Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a mai község egyik elődjét, Püspöktamásit egy 1931-es gazdacímtárból. A mai bejegyzésben nézzük meg a másik községrész leírását ugyanebből a könyvből!

Két adalék a falu 16-17. századi történetéhez

Valószínűleg a 15. század második felében a Molnáriak elköltöztek Vas megyéből, birtokaik egy része - így pl. Molnári község is - a Nádasdi Darabosok, ill. a Nádasdy-család kezére jut, ahol a 18. század közepéig marad.

Ezt az időszakot - birtoktörténeti szempontból - kevésbé kutattam, ám néhány érdekes adatom van. Ezek közül mutatok be kettőt. (Balra a Nádasdy-család címere látható.)

Az egyik adalék egy forrás: olvasható a Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdiak 1540-1550-es számadásaiból I. c. könyvben (Bp. 1959.) Molnári ebben 2 helyen szerepel (korabeli helyesírással olvasható szöveg következik):

A mai bejegyzésben bemutatom az 1929-től községegyesítéssel létrejött Püspöktamásit egy 1931-es ún. "gazdacímtár" alapján. Lássuk!

Egy korábbi bejegyzésben bemutatta, hogyan tervezték az újjáépítést 1945-ben. 20 év múlva, 1965-ben  pedig összegyűjtötték, hogy Vas megye egyes községei milyen fejlődésen mentek keresztül a háború vége óta. Ez az összegzés egy könyvben is megjelent, melynek a szerzője Péter Lajosné, a címe pedig: Gyűjtemény Vas megye községeinek 20 éves fejlődéséről. (Szombathely, 1965. Kézirat. Berzsenyi Dániel Könyvtár, Savariensia gyűjtemény). Ebből ismertetem a Püspökmolnárira vonatkozó adatokat (171-172. oldal).

Először az alapvető adatokat olvashatjuk:

Az ötk jelentése: önálló tanácsú község, a Ph. pedig postahelyet jelent. Ezt követően a háború vége óta eltelt 20 év legfőbb eredményeit sorolja fel a kötet:

A Vas Megyei Levéltárban egy Molnáriból származó érdekes iratra akadtam, melyet ezúton bemutatok a tisztelt Olvasóimnak. A dokumentum tkp. egy mesterlevél, melyben egy mesterember igazolja, hogy a tanítványa (legénye) elsajátította a szakma csínját-bínját.

A német nyelvű irat irat így néz ki:

Az irat szövege magyarul így szól:

A mai bejegyzésben 3 rövidhírt teszek közzé 1940 júniusából - és egyet júliusból is. Lássuk!

Az első a Vasvármegye című megyei lap 1940. június 4-ei számának 4. oldalán jelent meg:

A következő cikk egy bulvárhír a június 12-ei lapszámnból (4. oldal):

Már több bejegyzésben foglalkoztam a Sallér-család levéltárának dokumentumaival (legutóbb pl. itt), de akkor főleg a birtokos család életkörülményeit világítottam meg az iratok segítségével. A mai bejegyzésben egy "szegény ember", egy takács életkörülményeiről lesz szó - a halála után maradt eszközök, berendezési tárgyak alapján.

Az irat címe "Annó 1808. Méltóságos Uraságh Árendás Takátsának Veber Ióseph meg hagyott Házi eszkőzeinek Licitatió után bé vett Kész=pénzbéli fől vételnek le Irása." Árendás=bérlő. Vagyis egy takács házat bérelt az uradalomtól; az árverés a személyes hagyatékára terjedt ki. Lássuk a szöveget - hogy jobban értsük, mai nyelvezetre átírtam:

Jász Lászlónak 1 szövőszék 8 darab bokor (?) szerszámmal együtt eladatott 20 ft 3 kr(ajcár)

Gáspár nevezetű takácsnak 1 puszta rozzant szék 5 db hitvány bokor szerszámmal 7 ft 23 kr

A mai bejegyzésben a szenttamási Sallér-birtokot mutatom be 1829-ből, a Vas megyei Levéltár egyik irata alapján. Az irat címe: "Molnári, Rába Hidvégi, Szent Tamási, Töttösi, Kopátsi, Koltai, Gutaházi, Ujlaki és Csehi ingatlan Javaknak Conscriptioja" (azaz: összeírása - KG). Kelt "Molnáriban October Holnap 21ikén 829dik Eszt." Vagyis ez a Sallér Judit halála után felvett leltár része.

Részlet a Szenttamásra vonatkozó összeírásból

Eszerint a "Szent-Tamási Helységben" található uradalmi birtok a következő részekből állt (korabeli helyesírással):

Korábban már bemutattam az egykori Püspöki község jobbágyait 1565-ből, ill. 1571-ből. 1577-ből is fennmaradt egy összeírás, amely a győri püspökség kezén lévő uradalmak, így a szombathelyi vár és tartozékainak jobbágyait és azok földesúri adóterheit mutatja be. Listhy János győri püspök halálakor állították össze, a pontos dátuma 1577. április 6. Készítette: Ankherreit János. Mivel a korban Püspöki is a szombathelyi vár tartozéka volt, így az irat fontos forrás községünk kora-újkori történelmére is. Lássuk!

Részlet az urbáriumból

Eszerint az összeírt jobbágyok a következők:

Egy korábbi bejegyzésben már szóba került a püspökmolnári Lakics-család. Fél évszázaddal ezelőtt, 1965. január 28-án az ő életüket az alábbi terjedelmes riportban mutatta be a Vas Népe c. megyei napilap (3. oldal):

A mai bejegyzésben - ahogy azt már korábban többször is tettem - újra a molnári uradalmat birtokló Sallér-család levéltárából ismertetek egy iratot, méghozzá a család utolsó tagja, Sallér Judit korából.

Az irat címe: "Kész Pénznek Ki adása Vétetett Külömbféle Vasért, Szegekért és egyéb vasárosbéli Portékáért 1812be." Nemcsak azt tudjuk meg belőle, hogy mit és mennyiért vettek, hanem azt is, hogy ezeket a termékeket hol szerezték be! Lássuk a tartalmát! 

"Jan. 19. Szombathelyen 1 Szekerczéért 8 Ft, 4 Középszerü furóért 4 ft, 1 Nagyobb furóért 4 ft 30 kr, 2 Kisebb furóért 1 ft, összesen 17 ft 30 kr

Jan. 20. Hidvégi Vásáron ... Fiscalis Ur által vétetett 2 Ló Keféért 13 ft, 1 Dupla szekercze és egyéb vas szerszámért 27 ft, összesen 40 ft

Jan. 24. Szombathelyen 50 db Patkóért 115 ft, 2000 Patkó Szeg 60 ft, összesen 175 ft

Pár napja megint egy igazi kincsre akadtam az Interneten! Ez most nem képeslap (mint ez vagy ez volt), hanem egy néprajzi kutatás közzétett anyaga! Ez egy "Kapcsolatrendszer a Délnyugat-Dunántúlon" címmel 1985-95 között folytatott kutatás volt, melynek során 400 településen tették fel ugyanazt a 92 kérdést. Ezek a külső kapcsolatokat és a történeti tudatot, a termelést, az építészetet, a lakás- és háztartáskultúrát, a közösségi formákat, valamint a világképet érintették.

Püspökmolnáriban 5 helybeli idős embert kérdeztek meg, rögzítették a születésük idejét és helyét, vallásukat, lakcímüket (lásd jobbra). Az általuk elmondottak alapján sokat megtudhatunk a régi faluról, az itteni életről. (Igaz, volt, amit rosszul mondtak - ezeket megjegyzésként a szövegben feltüntettem.

A feltett kérdések és az 5 személy válaszai az alábbiak voltak:

A mai bejegyzésben a molnári uradalmat birtokló Sallér-család levéltárából ismertetek egy iratot. A címe: "Kész=pénznek Ki-adása Külömb félékre és egyéb renden Kívül való Történetekre 1812 Eszt : által". Vagyis különféle kiadásokról szóló feljegyzés - és szerintem pont ezért érdekes, mert sok mindent megtudhatunk belőle a korabeli vagyonos családok költekezési szokásairól. Lássuk! (A jobb érthetőség kedvéért mai helyesírással írom le a tartalmát:

"Jan. 20. Szombathelyről hozatott ő excellenciája (vagyis: gróf Festeticsné Sallér Judit) számára szekfű virágért: 30 krajcár

Jan. 24. Kémény seprő Legénynek a' Szakáts Szobájába lévő vass Kályhának igazitásáért és annak Körtjének (azaz: kürtjének - KG) Ki-tisztogatásáért fizetetett: 7 ft

Febr. 4. R.Hídvégi Communitas (értsd: község) kasszájába ő excellenciájának járandó hídvégi erdőből 5 szekér dőlt fáért végzés szerint fizettetett 25 ft

Febr. 28. Saly Antal urat (Szenttamáson lakott, táblabíró volt) Sárvárról ide hozó fuvarosnak (midőn valami hivatalbéli dologban odajárt): 20 ft

A mai bejegyzésben egy 1518-ból fennmaradt, molnári birtokeladásról szóló oklevelet ismertetek. Az irat külsőleg így néz ki:

A vasvári káptalan előtt Molnari-i Hernad Mátyás, név szerint felsorolt fiai nevében is eladta a Vas megyei Molnari faluban (possessioban) levő, teljesen elhagyott két telkét (sessioját) és nemesi kúriáját a hozzá tartozó, két holdnyi földdel, amely az ő és a szomszédja, Molnar-i Pyspek István kúriájától megy le a Rába folyóig, valamint több részletben az oklevélben részletesen leírt határok között található. A szántókon kívül eladott még 2 kaszás rétet (vagyis annyit, amennyit 2 ember 1 nap alatt le tudott kaszálni), valamint az ingatlanokkal együtt eladta a rájuk vonatkozó írásos dokumentumokat is.

A mai bejegyzésben az egykori Püspöki község földesurait, a győri püspököket mutatom be a középkorból a falu első okleveles említésétől kezdve a mohácsi katasztrófáig. Ők voltak azok, akiknek a jobbágyok fizették a kilenced nevű terményadót, a cenzus nevű pénzadót, neki adták az ajándékot (tojás, vaj, szárnyasok, stb.), neki robotoltak. A másik oldalról nézve pedig a földesúr úriszéke ítélkezett a jobbágyok peres ügyeiben. Nézzük, kik voltak ezek a földesurak!

1337–1375 Kálmán: A legelőkelőbb származású a győri püspökök sorában, hiszen I. (Anjou) Károly (másképp: Károly Róbert) törvénytelen (az egyik udvarhölgytől született) fia volt. (Címerét lásd balra.) Fiatal kora és törvénytelen származása miatt csak diplomáciai bravúr eredményeként foglalhatta el főpapi székét. Püspöksége alatt legalább egyszer, 1345. január 21-én Püspökiben tartózkodott, ugyanis oklevelet adott ki innen. Ez Püspöki első írásos említése.

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam Püspöki jobbágyait 1565-ből. 6 évvel később is fennmaradt egy összeírás, pontosan a győri püspökség kezén levő győri várbirtok és tartozékainak összeírása, melyet Zermegh János és Nagywathy Ferenc királyi commissariusok készítettek 1571 júliusában. Bár 6 év nem nagy idő, de azért némi változást így is találunk a névsorban, ill. a jobbágyterhek leírásában.

Részlet az urbáriumból

Eszerint az összeírt jobbágyok a következők:

A "Molnári Urodalom Bizonyos = Jövedelem Tabellája pro anno 1812" címmel készült egy összeállítás a Sallérok molnári uradalmában 1812. október 31-én. Készítette: Droppa Károly uradalmi kasznár. Azon jövedelmeket tartalmazza, melyek egyes épületek bérbeadásából származtak. Megtudjuk belőle a bérbe adott ingatlanokat, a bérlő nevét, a bérbeadás idejét, és a befolyt jövedelmet.

Lássuk (korabeli helyesírás szerint közlöm):

1. Hidvégi Csárdáért Bognár György 1812. január-december: 2200 Ft

2. Koponyási Malomért Keretz Jósef egész 1812-re: 2138 Ft 55 kr(ajcár). (A malom egykor Alsóújlak külterületén állt.)

A mai bejegyzésben egy 1565-ből fennmaradt urbáriumból a Püspöki községre vonatkozó adatokat ismertetem. Ez a dokumentum a győri püspökség kezén levő jószágoknak Zermegh János és Förstetter János királyi komisszáriusok által készített összeírása 1565-ből. Mivel Püspöki a győri püspökség birtoka volt, ezért ez az urbárium sok információval szolgál számunkra.

Részlet az 1565. évi urbáriumból - a féltelkes jobbágyok nevével

1829-ben meghalt Molnári birtokosa, özv. gróf Festeticsné született Sallér Judit. Halála után összeírták és (mesteremberek bevonásával) felbecsülték a hátrahagyott ingó és ingatlan javait. Ebből az 1829 októberéből fennmaradt összeírásból nézzük most meg, hogy milyen épületek álltak a molnári uradalomban (korabeli helyesírással). (Fundus: birtok, telek, házhely)

I. Molnári Helységben Curialis belső fundusok és épületek

1.       Molnári helységnek fölső végén és nap nyugati során az ország utnak és Takáts János urodalmi jobbágy házának szomszédsága között helyheztetik az Urasági Residentionális Curia, mely körös körül kő fallal való keréttés alatt egyéb kiterjedésében geometriai föl mérés szerint tészen 14 (és) 8/32 holdRészlet az összeírásból

a.)    A’ Residentionalis Kastély, mely is kőből és téglábol rakott egy emeletű erős épület mellyben a’ szobák általjában boltozottak, a’ teteje pedig cserép sindellel vagyon födve, találtatik ezen épületben a fölső tractuson két lakó szoba egy nagy ebédlővel és egy kis kápolnával; ezen szobák egyike mármorérozott (azaz: márvánnyal borított - KG), a’ többiek pedig részént kemény részént pedig puha fával vannak parquetirozva (azaz: parketázva - KG) s’ általjában ki föstve. Az alsó tractuson találtatik három ki festett és három meszelt lakó szoba, egy nagy konyha élétes kamra és a’ szakátsnak dolgozó szobája. Még is vagyon ezen épület alatt egy nagy boltozott pintze mintegy 2000 akóra való

Az 1889-es bulvárhírek után nézzük, miről írt a Vasmegyei Lapok (VL) c. újság 1890-ben községünk vonatkozásában!

Elsőként egy tragédiáról olvashatunk, benne egy ironikus megfogalmazással (1890.01.16. 2. o.):

Ugyanott egy másik bulvárhírt is találunk:

Veszett ebekről olvashatunk a lap január 23-i számának 3. oldalán is: