A mai bejegyzésben 1951 áprilisából mutatok be néhány újságcikket a Vasmegye című lapból.

Az első a "Börtön- és pénzbüntetésre ítéltek több szabotáló, terményrejtegető kulákot" c. cikk egy részlete a lap 1951. április 8-i számának 7. oldaláról. A cikk így kezdődik: "Megyénkben a közellátásban zavarokat okozni akaró és tejellátásunkat szabotáló kulákokat ítéltek el a járásbíróságok." A községünkkel kapcsolatos újságcikk-részlet így szól:

A Vasmegye 1951. április 21-ei száma újabb, községünkkel kapcsolatos kulákügyeket említ (4. o.). Az első vonatkozó részlet:

Korábban már bemutattam az egykori Püspöki község jobbágyait 1565-ből, ill. 1571-ből. 1577-ből is fennmaradt egy összeírás, amely a győri püspökség kezén lévő uradalmak, így a szombathelyi vár és tartozékainak jobbágyait és azok földesúri adóterheit mutatja be. Listhy János győri püspök halálakor állították össze, a pontos dátuma 1577. április 6. Készítette: Ankherreit János. Mivel a korban Püspöki is a szombathelyi vár tartozéka volt, így az irat fontos forrás községünk kora-újkori történelmére is. Lássuk!

Részlet az urbáriumból

Eszerint az összeírt jobbágyok a következők:

Pár napja megint egy igazi kincsre akadtam az Interneten! Ez most nem képeslap (mint ez vagy ez volt), hanem egy néprajzi kutatás közzétett anyaga! Ez egy "Kapcsolatrendszer a Délnyugat-Dunántúlon" címmel 1985-95 között folytatott kutatás volt, melynek során 400 településen tették fel ugyanazt a 92 kérdést. Ezek a külső kapcsolatokat és a történeti tudatot, a termelést, az építészetet, a lakás- és háztartáskultúrát, a közösségi formákat, valamint a világképet érintették.

Püspökmolnáriban 5 helybeli idős embert kérdeztek meg, rögzítették a születésük idejét és helyét, vallásukat, lakcímüket (lásd jobbra). Az általuk elmondottak alapján sokat megtudhatunk a régi faluról, az itteni életről. (Igaz, volt, amit rosszul mondtak - ezeket megjegyzésként a szövegben feltüntettem.

A feltett kérdések és az 5 személy válaszai az alábbiak voltak:

1964. december 20-án a Vas Népe c. megyei újság 5. oldalán egy terjedelmes cikk jelent meg Püspökmolnáriról. A főcíme így nézett ki:

A cikk pedig így szól:

Míg a korábbi évszázadok során a földműves népesség teljes egészében maga állította elő a saját táplálékát, addig az újkorban ez a tevékenység specializálódott. Egyre több - feldolgozott - élelmiszert már nem a parasztság állított elő. A 19. század végére - a 20. század elejére pedig már olyan, hagyományosan paraszti tevékenységet is ipari (vagy ipari jellegű) vállalkozások vettek át, mint a tejtermékek előállítása. A vállalkozóknak persze már nem volt saját alapanyag-előállítási kapacitásuk (vagy legalábbis nem ipari mennyiséghez, hanem csak saját használatra), ezért a nyersanyagot - jelen esetben a tejet - a tejtermelő népességtől vették át. És hogy kifizetődő legyen, akár több faluval arrébb is.

Egy ilyen felvásárló volt Szabó János (rába)püspöki vajtermelő is, aki pl. Zsennye község gazdáival is szerződést kötött. Egy ilyen irat 1928-ból fennmaradt. Rövidsége ellenére jól szabályozza a két fél kötelezettségeit. Lássuk:

Mivel a Molnárit birtokló Sallérok gazdálkodásáról sok forrás fennmaradt, ezért a mai bejegyzésben - a szénagyűjtők, a kapások és a sarjúgyűjtők felsorolása után - folytatom az uradalmuk mezőgazdasági idénymunkásainak bemutatását. 

1812. november 29-én, Molnáriban kelt az a fizetési lista, ami az 1812. évi maghordókat és kukoricaszedőket, ill. a keresetüket sorolja fel. Tehát ezek a jobbágyok nem a robot terhére végezték ezt a munkát, hanem külön pénzt kaptak érte. Nézzük a listát (a korabeli helyesírás szerint)!

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam Püspöki jobbágyait 1565-ből. 6 évvel később is fennmaradt egy összeírás, pontosan a győri püspökség kezén levő győri várbirtok és tartozékainak összeírása, melyet Zermegh János és Nagywathy Ferenc királyi commissariusok készítettek 1571 júliusában. Bár 6 év nem nagy idő, de azért némi változást így is találunk a névsorban, ill. a jobbágyterhek leírásában.

Részlet az urbáriumból

Eszerint az összeírt jobbágyok a következők:

A mai bejegyzésben a Magyarország földbirtokosai és földbérlői. (Gazdacímtár.) A 100 kat. holdas és ennél nagyobb földbirtokok és földbérletek 1925. év eleji adatai alapján (KSH, Budapest, 1925.) c. kötetből a községünkre vonatkozó adatokat ismertetem.

Eszerint 100 holdnál nagyobb birtokos 1925-ben itt mindössze egyetlen személy volt: gróf Kinsky Zdenkóné (gróf Festetics György lánya), lakóhelye Chlumetz (Csehország). A korabeli 3 falu közül Rábamolnáriban és Rábaszenttamáson voltak földjei. A birtok az alábbiak szerint oszlott meg (katasztrális holdban megadva):

A mai bejegyzésben egy 1565-ből fennmaradt urbáriumból a Püspöki községre vonatkozó adatokat ismertetem. Ez a dokumentum a győri püspökség kezén levő jószágoknak Zermegh János és Förstetter János királyi komisszáriusok által készített összeírása 1565-ből. Mivel Püspöki a győri püspökség birtoka volt, ezért ez az urbárium sok információval szolgál számunkra.

Részlet az 1565. évi urbáriumból - a féltelkes jobbágyok nevével

Ezzel a címmel jelent meg egy hosszabb cikk a Vasmegye című lap 3. oldalán 1949. október 21-én. Az ebben leírt esemény ugyan Rábahidvégen játszódik, ottani személyekkel, de akár községünkben is történhetett volna. Mindez jól rávilágít arra, milyen őrült versenykényszerben élték mindennapjaikat az emberek a Rákosi-korszakban.

Mivel sok forrás rendelkezésre áll, ezért a mai bejegyzésben - a szénagyűjtők, ill. a kapások felsorolása után - folytatom a Sallérok molnári uradalma mezőgazdasági idénymunkásainak bemutatását 1812-ből. Ezúttal a sarjúgyűjtőket és keresetüket sorolom fel. 

Sarjúnak (sarjúszénának) nevezzük a széna 2., 3. kaszálását, vagyis az első kaszálás után kisarjadt növényekből készült szénát.

A felsorolt jobbágyok ezt a munkát a robotterheiken felül, külön pénzért végezték el! 

Az 1812. olvashatatlan nevű hónap (valószínűleg augusztus vagy szeptember) 27-én kelt listában a molnári sarjúgyűjtők az alábbiak (korabeli helyesírással):

Ahogy arról már írtam, a Molnáriban birtokos jakabházi Sallérok gazdálkodásáról számtalan forrás fennmaradt. A krumpli- és kukoricakapálók listája után ma is egy ilyet ismertetek.

1812. július 31-én kifizették azokat a széna-, ill. bükkönygyűjtőket, akik ebben segítettek. Ők tehát nem az uradalom alkalmazottai voltak, hanem jobbágyok, akik a robotterheken felül végeztek munkát a földesúrnak, és ezért pénzt kaptak.

A szénagyűjtők zöme 1 és 3/4 napot dolgozott, amiért 3 Ft 30 krajcárt kaptak. Akik nem ennyit dolgoztak, őket külön megjelölöm. A szénagyűjtők névsora tehát 1812 júliusából:

Az egykori (rába)molnári kastély kertjéről kevés fotó és leírás maradt fenn (képek például itt, rövid leírás itt), ezért is örültem meg a Vasmegyei Lapok c. újság 1891. augusztus 9-i számának 3. oldalán megjelent cikknek, mely hosszabb leírást közöl a kertről. Íme: 

Ahogy arról korábban már többször is írtam, Molnári legnagyobb birtokosai, a jakabházi Sallérok nagyon precízen dokumentált gazdálkodást folytattak; melyről kimutatások, számlák, fizetési listák is fennmaradtak. A mai bejegyzésben egy 1812. július 31-én kelt kifizetési listát ismertetek.

Eszerint Molnáriban, a Sallérok birtokán kukorica-és krumplikapálást végeztek 1812. júliusában az alábbi személyek (akik nem az uradalom alkalmazottai, hanem jobbágyok voltak):

Július végén - ha az időjárás engedi - javában zajlik az aratás. Napjainkban a kombájnok már a cséplést is elvégzik, míg az '50-es években ezt még külön munkafolyamatban, cséplőgépekkel tették. A sajtó akkor még szinte napi rendszerességgel adott helyzetjelentést a mezőgazdasági munkák állásáról. 1959. július 31-én a Vas Népe a "Nagy lendületet vett megyénkben a hordás és a cséplés" c. cikkében 4 községből tudósított. Ebben Püspökmolnáriról az alábbiakat olvashatjuk:

A mai bejegyzésben 3 rövid cikket ismertetek száz évvel ezelőtti újságokból.

Az első a fokozódó nemzetközi helyzet jegyében tett biztonsági intézkedésekről szól, és a Vasmegyei Független Hírlap 1914. július 26-i számának 2. oldalán jelent meg (de ugyanez a Vasvármegyében is olvasható):

Az említett 83. gyalogezredben többen is szolgáltak községünkből, például ők.

A következő cikk egy családtag elleni végrehajtásól szóló hirdetmény a Vasvár és Vidéke 1914.07.26-i számából (3. oldal):

A mai bejegyzésben néhány 100 évvel ezelőtti újságcikket mutatok be. Először egy tudósítás a Vasmegyei Hírlap hasábjairól (1914.06.14. 6. oldal):

Alább pedig egy árverési hirdetmény következik a Vasvár és Vidéke című lap 1914. július 12-ei számának 3. oldaláról:

A II. világháború után az állam nagy gondot fordított az élelemtermelés fokozására. Először a mintagazdákat állították példaképként a gazdák elé, majd a nagyüzemi gazdaságok (termelőszövetkezetek) szervezésére helyezték a hangsúlyt. Amíg ez nem vezetett eredményre (vagy kudarcot vallott, mint községünkben 1956-ban), addig is körzetenként agronómusok segítették a gazdák munkáját.

Egy ilyenről tudósít a Vas Népe c. lap 1959. július 10-i száma a 3. oldalon:

1904-ben egy új szervezettel gyarapodott községünk. Ez év január 5-én ugyanis Molnári község állattenyésztő gazdái megalapították a molnári tejszövetkezetet, amely a tevékenységét május 1-én kezdte meg. Az egylet célja: „a tagjainak istállóiban termelt tejnek közösen való legelőnyösebb értékesítése”. Az alapszabály szerint a szövetkezetnek tagja lehetett „Molnári községben és környékén tehenészettel foglalkozó minden önálló feddhetetlen egyén (férfi és nő) vagy testület”. Az egylet 29 taggal alakult, az üzletrészek száma ekkor 53 volt (a szavazati arány is ennek megfelelően alakult). A legtehetősebb, és így legnagyobb szavazati hányaddal rendelkező alapító tag Sely Sámuel volt 4 üzletrésszel.

A molnári tejszövetkezet érdekesen díszített pecsétje

A mai bejegyzésben 3 rövid újságcikket teszek közzé 1957-ből. Az első a Vas Népe április 14-i számának 7. oldalán jelent meg:

A következő újságcikket az 1957. június 2-i lapszám 4. oldalán találhatták meg a Vas Népe olvasói: