Az I. világháború 1915. áprilisi helyi veszteségei után lássuk, mi történt községünk katonáival 1915 májusában! (A Vasvármegye, a Vasmegyei Független Hírlap és a Szombathelyi Ujság c. lapok tudósításai alapján.)

A május 4-én közölt 384. számú veszteséglajstromban a 83. gyalogezred betegei között olvashatjuk Kovács Lajos (Rábapüspöki) nevét. Más egyebet nem közölnek róla.

A május 5-én közlik a lapok a 385. veszteséglistát. Itt a 18. honvéd gyalogezred sebesültjei között olvasható Táncos János (Szenttamás) neve. A lista szerint a karján lövés érte. (Vagy e seb vagy egy másik okozhatta a halálát, mert a neve szerepel az I. világháború áldozatainak emléktábláján.) Ki tud róla valamit?

A májusi utolsó helyi "veszteség" a 13-ai lapokban szerepel. A 392. számú veszteséglistán a betegek között említik - részletek nélkül - Bakó Jánost Molnáriból. Ő a 18. honvéd gyalogezred katonája.

A Szombathelyi Ujság május 23-i száma a 6. oldalon közli a hadikölcsönt jegyzőket. (A hadikölcsön gyakorlatilag a mai államkötvénynek felel meg.) A cikk szerint az "osztrák-magyar bank szombathelyi fiókjánál a következő jegyzések történtek: ... Dr. Tóth Béla tartalékos főhadnagy (Molnári) 4000 Korona...". Nekem nem ismerős a neve. Én inkább a Zala megyei Molnári lakosának gondolom, de mivel Szombathelyen volt a jegyzés, és egy vasi lap írt róla, ezért gyanús... Tud róla valaki valamit? 

Kép: ismeretlen, valószínűleg az I. világháborút megjárt katona portréja, itt még regrutaként. A fotót Vincze Imre bocsátotta rendelkezésemre. Ezúton is köszönöm! Felismeri valaki a képen látható személyt?

A mai bejegyzésben újságcikkeket mutatok be 1940 március-májusából. Elsőként egy eljegyzési hír a Vasvármegye március 7-ei számának 5. oldaláról: 

A következő, községünkkel kapcsolatos cikk a Vasvármegye 1940. március 24-ei számának 7. oldalán olvasható. A címe ez:A cikk bevezetője pedig így szól:

Az alábbi bejegyzésben 2 napról szóló jelentést ismertetek 1945 májusából. Május 7-ről Sely Gyula körjegyző így tudósította a vasvári főszolgabírót: "Jelentem, hogy tegnap este a községben razzia volt orosz katonaság a magyar rendőrség közbejöttével. A nyilaskersztes párt volt tagjait az éjszaka folyamán be vitték Vasvárra:"

A másodikat a már említett Mohari Lajos őrmester, a "rábamolnári különítmény" tagja jelentette a vasvári rendőrségre május 7-én. Lássuk (szintén eredeti helyesírással)!

Részlet Mohari őrmester május 7-i jelentéséből

"Ma éjjel az orosz katonai p(arancsnok)ság és a ... (nem olvasható szó) p(arancsnok)ság által kivezényelt járőrök rábamolnári községben idegenek és gyanus egyének után megtartott razija alkalmával a különítmény járőrével egyettemlegben (?) Papszt Ferenc, Horváth István, Antal József és Kovács Jenő a volt nyilaskeresztespárt tagjai Rábamolnári lakosokat a különítmény járőre a hajnali órákban a Vasvár községben lévő és a Zöldfa szállóban elhejezett orosz katonai p(arancsnok)ságra kísérte, ahol azokat átadta.

Ahogy arról korábban már többször is írtam (pl. itt), Molnári legnagyobb birtokosai, a jakabházi Sallérok nagyon precízen dokumentált gazdálkodást folytattak; melyről kimutatások, számlák, fizetési listák is fennmaradtak. A mai bejegyzésben egy 1812. május 3-án kelt kifizetési listát ismertetek.

A címe: "Kukoritza, Krumpli űltetűk és hasogatók Ki fizetésének leírása". A listán szereplők nem robot fejében, hanem pénzért végezték a munkát az uradalom gazdaságában (jóllehet, bizonyára kivétel nélkül jobbágyok voltak). Egy napi munkáért 45 krajcárt fizettek a 8 dolgozónak. Lássuk a neveket (a papíron szereplő helyesírás szerint):

A mai bejegyzésben 2 újságcikket ismertetek 1965 áprilisából. Az első a Vas Népe április 28-i számának 4. oldalán jelent meg:

1945 tavaszán - amikor a szovjetek elfoglalták Vas megye területét - a felsőbb hatóságok tudni szerették volna, hogy milyen a helyzet a végeken, azaz a községekben (és a városokban). Ezért a (kör)jegyzőnek (vagy a községbírónak) jelentéstételi kötelezettsége volt a járási szolgabíró felé a helyben történt eseményekről. Ezek az ún. napi jelentések fontos forrásai a világháború utolsó néhány hetének, ill. a szovjet megszállásnak. Az alábbiakban ilyen napi jelentéseket mutatok be.

Az alsó szintű közigazgatás normalizálódására világít rá Sely Gyula körjegyző 1945. április 14-én kelt jelentése. Eszerint "én magam és Dékány menekült jegyző munkahelyünket elfoglaltuk. A községekben általában nyugalom van. A mezei munka bár hiányosan, az igénybe vett munkaerő miatt, de folyik."

A jegyző április 14-ei jelentése. Helyenként elég nehezen olvasható a kézírása...

Másnap így tudósította felettesét a körjegyző: "...a püspöktamási községbíró megjelent nálam, és közölte, hogy a mai napon egy Vasvárról megjelent orosz kapitánytól azt az utasítást kapta, hogy holnap estig 5000 kgr búza legyen a jegyzőségből a malomban. Az összeírás szerint a felesleges készlet búzából 2675 kgr. Kérem arra vonatkozólag értesíteni, hogy az összeírt búzakészletet beszállíthatjuk-e a malomba." Hogy a szolgabíró milyen választ adott, azt egyelőre nem tudom...

A mai bejegyzésben 3 rövidhírt ismertetek 1959 áprilisából. Az első a Vas Népe április 15-ei számának 4. oldalán jelent meg: 

Az április 25-ei Vas Népe-lapszám 4. oldalán olvasható az alábbi tudósítás:

Az alábbiakban egy levelet ismertetek, amelyet gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspök küldött Nagy László püspöktamási plébánosnak 1932-ben, és a katolikus elemi iskola akkori tanítóit, Sütő Máriát és Horváth Józsefet jellemzi benne.

"Krisztusban kedves fiam" - kezdi levelét a püspök, majd így folytatja:

Az 1969-es ballagók után nézzük, kik maradtak ki 1970-ben a püspökmolnári általános iskolából!

A 17. században a Rába-folyó volt a török által elfoglalt országrész és a királyi Magyarország határa. A török további terjeszkedésének megakadályozása érdekében kiemelt fontossággal bírt a folyószakasz, mint természetes határ megerősítése. Vas vármegye közgyűlése többször is foglalkozott a kérdéssel, és határozatokat is hozott e tárgyban. Ezek közül kettő is fennmaradt, mely Molnári községet és környékét nevesíti, mint megerősítendő szakaszt. Lássuk ezeket:

1632. áprilisi Vas vármegyei közgyűlési határozat: "Mivel a Rába nevezetű folyóra mindenki nagy figyelmet fordít - lévén, hogy ettől függ a Dunán inneni részek megmaradása -, a vármegye közönsége a következő határozatot hozta: Bozzay Miklós szolgabíró járásából minden egyes ház után egy-egy, a szükséges és a paraszti munkára alkalmatos szerszámokkal felszerelt nemes vagy nemtelen embert kiállítani, akik tartoznak május havának 3. napján Csörötnek possessio (birtok, falu - KG) helyszínén megjelenni, s vezetőik, azaz a szolgabíró, az alszolgabíró, az esküdtek vagy más arra rendelt személyek vezetésével a kellő helyeken gátakat és töltéseket építeni, az őrállásokat megerősíteni, valamint az egyéb szükséges munkákat elvégezni. Akik nem jelennek meg, azokat 12 forint büntetéssel kell sújtani. A munkát egyébként mindenki három napon keresztül köteles folyamatosan végezni. - Palásthy János szolgabíró járása ugyanilyen módon tartozik a munkát végezni, azzal a különbséggel, hogy az onnét állítandó munkások május havának 7. napján tartoznak Molnári possessioban megjelenni. Az egész munka felügyeletével Guary Miklóst, Hollósy Gáspárt és Bagoly Menyhértet bízta meg a vármegye közönsége."

A mai bejegyzésben egy hosszabb cikket ismertetek a Vas Népe 1965. április 13-ai számából (4. oldal), melynek több püspökmolnári vonatkozása is van. A címe ez:

A tartalma pedig a következő:

A mai bejegyzésben 1915 áprilisi újságcikkekből ismertetem a községünkkel kapcsolatos adatokat. Elsőként nézzük a világháborús veszteségeket a Vasvármegye, a Szombathelyi Újság (SzhÚ) és a Vasmegyei Független Hírlap alapján!

Az április 3-ai újságokban a 18. honvéd gyalogezredből orosz hadifogságba esettek neveit találjuk. Köztük ott olvashatjuk Kerék Gyula (Rábapüspöki) nevét, aki 1879-ben született, és hadifogságát a SzhÚ cikke szerint az oroszországi Eletzben (?) töltötte.

Április 14-én az említett lapok a Sebesült és beteg katonák üdvözlete c. cikket közölték. Eszerint: "Az ungvári új barakk-kórházban több vasmegyei vitéz van ápolás alatt, ahonnét most lapunk utján üdvözölni akarják hozzátartozóikat. A következők küldik haza kedves üzeneteiket:". A nevek között említve Sütő Viktor (Rábaszenttamás), is, akit fagyásos sérülések miatt ápoltak. A cikk hozzáteszi: "Reméljük, hogy az üzenetek megtalálják hasábjainkról a sok jó ismerős szívét és örömöt visznek aggodalmaikért cserébe."

Akinek van információja vagy fotója a fent említett személyekről, kérem, tudassa velem!

A baloldali kép illusztráció: Vincze Imrétől kapott fotó. A Gyanóban élt, és az I. világháborúban elesett Kiss Kálmánt ábrázolja még regrutaként (vagyis a sorozás után), aki Vincze Imre dédanyjának testvére volt. Köszönöm a képet!

1915 áprilisában a Körmend-Sárvár közti vasúttal kapcsolatban is megjelent egy cikk, amit a Vasvármegye április 10-ei számából teszek ide:

A mai bejegyzésben 1951 áprilisából mutatok be néhány újságcikket a Vasmegye című lapból.

Az első a "Börtön- és pénzbüntetésre ítéltek több szabotáló, terményrejtegető kulákot" c. cikk egy részlete a lap 1951. április 8-i számának 7. oldaláról. A cikk így kezdődik: "Megyénkben a közellátásban zavarokat okozni akaró és tejellátásunkat szabotáló kulákokat ítéltek el a járásbíróságok." A községünkkel kapcsolatos újságcikk-részlet így szól:

A Vasmegye 1951. április 21-ei száma újabb, községünkkel kapcsolatos kulákügyeket említ (4. o.). Az első vonatkozó részlet:

Az 1968-as végzősök után nézzük meg, kik maradtak ki 1969-ben a püspökmolnári általános iskolából! Oldal István osztályába 26-an jártak. Lássuk a tablóképet és a neveket!

Már több bejegyzésben foglalkoztam a Sallér-család levéltárának dokumentumaival (legutóbb pl. itt), de akkor főleg a birtokos család életkörülményeit világítottam meg az iratok segítségével. A mai bejegyzésben egy "szegény ember", egy takács életkörülményeiről lesz szó - a halála után maradt eszközök, berendezési tárgyak alapján.

Az irat címe "Annó 1808. Méltóságos Uraságh Árendás Takátsának Veber Ióseph meg hagyott Házi eszkőzeinek Licitatió után bé vett Kész=pénzbéli fől vételnek le Irása." Árendás=bérlő. Vagyis egy takács házat bérelt az uradalomtól; az árverés a személyes hagyatékára terjedt ki. Lássuk a szöveget - hogy jobban értsük, mai nyelvezetre átírtam:

Jász Lászlónak 1 szövőszék 8 darab bokor (?) szerszámmal együtt eladatott 20 ft 3 kr(ajcár)

Gáspár nevezetű takácsnak 1 puszta rozzant szék 5 db hitvány bokor szerszámmal 7 ft 23 kr

Az 1894-es bulvárhírek után nézzük, miről írt községünk vonatkozásában a Vasmegye Lapok (VL) című újság 1895-ben!

A január 27-ei lapszám (5. o.) az "Elemi csapások és pedig tűzesetek a mult félév folyamán" kezdetű cikkben említi meg - részletek nélkül - Molnárit.

A VL február 28-i számának 8. oldalán az alábbi hirdetést találjuk:

Ma már csak kevesen tudják, hogy egykor községünkben néptánc-oktatás is volt. Az e célból létrejött csoport - megszakításokkal ugyan, de - bő két évtizedig fennállt. A mai bejegyzésben erről lesz szó.

Az első tánccsoport 1951-ben alakult az iskola 6. osztályában. 1954-ben ez az évfolyam kimaradt az iskolából, így jött létre az első felnőtt lány néptánccsoport Pungor Imre és Piry Antónia (később Gyarmati Istvánné) vezetésével. Tagjai voltak: Kiss Erzsébet, Szabó Julianna, Piri Teréz (az első sorban jobbról a 2.), Varga Elvira, Szijártó Zsuzsanna, Sipos Ilona, Bencsik Margit, Marton Júlia (a 2. sor bal szélén, 1939. november 6-án született a püspöki kocsma épületében - lányának, Lengyel Helgának köszönöm az információt! 2016.11.06.), Kranczl Katalin, Pungor Zsuzsanna. Elsőként egy somogyi leánytáncot és üveges népitáncot tanultak meg.

Balra egy 1955-ből származó fotó látható a tánccsoport tagjairól. (A Falukrónikában a KISZ tánccsoportjaként szerepelnek.)

A mai bejegyzésben - ahogy azt már korábban többször is tettem - újra a molnári uradalmat birtokló Sallér-család levéltárából ismertetek dokumentumot, méghozzá kettőt. Mindkettőben halastó ásókat sorolnak fel. Az első irat pontos címe: "Halas=Tó Ásók Listája"; ez egy 1812. márciusi fizetési listát tartalmaz.

Eszerint a felsorolt 32 ember összesen 135 napot dolgozott az uradalomnak, melyekért 1,9-3 forintig kaptak fizetést, összesen 294 ft 45 krajcárt. Lássuk a neveket:

Szijártó Szolgája, Szalay György, Szigeti Ferenc, Sipos Ferenc, Piri Ferenc, Berbás István, Szijártó István, Berbás János, Jugovich János, Piri Ferenc, Sipos István, Kiss János, Szabó György, Kiss István, Esze János, Németh József, Gyurátz Pál, Tóth József, Németh István, Seregély János, Takáts János, Farkas György és János, Fekete László, Timár János, Seregély Sándor, Saly Ferenc, Varga István és János, Antal László, Csejtey János, Fliszár János.

A mai bejegyzésben 4 rövidhírt ismertetek a Vas Népe (VN) c. megyei újság hasábjairól 1958 márciusából.

Az első mindössze egy említés a VN március 5-i számának 6. oldaláról. A Vasárnapi sportjegyzetek c. cikk felsorolja azokat a csapatokat, amelyek a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium tornatermében küzdöttek. Ezek között megemlítik a püspökmolnári általános iskola úttörő asztaliteniszezőit is. (A kép illusztráció.)

A következő cikk a lap március 22-i számában jelent meg (3. oldal), és megtudhatjuk belőle, hogy milyen pénzt fialó érték volt akkor a vetítőgép:

Az 1967-es ballagók után lássuk, kik végeztek 1968-ban a püspökmolnári általános iskolában!