabb katonát mutatok be a "nagy háborúból". Az egyikük tüzér volt, a másikuk műszaki alakulatnál szolgált.

Az első katona Rábapüspökiből Marton János:

Rövidítések: O2: Ezüst Vitézségi Érem II. osztálya, Br.: Bronz Vitézségi Érem, K. cs. k.: Károly csapatkereszt, H. e. é.: Magyar Háborús Emlékérem. Az életrajz forrása a Felszeghy Ferenc és Reé Antal által szerkesztett A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Bp. 1938.) c. könyv arcképcsarnokának 74. oldala.

A másik katona a Püspökiben született, de később Szombathelyen élt Dávid Imre. Íme az életrajza:

A mai bejegyzésben római katolikus egyházi vonatkozású pecséteket mutatok be a 20. századból, zömmel annak első feléből. Ezek a plébánia, a katolikus elemi iskola és az azt fenntartó iskolaszék pecsétjei.

Templomunk védőszentje Szent Tamás apostol. A főoltár képén az a jelenet látható, amikor a "hitetlen" Tamás megérinti a feltámadt Krisztus sebeit. Ez a jelenet a plébánia pecsétjén is visszaköszönt egyes időszakokban. Az 1832-ben alapított plébánia Szenttamáson volt, ami 1907-től a Rábaszenttamás nevet viselte. A rábaszenttamási plébánia pecsétje azonban csak névírásos volt, ahogy ez itt bal oldalon jól látható egy 1927-es iraton.

A község képviselő-testülete napjainkban több olyan üggyel is foglalkozik, melyről azt hinnénk: nem tartozik szorosan a hatáskörébe. Ez régen is így volt, azóta csak az ügyek típusa változott. Írásomban az 1928-48 között létezett Püspöktamási község közgyűlési jegyzőkönyveiből szemezgetek. (Rábamolnáriból nem maradtak meg jegyzőkönyvek.)

Az első fennmaradt jegyzőkönyv az 1935. dec. 24-i testületi ülésről készült. A község (jelen lévő) vezetői az alábbiak voltak: Kiss Antal községbíró, Szabad (talán inkább Szabó?) János, Ács József, Komáromi József, Borsos Miklós, Gálos István, Kovács János, Piri Mihály elöljárók és képviselők, valamint Sely Gyula körjegyző. A falu alkalmazottja a nem főállású kisbíró volt, 1936-tól Szalay Gergely. A községtől kapta fizetését Marton István levélhordó és kézbesítő is, akinek bérét 1938-ban 250 Pengőre emelik fel, a községi bábáét pedig 1939-ben 450 P-re. 1938-tól a harangozó is a falutól kapja a fizetést.

Akkoriban a testület évente csak néhány rendes ülést tartott, a jegyzőkönyvek zöme rendkívüli közgyűlésről készült. Rendes (előre tervezett) ülésen tárgyalták a falu költségvetését, ill. zárszámadását, amit 15 napig közszemlére tettek. A tárgyévi költségvetés előirányzatát már előző év augusztusában vagy szeptemberében elfogadták, a zárszámadást pedig a következő év elején (febr.-ápr. között). A község 1935-ös számadását pl. 1936. februárjában jóváhagyták. Eszerint Püspöktamási bevétele 8890 Pengő 8 fillér, a kiadás: 8821 P 19 f, a pénzmaradvány tehát 68 P 84 f volt. Az 1936-os évet 519 P, 1937-et 428 P, 1938-at pedig 454 P pénzmaradvánnyal zárták. 1939-re a bevételi főösszeg 12853 P 59 f-re, a kiadás 12697 P 15 f-re nőtt, a maradvány 156 P 44 f volt. A falu költségvetésétől elkülönítve szerepeltek az iskola, a szegényalap és a testnevelési alap pénzei. A képviselők emellett mindig jóváhagyták a közbirtokosság és a volt úrbéres birtokosság gazdálkodását is.

Az 1959-es végzősök bemutatása után a mai bejegyzésben nézzük meg, kik végeztek a püspökmolnári általános iskolában 1960-ban.

A végzős diákok névsora:

Az 1910-es népszámlálás mintegy fél éve közzétett helyi adatai után nézzük meg, hányan éltek 1920-ban a korabeli Rábamolnáriban, Rábapüspökiben és Rábaszenttamáson!

Először nézzünk pár összefoglaló adatot:

Jól látszik, hogy a falu területe és népessége egyaránt nőtt az 1910-es adatokhoz képest!

A családi állapot megoszlása az alábbiak szerint alakult:

A mai bejegyzésben 3 rövid újságcikket közlök fél évszázaddal ezelőttről. Az első a Vas Népe (VN) 1964. szeptember 18-i számának 8. oldalán olvasható:

A szombathely-vasvári összevont csoport futballeredményeit és tabelláját közölte a lap 1964.09.20-i száma (10. oldal):

Az 1889-es bulvárhírek után nézzük, miről írt a Vasmegyei Lapok (VL) c. újság 1890-ben községünk vonatkozásában!

Elsőként egy tragédiáról olvashatunk, benne egy ironikus megfogalmazással (1890.01.16. 2. o.):

Ugyanott egy másik bulvárhírt is találunk:

Veszett ebekről olvashatunk a lap január 23-i számának 3. oldalán is:

Gyalogosok 5.

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. 2 katona portréját közlöm az egykori 83. gyalogezredből. Mindketten községünkben születtek, de a háború után máshova kerültek. Mindkettejük öccse hősi halált halt...

Schaden Imre életrajza:

A két katona portréja:

A mai bejegyzésben egy olyan egyesületet mutatok be, mely közel fél évszázadig működött, fennállása során túlélt több rendszerváltást, a vezetőségében sokan megfordultak, és a tagsága is jelentős volt.

 A szervezet „Püspöki-i­−Szenttamási tejszövetkezet” néven alakult 1903. dec. 10-én Szenttamáson 55 taggal és 128 üzletrésszel, a tagok által megtermelt tej begyűjtése, értékesítése céljából. Az alakuló ülés levezetésére Rigó Zsigmond apátplébánost kérték fel. 1904. dec. 31-én a tagok száma már 57 volt, az üzletrészeké pedig 171.

A szövetkezet első vezetői: igazgatósági elnök 1904-7. között: Ormosi Ede, igazgatósági tagok: Józsa Gábor és Schaden Gusztáv. Egy 1907. január 19-én kelt irat szerint Ormosi Ede elnök „nagybeteg”, ezért helyettes elnökként Józsa Gábor írt alá. Őt 1908-ban elnökké is választották, amit egészen 1925-ig látott el. Elnökségi tagok 1907-től: Jakab Elek, Szanyi István, 1911-25. k.: Szanyi István, Schaden Gusztáv. Elnök 1925 februárjától 1928-ig: Szijjártó György, elnökségi tagok: Danka János, Varga György. 1928 márciusában a teljes vezetőség lecserélődött: elnök lett – alig egy hónapra - Szanyi Antal, az elnökségi tagok pedig Bauer Gyula és Gálos István. 1928 áprilisában visszatért a korábbi vezetőség: 1933-ig újra elnök Szijjártó György, elnökségi tagok pedig 1929-33. k.: Danka János és Varga György.

Egy korábbi bejegyzésben röviden már írtam a helyi posta történetéről (lásd itt). A mai bejegyzésben néhány adatot közlök erről egy 1896-os kiadású könyvből. A könyvnek szép hosszú címe van, ezért ideteszem a képét egyben:

A könyv szerint a Molnári községben álló posta III. osztályú, felállíttatott 1870-ben. Postakocsi indul nappal 6-szor, éjjel 2-szer, érkezik nappal 6-szor, éjjel 2-szer. Kézbesítés 2-szer. Levélszekrények száma 2, kiüríttetnek 6-szor. A hivatal kézbesítési körzetébe 3 község és 2 puszta tartozik. A postahivatalban távíró is van. A küldemények feladásáról, kézbesítéséről az alábbi adatokat közli:

Az 1958-ban elballagott nyolcadikasok után a mai bejegyzésben nézzük meg a püspökmolnári általános iskola 1959-ben végzett diákjainak tablóképét:

Az osztály létszáma 15 fő volt, a tantestületé pedig 10.

101 évvel ezelőtt, 1913. szeptember 3-án kelt az a levél, amelyet ma bemutatok a plébánia irattárából. A levelet gróf Kinsky Zdenkóné szül. Festetics Georgina (Festetics György lánya) nevében küldte Rigó Zsigmond apátplébánosnak, mint a katolikus elemi iskola iskolaszéki elnökének Kéler Zoltán budapesti ügyvéd, a grófné jogi képviselője.

A levél fejléce és címzése nagyon elegáns; így néz ki:

A levél érdemi része így szól:

A Vas Megyei Levéltár gyűjteményében három gyászjelentés található, mely községünkhöz kötődik. A mai bejegyzésben ezeket mutatom be. (A fekete keretet a szöveg jobb olvashatósága érdekében levágtam.)

Az első dokumentum 1866-ból maradt fenn, és a Szenttamáson elhunyt plébános - egyúttal molnári apát -, Tótth Zsigmond gyászjelentése (érdekes, hogy az irat Tótth néven szerepelteti). Rövid életrajzának közlésekor jeleztem, hogy akár községünkben is nyugodhat. Feltevésemet az alábbi gyászjelentés megerősítette, bár a sírját egyelőre nem találtam meg (akár el is pusztulhatott azóta a sírkő):

A második gyászjelentés 45 évvel későbbi, és a szenttamási temetőkápolnába szállított kisunyomi Korchmáros Gáspár nyugalmazott táblabíró halálát adja hírül:

Gyalogosok 4.

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. 2 katona portréját közlöm az egykori 83. gyalogezredből; mindketten rábamolnáriak voltak.

Az életrajzok forrása: vitéz Doromby József: A volt cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek története és emlékkönyve. Budapest, 1934. c. könyv 313. és 369. oldal

A 83. gyalogezred székhelye 1893-ban Szombathely lett, de az osztrák-magyar haderőelhelyezési elveknek megfelelően az alakulatnak csak egy zászlóalja állomásozott itt, az ezredtörzs és a többi 2-3 zászlóalj békehelyőrsége 1901-től Komárom volt. Katonái pedig békeidőben Bécsben is teljesítettek szolgálatot.

Az I. világháború kitörésekor az ezred első feladata a San-folyó menti határ biztosítása volt Galíciában. Támadó feladatot 1914. augusztus 19-től kapott.

Az egyik katona, Poór Vince portréja balra látható, életrajza pedig alább olvasható:

Mivel sok forrás rendelkezésre áll, ezért a mai bejegyzésben - a szénagyűjtők, ill. a kapások felsorolása után - folytatom a Sallérok molnári uradalma mezőgazdasági idénymunkásainak bemutatását 1812-ből. Ezúttal a sarjúgyűjtőket és keresetüket sorolom fel. 

Sarjúnak (sarjúszénának) nevezzük a széna 2., 3. kaszálását, vagyis az első kaszálás után kisarjadt növényekből készült szénát.

A felsorolt jobbágyok ezt a munkát a robotterheiken felül, külön pénzért végezték el! 

Az 1812. olvashatatlan nevű hónap (valószínűleg augusztus vagy szeptember) 27-én kelt listában a molnári sarjúgyűjtők az alábbiak (korabeli helyesírással):

Miután 1809-ben Napóleon hadai betörtek Magyarország területére, a magyar nemesi felkelés június 14-én Győrnél ütközött meg velük. Az elavult magyar haderő a csatában vereséget szenvedett. A franciák megszállták Győr vármegyét, majd augusztustól Pozsony, Moson, Sopron vármegyéket, ill. Vas vármegyét nyugatról a Rába vonaláig. E területen katonai közigazgatást építettek ki, melynek költségét a megszállt területekre (a vármegyékre és a birtokosokra) terhelték: hadisarcot vetettek ki, ill. a katonák néha önkényesen is rekviráltak. A Molnáriban (és Szenttamáson, ill. Hídvégen) birtokos Sallér Judit itteni uradalma feljegyezte az ezzel kapcsolatos károkat, kiadásokat, melyeket e bejegyzésben bemutatok.

A feljegyzésekben sűrűn előfordul a consumál szó: ez egy latin eredetű ige, jelentése többek között elvesz, (meg)eszik, felél, felemészt. Most nézzük az 1809. szeptember 30-án Hillér Ferenc kasznár (gazdatiszt, intéző) által írt feljegyzést: