1411-ből két olyan oklevél is fennmaradt, mely községünkkel kapcsolatos. Mindkettő ugyanazon ügyhöz tartozik: a Molnári család és Vasvár királyi város területi vitájához. Tartalmából adódóan ezek jó forrásanyagok községünk középkori névanyagához.

Az 1411. február 21-én Budán kelt (és a vasvári káptalan átiratában fennmaradt) oklevélben Garai Miklós nádor meghagyja a vasvári káptalannak, hogy Gencsi Balázs királyi kiküldöttel jelölje ki Vasvár határait Molnári felől. Az okirat leírja az ügy előzményeit, ami számunkra igazán érdekessé teszi az iratot.

Sorozatom 10. részében a molnári kocsma (Gyuri-kocsma) épületét mutatom be. A bejegyzés a képek alatti tovább gombra kattintva folytatódik!

A közelmúltban az egyik miniszterelnök-helyettes és a kisebbik kormánypárt néhány képviselője törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűléshez az állami jelképekről és a kitüntetésekről. Ebben több korábbi - a királysághoz kötődő - kitüntetés újraalapítását javasolják. Ezek között szerepel a 18-19. század egyik legnagyobb kitüntetése, a Szent István Rend újraalapítása is.A 19. században ezt a magas kitüntetést községünkből is megkapta valaki: gróf Festetics György. 

A mai bejegyzésben a presszó épületét mutatom be archív és mai fotó összevetésével. A poszt a képek alatti "tovább" feliratra kattintva folytatódik!

Ma, nov. 23-án Kelemen névnap van. A név  leghíresebb viselője Püspökmolnáriból (pontosabban az elődközségéből, Molnáriból) Molnári Kelemen győri püspök. 1417-1438 között kormányozta a győri egyházmegyét (melyhez akkor Vas vármegye is tartozott).

Megyés főpásztori tevékenysége során egyházmegyei zsinatot hívott össze, Sopron városát pedig ötször (!) vette interdiktum (kiközösítés) alá. Halála után Szenttamás templomában temették el, összetört sírköve 1674-ben még megvolt. 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Vasárnap éjjel nyújtotta be a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője - egyéni képviselői indítványként - az új választójogi törvény tervezetét az Országgyűlésnek. (A T/5006-os irományszámot viselő anyag letölthető innen.) A tervezet elfogadása számos változást hoz a választási rendszerben (pl. részvételi küszöb nélküli egyfordulós választás, stb.), de ennek elemzésétől eltekintek, mivel sokan megtették már (itt olvasható egy ilyen.) A tervezett 199 fős parlamenti létszámból 106 lesz egyéni mandátum, emiatt pedig a választókerületi beosztást is jelentősen átszabja (ez a javaslat mellékletében olvasható).

A tervezet alapján Vas megye az eddigi 5 helyett 3 választókörzetre tagolódik, így mindegyikben közel azonos választásra jogosult él.

Avagy helyi közigazgatás-történet Püspöktamásitól Püspökmolnári létrejöttéig

A 32. bejegyzésben már bemutattam, hogyan jött létre 1929-re Püspöktamási község. Egy következő összevonási fázisban ehhez hozzáolvadt még Rábamolnári, így hozva létre a mai Püspökmolnárit, akkor még nagyközségi jogállással. Jelen bejegyzésben ezt a folyamatot mutatom be.

Sely Gyula körjegyző már a ’30-as évek végén tudta, hogy újabb községösszevonás következik. Erre utal, hogy amikor 1939. április 6-án a püspöktamási képviselőtestület ülésén a (plébánia mellé felépítendő) kultúrház szóba került, az indoklásban azt mondta, hogy „a két község (értsd: Püspöktamási és Rábamolnári) egyesülése úgy is elkerülhetetlen és így az egyesült községnek lenne a központban egy megfelelő kultúrháza”.

Az előző bejegyzésben ismertettem néhány választási rigmust a két háború közti időszakból, most ezt folytatom. Kezdjük a sort a Horthy-korszak egyetlen kétciklusos vasvári választókerületi képviselőjével, a hadirokkant telekesi báróval, vitéz Roszner Istvánnal. Róla szól az alábbi, néhai Perjési Domonkosnétól, Márta nénitől hallott kétsoros:

Roszner báró telekesi,
a fa lábát billegeti.

A választási rigmusok, más szóval kortesversek alkalmi versfaragók aktuálpolitikai témájú, választásokhoz kötődő alkotásai, amelyeket valamilyen közismert dallamra ráhúzva énekeltek, vagy egyszerűen csak skandáltak. A szerzőjük általában ismeretlen, gyakran az ellenfél táborába tartoztak, vagyis lejárató célzattal készültek. A rigmusok a jelölt valamely ígéretét, jelszavait, esetleg személyes tulajdonságát állították pellengérre, és készítettek belőle ritmusos, rímes versikét. Ezekből gyakran több változat is alakult ki a nép száján. Az alábbiakban Püspökmolnári két világháború közti elődközségeiből fennmaradt kortesversekből közlök néhányat.

A vasvári választókörzetből (melyhez községünk jogelődjei is tartoztak) a legtöbb ilyen versike a korszak utolsó képviselőjével, az 1935-ben és 1939-ben is diadalmaskodó vitéz báró Roszner Istvánnal kapcsolatban maradt fenn (arcképét lásd jobbra). Roszner telekesi földbirtokos volt, korábban az első világháborúban egyik lábát ellőtték, falábat használt. Az egyik róla szóló rigmust Böröcz Imre bácsitól hallottam, ami egy, az itteni választóknak tett Rába-híd ígéretéről szól: 

Roszner báró hidat épít
Molnáriból Telekesre,
azt a Rába nem moshatja,
Molnári meg nem foghatja...

Egy korábbi bejegyzésben már jeleztem, hogy egy bizonyos Árpás községnek is van némi köze Püspökmolnárihoz. A mai írásomban ezt a rejtélyt bontom ki.

Több történeti munka (Iványi Béla: A középkori Vasvár, 1992. 48. o., Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 1901. II. kötet 376. o.) szerint Árpás valahol Molnári környékén, attól északnyugatra feküdt. (Csánki szerint viszont Árpás kicsit távolabb, a mai Sorkikápolna vidékén keresendő. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1894. II. kötet 734. o.)

Sorozatom mostani bejegyzésében a molnári harangláb és a mellé épített ún. "szóré" épületét mutatom be. A képek alatti "tovább" gombra klikkelve a bejegyzés folytatódik!

Avagy helyi közigazgatás-történet Püspöktamási létrejöttéig

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam, hol helyezkedett el a mai Püspökmolnári 3 elődközsége. Most azt a folyamatot ismertetem, melynek során a XX. század közepéig két lépcsőben létrejött a mai Püspökmolnári. Ehhez menjünk vissza az időben a századelőre, pontosan 1907-ig.

Minél messzebb megyünk vissza az időben, annál több a bizonytalanság a történelemben. Régebbi korokból kevesebb írásos dokumentum maradt fenn, mint pl. 100-200 évvel ezelőttről. Így aztán egyre több, ma még megválaszolatlan kérdés merül fel a kutatás során. Különösen igaz ez azon kistelepülések múltjának feltárásakor, ahol az egyes iratok valóságtartalmát nem lehet más, korabeli iratokkal megerősíteni, továbbá régészeti leletanyag sem áll rendelkezésre.

A mostani bejegyzésben néhány ilyen, községünk középkori történetével kapcsolatos kérdést teszek fel, és néhány válaszlehetőséget is megfogalmazok.

Sorozatom mostani bejegyzésében az iskolai napköziotthon épületét mutatom be egy régi és egy mai fotó segítségével. A képek alatti "tovább" gombra klikkelve a bejegyzés folytatódik!

A mai Püspökmolnári egyik alkotórésze az egykori Püspöki község. Ez - ahogy arról már korábban írtam - a püspöki kocsmától (a mai Malom büfétől) keletre fekvő egykori falu. Első okleveles említése Molnári első említése után 70 évvel, 1345-ből való.

A Vasvári Káptalan levéltárában talált, latin nyelven készített irat ma a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Fényképgyűjteményében (U szekció) lelhető fel, DF 279336 szám alatt.

1956-ban a szovjet csapatok beavatkozása és Kádárék átállása megpecsételte a magyar forradalom és szabadságharc sorsát. A számbeli és haditechnikai fölényben lévő ellenség és a külföldi segítségre nem számítható magyar forradalmárok közül előbbiek felülkerekedése csak idő kérdése volt. Mindez a helyi, települési eseményekben - így a már bemutatott püspökmolnári eseményekben is - fordulatot, majd megtorlást eredményezett.

November 2-án a keresztény világ a halottakra emlékezik. Az ünnep előestéjén, a Mindenszentek ünnepéhez (nov. 1.) kapcsolt hosszú hétvégén a temetők megtelnek hozzátartozókkal. A sírokon koszorúk sorakoznak, gyertyák gyúlnak. Ilyenkor mindenki megáll egy pillanatra, és emlékezik az elhunytakra.

Az ünnep kapcsán püspökmolnári temetőkben készült képeket teszek közzé. Olyan sírokról, melyekhez talán már már nem érkezik hozzátartozó. Elmálló sírkövekről, olvashatatlanná vált sírfeliratokról, ledőlt vagy repkénnyel benőtt síremlékekről, és a fejfákról leolvasható családi tragédiákról.

Az elmúlásról... Amivel egyszer majd mi magunk is szembesülünk...

A mai Püspökmolnárihoz köthető első fennmaradt írott forrás 1275-ből származik, és Molnárival, ill. az ott élő, Molnár-nemzetséghez tartozó nemesekkel kapcsolatos. A falu nem ekkor jött létre, talán már évszázadokkal korábban is létezhetett, de az első írásos emlék ebből az évből maradt fenn.

Az irat - melyet a Vasvári Káptalan állított ki - tulajdonképpen egy nyugta. 

Mai bejegyzésemben a községi általános iskola épületét mutatom be egy régi és egy mai fotó segítségével. A képek alatti "tovább" gombra klikkelve a bejegyzés folytatódik!

Az 1956-os forradalom emléke előtt tisztelegve ezúttal Püspökmolnári '56-os eseményeit mutatom be.

Községünkben 1956 tavaszán - a parasztok hosszas győzködése, agitálása után, fenyegetés hatására - megvalósult a közös gazdálkodás, de elég sajátosan: a 3 egykori falurészen 3 különálló termelőszövetkezet jött létre. Ugyanakkor ez nem volt az itteniek ínyére. Az ősz folyamán - amikor más helyeken is szétment a téesz - a püspökmolnáriak is hazavezették állataikat a közösen használt istállókból, és egyénileg álltak neki az őszi szántásnak. Emiatt a 3 téesz vezetőit beidézték a rendőrségre, fenyegették őket, de a helyzeten nem lehetett változtatni. Hiába küldtek traktorokat a távolabbi gépállomásokról, az emberek megakadályozták ezt a munkát, akár testi épségük kockáztatásával is.