Egy régebbi bejegyzésben (ebben) bemutattam a néhai Novák Gáborné egykori zsúptetős házát (Kossuth u. 131.). A fotó közzététele sok emléket hozott a felszínre. A Savaria Múzeum gyűjteményében részletes leírást is találhatunk több püspökmolnári parasztházról - alaprajzzal, méretekkel együtt -, így erről a házról is.

Lássuk az épület leírását:

A ház alaprajza pedig így néz ki:

A mai bejegyzésben egy igazi helytörténeti és kultúrtörténeti csemegét mutatok be: egy Mikulásra írt verset!

A szerzője az állítólag 11 nyelven beszélő Hoffmann Vince egykori molnári lakos, aki "1953. dec. 6-ára, Miklós napra a püspökmolnári iskola részére" írta. Zárójelben hozzátette még, hogy "rögtönzött munka". (A szerző - a kor vallásüldözése következtében megváltozott közbeszédhez idomulva - a Télapó szót használja, így én is ezt írtam a címbe.) Hogy a vers elhangzott-e az iskolában, nem tudom.

A versike kezdő sorai

Lássuk a teljes költeményt:

A fenti cím pontosításra is szorul, ugyanis a Vasmegyei Közlöny c. lap községünk vonatkozásában 1883-ban nem bulvárhíreket, hanem gyászhíreket közölt. Méghozzá Festetics Györgyről, két alkalommal.

A gróf nekrológját is tartalmazta a lap február 18-i számának cikke (2. oldal - sajnos egy kissé nehezen olvasható):

A mai bejegyzésben - folytatva a megkezdett sort - egy községünkben született I. világháborús katona portréját mutatom be. Ezúttal egy gyalogos katonáról lesz szó.

Arcképét lásd balra, életrajzát lásd lent.

Rövidítések:

h.gy.e.: honvéd gyalogezred

O2: Ezüst Vitézségi Érem II. osztálya

Br.: Bronz Vitézségi Érem

K.cs.k.: Károly csapatkereszt (12 heti folyamatos frontszolgálattal lehetett elnyerni)

Forrás: Doromby-Reé: A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története. (Bp. 1943.) Arcképcsarnok 34. o.

Rövid életrajza itt olvasható:

A mai bejegyzésben újságcikkeket teszek közzé 1959 novemberéből a Vas Népe c. megyei napilap hasábjairól. 

Az első a november 4-i lapszám 8. oldalán található:

A következő hír a november 12-i lapszám 6. oldalán megjelent Széljegyzetek a vasvári járásból c. cikk része volt:

A múlt hétfői bejegyzésben bemutattam Molnári birtokosait 1830-ból. Ma ugyanabból az iratból mutatom be Szenttamás község birtokosait. Itt sem csak nemesek bírtak földdel, hanem ún. "agilisek" is. "Agilis": amikor egy nemes kisasszony egy nem nemeshez ment hozzá, akkor a feleség révén hozományba kapott, ill. a feleség családjától örökölt birtokot a nem nemesi (jobbágyi) jogállású férj (majd az ő gyerekei, unokái) birtokolták, művelték. 

Részlet az iratból

A teljes névsor (korabeli helyesírással):

A mai bejegyzésben egy evangélikus elemi iskolai csoportképet mutatok be, amit Nagy Dezsőnétől kaptam.  Köszönet érte! Juci néni szerint a fotó nagyjából 1927-bõl való. Lássuk:

Korábban már bemutattam Molnári legnagyobb birtokos családját, a jakabházi Sallérokat. Ők azonban nem az egyetlen birtokos család volt a 18-19. századi Molnáriban (bár kétségtelenül a legvagyonosabbak, a legtehetősebbek). Rajtuk kívül sok kisebb-nagyobb (de inkább kisebb) birtokosa volt a községnek. (Lásd pl. itt.) De nemcsak nemesek. Egyesek az ún. "agilis" kategóriába tartoztak, azaz ha egy nemes kisasszony egy nem nemeshez ment hozzá, akkor a feleség révén hozományba kapott, ill. a feleség családjától örökölt birtokot a nem nemesi (jobbágyi) jogállású férj (majd az ő gyerekei, unokái) birtokolták, művelték. Ilyenre több példa is volt községünk esetében.

Lássuk most Molnári birtokosait 1830-ból! (A feljegyzést Sallér Judit halála után állították össze, és néhány egyéb gazdasági-társadalmi vonatkozású információt is tartalmaz.)

Részlet az iratról

A Sallérokon kívüli birtokosok nevei:

A Vasmegyei Közlöny (VK) 1881-es évfolyamának hírei után nézzük, miről írt ez az újság községünk vonatkozásában 1882-ben!

Mindössze 4 cikket találtam. Az első egy hirdetmény a július 30-ai lapszám 4. oldaláról:

A következő cikk egy álláshirdetés a VK 1882. október 15-i számából (2. oldal): 

A mai bejegyzésben 75 évvel ezelőtti újságcikkeket teszek közzé a Vasvármegye c. megyei lapból.

Az első cikk az újság 1940. november 7-i számának 6. oldaláról való:

Ugyanezen az oldalon olvashatjuk a "Lósorozás lesz november hónapban a vasvári járásban" kezdetű rövidhírt. Eszerint a lónyilvántartási jegyzékek egyeztetésére Püspöktamásiban és Rábamolnáriban (továbbá Vasváron és Rábahídvégen) november 20-án kerül sor.

A Vasvármegye 1940. november 8-i számának 5. oldaláról ez a cikk érdekes számunkra:

Ahogy napjainkban, úgy régen is egyesek az országgyűlési képviselők közbenjárásával próbáltak meg bizonyos ügyeket elintézni. Így volt ez a két háború közti korszakban is. A mai bejegyzésben egy ilyen közbenjárást kérő levelet mutatok be (korabeli helyesírással), amit Püspöktamási vezetői írtak Roszner Istvánnak, a térség országgyűlési képviselőjének. 

A levél ezzel a címzéssel és megszólítással kezdődik:

Majd így folytatódik:

A mai bejegyzésben 3 rövidhírt ismertetek a Szombathelyi Ujság c. lapból 1915 őszéről.

Az első cikk az október  24-ei lapszám 5. oldalán jelent meg:

Piri (vagy Piry) István községünkben született, életrajzát ebben a posztban mutattam be.

Egy szombathelyi vonatkozású hasonló blogbejegyzés hívta fel a figyelmemet a temetői kovácsoltvas sírkerítésekre. Községünk két temetőjében, a régi molnári és a szenttamási sírkertben lehet ilyeneket látni (a többiben nem találtam). Bár jelentős művészi értéket nem képviselnek, de szépek, hangulatosak, érdekesek. Végigjártam és -fotóztam őket, és közzéteszem a képeket, így halottak napja előtt.

A régi molnári temetőben az alábbiakat találjuk:

A legnagyobb mind közül gróf Festetics György és felesége, Erdődy Eugénia közös sírjának kerítése. (A sírt - mely a Nemzeti Sírkert része, ebben a bejegyzésben mutattam be.)

Egy ismeretlen sír kerítése:

Püspöki község 1565-ös, 1571-es és 1577-es összeírásainak bemutatása után nézzük meg, kik és hogyan éltek a faluban 1592-ben! Ebben a szombathelyi vár 1592-es urbáriuma lesz a segítségünkre. Ez - győri püspökség teljes vagyonállagának  urbarialis összeírása részeként - abból az alkalomból készült, hogy Kuthassy János lett a győri püspök. Lássuk!

Részlet az urbáriumból

Eszerint az alábbi jobbágyok gazdálkodtak a korabeli Püspökiben:

Egy régi bejegyzésben már írtam Püspöktamási 1929-es létrejöttéről. A folyamat azonban már korábban megindult (1927-ben biztosan). Erről tanúskodik a Vasvári Újság 1927. október 23-ai számában a 3. oldalon megjelent alábbi cikk, melyből megismerjük a püspöki falurész hivatalos álláspontját:

A mai bejegyzésben 3, községünkkel kapcsolatos újságcikket teszek közzé a Vas Népéből 1965 őszéről.

Az első egy olvasói levél az Olvasók fóruma rovatból a szeptember 29-ei lapszám 4. oldaláról: 

Az illetékesek válaszát október 13-án közölte a lap a 4. oldalon:

A mai bejegyzésben 2 újságcikket teszek közzé a Vasvármegye c. lapból 1940 októberéből. Az első az október 19-ei lapszám 8. oldalán olvasható:

Az alábbi rövidhír pedig a Vasvármegye 1940. október 23-i számának 6. oldalán jelent meg:

A mai bejegyzésben egy 1937. október 14-én Keszthelyen kelt levelet mutatok be. Ezt a templom akkori kegyura, herceg Festetics György (a régi molnári temetőben nyugvó gróf Festetics György unokája) írta a szombathelyi megyéspüspöknek. A levélben engedélyt ad, hogy a plébános - mint a molnári apátság földjeinek haszonélvezője - a nagymákfai birtokok helyett a szomszédos Rábamolnáriban vegyen földeket. De lássuk egyben a levelet:

Sikerre vezetett az a kutatóexpedíció, melynek keretében megtalálták az egykori püspöktamási lakos, Piri Imre és társai földi maradványait a Donnál. A kutatás eredményeit összefoglaló sajtóanyagot Magó Károly zászlós bocsátotta rendelkezésemre, amit szó szerint közlök. (Kitérővel jutunk el a végeredményhez, de érdemes végigolvasni!) Íme:

"Két darab magyar Caproni 135 típusú bombázó zuhant le az orosz Don-folyó közelében. 1942. augusztus 14-én Mocsáry István őrnagy vezetésével egy magyar kötelék az urivi hadihidat támadta, amikor a B.549 jelzésű repülőgépet a légvédelem eltalálta. A zuhanó repülőgépet a személyzet három tagja nem tudta elhagyni, Mocsáry István őrnagy, Nagy Zoltán őrmester, Piri Imre szakaszvezető hősi halált haltak. Mocsáry őrnagy volt a bombázó osztály parancsnoka, ezért a halála súlyos veszteségként érte az alakulatot.  A másik magyar Caproni 135 típusú bombázót szintén a légvédelem lőtte le 1942. október 31-én Kopaniscsénél. A repülőgép a levegőben felrobbant, az ötfős személyzet Asztalos Ferenc zászlós, Mády Zoltán hadapród őrmester, Csiszár András szakaszvezető és Jandrasits László őrmester hősi halált halt. Mindkét repülőgép a szovjetek által ellenőrzött területre zuhant, ezért a személyzetek holttestének hazaszállítására, vagy eltemetésére a háború idején nem volt lehetőség.

Két nagyon régi bejegyzésben (1. rész, 2. rész) már beszámoltam a Rábapüspökiben talált őskori gyerekcsont-leletről. A mai posztban egy részletes beszámoló olvasható róla a Pesti Napló 1927. október 9-i számának 12. oldaláról. (A cikket két részletben tudtam ide feltenni. Az első képen indult hasáb a második képen folytatódik. A két kép jobb alsó sarkában található jelre kattintva a szöveg nagyobb méretben olvasható).