1904-ben egy új szervezettel gyarapodott községünk. Ez év január 5-én ugyanis Molnári község állattenyésztő gazdái megalapították a molnári tejszövetkezetet, amely a tevékenységét május 1-én kezdte meg. Az egylet célja: „a tagjainak istállóiban termelt tejnek közösen való legelőnyösebb értékesítése”. Az alapszabály szerint a szövetkezetnek tagja lehetett „Molnári községben és környékén tehenészettel foglalkozó minden önálló feddhetetlen egyén (férfi és nő) vagy testület”. Az egylet 29 taggal alakult, az üzletrészek száma ekkor 53 volt (a szavazati arány is ennek megfelelően alakult). A legtehetősebb, és így legnagyobb szavazati hányaddal rendelkező alapító tag Sely Sámuel volt 4 üzletrésszel.

A molnári tejszövetkezet érdekesen díszített pecsétje

A mai bejegyzésben 3 rövid újságcikket teszek közzé 1957-ből. Az első a Vas Népe április 14-i számának 7. oldalán jelent meg:

A következő újságcikket az 1957. június 2-i lapszám 4. oldalán találhatták meg a Vas Népe olvasói:

Rövidhírek 1964. márciusából

A mai bejegyzésben 4 rövidhírt teszek közzé 1964. márciusának végéről. Az első a Vas Népe (VN) 1964. március 21-i számának 8. oldalán olvasható:

A VN 1964. március 25-i számában szintén a 8. oldalon olvasható az alábbi hír az iskolával kapcsolatban:

A mai bejegyzésben községünk földrajzi neveit mutatom be a Vas megye földrajzi nevei c. nagy összefoglaló munka alapján. (Szerk.: Bárdosi János et al., Vas megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 1982.) Ez a külterület vonatkozásában leginkább a dűlőneveket jelenti.

Először lássunk egy térképvázlatot községünkről a beazonosított földrajzi nevek megjelölésével:

A kötetben a faluról egy rövid leírás és a dűlőnevek magyarázata is megtalálható (kiejtés alapján) - legalábbis az, amit az adatközlők gondoltak róla. (Az ő nevük a szócikk legvégén van felsorolva.) Íme a leírás és a magyarázatok:

Nem akárki tette tiszteletét 1964-ben községünkben: az akkori kollektív államfői testület második embere, Kisházi Ödön elnökhelyettes. A látogatásról szóló tudósítás természetesen a címlapon jelent meg a Vas Népe 1964. február 6-i számában:

A Vas Népe című megyei napilap 1964. január 30-i számának 8. oldalán az alábbi rövid tudósítás volt olvasható:

Fogalommagyarázatok:

Az italokat és a gabonát is tartalmazó 1812-es leltár alapján most nézzük meg, milyen állatokat tartottak a korabeli Molnáriban (és a hozzá tartozó szomszédos Sallér-uradalmakban). (A korabeli helyesírást használom.) Kezdjük a marhákkal!

Itt megkülönböztettek szarvasmarhát és "bival marhát" (legalábbis Molnári esetében, a többi ide tartozó gazdaságban nem), ezeken belül pedig bikát, ökröt (herélt állatot) és tehenet. Az ökör lehetett jármos (azaz amit már befogtak), ill. tinó (azaz fiatal jószág), a tehén pedig lehetett öreg (5 éves, vagy ennél idősebb) vagy "üszü" (5 évesnél fiatalabb). Az eredeti lajstromban életkor szerinti tagolást is találunk, de én ezzel nem untatom a tisztelt Olvasóimat. Nézzük az összeírást:

Eszerint tehát Sallér Judit molnári uradalmában 53, a szenttamási majorban pedig 4 marhaféle állat volt.

A birkákat, lovakat és sertéseket az alábbi táblázat tartalmazza:

Az idei első bejegyzésben említett 1812-es átadás-átvételi jegyzőkönyv az italok lajstroma után tovább folytatódik. A mai bejegyzésben a gabona nyilvántartását mutatom be.

A gabonát a leltárban két táblázatba foglalták: az elsőben a "szalmabéli gabona" (azaz a még kicsépeletlen, szalmás termés) volt, a másikban pedig a "szembéli gabona" (tehát a már kicsépelt mag). Nemcsak Molnári, de a szenttamási, a töttösi és a hídvégi majorban található gabona is bent van az összeírásban.

A "szalmabéli gabona" között búza, rozs, árpa és lendek (!) található; utóbbi talán a bükkönyfélékkel rokon lednek lehet? Az első három gabona esetében külön "termés" és "dézsma" oszlopok is voltak, utóbbi az egyháznak átadandó tizedet jelentette. Ám mivel búzából és rozsból a "dézsma" oszlop üres volt (talán már beszolgáltatták), ezért ezeket az oszlopokat kihagyom a táblázatból. Mértékegységek: kereszt (az iraton: Xt) és kéve (k), ill. a szekér. (Kéve: a szalmás gabona összekötött alapegysége, kereszt: kévékből kereszt formában felhalmozott rakás, 20 kéve.) Ez alapján tehát így néz ki a "szalmabéli gabona" leltára:

1913 őszén nemcsak a Rába-híd várható építéséről szóltak a hírek térségünkből, hanem sok minden másról is. A mai bejegyzésben 3 rövidhírt teszek közzé 1913 végéről. Önállóan nem érnének meg egy bejegyzést, ezért csoportosítottam őket. Mindhárom a Vasvár és Vidéke (VV) című járási lapban jelent meg.

Az első cikk a VV szeptember 21-i számának 2. oldalán olvasható:

Kinszky (helyesen: Kinsky) gróf Festetics György veje volt, aki György gróf lányát, Georginát vette feleségül, és a molnári birtokot ők kapták meg.

A következő cikket a járási lap szeptember 28-án közölte a 2. oldalon:

1828-ban - adószedés céljából - egy országos felmérés készült a termelő népességről, mely széles körű adatokat tartalmaz. Vannak benne információk a népességről, a növénytermesztésről, a tenyésztett állatokról, ill. egyéb gazdálkodási adatok. Az összeírás ugyanakkor nem terjedt ki a világi és egyházi uradalmakra, mivel azok hadiadó alá nem estek. Így pl. a püspöki tulajdonú Püspöki község teljesen hiányzik belőle, és a másik két falu nemesi uradalmai is. 

Feltűnő ugyanakkor, hogy Molnári és Szenttamás adatai nagyon hasonlóak, csak néhány mutató tekintetében térnek el egymástól - pedig a népességben jelentős különbségek voltak köztük, pl. az 1819-es vagy az 1830-as népösszeírás adatai alapján. Emiatt a felmérés megbízhatósága eléggé kérdéses...

De akkor jöjjenek az adatok. Elsőként a népességgel összefüggésben:

Az eredeti összeírásban polgár, "tisztesebb", fiútestvér, kalmárok, szatócsok rovatok is voltak, de itt ilyeneket nem találtak. Most következzék néhány általános gazdálkodási adat:

Ahogy azt már korábban említettem, nemrég a kezembe került egy KSH-kiadvány, melynek címe: Vas vármegye állatlétszáma 1911. évi február hó 28-án. (KSH. Budapest, 1912.) Ebben községenként lehet részletes adatokat találni a korabeli állatlétszámra vonatkozóan, a lótól a sertésen át a kecskéig. Ebből ismertetem az akkori Rábapüspöki, Rábamolnári és Rábaszenttamás adatait.

Ha összevetjük az 1895-ös adatokkal (itt található), azt látjuk, hogy a szarvasmarha- és sertésállomány 16 éve alatt jelentősen nőtt (főleg a sertések száma), a kecskék száma lecsökkent, Szenttamásról a 2 szamár "eltűnt", megjelent viszont Rábamolnáriban 3 öszvér. Juh most sem volt a 3 faluban, és a lóállomány is csökkent, de még így is könnyedén meg lehetett volna szervezni egy szüreti felvonulást...

Az állattulajdonosok száma így alakult:

Nemrég a kezembe került egy KSH-kiadvány, melynek címe: Vas vármegye állatlétszáma 1911. évi február hó 28-án. (KSH. Budapest, 1912.) Ebben községenként lehet megtalálni a korabeli állatlétszámot, továbbá - összehasonlítás céljából - az 1895-ös összefoglaló adatokat is. Ez alapján ismertetem a korabeli 3 község 1895-ös állatállományának számát.

Miután 1956-ban átépítették a püspöki malmot, kapacitása megkétszereződött, jobb minőségű lisztet állított elő. Ilyentájt pedig a malom mindig felkészült az új gabona fogadására.

Erről szól egy 1958-as újságcikk a Vas Népe hasábjairól (1958. július 10., 3. oldal):

A malom 1924-es leégéséről itt írtam.

A malom 1956-os átépítésének rövid beszámolója itt olvasható.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

A Kistenyésztők Lapja 1985. évi 6. száma - mely két oldalas képriportban mutatta be a püspökmolnári szarvasmarha-tartást (ezt ebben és ebben a bejegyzésben közöltem) - több cikkben foglalkozott a Vas megyei nyúltenyésztéssel is. Írtak pl. egy szombathelyi, egy salköveskúti és egy rábasömjéni tenyésztőről, továbbá egy 3/4 oldalas cikket közöltek egy püspökmolnári nyúltenyésztő családról "Ródlerék nyulai" címmel. Az alábbiakban ezt közlöm.

1909-ben új egyesülettel gazdagodott községünk. Ebben az évben alakult meg ugyanis a „Nyugatmagyarországi Földmivelők Rábapüspöki községi gazdaköre” nevű szervezet. Ennek elnöke Marton István, jegyzője pedig Ifjú Ferenc lett, az alakuló ülés jegyzőkönyvét a szervezet 2 tagja, Józsa Gábor és Szalai Sándor hitelesítette. (Ifjú Ferenc a rábaszenttamási katolikus elemi iskola tanítója volt ekkor.)

Tehénszekér fotója Püspökiből a 20. század első feléből

A mai bejegyzésben egy 1850-ből származó kéziratos térkép egy részletét teszem közzé. A teljes térkép a Festeticsek vasvári és ollári uradalmát ábrázolja. A vasvári uradalom szélén Molnári térsége látható, ezt mutatom be most.

A molnári határt ábrázoló térképmező egyik részlete a belterülettel:

A falu külterületének északi térsége pedig így nézett ki:

Ebben a bejegyzésben folytatom a Kistenyésztők Lapja című újság 1985. évi 6., júniusi számában megjelent képriport közlését, a 9. oldal tartalmával. (A cikk első felének képei itt tekinthetők meg.)

A Kistenyésztők Lapja című újság 1985. évi 6., júniusi száma több Vas megyei témájú cikket közölt. Ezek közül az egyik egy 2 oldalas képriport, mely A szarvasmarha Püspökmolnáriban címmel a lap 8-9. oldalán jelent meg. Ennek első felét teszem közzé a mostani bejegyzésben. Igazi kordokumentum a '80-as évekből, amikor a mezőgazdaság országosan - és községünkben is - a fénykorát élte!

A mai bejegyzésben a két szomszédos falu, Püspöki és Kiszsennye közös határát bemutató térképet ismertetem. Ezt Czvitkovich Sándor készítette 1792-ben. Méretaránya 1:2400. Eredetije 51x33,5 cm méretű, rossz állapotú kéziratos papírtérkép, és a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltárban található. Nyelve nagyrészt latin, kisebb részben magyar.

Az északi irányt egy nagy nyílvessző jelöli. Középen alul aránymérték, a jobb alsó sarokban pedig a térkép címe és a rövidítések magyarázata olvasható.

Az alábbi rövid, szellemes újságcikk a Vas Népe 1963. április 26-i számának 8. oldalán jelent meg:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!