Ma van 130 éve annak, hogy hazánk jeles földrajztudósa, Prinz Gyula megszületett a Déli Vasút molnári állomásán. Apja, Prinz József állomásfőnök volt, anyja, síkabonyi Angyal Franciska nemesi családból származott. Prinz Gyula szülei 3. fiaként 1882. január 11-én látta meg a napvilágot.

Nagykanizsán járt gimnáziumba, de több tantárgyból, így pl. földrajzból, és németből (ami az anyanyelve volt) is megbukott. Végül Budapesten érettségizett le. Az édesapja révén kapott vasúti szabadjegy birtokában beutazta az egész monarchiát. Egy útleírásával első helyezést ért el a Magyar Turista Egyesület pályázatán – megelőzve több földrajztanárt. A díjat Eötvös Loránd, az MTA akkori elnöke adta át. Az ő tanácsára iratkozott be a budapesti tudományegyetem földrajz szakára, amit sikeresen elvégzett.

Az alábbiakban a helyi italboltok legmeghatározóbb részét, a kocsmapultot mutatom be ’70-es években készült fotók segítségével. Kezdjük a falu központi részén fekvő presszóval.

A képen az akkori üzletvezető, Piri Mihályné éppen italt tölt ki helyettese, egyúttal férje, Piri Mihály mellett. Az előtérben látható fiúcska ma már talán elmúlt 50 éves is. A hűtőpultban sütemények várják a vevőket, Irén néni mellett poharak sorakoznak. A tükrös polcon balról bonbonok, jobbról tömény szeszes italok, felül pedig palackozott borok és pezsgők láthatók. Az 1972-ben épített és 1973-ban megnyitott vendéglátóipari egység rövid története itt olvasható.

Talán a falu villamosítását ünnepelve került sor 1957. december 15-én (vasárnap) arra a sporteseményre, melyről a Vas Népe számolt be Nagyszerű tornaverseny volt Püspökmolnáriban című cikkében.

A tudósítás szerzője szerint „megyénk tornaéletének sivatagában oázist jelentett” ez az esemény:

Helytörténeti összehasonlító sorozatom mai részében a szenttamási harangláb és a mellette lévő iskolaépület képét vetem össze egy archív és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a képek alatti „tovább” gombra klikkelve folytatódik!

54 évvel ezelőtt, 1957. december 14-én kapcsolták rá Püspökmolnárit az akkoriban kiépülő villamos hálózatra, a megyében 128. településként. Erről a Vas Népe 1957. december 17-i száma adott hírt.

A cikk egyébként egész más hangvételben tudósít, mint az akár csak másfél évvel korábbi újságcikkek: hiányoznak a terjengős munkaversenyes lózungok, az avatást végző potentátokat pedig csak a beszámoló utolsó harmadában említik meg. Íme a cikk: 

Sorozatom mai részében községünk római katolikus templomát mutatom be egy régi és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a képek alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.

Sorozatom 10. részében a molnári kocsma (Gyuri-kocsma) épületét mutatom be. A bejegyzés a képek alatti tovább gombra kattintva folytatódik!

A mai bejegyzésben a presszó épületét mutatom be archív és mai fotó összevetésével. A poszt a képek alatti "tovább" feliratra kattintva folytatódik!

Avagy helyi közigazgatás-történet Püspöktamásitól Püspökmolnári létrejöttéig

A 32. bejegyzésben már bemutattam, hogyan jött létre 1929-re Püspöktamási község. Egy következő összevonási fázisban ehhez hozzáolvadt még Rábamolnári, így hozva létre a mai Püspökmolnárit, akkor még nagyközségi jogállással. Jelen bejegyzésben ezt a folyamatot mutatom be.

Sely Gyula körjegyző már a ’30-as évek végén tudta, hogy újabb községösszevonás következik. Erre utal, hogy amikor 1939. április 6-án a püspöktamási képviselőtestület ülésén a (plébánia mellé felépítendő) kultúrház szóba került, az indoklásban azt mondta, hogy „a két község (értsd: Püspöktamási és Rábamolnári) egyesülése úgy is elkerülhetetlen és így az egyesült községnek lenne a központban egy megfelelő kultúrháza”.

Sorozatom mostani bejegyzésében a molnári harangláb és a mellé épített ún. "szóré" épületét mutatom be. A képek alatti "tovább" gombra klikkelve a bejegyzés folytatódik!

Sorozatom mostani bejegyzésében az iskolai napköziotthon épületét mutatom be egy régi és egy mai fotó segítségével. A képek alatti "tovább" gombra klikkelve a bejegyzés folytatódik!

1956-ban a szovjet csapatok beavatkozása és Kádárék átállása megpecsételte a magyar forradalom és szabadságharc sorsát. A számbeli és haditechnikai fölényben lévő ellenség és a külföldi segítségre nem számítható magyar forradalmárok közül előbbiek felülkerekedése csak idő kérdése volt. Mindez a helyi, települési eseményekben - így a már bemutatott püspökmolnári eseményekben is - fordulatot, majd megtorlást eredményezett.

November 2-án a keresztény világ a halottakra emlékezik. Az ünnep előestéjén, a Mindenszentek ünnepéhez (nov. 1.) kapcsolt hosszú hétvégén a temetők megtelnek hozzátartozókkal. A sírokon koszorúk sorakoznak, gyertyák gyúlnak. Ilyenkor mindenki megáll egy pillanatra, és emlékezik az elhunytakra.

Az ünnep kapcsán püspökmolnári temetőkben készült képeket teszek közzé. Olyan sírokról, melyekhez talán már már nem érkezik hozzátartozó. Elmálló sírkövekről, olvashatatlanná vált sírfeliratokról, ledőlt vagy repkénnyel benőtt síremlékekről, és a fejfákról leolvasható családi tragédiákról.

Az elmúlásról... Amivel egyszer majd mi magunk is szembesülünk...

Mai bejegyzésemben a községi általános iskola épületét mutatom be egy régi és egy mai fotó segítségével. A képek alatti "tovább" gombra klikkelve a bejegyzés folytatódik!

Az 1956-os forradalom emléke előtt tisztelegve ezúttal Püspökmolnári '56-os eseményeit mutatom be.

Községünkben 1956 tavaszán - a parasztok hosszas győzködése, agitálása után, fenyegetés hatására - megvalósult a közös gazdálkodás, de elég sajátosan: a 3 egykori falurészen 3 különálló termelőszövetkezet jött létre. Ugyanakkor ez nem volt az itteniek ínyére. Az ősz folyamán - amikor más helyeken is szétment a téesz - a püspökmolnáriak is hazavezették állataikat a közösen használt istállókból, és egyénileg álltak neki az őszi szántásnak. Emiatt a 3 téesz vezetőit beidézték a rendőrségre, fenyegették őket, de a helyzeten nem lehetett változtatni. Hiába küldtek traktorokat a távolabbi gépállomásokról, az emberek megakadályozták ezt a munkát, akár testi épségük kockáztatásával is. 

Sorozatom 5. részében az egykori Molnári községet és a mai Püspökmolnári Petőfi utcáját vetem össze. A képek alatt a „tovább” gombra klikkelve szöveg is lesz!

Az alábbiakban - a holnap tartandó szüreti felvonulás apropóján - régi szüreti felvonulások fotóit teszem közzé.

Először a 61 évvel ezelőtti, 1950-es szüreti felvonulás fotója:

...avagy lássunk tisztán Püspökmolnári elődközségeit illetően!

Az idősebbek és a tősgyökeres helybeliek általában tudják, mikor kell Püspökit vagy Szenttamást mondani. A fiatalok vagy az újonnan ideköltözöttek viszont általában Molnárit mondanak, amikor a mai faluról beszélnek. Gyakran helytelenül. Ez a bejegyzés elsősorban nekik szól, de a végén a falu (közel)múltját ismerőknek is lesz egy érdekesség!

Sorozatom 4. részében a püspöki kocsma (és bolt) épületét mutatom be.

223 km nyugat-magyarországi vasútvonal került a MÁV-tól a GYSEV kezébe, adta hírül a média. Ezzel a magán vasúttársaság magyarországi vonalainak nagysága megduplázódott. Ezek között ott van a Szombathely-Zalaszentiván közti vonal is, az egykori Déli vasút egy szakasza, melynek Püspökmolnárban is van állomása. A helyi utazóközönség október 1-én az állomásépületre kitett GYSEV-zászló alapján értesülhetett a tulajdonosváltásról.

Az elmúlt évtizedekben a MÁV jelentős adóssággal küzdött, fejlesztésre alig volt pénze, járművei és épületei nagyrészt lerobbantak. Eközben a magán vasúttársaság szinte minden vonalán fejlesztett. Községünk vasútállomása is erősen leromlott, balkáni képet mutat.

Reméljük, a GYSEV hamarosan fejleszteni fog az átvett vonalain is, és újra a régi fényében, barátságosan fog kinézni a püspökmolnári vasútállomás is!

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!